Meg lettek vezetve

Be akarták csapni a német televíziósokat Salgótarjánban, akik azért mentek Nógrád megyébe, hogy a közmunkásokról készítsenek riportot. Az elöljáróság azonnal intézkedett, és a német stáb a városban csupa elégedett, mosolygós közmunkásokat talált, mígnem kiderült, hogy beöltöztetett emberekről van szó, akiknek semmi közük a közmunkához.

Volt már ilyen a honi sajtótörténelemben, e sorok írója, például, két éven át az MTI munkatársaként sorozatban gyártotta az elégedett szocialista brigádokról szóló tudósításokat. Ezeket a műriportokat aztán a munkások maguk leplezték le, röhögve mesélték a kocsmában, hogy miként állították be őket a kívánt pózba, s miket adtak a szájukba, és ugyanígy röhögtek magukon kínjukban az újságírók is, olyan azonban soha nem fordult elő, hogy a pártbizottság agitprop irodája, tehát a műriport szervezője, maga dicsekedett volna azzal, hogyan verte át az egész világot; nem mintha a világ ne tudta volna, hogy amit lát, az legfeljebb középkategóriás operett.


Megyesi Gusztáv
Feuilleton
Egyszerre éltünk

Kálmán C. Györgynek

Barthes 1977 januárjától ugyanezen év májusáig tartotta meg első kurzusát a Collège de France-ban Comment vivre ensemble (Hogyan éljünk együtt) címmel. Ha meggondoljuk, hallatlan merészség kellett ahhoz, hogy kinyilvánítsa: egyetlen módszertani elvet fog követni, mégpedig a „nem-módszer” elvét.

Angyalosi Gergely
Próza
Interjú
„Semmit sem tudunk Seusóról”

„Jól látja, semmi biztosat nem tudunk. Egyetlenegy konkrét támaszpont van, a Pelso felirat, amely azt bizonyítja, hogy akinek eredetileg ajándékul szánták ezt az edényt, valahol Pannóniában, a Balaton északi partján élt. Ez az egyetlen konkrétum, amelyet bizonyítani lehet. A többi darabot – de ezt őszinte pillanataikban a magyar kutatók is kimondják – enélkül akárhol találhatták volna a birodalomban”– állítja Szilágyi János György, aki 1992 előtt négy évtizeden át volt a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének a vezetője, és aki harminc éve, amikor Kaliforniában, a Getty Múzeumban véletlenül találkozott a Seuso-kinccsel, felfedezte annak pannóniai vonatkozásait. Szerinte a kincs teljes értékeléséhez „az egésznek kellene a birtokában lenni, vagy legalább­is kutathatóságának a birtokában”.

Rádai Eszter
Vers
Visszhang
Páratlan oldal