Más, mint a többieké

Őrség Zöld Aranyát nem látni a pultban, emiatt kissé szomorúak vagyunk. A városkában, ahol mostanság meghúzzuk magunkat, egyetlen valamire való cukrászda működik, abban téblábolunk, hogy megízlelhessük az Őrség Zöld Aranyát, ám ebből a jelek szerint semmi se lesz. Őrség Zöld Aranya van? – kérdezzük a pultosnőt, ő riadtan pillog, és nem találja a megfelelő szavakat. Egy éve járunk ide, hovatovább megkedvelt minket, most viszont csalódottan néz ránk, tekintetében gyanakvás és riadalom. Az ország tortája – tájékoztatjuk segítőkészen, ő pedig mintha kissé felengedne. Az van, hogyne. Mutatja is, ám a pultban szerénykedő termék sajnos nem az idei torta, de még csak nem is a tavalyi, hanem a tavalyelőtti, a somlói revolúció. Az se volt rossz, de most vágynánk az ideire.

Mint kiderül, olyan nem lesz, se ma, se holnap, semmikor, ugyanis drága. Delikát nyersanyagok kellenek hozzá, mandulaliszt, tökmagolaj, kilencszáz forint lenne szeletenként, vagy akár több, nem fogyna el, a tavalyi is a cukrászda nyakán maradt. Budapest-közeli, jól szituált, kiegyensúlyozottnak látszó, normális város legközepén vagyunk, ez nem az ország, hanem annál messze jobb, de az ország tortájára itt se futja. Veszünk negyedkilónyit az ország pogácsájából, az olyan, mint a pogácsa általában, csak épp háromnapos, és elhagyjuk a helyszínt. 


Váncsa István
Feuilleton
Esterházyt szeretni – és olvasni

Aki nem olvasott Esterházyt (vagy csak interjúkat, közéleti publicisztikákat tőle, róla), annak most már, a gyászkifejezés első hullámának elcsitultával, nincs más lehetősége, mint: olvasni. Merthogy most már csak a könyvek vannak. A személyt övező legenda most már tényleg azzá változott, amit szó szerint jelent: olvasandó életművé. Nem lehet már a könyvek tapasztalatát helyettesíteni az eddigi színvonalas pótlékokkal. Az Esterházy-prózát a vele egy tőről fakadó Esterházy-jelenséggel. Az egyetlen tőről fakadó két nagy ág egyike, a törékenyebbike, az élő jelenségé, végképp letörött. Kultusz formájában persze továbbélhet. Mint ahogyan életében is valóságos kultusz vette körül Esterházyt. És nem is csak egy szűk szubkultúráé.

Bazsányi Sándor
Próza
Interjú
„A politikában nem a valószínűségek döntenek”

„Az Európai Unió, amelyet egykor arra találtak ki, hogy útját állja a nacionalizmusok terjedésének, most, amikor a túlságosan gyors pia­ci integrációnak már nemcsak a nyereségeit, hanem a kockázatait is meg kellene osztani, állandóan maga szüli és generálja a naciona­liz­must” – mondja a mostanában az Európai Unió belső viszonyait és válságait kutató szociológus, egyetemi tanár, a Közép-európai Egyetem és a Scuola Normale Superiore (Firenze) oktatója. Szerinte azt a dezintegrációs folyamatot, amely ma az uniót jellemzi, csak a rendszer demokratizálásával lehetne megállítani, ennek a valószínűsége azonban ma csekély.

Rádai Eszter
Vers
Visszhang