De ennél sokkal súlyosabb, hogy ennek a rendkívül erkölcsös és böcsületes embernek miért természetes az, ha valaki magánbeszélgetésben egészen mást mond, mint nem magánbeszélgetésben.


Kisebb botrányt okozott a hét elején, hogy az igazságügyi bizottság ülésének kezdete előtt – már a teremben – a Hír Tv mikrofonja felvette Rubovszky György elnök néhány mondatát, amelyben releváns gondolatokat fogalmazott meg a hazai parlamentarizmus működése szempontjából. A világ legtermészetesebb módján közölte a bizottsági alelnökhöz fordulva, hogy Áder János a következő ciklusban már nem lesz elnök: „A Viktor nem engedi meg” – jelentette ki jól hallhatóan, annak ellenére, hogy bizonyos lehetett szavai rögzítésében, már csak azért is, mert alelnöke figyelmeztette erre. Aztán egy másik, elnöki hatáskörébe tartozó ügyről kezdett beszélni ugyanúgy, mit sem törődve azzal, hogy aznap este még viszontláthatja magát a televízióban. Egy jobbikos javaslattal kapcsolatban fogalmazott úgy, hogy akár házszabálysértés árán is megakadályozza a napirendre vételét – mondta úgy, hogy ekkor már Vas Imre képviselőtársának is alighanem kellemetlenné vált ez a diskurzus, figyelmeztette is, hogy egy tévékamera is a teremben van. „Ezt a mennyiségű hangot csak nem tudja rögzíteni” – válaszolta a KDNP‑s politikus, azonban tévedett, így tudta a Hír Tv kamerája rögzíteni azt a gondolatsort is, amelyben az igazságügyi bizottság elnöke (még egyszer: a magyar parlament igazságügyi bizottságának elnöke) kifejtette, hogy 1994 óta, mióta ő országgyűlési képviselő, Áder János a legalkalmasabb államfő, jól szolgálja a Fidesz érdekeit is. „Ennél ügyesebben [...] egyetlen lényeges kérdést nem adott vissza úgy, hogy megakadályozta volna” – mondta.

(1930–2016)

Réz Pál olyan ember volt, akit nem a műve foglalkoztatott, miközben lelkiismeretes és kitűnő munkás volt. Hanem a mások művei. Ám ez a tartózkodás nem nélkülözte a becsvágyat. Becsvágya a fölfedezés és a javítás volt, alapja pedig önbizalom – a fülében és az intuíciójában. Így alakította ki legfőbb műfaját, legendájának igaz fundamentumát, az orális kritikát. A csevegésbe, történetmesélésbe rejtett vagy nyílegyenesen célba irányított bírálatot, méltánylást, értékelést.

A vízummentességet illetően a szükséges 72 kritériumból Törökország már 67‑et teljesített. A két fő kérdés a kitoloncolási egyezmény, illetve a török terrorellenes illetve a szervezett bűnözés elleni törvények körül bontakozott ki.

Törökország „Európa beteg embere” – hangzott a metternichi közhely, amely csaknem két évszázada beleivódott Európa és Ázsia összekötő országáról alkotott elképzeléseinkbe. A kifejezés ugyan szellemesnek tűnik, de a jelen helyzetben nem igaz. Törökország egyáltalában nem „beteg ember”, s a török belpolitika válságai sem kérdőjelezik meg az ország működőképességét. Törökország a Kelet-Mediterráneum kulcsországa maradt, a továbbiakban sem lehet a politikai számításokból kihagyni. 

A hagyományos elit-politizálás következtében Magyarországon szakadék keletkezett a „társadalom” és a „politika” között. A politika legszűkebb terepe és fogalma jött így létre, ami csak a pártpolitikát és az állami-kormányzati tevékenységet fogja át, amiből a „társadalmi közép”, a politikai akaratnyilvánítás terepe ki van zárva, holott éppen ez a szféra köti össze a civil társadalmat az állammal.

Aligha tagadható, hogy szinte az első Stones-számoktól kezdve óriási hangsúlyt kapott mind a zenében, mind az előadásmódban az érzékiség, az erotika, a szex, sőt a nemek hagyományos szerepe és cseréje. Jagger alkata, duzzadt szája és mozgása a felfokozott erotikát a színpadon is jól jelenítette meg.

A visszafogásokra hivatalos magyarázat nincs, de a kormányzat suttogó propagandájában az a verzió járja, hogy mindkét szektorban igen nagy a pazarlás, ezért szükséges a forrásmegvonással mérsékelni a felelőtlen túlköltekezést és így racionális gazdálkodásra kényszeríteni az intézményeket.