Feszkó

„Ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozunk, mert ezek csak feszkókat okoznak” – mondta a miniszterelnök a miskolci polgármesterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján, majd elküldte a kérdezőt a népesség-nyilvántartóba, noha küldhette volna máshova is. Mindenesetre a válasz hangneme arra látszik utalni, hogy feszkó már eleve volt. Orbán ugyan örömmel nyugtázta, hogy „derűs, nyugodt eseményen” vesz részt, ahol „nincs feszkót eredményező pártpolitika”, de hát kormányfő ilyet is ritkán mond, mármint normális körülmények között. Aki ezt a pályát választja, az szükségképpen a feszkót eredményező pártpolitikára teszi fel az életét, már amennyiben parlamentáris berendezkedésű ország kormányfője kíván lenni, nem pedig fáraó. Persze Orbán habitusához ez utóbbi foglalkozás közelebb állna, de hát most az van, ami. Pimasz emberek kérdezik, ki az a Habony, mért sertepertél a kormánypárt körül, honnan kapja a pénzt, mármost egy tökös keleti diktatúrában ilyeneket kérdezni eszükbe nem jutna, de hát mi még nem tartunk ott, ahol ők. Nálunk vannak kérdések, és azokra a kelleténél is nyeglébben válaszolni nem túl gyümölcsöző. Mondhatta volna például, hogy Habony finom úriember, kitűnő birkapörköltet főz és prímán lehet vele beszélgetni a tizenhatodik századi Erdély politikai gondolkodóiról, különös tekintettel Kovacsóczy Farkas állambölcseleti munkájára, vagy mondhatott volna akármi mást.


Váncsa István
Publicisztika
Feuilleton
A koporsóács

Több okból is időszerűnek érzem újraolvasni Rousseau egyik leginkább provokatív szövegét, Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól szóló értekezést (továbbiakban második Értekezés). Az egyik az, hogy erre a szövegre jó kétszáz(ötven) éve olyan ideo­lógiákat alapoztak, amelyek elveszik az írás levegőjét, és megfosztanak attól, hogy annak olvassuk, ami: polémia, provokáció, tudományos sci-fi, esetleg kalandregény. 

Marsó Paula
Próza
Interjú
„Ha Isten belép a képbe”

„Mindenki azt szeretné, hogy regényt írjak – az ügynököm, a kiadóm, a bankmenedzserem, mindenki” – nyilatkozta Etgar Keret, de Izrael legnépszerűbb novellistája nem tágít a szívének oly kedves, rövid lélegzetű műfajtól. A könyvkiadóknak és bankmenedzsereknek, akik a nagy­epikát kérik rajta számon, legfeljebb egy kisregényt, a magyarul frissen megjelent Boldog boldogultak (Libri, 2015) című abszurd történetet tudja felmutatni, ám a novellaolvasókat – és Alice Munro Nobel-díja óta sokan csatlakoztak a klubhoz – idestova két évtizede bombázza majdnem örkényi tömörségű, de keleti hangulatú abszurdjaival. Novellaírói hadviselésének mára közel fél tucat kötet az eredménye – művei angol és arab fordításban, valamint még harminc másik nyelven is élvezhetők, tevékenysége azonban képregény- és gyerekkönyvszerzőként, filmesként és publicistaként is közismert. A New York Timestól a Monde-on át a Guardianig a világ számos vezető lapja tart igényt a véleményére, amiből nekünk, magyaroknak is kijut: a negyvenhét éves író most a Budapesti Könyvfesztiválra látogat.

Köves Gábor
Vers
Visszhang