Nehéz azt mondani

Van úgy, hogy a labda kifelé pattan a kapufáról, filozofálgat a tapolcai vereség után facebook-oldalán a miniszterelnök, jelezve azt, hogy nem óhajt sem értékelni, sem szembenézni a keserves tényekkel. Pártjának frakciója sem értékelt, újabban állnak a parlamenti patkóban, és csendesen számolják számarányuk százalékban mért csökkenését. Pedig az Újpest után még egyszerű lokálisnak remélt gyengülés Veszprémben és Tapolcán már egyértelmű strukturális bajokat mutat, és azt is, hogy a zilálódás nem időszakos, hanem folyamatos, de legalábbis elhúzódó jellegű. A ciklus második évében ez még nem jelez vereséget, de az elnyújtott gyengülésbe már számos politikai erő belealudt, mire jöttek az újabb választások, sem idő, sem erő nem maradt. Parlamenti fölényük ugyan így is tetemes, de mindenképp jelent valamit, hogy a nekik föltett kérdésekre adott válaszok közül egyre több kezdődik azzal, hogy még mindig milyen sokan vannak. Rossz jel.


Kovács Zoltán
Feuilleton
Az író mint lábjegyzet

Épp csak belenyaltam a levesbe, mondaná egy régi vágású kritikus, máris megkértem a vendéglős lányának kezét. Mindent megéreztem, amit ez a próza kínál. Mindent látni véltem, ami itt mondandó, látható, érzékien jelenvaló. Egy olyan utcában járunk, amelyik az otthonossága kínjától szenved. Ahova időtlenül beköltözött az idegenség. Ahol úgy szenvednek a szereplők, hogy otthon vannak. 

Sántha József
Interjú
„A helyzet sokkal súlyosabb, mint gondoljuk”

„Azon már túl vagyunk, hogy Münchhausen báró módjára majd az ágazat megmenti magát, az átszervezés megtakarítást hoz, és abból majd az egészségügy megmenthető. Nem, az átalakítás maga is pénzbe kerül, és a hatékonyságjavulás nem költségcsökkentést hoz, hanem – egy ideig – fedezi az egészségügy költségnövekedését. Ráadásul ha most kis pénzek spórolásával hagyják szétesni az egészségügyet, az később csak nagyon komoly áldozatok árán és részlegesen lesz helyreállítható. De amíg a politika azt látja, hogy a stadion és a politikai látványpékség több szavazatot hoz, addig nem is fog több pénzt költeni erre a garantáltan nem sikerágazatra. Tehát mi vagyunk megrendelői pozícióban, csak ezt el kellene végre hinnünk” – mondja Kincses Gyula, végzettségére nézve orvos és egészségügyi szakközgazdász, egykori MDF-es képviselő, a második Gyurcsány-kormány SZDSZ által jelölt egészségügyi államtitkára. Szerinte „a tavaly év végén elfogadott új egészségügyi salátatörvény tovább erősíti azt a tendenciát, amelynek befejezéseként az egészségügy végképp kettészakad. (...) A végeredménye ennek a folyamatnak egy ingyenes, de egyre rosszabb minőségű, egyre rosszabb hozzáférhetőségű, orvoshiánnyal küzdő közösségi egészségügy lesz, és mellette, azonban tőle elzárva megerősödik egy drága, de a komolyabb betegséget nem megfelelően kezelő magánegészségügy. Így azután se a szegény, se a gazdag nem jut majd a szükséges ellátáshoz.

Rádai Eszter
Vers
Visszhang