Rendszerhiba

Többnapos hullát találtak a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház kilencedik emeletének vécéjében, a beszámolók szerint egy Gizike nevű takarítónő lelt rá a megboldogultra, miután feltűnt neki, hogy az egyik fülke belülről be van zárva, s barnás lé folydogál ki belőle. Muszáj ezt ennyire brutálisan leírni, tudniillik az eset nyilvánosságra kerülése után nem sokkal Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért politikusa a helyszínen járt, s Facebook-bejegyzésében tette közzé a látottakat: „Ocsmány bűz az egész helyen, nincs WC-papír, nincs kéztörlő, csak hideg víz folyik a csapból, az egyik WC-n nincs lehúzó, a másikat nem lehet bezárni, az ablakot madzagok tartják, nem lehet becsukni. Amikor bementünk, tárva-nyitva volt az ablak, gondolom, a szag miatt. Ez így télen a szülészeti osztály mellett enyhén szólva veszélyes.”


Megyesi Gusztáv
Publicisztika
Feuilleton
Tüzes zuhatag

És az olvasóban is felmerül a kérdés: tényleg, mi üzlet van abban, most nem pénzügyileg, hanem szociálisan, hogy valaki folyamatosan ráhúzza a világra a véres szöveglepedőt? Hát olyan jó magunkra húzni a derék macsók utálatát? Mi ez a militáns csomagolási láz? Hová készül az írónő? Aki egyébként költőnek indult, épp ötven éve, de úgy találta, hogy a líra világa szűk, a vers helyet jelöl, de tere csak a prózának van. Experimentális versei fölé Hölderlin, Trakl, Celan hajolt, e. e. cummings a nyitott ajtóban állt, szorgosan arculatot váltó korai regényeire az olcsóbb műfajok húzták az esztétikai maszkot: a tájregény, a filléres szerelmi regények, a szappanoperák. „Altis” berobbanása után jöttek a sikerregények, a magyarul is olvasható Kis csukák, az áruvédjegyszerű Zongoratanárnő, a Kéj, és nagyjából innen datálódik az írónő macska-egér játéka is a médiával. Jelinek, a vamp, Jelinek, a fészkébe piszkító stb. Innen kezdve nagyjából mindenki meg is elégszik annyival, hogy ja, Jelinek!, a leszbi, a pornó, a feminista, a provokátor: tudom, hagyjuk!

Halasi Zoltán
Próza
Interjú
„Ez egy katasztrófa felé robogó vonat”

Ez egy elátkozott rendszer és elátkozott örökség, nem ingyenes, ellenben korrupt és igazságtalan – mondta a magyar egészségügyről 2007‑ben, akkor még az Onkológiai Intézet nőgyógyászatának vezetőjeként, nem sokkal azután, hogy a reformba belebuktatott miniszter, Molnár Lajos lemondott, és kevéssel az úgynevezett szociális népszavazás előtt, amely során a magyar állampolgárok többsége, mint megfizethetetlent és elviselhetetlent, elutasította a 300 forintos vizitdíjat. A komoly nemzetközi elismertségnek örvendő, itthon ma a közfinanszírozott ellátásban és a magánszférában is dolgozó nőgyógyászatidaganat-sebész, aki korábban különböző intézetek osztályvezető főorvosaként volt e rendszer szigorú kritikusa, és akinek külföldön is bőven volt és van alkalma tapasztalatokat szerezni, ma sem fél kimondani: „ez a rendszer fenntarthatatlan, finanszírozhatatlan, úgy rohadt, ahogy van.”

Rádai Eszter
Vers
Visszhang
Könyvkritika