Állok a mosonmagyaróvári benzinkútnál, és nem tudom, mi a teendő. Az imént szálltunk le a Prágából érkező autóbuszról, mindenki ideges kissé, mert útközben kigyulladt alattunk a jármű, erős késésben vagyunk, elmúlt már éjfél.

Amint beálltunk a bisztró elé, már ott vártak a menekültek, három-négy fekete hajú férfi. Nem nyújtották egyből a markukat, hanem elindultak a dohányosokkal az épület oldalába, s csak ott kezdték egyenként megszólítani az embereket; volt, aki eurót adott nekik, akadt, aki csak szál cigarettát; apró fejbólintásokkal köszönték meg a csoport végtelen jóságát.

Most előttem áll az egyik, apró termetű, bajuszos férfi, és kér. A problémám az, hogy már évek óta nem dohányzom, ezért a kijelölt helytől kissé távolabb álltam meg levegőzni, így új dimenzióban szemlélhettem a történteket. Amint a menekültek megkapták kolduspénzüket, a töltőállomás felé indultak, ahol egy szalmakalapos ember várta őket. 

Cseresnyési Lászlóa szerző további cikkei tovább tovább
a holokausztról szóló egyetemi szintű tárgy „első” bevezetésével kapcsolatban

Hosszú időn keresztül a görög nemzetközi hitelprogram meghosszabbításának elméletileg három kimenetele lehetett: a nemzetközi hitelezők (az Európai Központi Bank, az euróövezet tagállamait tömörítő Eurócsoport és a Nemzetközi Valutaalap) engednek a görög kormány követeléseinek, vagy a görög kormány enged, azaz kisebb kompromisszumok árán elfogadja a hitelezők által támasztott feltételeket, a harmadik opció, hogy felmondja a hitelprogramot. Egyik sem alkalmas és végleges megoldás a görög gazdaság és intézményrendszer szerkezeti problémáira. A görög kormány által választott út: a megszorítások elfogadásáról vagy elutasításáról tartandó népszavazás a kormányzati felelősség áthárításával praktikusan az európai uniós hitelprogram felmondásával egyenlő. Bankpánikhoz, bankcsődökhöz, tőkekorlátozásokhoz, Görögország államcsődjéhez, sőt akár az euróövezetből való kilépéséhez vezethet.