Podmaniczky Szilárd

a szerző további cikkei

dobostorta: A cukrászda teraszán fürdőruhás nő süteményezett. Először fölülről próbálta elroppantani az égetett cukrot, aztán elfektette a dobostortát, de így sem sikerült. Harminc éve ez a kedvence, valamiért mégis ezen a délutánon lett világos, hogy a kemény cukormázon dobolni is lehetne.

éldegél: Erdőszéli kunyhójában éldegélt a nénike. Hetente kétszer a fia hozta az élelmet, mert már nem akart bejárni a városba. Pedig nyolcvanéves kora ellenére még mindig fürgén mozgott. Csakhogy nem szerette hallani, hogy a csokispultok között boszorkánynak szólítják a gyerekek.

félcipő: Két fekete félcipő hevert gazdátlanul az árokban. Úgy húsz méterrel arrébb a gazdája szunnyadt cipőtlenül. Legtovább a bicikli jutott, az már fönt feküdt az út szélén.

grafika: Ezek a grafikák úgy készültek, mesélte a férfi, hogy letettem a tollam a papírra, és elindítottam a vonalat. Kanyarodott, fordult, megtört, gyorsult és lassult, és mindaddig nem vettem föl, amíg meg nem láttam benne valamit. Így született például ez a kép is: negyvenhármas pamutzokni a részecskegyorsítóban.

hangzavar: Az órák közötti szünetben hangzavar és káosz uralta az iskolaudvart és a folyosókat. A fiú többnyire elbújt egy sarokban vagy behúzódott a bokrok közé, és ott majszolta a vajas-lekváros kenyeret. Néha még a füle is lekváros lett, s úgy mászott elő, mint egy álmos, de mérges kiscica, akit hamarosan kikérdeznek dorombolásból.

Podmaniczky Szilárd