Szeptember 20-án becsengettek a Wesleyn. A diákok azonban hiába mentek a Központi Tanulmányi Hivatalba, mert az indexükbe nem írhatták be a tanáraik nevét. Ugyanis senki nem tudta megmondani nekik, hogy kik oktatják majd ôket.
Az elsô napon a hallgatók csoportokban álldigáltak a Wesley udvarán: óráik egy részét nem volt, aki megtartsa. A könyvtárat sem használhatták, mert oda bizonytalan ideig - átalakítás miatt - nem mehetnek. Az elsô napon a második évfolyamosok döbbenten kérdezgették, hogy vajon miként fognak szigorlatozni, ha a tanrendjükben nem szerepel a tárgy, amibôl vizsgázniuk kellene.
Az elsô tanítási napon a wesleys diákok és oktatóik levelet írtak az oktatási miniszternek, arra kérve, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében járjon el, és vizsgálja meg: jogszeru-e, ami a tanintézményükben történik.
Az elsô tanítási napon Havas Gábor, a Wesley volt szakvezetôje megkapta Iványi Tibortól, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnökétôl azt a levelet, amelyben munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették.
Szeptember 20-ra a fôiskola minden régi külsôs oktatója bejelentette: nem tanít tovább, ha a fôállásúaknak menniük kell.
Iványi Gábor fôigazgató a Wesley idei elsô tanítási napján nem ért rá válaszolni a kérdésekre, mert - országgyulési képviselôként - frakcióülésen volt.
Másnap sem ért rá, mert több új tanárjelölttel tárgyalásokat kellett folytatnia. A fôigazgatónak egyébként is sok a dolga, mert szeptember 24-én dönt a Magyar Akkreditációs Bizottság arról, hogy szakmailag megalapozott diplomát ad-e a Wesley.
A Wesley János Lelkészképzô Fôiskolát (WJLF) 1992-ben alapította egy kis egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), akkor még csak hitéleti képzésre. Egy évvel késôbb az igazgató, Iványi Gábor felkérte Solt Ottíliát, hogy dolgozza ki a nappali tagozatos, négyéves szociálismunkás-képzés tantervét. Solt eleget tett a kérésnek, így 1993-94-ben megindult a Wesleyn a világi oktatás is. Egy évvel késôbb csatlakozott a fôiskolához a már több éve muködô tündérhegyi szociális asszisztensi képzés, amely - a csatlakozást követôen - felsôfokú végzettséget adott hallgatóinak. A tündérhegyi - úgynevezett külsô - tagozaton az oktatás változatlanul hétvégenként folyt, ám szervezetileg már a Wesleyhez tartozott. A nappali, belsô tagozatú szociális-munkás-képzéshez neves szociológusokat hívtak meg oktatónak. Így lett Havas Gáborból - aki akkor az iskolaigazgató Iványival és Solt Ottíliával együtt SZDSZ-es parlamenti képviselô is volt - a világi szak vezetôje.
Kezdetben mindkét szociális tagozat nagyfokú autonómiával rendelkezett, ami azt is jelentette, hogy a hallgatóik után járó állami normatívákkal maguk rendelkeztek, és a képzések szakmai tartalmát is önállóan határozták meg.
A hallgatói létszám viszonylag hamar beállt. Az eredetileg lelkészképzô fôiskolán közel négyszáz szociálismunkás-hallgató, és 25-30 egyházi oktatásban részt vevô diákot tanítottak évente. Az 1997-ben elfogadott muködési szabályzat szerint az iskolát érintô legfontosabb döntések az igazgatótanács - amelynek elnöke Iványi Tibor, a fôigazgató édesapja -, és Fôiskolai Tanács, amelyben az oktatók képviseltetik magukat rendszeresen tanácskozik. Ez eleinte így is volt.
A Wesley Dankó utcai központi épületét a VIII. kerületi önkormányzat 99 évre ingyen bocsátotta a fôiskola rendelkezésére. A jelenleg is tartó építkezések költségeihez az igazgatótanácsban is jelen lévô testvéregyház, egy amerikai metodista felekezet járult hozzá.
Négy év muködés után - az elsô diplomák kiosztását követôen - a fôiskola vezetése megkezdte a tanintézmény akkreditálásához szükséges elôkészületeket. Ennek lényege, hogy az állam által elismert diplomákat adhassanak ki. Ezért 1998-ban a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz benyújtották a szükséges szakanyagokat, tanrendet, a képzésre vonatkozó szakmai elképzeléseket. Amíg ezeket a dokumentumokat összeállították, rendszeresen összeült a Fôiskolai Tanács.
A hivatalos útnak megfelelôen az iskolát meglátogatta idén februárban az Akkreditációs Bizottság által kiküldött látogatóbizottság. A háromnapos látogatás után úgy értékelték, hogy a Wesley "kiemelkedô módon megfelel a küldetés-nyilatkozatában foglaltaknak, az oktatás színvonala megnyugtatóan magas, az órák hangulata és szellemisége kiváló". Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az oktatók tudományos fokozatának megszerzésére kiemelt figyelmet kell fordítania az intézmény vezetôségének. Mindössze két ponton talált a bizottság kivetnivalót: a könyvtár infrastruktúráját éppen csak megfelelônek találták, illetve hiányosságként nevezték meg, hogy a hitoktatásban az "ökumenikus szellemiség kevéssé manifesztálódik".
Így tehát a Wesley igen jó esélyekkel indult az állami akkreditációért, amelynek megszerzése után majd csak nyolc év múlva kell újra ellenôrizetni a tudományos testülettel azt, hogy szakmailag tényleg alkalmas-e az iskola diploma kiadására.
Az akkreditációs anyag leadása, 1998 szeptembere után már nem ült össze a Tanácsadó Testület, habár az szmsz szerint kéthavonta üléseznie kellett volna. A Havas Gábor által vezetett belsô tagozat oktatói ezt többször szorgalmazták a fôigazgatónál. Azonban a korábban nagy együttmuködést mutató Iványit szinte lehetetlenség volt utolérniük, vele személyesen nem tudtak beszélni. Így - jobb híján - levelezésbe kezdtek az intézmény vezetôjével.
Ez év áprilisi levelében Havas megírta az igazgatótanácsnak, hogy a szociálismunkás-szak 1999 februárjától nem kapja meg a hallgatói állami normatívát a Wesley központjától, és az egyéb állami támogatások elosztási rendjérôl sincs semmilyen információjuk. Nem kapták meg - a minden felsôoktatási intézménynek járó - tandíjkompenzációt sem a fôiskola központi számlájáról, a hallgatókhoz pedig soha nem jutott el az ôket megilletô jegyzettámogatás. Havas megemlíti a levelében, hogy a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) képviselôi többször rákérdeztek az ôket megilletô pénzekre, de választ nem tudtak adni. A szak vezetôje ebben a levélben tájékoztatást kért a pénzek felhasználásról.
A levélre válasz sem írásban, sem szóban nem érkezett. Így Havas kérdéseit újabb levélben megismételte. Mindhiába. Nyár közepén Iványi - szintén levélben - arról tájékoztatta a kar vezetését, hogy nagyszabású átszervezésre készül. E szerint a tündérhegyi tagozatot be kívánja vinni a Dankó utcai épületbe, a gazdálkodás terén pedig központosítást akar. Ezzel összefüggésben az igazgatótanács megszüntetné azt a két alapítványt, amely a két világi szak gazdasági ügyeiért is részben felelôs volt. A levél szerint a továbbiakban csak a központon keresztül finanszírozhatók a kiadások. Az összevonás és a szervezeti átalakítás ugyanakkor azzal is jár - közölte Iványi levelében -, hogy a két kart vezetô négy szakigazgatóból csak egyet kíván ebben a funkcióban ezután alkalmazni. Továbbá: egy tanulmányi osztálya lesz az iskolának. A szükséges átalakítások érdekében arra kérte a fôigazgató Havast, hogy szeptember elsejére készítsék el az órarendet. A szociálismunkás-szak oktatói ekkor - szintén levélben - arról biztosították a fôigazgatót, hogy a fôiskola központosításával javarészt egyetértenek, ám szükségesnek tartják, hogy a szakok bevonásával néhány kérdést együtt gondoljanak át a fôigazgatóval. Egyebek között felvetették, hogy az átalakítás során kerüljön a muködési szabályzatba, hogy az egyházi és a világi szociálismunkás-képzés egyenrangú a fôiskolán. Azt is szerették volna az oktatók, hogy "legalább korlátozott jogkörrel muködjön az Intézményi Tanács", amely nem egyházi felsôoktatási intézmények esetében a felsôoktatási törvény szerint kötelezô. Az oktatók ebben a levélben megemlítették azt is, hogy a hallgatóknak lehetôséget kell arra biztosítani, hogy a fôiskola döntési fórumain részt vehessenek. A világi képzésnél ugyanis megalakult a Hallgatói Önkormányzat (HÖK), de gyakorlatilag semmilyen kérdésben - így a kollégium házirendjének kialakításánál sem - hallgatták meg a véleményüket. Iványi azt válaszolta, hogy csak ôsszel hajlandó leülni tárgyalni.
A világiak augusztus elején újabb levelet írtak a fôigazgatónak, szorgalmazván egy augusztusi találkozót. Indoklásul kilenc pontba foglalták azokat a kérdéseket, amelyeket még a tanévkezdés elôtt meg kívántak tárgyalni.
Ezekre - szintén írásban - azt a választ kapták a fôigazgatótól, hogy felvetéseikre az általa megbízott ügyvéd fog válaszolni. Az Iványi által megbízott jogász nem más, mint a korábban MDF-es képviselôként megismert Balás István.
Az oktatók pedig hiába várták a megbízott levelét. Igaz, akkor már eléggé rossz szájízzel vették tudomásul, hogy a fôigazgató nem hajlandó velük szakmai kérdésekrôl tárgyalni.
Ha mégis sikerült találkozniuk Iványival, akkor egyre többször hallották tôle: a hitéletiek nem jó szemmel nézik a világiakat, és a fôigazgatónak egyre kínosabb tartania a hátát.
Augusztusban - amikor az oktatók még azt sem tudták, hogy mikor lesz a pótfelvételi - aztán több utasítást is kaptak, írásban. Egyebek között felszólították ôket arra, hogy a diákok indexeit és egyéb személyi anyagait adják át a központnak. Ezt Havas mint szakvezetô megtagadta, hiszen ezekrôl pontos elszámolást és letárt kellett volna aláíratni az átvevôvel, aki akkor szabadságon volt.
Kaptak levelet, amelyben értesítik a tanárokat arról, hogy az átszervezés következtében a négy szakvezetôbôl mindössze egyet kíván ebben a státusában megtartani a fôigazgató, méghozzá Majsai Tamást, aki addig a hitoktatásért felelôs szakvezetô volt.
Az oktatókkal kiegészült három szakvezetô ekkor egy válaszlevélben közli Iványival, hogy a 2000-2001-es tanévben elviszik a fôiskoláról a szociálismunkás-szakot. Iványi gyorsan reagálva, két nap múlva felajánlja a munkaszerzôdés közös megegyezéssel való felbontását. Ebben a levélben megemlíti, hogy három szakvezetô munkájára külsô oktatóként továbbra is igényt tart, de a tündérhegyi képzésért felelôs egyik szakvezetôt, Németh Lászlót nem kívánja megtartani. Döntését a fôigazgató nem indokolta. A tanárok nem értik, hiszen az akkreditációs bizottság által kiemelt iskolai végzettség felé tart Németh: mindössze egy éve van a Ph.d-hez.
Ekkor a szociálismunkás-szak tanári kara levelet írt a hallgatóknak is, tájékoztatva ôket arról, hogy szeptember 1-jén még semmit nem tudnak a tervezett átalakításokról.
A szeptember 11-ére kiírt évnyitó elôtti napra Balás István megpróbált összehozni egy találkozót a fôigazgató és Havas Gábor között. Iványi azonban ekkor sem nem jelent meg.
A tanévnyitón Iványi Gábor beszámolt a hallgatóknak arról, hogy megromlott a kapcsolat az iskola vezetôségével.
"Úgy van, hogy az ember az élete során idônként együtt megy emberekkel, és ezek az utak nem tartanak örökké" - fogalmazott Iványi ünnepi beszédében, utalva az oktatókkal kialakult kapcsolatára. Azt is közölte a hallgatókkal, hogy tárgyalásokat folytat új tanárjelöltekkel, és erre való tekintettel a tanévkezdést elhalasztja szeptember 20-ra. Nem kíván a tanárokkal párbeszédet folytatni az évnyitó ünnepség után sem, habár tud arról, hogy azok készültek erre. A jelen lévô diákok hangos felháborodással hallgatták a fôigazgató azon bejelentését, hogy nincs módjuk évhalasztással megvárni azt, hogy tanáraik után mehessenek más tanintézménybe.
Káosz, hangoskodás, bekiabálások, amikor a fôigazgató után Havas Gábor is a mikrofonhoz lép. A diákok hangos követelése ellenére a szakvezetônek nem adta meg a szót Iványi. Ezért a diákok az iskola udvarán hallgatták meg Havas beszédét egyebek között arról, hogy: "a szociálismunkás-képzés mind ez ideig egy oktatói közösség muhelymunkája volt, amelynek közös hagyományai voltak, amely azonos szemlélet alapján próbált átadni valamit". Havas beszédében úgy fogalmazott, hogy ha az eddigi képzés egyes elemeit kicserélik, akkor a teljes képzés összeomlik. A diákok tapsa közben még megjegyezte a szakvezetô: "ennek a fôiskolának már semmi köze nincsen ahhoz a szellemiséghez, amelynek alapján Solt Ottília annak idején elkezdte a szociálismunkás-képzés felépítését".
A fôállású tanárok mindennap bejárnak a fôiskolára. Dolguk csak annyi, hogy a diákjaikat nyugtatgassák. Tanítaniuk nincs mit, az órarendben nevük nem szerepel. Iványi fôigazgató pedig nem válaszol, nem elérhetô. Készül szeptember 24-re. Akkor dönt a bizottság az akkreditációról.
Aztán, majd ha ez meglesz, válaszol.