Fórumot tartott Lázár János miniszter Hódmezővásárhelyen, és kérdésre válaszolva kifejtette, hogy igenis véleményezhetőek a bírósági ítéletek. A politikusok nem befolyásolhatják a bírák ítélkezési munkáját – hangsúlyozta –, de az embereknek nem tiltható meg, hogy elmondják véleményüket a bíróságok döntéseiről. Jó hallani ezt Lázár János szájából, még akkor is, ha álláspontját jelentősen gyengíti az a keserves tény, hogy ő még véleményt sem mond, befolyást sem gyakorol, viszont végre sem hajtja a rá vonatkozó ítéletet, vagy ha igen, akkor vonakodva, és súlyos ellenvetések sorolása közepett, lásd a nyugat-európai utazáson keletkezett számlák eltitkolásának útját a jogerős ítéletig és még tovább. Hogy pedig az emberek véleményezhetik a bírák ítélkezési munkáját, annak kimondásához nincs szükség miniszteri szájra. A véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet, idő- és tárgybeli korlátokra tekintet nélkül, de ez a vélemény esetleges kritikai tartalmán túl nem is jelenthet tényleges nyomásgyakorlást, már csak azért sem, mert nem hatalmi helyzetből érkezik. Lázárnak alighanem Németh Szilárd képviselőtársának azt a nyilatkozatát kellett volna erőteljesebben elemeznie, amelyben a rezsi konok harcosa nagyon is létező politikai pozícióját bevetve nyilatkozta, hogy „az emberek többségét joggal háborítja fel a tíz halálos áldozattal járó vörösiszap-katasztrófa ügyében hozott felmentés csakúgy, mint a fővárost 2010 előtt »irányító maffia főnöke«, Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes ügyében a felfüggesztett szabadságvesztés. Ezért a Fidesz vitát kezdeményez az Országgyűlés igazságügyi bizottságában az igazságszolgáltatásról a Hagyó-ügyben és a vörösiszap-katasztrófa ügyében született ítéletekkel kapcsolatban.”

A Kulcsár-ítélet margójára

Nem kétlem, hogy a Fővárosi Törvényszék a legjobb tudása és lelkiismerete szerint hozta meg döntését. A laikus kívülálló számára azonban mégis furcsának tetszik, hogy az ítélet úgy láttatja, mintha a csalás és sikkasztás miatt elítélt bróker a hivatali felettesei tudta nélkül folytatta volna huzamos időn át törvénysértő tevékenységét,

A tavalyi év jelentős részét meghatározó európai menekültválság hazai politikai következményei jól ismertek. A kormányzó Fidesz visszaszerezte korábban elveszített támogatóinak egy részét, a nemzetközi migráció témája háttérbe szorított minden más ügyet, az ellenzéknek alig maradt mozgástere. Orbán Viktor ereje teljében érzi magát – és ebben már az elveszített kétharmados parlamenti többség sem korlátozza. Arról kevesebb szó esik, hogy az Orbán-rezsim pozíciója nem pusztán belpolitikai, hanem nemzetközi szinten is erősödni látszik. 

Juhász Attila–Zgut Edita szerző további cikkei tovább tovább
Laki Mihály 70

1987-ben, egy Orbán Viktor nevű fiatalember meghívására együtt mentünk el előadni az ország állapotáról Salgóbányára. Följelentettek minket. 1989-ben rendszert váltottunk. 2010-ben újra. Egy szomorú beszélgetésen Laki azt mondta nekem, hogy az ő, a mi munkásságunkat elsodorta a rendszerrel együtt az 1989-es rendszerváltás. Az ellenkezőjét hiszem: rendszerek jönnek, rendszerek mennek. A racionális közgazdasági szkepszis, Laki Mihály megmarad.

Az volt a benyomásom, hogy a Hajmási-csárdás úgy rögzült a közönség tudatában, mint a magyar Himnusz. Kívülről fújták. (A Himnusz zenés változata 72 évvel idősebb a Hajmási-csárdásnál, és miután a nemzeti identitást kifejező, szakrális szöveg, aki magyar, annak illik kívülről tudnia – legalábbis énekelve az első versszakot.)

Frank Auerbach festészete

Auerbach alapproblémája tehát „mindössze annyi, hogy mi történik az emberrel, ha megölték a szüleit, és ő mégsem úgy él és ítél, mint egy árva. Árva volt a szó jogi értelmében, de nem a múlt, hanem a kiismerhetetlen jövő, a folyamatos új