Most, hogy befejezte hosszú hónapok óta tartó munkáját a parlament megfigyelési bizottsága, a lakosság elôtt a napnál világosabbá vált a lényeg, amely nagyjából két pontban foglalható össze: 1. Pokorni képviselôt, egykori frakcióvezetôt, két évvel ezelôtt egy behatárolt személy pénzért és titkos módszerekkel meg akarta figyeltetni, valamint: 2. Kosztolányi Dénes bizottsági elnök a sajtóhíresztelésekkel ellentétben nem több, hanem csak egyetlen példány pythont tart otthonában, az is nyolcéves, nyolcvan centi hosszú és hónapok óta nem evett.
Az elsô ponttal nem érdemes különösebben foglalkozni. A jelentést a bizottság demokratikusan elfogadta. Pokorni képviselôt csakugyan meg akarták figyelni, sôt, másokat is, ám ennek vizsgálatára már nem volt elég eszköze a bizottságnak, de ebbôl is egyértelműen kiderül, hogy Orbán miniszterelnök tavaly augusztusban igazat mondott. Tehát a Horn-kormány ideje alatt 27 fideszes vezetô, illetve azok családtagjai ellen közpénzbôl törvénysértô és titkos megfigyelés folyt. Mármost az tényleg nem lényeges, hogy mi van de facto bizonyítva és mi nem. Kosztolányi képviselô küldetést teljesített, párnagombhoz varrt irdatlan sofôrkabátot, nem érdemes ebbe nagyon belemenni, csemegeként legyen elég annyi, ami kedden hangzott el a parlamentben, miszerint az egyik szocialista képviselô is meg akarta figyeltetni a másik szocialista képviselôt, mert miért ne, ha nem tetszik neki a képe. Itt most azonban kizárólag az a fontos, hogy akár a semmibôl is milyen konzekvenciák vonhatók le. Amióta ugyanis a polgári értékrendben, teszem azt a hetente szó azt jelenti, hogy háromhetente (pontosabban bármit jelenthet, csak azt nem, hogy minden héten), akkor a formális logika is új ívekbe hajlik, nem lehet tudni pontosan, hogy mibôl mi következik, mit nevezünk ténynek. Mert ha mondjuk valakirôl nem lehet bebizonyítani, hogy megfigyelték, akkor attól még nyugodtan megfigyelhették, s az akkor már valóság, mint ahogyan az se tény, hogy ha egy magánnyomozó visszaadja a megbízatását, és nem figyel meg, mert mi van akkor, ha nem adja vissza és mégis megfigyel. S ha már egyet igen, akkor mi a garancia arra nézvést, hogy nem figyelt volna meg még 26 személyt, feltéve, ha azokra is megbízást kap.
Mindenbôl minden levezethetô.
S a Kosztolányi-féle jelentésben épp ez a lényeg. Azt mondja ki végül is, hogy ha egy bizonyos Czégé Zsuzsa Xénia-lázas üzletasszony titkos eszközökkel és pénzért meg akarja figyeltetni Pokorni képviselôt, akkor ez kizárólag összpolitikai léptékben értelmezendô. A történtek kizárólag úgy foghatók fel, hogy Czégé Zsuzsa, mint üzletasszony, voltaképp az elôzô, koalíciós kormánnyal egyenlô, Pokorni képviselô viszont egymaga mind a 27 fideszes vezetô és a rokonságuk, ideértve Deutsch-mamát és Salamon képviselô húgát is, miképpen a megfigyelésre szánt félmillió forint a Horn-kormányra bízott, de elherdált nemzeti vagyon, melyet az új, polgári kormány másfél millió forintért vásárolt vissza magnókazetta formájában bizonyos Faragó magánnyomozótól, megmentve így az országot a teljes anyagi és morális csôdtôl.
A többi nem érdekes.
Hanem a python.
Kosztolányi képviselô pythonja nem azért érdekes, hogy, tudom is én, viccelôdni kezdjünk rajta. Egy python abszolúte magánügy, akár egy nagyköveti levél vagy egy polgármesteri nyelvvizsga. Még akkor is, ha épp a képviselô dicsekedett el azzal egy nem egészen agyongondolt nyilatkozatában, hogy otthon kígyója van, s ezt fehér egerekkel eteti, ám elébb mindnek a hátára írja baszomnagy veres filctollal egy-egy szocialista képviselô nevét. Egy képviselô ilyen szokott lenni házikabátban, nehogy már korlátozzuk, ettôl még lehet valaki abszolúte tárgyilatos bizottsági elnök, sôt, mint látjuk, humanista is, amennyiben Kosztolányi pythonja fél éve nem evett, de Keleti képviselô még életben van.
Igen ám, de a bizottsági elnök zsenialitása nem merül ki egy szimpla bizottsági munkában, ô a pythont mint olyat, magasabb szférákba tudja emelni. Vasárnap este azt kérdezte tôle a műsorvezetô tréfásan a tévében, hogy ekkora gyôzelem után, mint az övé, nem ad-e díszvacsorát a kígyójának. Mire a képviselô apollói fénnyel és világossággal a tekintetében azt felelte, hogy tetszenek látni, ez is egy morbiditás. Mármint, hogy a sajtó ráállt az ô pythonjára, nem is gondolván arra, hogy ezzel több százezer kisállattartó családot sértett meg. És igaza van. Amikor azzal szórakozik valaki, hogy egy honatyának pythonja van, akkor ezzel véleményt formál az ország összes pythontulajdonosáról, s minthogy a kígyó kisállat, az összes kisállattartóról is, ideértve azokat is, akik madarat, teknôcöt, aranyhörcsögöt tartanak otthonukban. Hogy úgy mondjam, az ellenzék által vezérelt sajtó diszkriminál és hangulatot csinál, újabb törésvonalat akar létrehozni a társadalomban, emitt állnak nyilván a hülyék, vállukon Alexandrus-papagájjal meg cerkófmajommal, amott viszont a társadalom elitje található a maga felsôbbrendűségével. Ha ezek aztán hatalomra kerülnének újra, pusztulás várna az országra, le lehetne ereszteni az akváriumokat, ez volna az igazi bosszú, ami persze a pythonon keresztül a bizottsági elnöknek szól, rajta keresztül aztán a pártjának, kormányfôjének is üzenet, aki viszont az egész nemzet miniszterelnöke, ha tehát röhögsz a pythonomon, a nemzet ellensége vagy.
Ha úgy veszem, akkor most minimum a magyar kisállattenyésztôknek illene tiltakozniuk, kivonulni a Parlament elé, egyesülni a MIÉP-pel, ám nem tudni, milyen okból kifolyólag, de nem tiltakoztak ez idáig, eltekintve attól az apró momentumtól, hogy a sajtó és az ellenzék speciel egy pillanatig se a pythont tartotta hülyének, és ezt egy kisállattartó nyilván megérzi. Egyébiránt egy másik fronton most teremtette le az egyik leendô Jeszenszky-díjas újságíró népi aspektusból a sajtót, hogy minek írt a miniszterelnök térdműtétjérôl, amikor nincs egy térdműtétben semmi, a Horn madárkalitkájáról bezzeg nem írtak annak idején. S igaza van, mert Orbánon keresztül a sajtó az ország valamennyi térdfájásos, porcleválásos, húzódásos, gyulladásos lábú polgárát sértette meg. Azért ez már új löket. A szimpla kommunistázás ugyanis már nem nagyon megy. Nem azért, mert Hegyi szocialista képviselô hét elején tételesen sorolta fel a parlamentben, hogy a mai kormánynak hány tagja volt korábban MSZMP-tag, meg munkásôr, meg a Németh-kabinet embere, ennek semmi értelme, ugyanis kommunista az, akinek a neve fehér egér hátára van rajzolva. Ha a polgár mint olyan, zavaros és önkényes kategória, akkor az exkommunista fideszes se lehet más, megfejelve mindez azzal, hogy ha kiderülne, tulajdonképpen Pokorni képviselô figyeltette meg titkosan Czégé Zsuzsát, a bizottság akkor is ezt a mostani jelentést fogadná el azzal a zárómondattal, hogy a miniszterelnök, ha augusztus van, ha nem, mindig igazat mond és mindig meglapozottan. Miképpen ha Horn Gyula kukkolta volna meg a Deutsch-mamát, Vancsik szerint Orbán akkor is hazudik, és elmegyógyászati eset a bizottsági elnök.
Minden vizsgálatnak épp annyi értelme van immáron, mint a szavaknak.
Csak jó volna a kisállattartókat meg a porcosokat kihagyni ebbôl az egészbôl, mert nem nehéz megjósolni a következményeket. A Püthónnal is az történt, hogy Apollón végül levágta a fejét Delphoiban, ettôl kezdve hívják a jósokat püthiáknak, "akiknek kéngôzök okozta kábulatban kiejtett szavait a papok jóslatokká igyekeztek alakítani, lehetôleg olyan formában, hogy az minden eshetôségben beváljon". Egy jóslat mindenesetre bevált, Deutsch Tamás 1989 novemberében azt nyilatkozta országnak-világnak, hogy "a kilencvenes évek végére hihetetlenül felkészült, demokratikus szemléletű nemzedékek lépnek majd a politikai szintérre".
Mit mondjak, itt vannak.