Válaszféle

Ónody Tamás szerint (Az előítéletek mocsara, ÉS, 2004/32.) jómagam valami olyasmit állítottam, hogy a romák hajlamosabbak a családon belüli erőszakra. Ilyet nem mondtam, de tény: a cigányság körében igencsak gyakori a gyerekek fejlődésére negatívan ható alkoholizmus, családi konfliktus, a férfiközpontú "macsó" életvezetési modell, ahol a férfinak minden bocsánatos bűn, az asszonynak meg kuss (Az állatorvosi ménes, ÉS, 2004/31.). Ahogyan az országos átlagnál magasabb körükben a munkanélküliség, a megélhetési bűnözés, a szenvedélybetegségek és devianciák. Természetesen nem azért - hiába tulajdonít ilyen hamis, kiforgatott jelentést szavaimnak -, mert a romák genetikailag kódoltan lusták, erőszakosak vagy intoleránsabbak. A fenti sajnálatos jelenségeknek társadalmi, pszichológiai és kulturális okai vannak. Ezek meglétéről beszélni még nem rasszizmus. Ónody a Pető izraeli látogatásán történteket azzal hessegeti el, hogy azt az érintett(ek) cáfolták. Szerintem egy kellemetlen tény politikusi tagadása semmit nem jelent. A Fidesz is cáfolta, hogy antiszemitákkal haverkodik. Ebből még nem következik, hogy a dolog nem történt meg. Az állítás belekerült Kóczián Péter és Weyer Balázs 1996-os könyvébe is (Felelősök, 34. o.). Nem tudok róla, hogy az ott írtakért bárki perelt volna. Göncz Árpád keveset beszélt zsidó őseiről. Ezt a HVG megírta, én pedig bevettem írásomba. Ónodynak ez nem tetszik. Szíve joga, de vajon akkor is tiltakozott, amikor Révész Sándor Antall-biográfiájában megemlítette, hogy az első szabadon választott kormányfő nemigen beszélt zsidó származású nagyapjáról? Szerintem se Révész, se a HVG újságírója, se én nem követtünk el ezzel főbenjáró bűnt. Csupán észrevételeztünk egy lélektani defektust. Nem az a baj, ha valaki nem beszél családjáról, hanem az, ha ezt származási alapon szelektálva teszi. Magyar Bálint 2000-es nyilatkozata önkényes lakásfoglaló-ügyben nem döntött el semmit. Ha az önkormányzati fellépést bírálóknak van igazuk, akkor az SZDSZ helyi vezetőinek nincs maradásuk a pártban, hiszen rasszisták. Ha a helyhatóság jogosan lépett, akkor viszont a protestálóknak kellett volna pártbeli megrovást kapniuk tagtársaik gyalázásáért. Egyik sem történt meg. Sajnálatos, hogy Ónody írásom lényegi mondanivalójára - az SZDSZ bázisának felmérések által bizonyított, kiugró elvi toleranciájukra rácáfoló gyakorlati rasszizmusa - nemigen reagált. Azért arra kíváncsi lennék, hogyan magyarázná a háborús menekülteket elzavarni akaró kalocsai polgármester pártelit általi beemelését a Szabó Miklósról elnevezett pártalapítványba. Hát ennyi.

Papp László Tamás