„Mi nem közvetítünk semmit, és nem hirdetünk semmit. Hogy megmutatjuk magunkat, ez minden, ami adatott nekünk” – mondja Az árnyék nélküli asszony prózaváltozatában a Császárnénak az az ifjú, akiről csupán annyi derül ki, hogy kísértetiesen hasonlít Barakra, a kelmefestőre. Kijelentése igaz lehet sok mindenre és sok mindenkire, ami és aki feltűnik Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal színpadán.