LVII. évfolyam, 21. szám, 2013. május 24.
 |
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebookkal |
|
|
Támogatók
Nemzeti dohányboltokra azért van szükség, hogy kevesebb fiatal dohányozzon, hangoztatta kedden Fónagy János, az ország népe pedig egyetértően bólogatott. A nemzeti dohánybolt nem rés, de erős bástya a dohányzás elleni küzdelem frontján, ahogy Lázár frakcióvezető is megmondta. Személyes tapasztalataink alapján ehhez csak azt tudjuk hozzátenni, hogy fél évszázaddal ezelőtt, amikor rászoktunk a dohányzásra, nem voltak nemzeti dohányboltok, ezért is szoktunk rá. Kommunista dohányboltok voltak, amelyekben öt szál Fecske egy forint tíz fillérbe került, kis papírzacskóban adták, viszont nemzeti öntudatra való nevelés nem járt hozzá. Világos instrukciók híján pedig könnyen megtéved a fiatal, aztán az lesz belőle, ami. |
A könyvégetés olyan városi ünnep, mint a nyilvános kivégzés. Lapozzunk hátra nyolc évtizednyit a történelmi kronológiában, ha már szokásunk lett megemlékezni a jeles napokról, nemcsak az örvendetesekről, de a nekünk utálatosakról is. Az én érzéseim a szóban forgó időről, már azért is vegyesek, mert nemcsak a harmadik birodalom született 1933 tavaszán, hanem szerénységem is, és a tényt, hogy ezt megcselekedtem, utóbb sosem helytelenítettem.
Az 1933-ban Aradon született Eginald Schlattner a kortárs erdélyi szász irodalom talán legismertebb alakja. Önéletrajzi trilógiájának első kötete, a Fejvesztett kakas után megjelent magyarul a második kötet, a Vörös kesztyű is. A németül 2000-ben napvilágot látott kötet nagy vitát váltott ki a német nyelvű sajtóban, hiszen – az 1959-es brassói íróper jegyzőkönyveinek tanúsága szerint – a „hazaárulás feljelentésének elmulasztásában” bűnösnek talált Schlattner vallomása alapján ítélték el a per más vádlottjait.
