Bátran olvasható

Jobbról is, hajtogatom gyakran. Néha azonban erősen balra húz, hallom ugyancsak gyakran. Hát lehet benne némi igazság.

1) „Obama elnök ugyan nem állt szóba a magyar államfővel...” – írja Lázár György feltehetően Amerikából (Bevétel, ÉS, 2013/44., okt. 31.).
Mindig élvezettel olvasom Lázár színes és részletekben is gazdag írásait. Ha csak teheti, nem mulasztja el az alkalmat, hogy nagyot üssön a hazai jobboldal prominensein, legyen az Martonyi János vagy Szijjártó Péter (elismerem, a prominens minősítés utóbbi esetben erős túlzás). Legtöbbször igaza is van, sajnos. Most azonban, Áder János esetében, azt gondolom, nincs. A magyar államfőnek valóban nem volt módjában szóba elegyedni az amerikai kollegával, hiszen a legutóbbi vizit magánlátogatás volt. Ezt Lázár is megemlíti cikke legelején, a végére mintha elfelejtette volna. A magam részéről remélem, Áder, valamint a többi állam- és kormányfő kétszer is meggondolja, hogy szóba álljon-e Obamával. Nem kizárólag a gyászos bel- és külpolitikai teljesítményre gondolok (Obama Care, illetve Szíria-politika), de leginkább a különféle kommunikációs csatornák megfigyelésére/lehallgatására/rögzítésére. Itt már nem Kádár János vagy Orbán Viktor kopogtat a hálónk ajtaján, utóbbi persze a meccs állásáról érdeklődik (Kovács Zoltán szellemes képét idehozva), de Obama már régóta bent van. Figyeli (olvassa, hallgatja) legintimebb gondolatainkat.

Akinek ezek után gusztusa van szóba állni, kezet rázni az ilyen morális szinten álló adminisztráció fejével, hát csak tegye. Áder, remélem, nem teszi.

2) „Mindig izgalmas feladat, amikor a médiában a beosztott készít interjút aktuális vagy posztjáról egy-két napja távozott főnökével. Ilyen beszélgetést jóérzésű ember aligha vállal, ezért többnyire vagy a pálya elején járó és akkor még mindent megtenni kész kollega jön számításba, vagy a pálya végén járó” – írja Siba Antal kritikájában (Már mindegy, ÉS, 2013/43., okt. 25.) Obersovszky Péter Böröcz Istvánnal készített interjújáról.

Nem azt fájlalom, hogy újra balról lődözik Obersovszkyt. Kedvelt célpont ő néhány éve. Nem alaptalanul. Bizony lehetett volna karakteresebb Schmitt Pállal vagy akár Böröczcel is.

Még csak nem is az a probléma, hogy már megint leleplezték a közmédia elfogultságát. Különösen a közszolgálati televízió, olykor a Kossuth adó is az elviselhetőség határán áll. Még jobbról is.

Amit hiányolok, az a méltányosság és az elegancia.

A Siba Antal szívéhez valószínűleg sokkal közelebb álló világhírű magyar adó már-már heti rendszerességgel készíti interjúit a tulajdonos-nagyfőnök Arató Andrással. Többnyire a már pályájuk végén járó kollégák töltik be a mikrofonállvány szerepét. Az elfogultság kikezdi a memóriát?

Alighanem a műfajjal van gond. Magát és a hivatását becsben tartó újságíró valóban ne készítsen interjút a főnökével.

Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen megrajzolni azt a finom vonalat, amelyet a kötelező udvariasság nem lép át, de még innen van a túlzott alázat és a szervilizmus.

Ha nem találunk jobb alanyt beszélgetésünkhöz, mint Böröcz vagy Arató, hát kérjük fel a Magyar Nemzetet az egyik oldalon vagy a Népszavát a másik szélen. Sok kellemetlenséget, kényelmetlenséget meg lehet takarítani.

Az ÉS-t kedvvel és derűvel lapozgatom a jövőben is, ezt mondtam barátaimnak.

Próbáltak persze lebeszélni, mondván, balra húz.

Hát, így kerek a világ.