Lapossági fórum

Fórumot tartott Lázár János miniszter Hódmezővásárhelyen, és kérdésre válaszolva kifejtette, hogy igenis véleményezhetőek a bírósági ítéletek. A politikusok nem befolyásolhatják a bírák ítélkezési munkáját – hangsúlyozta –, de az embereknek nem tiltható meg, hogy elmondják véleményüket a bíróságok döntéseiről. Jó hallani ezt Lázár János szájából, még akkor is, ha álláspontját jelentősen gyengíti az a keserves tény, hogy ő még véleményt sem mond, befolyást sem gyakorol, viszont végre sem hajtja a rá vonatkozó ítéletet, vagy ha igen, akkor vonakodva, és súlyos ellenvetések sorolása közepett, lásd a nyugat-európai utazáson keletkezett számlák eltitkolásának útját a jogerős ítéletig és még tovább. Hogy pedig az emberek véleményezhetik a bírák ítélkezési munkáját, annak kimondásához nincs szükség miniszteri szájra. A véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet, idő- és tárgybeli korlátokra tekintet nélkül, de ez a vélemény esetleges kritikai tartalmán túl nem is jelenthet tényleges nyomásgyakorlást, már csak azért sem, mert nem hatalmi helyzetből érkezik. Lázárnak alighanem Németh Szilárd képviselőtársának azt a nyilatkozatát kellett volna erőteljesebben elemeznie, amelyben a rezsi konok harcosa nagyon is létező politikai pozícióját bevetve nyilatkozta, hogy „az emberek többségét joggal háborítja fel a tíz halálos áldozattal járó vörösiszap-katasztrófa ügyében hozott felmentés csakúgy, mint a fővárost 2010 előtt »irányító maffia főnöke«, Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes ügyében a felfüggesztett szabadságvesztés. Ezért a Fidesz vitát kezdeményez az Országgyűlés igazságügyi bizottságában az igazságszolgáltatásról a Hagyó-ügyben és a vörösiszap-katasztrófa ügyében született ítéletekkel kapcsolatban.”


Kovács Zoltán
Publicisztika
Feuilleton
A fölháborodó filozófus

De az ő baloldalisága mintha mégis örök és megváltoztathatatlan pont lett volna. Persze, változtat rajta; kiábrándul a marxizmusból, amelybe mint valami csapdába esett, sokáig arról is alaposan meg volt győződve, hogy a marxizmus az oka a baloldali diktatúrának. És azután ezt a Glucksmannt egyre gyakrabban vonzza a gyakorlat. Már nem elégszik meg a gondolkodással, már nem vonzza csak a szavak birodalma, ennél sokkal többet akar. Mindig ott lenni a fronton, ahogyan a szülei is állandóan ott voltak. Hajtja valami, ezért ment el Csecsenföldre, ott akart lenni a baj közepén. De cselekedetében semmi hősködés, semmi vagányság. Titokban ment, senkinek sem szólt, mert nem az a fontos, hogy mindenki értesüljön a párizsi értelmiségi nagy túrájáról, hanem hogy ott legyen, mert föl van háborodva a világ dolgain. S mint egy csínytevő, folyton ellenáll, dolgozik az igazságért. 2000-ben Moszkvába utazik, hogy részt vegyen egy nemzetközi konferencián. Glucksmann ott szót kér, és azt javasolja a tanácskozásnak, hogy a csecsen nép harcosainak tiszteletére egy percig némán álljanak; a putyini Oroszország vezérkari tisztjei hüledeznek, csodálkoznak e szemtelenségen, de nem lehet megtagadni a kérést. Ő pedig rezzenéstelen arccal kivárja az egy percet, senki sem merészeli megtörni a csöndet. Ez Glucksmann, a lázadó, és aki mindig kiáll a szegények vagy rossz sorsúak mellett.

Várkonyi Benedek
Próza
Vers
Páratlan oldal