Választásosdi

Szavazni a Kádár-korban egyszer voltam, 1967-ben. Akkor lettem nagykorú, gyakoroltam frissiben rám szállt politikai jogaimat, vagyis választottam abból az egy személyből, akiből lehetett. Szocialista társadalmi rendszerünk ettől tovább erősödött, vagy legalábbis ezt mondták. Viszont nem mondtak olyasmit, hogy győzött az ország, részint, mert effélét ki se tudtak találni, részint, mert azt gondolták volna, hogy az emberek torkán ekkora blődlit lenyomni mégse lehet. Nem is sejtették, mennyire bő az a torok. Azt se mondták továbbá, hogy kegyelmi pillanatban vagyunk, sőt azt se, hogy Magyarország munkába állt, Magyarország dolgozik, noha akkor speciel csakugyan dolgozott. 


Váncsa István
Publicisztika
Feuilleton
Az irodalom autonómiája

Irodalom és/vagy politika. Már-már örökérvényűnek látszó társítások, de ellenpontok is. Legalábbis a magyar irodalomban: a költő és kancellár (püspök) Janus Pannoniustól, a költő és végvári harcos Balassi Bálinttól, a költő és hadvezér Zrínyi Miklóstól, a költő és forradalmár Petőfi Sándoron át, a költő és politikus Markó Béláig. 

Elek Tibor
Próza
Visszhang
Könyvkritika
Páratlan oldal