A grófi szérűn

Kitárcsázták Kishantoson a földpályázaton vesztes korábbi bérlő ősszel és tavasszal elvetett növényeit, aztán beszántották az egészet, mintha ott azelőtt nem lett volna semmi. Szombat óta ugartyúkok és bíbicek ülnek tort a barázdák árkaiban, kiszántott pockok és egerek környezetében ölyvök és vércsék tobzódnak. De hisz tegnap még, mondhatnánk érzelegve, de hát ami tegnap volt, az már nem érvényes. A földügyekért felelős Bitay Márton államtitkár arra biztatta a kishantosi földekre kiírt pályázat nyerteseit, hogy a jogszabályok alapján ugyan még mindig birtokon belül lévő kishantosi biogazdaság által művelt földeket foglalják el. A műveletet végignézték vagy ötvenen, aznap este sokat próbált emberek tévében, rádióban beszéltek arról, hogy ilyen pusztítást még nem láttak, érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartják. 


Kovács Zoltán
Feuilleton
Sőt

A kulcsFürdés. És Esti Kornél a Vörös Ökörben, a vonaton, a villamoson, a kávéházban vagy a fogorvosnál: mintha ennyi lenne a novellákat harminc éven át író Kosztolányi. Mintha csak az utolsó novelláskötetei, az 1933-as Esti Kornél és az 1936-os Tengerszem léteznének, és soha nem lett volna Boszorkányos estékBolondokBeteg lelkek, esetleg Béla, a buta

Szilágyi Zsófia
Próza
Interjú
„...a magyar próza kivételesen nagy lírikusa”

„Abban is új volt, hogy mennyire nem kívánt vastag, érces hangon szólni, és hogy mennyire nem a győztesek maszkját viselte. És nem is akarta megmondani a tutit senkinek” – mondja Kántor Péter költő Mándy Ivánról, aki akkoriban is marginális figurákról, látszólag csip-csup ügyekről írt, amikor a nagy társadalmi témákkal illett foglalkozni. Rendíthetetlenül kitartott, nem akart senkinek megfelelni, pusztán arra koncentrált, hogy az egyszerre valóságos és álomszerű képeket, melyek úgy peregtek előtte, mint egy mozifilm kockái, másoknak is levetítse. Így aztán „megvannak az utcái, a terei, és ha valaki a könyöke alá tolná az óceánt az összes cápájával, delfinével és minden hajó­csodájával, épp csak szórakozottan odapislantana, és máris menne tovább a maga útján”.

Darvasi Ferenc
Vers
Visszhang