Lótenyésztés

Mikuláskor a magyar emberek csizmácskáiba az Echo TV és a Figyelő került. Utóbbit mindeddig informatív, tekintélyes, irányadó gazdasági hetilapként tartottuk számon, mostantól viszont, ahogy az új tulajdonos beharangozta, méltányos lesz, és mértéktartó, más szóval csokimikulás. Ami a másik ajándékunkat illeti, avval látszólag olyasmit kaptunk, ami kezdettől fogva a mienk, magyar embereké, viszont ennek az akvizíciónak roppant fontos üzenetértéke van. Ha a nemzet gázszerelője nemzeti elkötelezettségű, baráti médiát vásárol, és ráadásul olyat, amit a nézettségi adatok szerint a kormány fanatikus hívei is messzire elkerülnek, az csak annyit jelenthet, hogy megvenni való már nincs a piacon. Ami a sajtó- és médiavilágban bármit is ér, vagyis amit a pártállami hablaty kolportálására a siker bármily elenyésző esélyével használni lehet, az már a megfelelő kezekben van, a többi pedig szóra sem érdemes. Az illiberális állam monumentális építményének záróköve evvel a helyére került, készüljünk a karácsonyra, és dicsérjük az Urat lankadatlanul.


Váncsa István
Feuilleton
Támpontok pedig vannak

De ne siessünk előre. 1919 októberében, a fehér kurzus militáns napilapjában, az Új Nemzedékben jelentette ki Gárdonyi, hogy „ma már úgyszólván nincs is magyar irodalom, csak pesti, de a magyarság lelkéhez semmi köze.” Ennek akkora súlya volt, hogy egy Avarffy Elek nevű honatya a Nemzetgyűlés 1920. április 17-i ülésén Gárdonyira hivatkozva alapozta meg kirekesztő kultúrpolitikáját: „Helyesen mondja Gárdonyi, hogy a pesti irodalom magyar szavakkal írt idegen irodalom!” Gárdonyi később is mondott ilyet, mindig politikai éllel, eltagadhatatlan antiszemita tendenciával.

Nyerges András
Próza
Interjú
A karizma politikái

A politika furcsa ellentmondása, miért rajonganak annyian az olyan vezetőkért, akik rászedik őket, noha ezzel maguk a rászedett rajongók is tisztában vannak. A tömeglélektan fontos kérdése régóta, miért fontosabb bizonyos emberek számára saját érdekeiknél és jólétüknél a hatalom tisztelete, de az sem kevésbé fontos felvetés, milyen szerepet játszik demokráciákban a vezetők karizmája, miért választanak gyakorta ott is az állampolgárok vezért maguk fölé. Ilyen kérdések körül zajlott a beszélgetés nemrég a Francia Intézetben, a Karizma és demokrácia – a politikai vezér helye társadalmunkban című konferencián, ahol az egyik előadó Jean-Claude Monod filozófus, az École Normale Supérieur tanára volt, aki korábban könyvet is írt a problémáról Mit jelent a vezető a demokráciában – a karizma politikái címmel.

Várkonyi Benedek
Vers
Visszhang