Közép kész

„A magyar kormány azért nem jelezte előre, hogy felfüggeszti a menekültek visszafogadásáról rendelkező dublini egyezményt, mert ha előre jelezte volna, az rontott volna az intézkedés hatékonyságán” – jelentette ki a hét elején Bécsben Kovács Zoltán szóvivő.

Fontos gondolat, mert nemcsak arról szól, hogy ha a kormány úgy gondolja, minden további nélkül fölmondhat bármit, ami neki nem tetszik, de súlyosabb a magyarázatnak szánt második tagmondat, mely szerint ha a tagországoknak előre jelezték volna a tervezett lépést, az rontott volna a hatékonyságon. Ez a magyar kormány alapstratégiája, mondhatnánk azt is, hogy a lelke: nem konzultálni, nem egyeztetni, nem hagyni időt mások számára, hanem megtenni a momentán legkedvezőbbnek látszó lépést. A szövetségesek meg mindenki más, aki esetleg szintén érdekelt a rendezésben, az pusztuljon. Az európai közösség – amelynek az elmúlt években volt alkalma végignézni az Orbán-kormány unióellenes lépéseit – láthatta, a magyar törvényhozás hogyan játssza ki a közösségi jogot, és úgy általában is milyen kocsmai módszerekkel veri át azt a szövetségi rendszert, amelyikhez tartozik.


Kovács Zoltán
Publicisztika
Feuilleton
A szecesszió – tegnap és ma

„Valahányszor az antik Rómában felfokozódott az a feszültség, amelyet a gazdasági ellentétek szoktak kiváltani, a nép egy része kivonult a Mons Sacerra, az Aventinusra vagy a Janiculumra, azzal a fenyegetéssel, hogy ott, a régi anyaváros szeme láttára és a tiszteletre méltó városatyák orra előtt második Rómát alapítanak – amennyiben követeléseiket nem teljesítik. Ezt úgy hívták: Secessio plebis.” A Ver Sacrumnak, a bécsi szecesszionizmus alapvető orgánumának beköszöntőjéből idéztünk (1898). A „Ver Sacrum” kifejezés arra a tavaszi áldozatra utal, amelyet akkor mutattak be, ha nagy veszély, éhínség fenyegette Rómát. 

Angyalosi Gergely
Próza
Interjú
„Ebben a kérdésben én is kérlelhetetlenül PC vagyok!”

Vajon megfelelő-e az az út, amelyen ma a régió és benne Magyarország roma mozgalmai haladnak? Képesek-e ezen az úton eljutni a romák a társadalmi integrációig és a politikai emancipációig, illetve – ahogyan a néhány évvel ezelőtt elindított vita egyik kezdeményezője, Bíró András fogalmaz – az áldozati szereptől a polgári tudatig?

Rádai Eszter