Rock and roll!" - indította útjára 1999.
március 24-én este fél hét körül a
Magyarország légterében gyülekezô vadászbombázókat
a NATO légi irányító központja. Ez a
jelszó - amely a Magic névre keresztelt AWACS-géprôl
érkezett - nyitotta meg az azóta ötvenkettedik napjához
érkezett légi hadmûveleteket Jugoszlávia ellen.
Miután a bevetésre váró pilóták
nyugtázták a parancsot, gépük orrát Belgrád
felé fordították, s rövidesen erôs légelhárító
tevékenységrôl (spike") számoltak be
a magyar és a horvát légteret radarral pásztázó
óriás repülôknek. Küldetésüket
ennek ellenére teljesítették: a légitámadás
elsô napján közel száz célpontot támadtak
Szerbia egész területén, és óriási
pusztítást vittek végbe. Ezt néhány órával
késôbb csak egy rövid feladat végrehajtva"
(front headlines pages") mondattal jelezték, majd északnyugati
irányban továbbrepültek a németországi
NATO-bázisok felé. Ezek a párbeszédek azóta
mindennapossá váltak a magyar légtérben: a németországi
Rammsteinbôl felszálló katonai gépek ugyanis
rendszeresen itt tankolnak fel, amikor bevetésre indulnak szerbiai
célpontok ellen. Források szerint a magyar légtérben
állandóan két - általában valamilyen pénznemrôl
elnevezett - KC-135 tanker tartózkodik, a bevetésre érkezô
repülôket fogadják. A légitámadások
elsô napján például a Rubelek teljesítettek
szolgálatot, amelyeket késôbb a Dollárok váltottak
fel.
Miközben a repülôgépek elsô bevetésükre
indultak Jugoszlávia ellen, a magyar Országgyûlés
alig negyedórával volt túl azon a határozaton,
amely a szövetséges erôk számára megerôsítette
a korlátlan légtérhasználatot és lehetôvé
tette a földi kiszolgáló egységek igénybevételét.
Egy parlamenti forrás szerint iszonyatos volt a nyomás,
mert a NATO-gépek már a levegôben voltak", ezért
a frakcióknak alig maradt idejük álláspontjuk
kialakítására. A vita rövid volt, a politikai pártok
szokatlan egységgel álltak ki a katonai akció
mellett. Egyedül a NATO-tagságot ellenzô Magyar Igazság
és Élet Pártja (MIÉP) vezérszónoka,
Csurka István aggodalmaskodott: Vigyázni kell, mert ez
a háború nem lesz olyan rövid, mint ahogy elképzelték,
a háborúk nem szoktak olyan rövidek lenni, mint ahogy
kezdetben látszanak. És akkor mi lesz? A magyar kormánynak
erre is fel kell készülnie, mert a NATO önmagában
erre nem figyelmeztet és nem ad védelmet." A másik
öt párt lényegében egyetértett a kormánnyal
abban, hogy meg kell állítani a koszovói albánok
kálváriáját, a NATO-tagság pedig
elegendô biztonsági garanciát jelent ahhoz, hogy az
akcióban szerepet vállaljanak. Végül 8 tartózkodás
és 12 nem szavazat mellett a parlament negyed hétkor fogadta
el a határozatot. Informátoraink egybehangzó véleménye
szerint a rendszerváltás óta ez volt az egyik
legnehezebb döntés: A gombnyomásnál arra
gondoltam, hogy Bárdos is valahogy így szavaztatta meg a háborút."
Martonyi János külügyminiszter a vita lezárásakor
igyekezett mindenkit megnyugtatni: Ami az ország külsô
és belsô biztonságát illeti, a magyar kormány
megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyek ehhez szükségesek,
legyen szó határôrizetrôl, legyen szó
menekültkérdésrôl, legyen szó menekültek
befogadásáról. Ezért állíthatjuk
teljes határozottsággal, hogy adva vannak az ország
belsô és külsô biztonságának a feltételei,
és az ország egyetlenegy polgárának sincs félnivalója."
A déli határszélen fekvô Ásotthalom
lakói azonban messze nem így gondolták, amikor március
24-én napközben határvadászszázadok hosszú
menetoszlopokban vonultak a falun keresztül a határ felé.
A településen akkoriban elterjedt, hogy a háború
miatt kitelepítik a lakosságot. A késôbb összehívott
falugyûlésen már csendben hallgatták Kaszás
Mihály honvéd ezredest, aki nyugtatni igyekezett a kedélyeket:
a polgári védelem, a határôrség és
a rendôrség felkészült, itt nem háború
van, hanem a felajánlott béketárgyalások
el nem fogadásából eredô konfliktus", továbbá,
hogy nem kell farkast kiáltani, ha csak macska van". A
kitelepítés híre egyébként március
27-én, a tompai polgármester nyilatkozata után
terjedt el a faluban, Lengyelné László Veronika csak
arról beszélt ugyan, hogy egy szárazföldi akció
esetén ki kell telepíteni a határ menti falvak lakosságát,
a továbbgyûrûzô hír azonban már Mórahalom,
Ásotthalom és Tompa azonnali kitelepítésérôl
szólt. Másnap hosszú sorok kígyóztak a
polgármesteri hivatalok elôtt, bár a többség
nem szívesen mozdulna, ha arra kerül a sor. Ásotthalomról
15 családnál többet nem sikerülne elvinni. Én
sem mennék, inkább itt halok meg" - állította
egy középkorú férfi.
Amikor szétbombáznak mellettünk egy országot,
akkor én a tompai lakosokat felnôtt embernek tekintem,
akiknek joguk van megtudni, hogy mire számíthatnak" -
jelentette ki kérdésünkre a pánikot elindító
tompai polgármesterasszony, majd hozzátette: Nemrégiben
találkoztunk az Országos Rendôr-fôkapitányság
képviselôivel. Mi azt kifogásoltuk, hogy mindent a
sajtóból tudunk meg, ôk pedig azt, hogy nyilatkozunk.
De a felelôsség csak a miénk." A határ
menti települések lakossága azonban nem csak híradások
alapján tájékozódik. A szirénák
és a repülôgépek hangja is elég. A túloldalon
árkokat ásnak, látjuk a tankok helyeit az erdôben.
A vajdasági bombázások alatt a faluban sok helyen betörtek
az ablakok, leesett a vakolat, az állatok kitörtek a karámból.
Néha olyan, mintha itt lenne a háború" - mondta
az egyik tompai gazda. A félelmet csak fokozza a háború
körüli nagy titkolózás. Könnyû
Pesten dönteni, a fôvárosban nem hallani a repülôket.
Mi itt magunkra maradtunk" - mondta Simicz József deszki polgármester,
aki azért sincs könnyû helyzetben, mert a 3200 lakosból
álló településen jelentôs szerb kisebbség
él. A háború kezdete óta feszült a
viszony a szerb és magyar lakosság között. Ilyen
helyzetben könnyen felszínre kerülnek a vélt vagy
valós sérelmek. A falu vezetése borotvaélen táncol:
nehéz olyan döntést hozni, ami szerbnek és
magyarnak egyaránt megfelel" - mondta a polgármester.
Amikor a bombázások közeledtek a magyar határhoz,
a helyi önkormányzat a szerb kisebbséggel közös
állásfoglalásban ítélte el a NATO-t. A
határ menti települések vezetôi ezért elítélik
deszki társukat: szerintük egy NATO-ország polgármestere
nem foglalhat így állást. Aki ilyet mond, az
nincs tisztában a demokrácia szabályaival. Már
nem a Központi Bizottság szabja meg, hogy mit mondhat egy
helyi szervezet" - válaszolt erre Simicz József.
A déli határszélen a növekvô félelemben
döntô szerepet játszik, hogy a lakosságnak nincs
elégséges információja a Jugoszlávia
elleni háborúról. Nincs ez másként országos
szinten sem: nem csak a helyi önkormányzatok, de a kormányzat
illetékesei sem látnak tisztán abban, hogy milyen
adatokat oszthatnak meg a nyilvánossággal. Egy külügyi
kommunikációs szakértô szerint a kormánynak
kezdetben semmilyen kommunikációs stratégiája
sem volt a háborút illetôen. Nem ismerték a
legfontosabb véleményformáló csoportok
(fiatalok, pedagógusok, közigazgatási értelmiség,
nôk stb.) álláspontját, ezért nem is
tudták eldönteni, hogy milyen üzenetre lenne szükség.
Ugyanakkor forrásaink szerint a kormánynak most sem érdeke,
hogy átfogó, a politikusok teljesítményét,
a NATO és Magyarország válságbeli szerepét
megítélô közvélemény-kutatásokat
rendeljen meg, mert a lakosság esetleges negatív hozzáállását
tükrözô adatokat nem lehet szó nélkül
lenyelni". Éppen ezért - kormányzati kommunikációs
szakemberek véleménye szerint - a nyilvánossággal
kapcsolatos magatartásnak döntô eleme a hallgatás,
azaz amirôl nem beszélünk, az nem is létezik".
Nem véletlen tehát, hogy igen szûrten tárják
a nyilvánosság elé a háborúval
kapcsolatos híreket. Az egyik védelmi szerv vezetô
munkatársa szerint annak ellenére, hogy a tizedik naptól
kezdve rendszeresen egyeztetnek az összes érintett hivatallal
- így például a határôrséggel, a
honvédséggel, a rendôrséggel és a polgári
védelemmel -, a valóságban ôk is rendszeresen a
sajtóból értesülnek a legújabb fejleményekrôl:
A háború kezdete óta az az élményünk,
hogy nem bíznak meg bennünk, pedig mi lennénk a
szakemberek. Folyamatosan próbálnak minket távol
tartani a feladatunktól, az állampolgárokat pedig
gyerekekként kezelik, akiknek minden információ kizárólag
káros lehet."
A kormányzat egész egyszerûen nem volt felkészülve
a háborús helyzetre, a korábbi NATO-val kapcsolatos
kommunikáció pedig hiányos volt: Nem készítettük
fel a lakosságot megfelelôen a csatlakozásra, az a gyôzelemittas
kép pedig, amit a szövetségrôl felépítettünk
és mutattunk a lakosság felé, egyoldalú volt."
Még ma is láthatók például a tévémûsorokban
azok a Külügyminisztérium megbízásából
készített interjúk, amelyek a csatlakozást népszerûsítik,
de ezekben a jelenlegi helyzetrôl egy árva szó sem
esik.
Forrásaink szerint elsôsorban ennek a kommunikációs
struccpolitikának" köszönhetô, hogy a közbeszédben
számos hiedelem forog a háborúval kapcsolatban. A
magyar politikai elit döntô többsége például
szentül hiszi, hogy Magyarországot Cseh- és Lengyelországgal
együtt azért vették fel március 12-én a
NATO-ba, mert Brüsszelben és Washingtonban mindenki pontosan
tudta, hogy két hét múlva megkezdôdnek a
Jugoszlávia elleni légi csapások. 1997 júliusában
a madridi csúcson világosan megmondták, hogy a bôvítésre
idén áprilisban, a NATO ötvenedik évfordulójának
ünnepén kerül sor. Mi más indoka lett volna a korábbi
idôpontnak, ha nem ez?" - mondta a Horn-kormány egyik
tagja. A mai ellenzék éppen ezért úgy
gondolja: az Orbán-kabinetnek tudnia kellett, hogy a tervezettnél
korábbi csatlakozás a háború megindítását
jelenti.
A valóság azonban ennél bonyolultabb. Nyugati
források szerint már tavaly karácsony elôtt eldöntötték,
hogy a bôvítésre még az áprilisi
washingtoni NATO-csúcs elôtt sor kerül. A legfôbb
indok az volt, hogy ne bôszítsük az oroszokat".
Abban ugyanis minden tagállam egyetértett, hogy Oroszországot
meg kell hívni az eseményre, ugyanakkor nem lehetett ôket
azzal nyakon önteni, hogy az orruk elôtt zajlik a felvételi
ceremónia". Martonyi János külügyminiszter
december közepén azt közölte, hogy a hivatalos belépés
március elején válhat valósággá.
NATO-körökben akkor március elsô hetét
emlegették, ami végül Madeleine Albright amerikai külügyminiszter
naptárának túlzsúfoltsága miatt módosult
március 12-ére.
Amikor januárban a NATO brüsszeli központjában
Martonyi Jánosnak megcímezték a csatlakozási ünnepségre
szóló meghívót, senki nem gondolta, hogy ennek
idôpontja egybeesik majd a Miloøevic´tyel folytatott
diplomáciai tárgyalások megfeneklésével.
Február végén a franciaországi Rambouillet-ben
tartott Koszovó-konferencián ugyanis a szerbek nemet mondtak
a válság rendezését célzó
nemzetközi béketervre. Ekkor vált egyértelmûvé,
hogy aligha maradnak el a bombázások, ám az orosz
ellenkezés miatt Belgrád az utolsó utáni
pillanatig meg volt gyôzôdve arról, hogy erre nem kerül
sor. Mindkét fél elszámította magát,
aminek következménye az immár ötvenkettedik napja
tartó légi háború. Bár Magyarországon
az idô elôrehaladtával egyre népszerûbbek
azok az elméletek, miszerint ez a háború nem is
Koszovó státusának rendezése miatt, hanem a
jugoszláv elnök hatalmának megdöntéséért
és a Balkán újrafelosztásáért
zajlik, a NATO-vezetôk következetesen ismételgetik: a
politikai cél kizárólag a tartomány státusának
rendezése. Miloøevic´ elfogadhatatlan tárgyalópartner,
de nincs helyette más" - mondta egy magas rangú
NATO-forrás, aki szerint minden spekuláció ellenére
egyértelmû, hogy a NATO-nak nem célja Jugoszlávia
lerohanása.
A magyar politikai életben mindezek ellenére
folyamatosan napirenden van ez a kérdés. A lavinát"
Szabó János honvédelmi miniszter indította el,
amikor a légi csapások megkezdése után alig
egy héttel kijelentette: egy esetleges szárazföldi hadmûvelet
Magyarország területérôl indulhat. Ezt a vélekedést
csak erôsítette, hogy az idô elôrehaladtával
egyre többen fogalmazták meg azt a tételt, hogy egy
háborút nem lehet a levegôbôl megnyerni".
Az általunk megkérdezett katonai szakértôk is
osztják ezt a nézetet, ám hozzáteszik, hogy a
szárazföldi támadás elôtt az eddig
hirdetett politikai célt - azaz Koszovó helyzetének
rendezését - módosítani kell. Ráadásul
katonai értelemben mindenképpen kockázatos a szárazföldi
akció, hiszen Szerbia földrajzi adottságai miatt nagy
az esélye egy elhúzódó gerillaháborúnak.
Senki nem akar egy európai Vietnamot. Az amerikaiak megtanulták,
hogy ahol minden bokor robban, szart sem ér a korszerû
haditechnika" - mondta az egyik szakértô.
Ugyanakkor abban is mindenki egyetértett, hogy A katonáknak
az a dolguk, hogy minden lehetôséget számba vegyenek,
a politikusoknak pedig az, hogy döntsenek". Éppen ezért
a katonai szakértôk semmi kivetnivalót nem találtak
abban, hogy - amint az a nemzetközi sajtón keresztül
kiszivárgott (The Guardian, Washington Post, The New York Times) -
a Pentagonban, illetve a NATO brüsszeli központjában készült
tervek számoltak Magyarországgal mint lehetséges
felvonulási helyszínnel, hiszen itt - szemben Albániával
és Macedóniával - sík a terep. Ez azonban a
Stratfor hírszerzô iroda elemzése szerint csak az
egyik lehetséges változat a létezô öt közül:
a tervezôk ugyanígy számításba vehetnek
egy nyugatról (Boszniából és Horvátországból)
indított támadást, illetve alternatív támadási
útvonalként Románia és Bulgária is szóba
jöhet. A magyar katonai szakértôk szerint az Magyarország
ellen szól, hogy az utánpótlási útvonalak
két olyan országon (Ausztria, Szlovákia) keresztül
vezetnek, amelyek nem tagjai a NATO-nak, ráadásul a sûrûn
lakott déli határvidék nem igazán alkalmas
150-200 ezer katona és az ôket kiszolgáló személyzet
fogadására.
A szárazföldi erôk bevetése ráadásul
elképzelhetetlen Budapest hozzájárulása nélkül,
mivel teljes jogú tagként vétójoggal
rendelkezik a NATO szervezeteiben. Egyes politikusok azonban erre alapozva
úgy vélték, hogy Orbán Viktort április
15-én azért rángatta ki magához Tony
Blair brit miniszterelnök" Londonba, egynapos hivatalos látogatásra,
hogy meggyôzze ôt egy Magyarországról indítandó
szárazföldi háború szükségességérôl.
A diplomácia berkeit ismerôk szerint viszont a csúcstalálkozót
nem ez indokolta. Magyarország brit nagykövete, Nigel Thorpe
Orbán megválasztása óta fontosnak tartotta,
hogy a két politikus találkozzon egymással. Kilenc hónapig
egyeztetett, amíg végre sikerült mindkét fél
számára elfogadható idôpontot találnia.
Orbán még a légi csapások megkezdése elôtt
mondott igent a nagykövetnek, mert egy, a helyzetet jól ismerô
forrás szerint Belátta, hogy számos közös
ügy van az uniós csatlakozástól a NATO-n keresztül
a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséig, ami
indokolja, hogy megismerkedjenek". Mások szerint a fontos
nyugati politikusok sorában Blair volt az utolsó, akivel Orbán
még nem találkozott, miközben Kettôjük
életkora miatt is valószínû, hogy hosszú
évekig együtt kell majd dolgozniuk". Az egyik szemtanú
szerint a találkozó olyan jól sikerült, hogy a tárgyalások
végén - ahol Koszovó fontos téma volt - a két
miniszterelnök még hosszan csevegett a labdarúgásról.
Magas rangú katonai és civil források szerint a
magyar kormány a háttérben mindazonáltal erôsen
lobbyzott azért, hogy a NATO szakemberei a támadási
tervekbôl hagyják ki Magyarországot. A kormányfôt
kísérô honvédelmi miniszter Londonban a brit védelmi
minisztert gyôzködte arról, hogy nem szabad a NATO-nak
egy Magyarországról indítandó támadásban
gondolkodnia, mert az szerb részrôl könnyen kiválthat
egy, a vajdasági magyarok elleni hajtóvadászatot. Lényegében
ezt az álláspontot képviselte Orbán Viktor az áprilisi
végi washingtoni csúcson is, ahová azzal a hatpárti
felhatalmazással érkezett, hogy Igyekezzen jobb belátásra
bírni a héjákat", illetve tegye világossá,
hogy nem járulunk hozzá egy Magyarországról
induló szárazföldi támadáshoz".
Ebben a kérdésben minden politikai erô egységes
volt, bár az ellenzéki képviselôk számára
sokáig úgy tûnt, Orbán simán elment
volna a csúcstalálkozóra anélkül, hogy közös
álláspontot alakítottak volna ki. Ez már csak
azért is érzékenyen érintette ôket, mert
továbbra sem lehetett kizárni azt, hogy Washingtonban a háború
új szakaszáról, a szárazföldi hadmûveletek
elindításáról döntenek. Információink
szerint Bill Clinton amerikai elnök az utazás elôtti vasárnap
mobiltelefonon felhívta az éppen focizó Orbán
Viktort, és négyszemközti találkozót
javasolt. Egy forrás szerint A találkozó elôtt
mindenki be volt gyulladva, hogy most kérik a szárazföldit.
Így egészen megkönnyebbültünk, hogy végül
csak repülôgépek telepítésérôl
esett szó".
A magyar törekvések tehát végül
sikerrel jártak, és a küldöttség nagy megkönnyebbülésére
Clinton rögtön a beszéde elején kizárta a
szárazföldi támadás lehetôségét.
Az Egyesült Államok képviselôivel való tárgyalásokon
a magyarok diplomatáknak úgy tûnt: a britek híven
átadták a magyar üzenetet, és az amerikaiak
elfogadták ezeket a szempontokat. Azt azonban a magyar kormányzati
források is elismerték, hogy az amerikaiak engedékenységében
döntô szerepet játszottak az erôs európai
ellenérzések: Görögország, Olaszország,
Németország képviselôi ugyanis egyöntetûen
ellenezték a szárazföldi beavatkozást.
A washingtoni csúcs elôtt magyar politikai körökben
az is komoly félelmeket okozott, hogy a hadmûveletek
napirenden tartásával a háború kiszélesedik.
Az mindenki elôtt világos volt: a további forgatókönyv
nem csak a NATO elképzelésein múlik, hanem a szerbekén
is, akik Magyarország esetleges megtámadásával
lépésre kényszeríthetik a szövetséget.
Április elején a határ menti falvakban már különféle
rémhírek terjedtek arról, hogy a szerb oldalon
csapatokat vontak össze. Thürmer Gyula, a NATO-tagságot
parlamenten kívülrôl ellenzô Munkáspárt
elnöke, elmondása szerint többek között ezért
látogatta meg a jugoszláv elnököt április
8-án. Drága elnök úr, magunk között
vagyunk, meg akarja támadni Magyarországot?" - kérdezte
az állítása szerint halálosan nyugodt Miloøevic´-tyôl,
aki erre azt felelte: nem tetszik neki Magyarország NATO-tagsága.
A kormányzati szakértôk szerint azonban nem várható
szerb támadás: a Magyarország elleni akció
ugyanis lerombolná azt a Jugoszlávia iránt megnyilvánuló
szimpátiát, amelyet elsôsorban a polgári áldozatokról
készült tévéfelvételekkel vívtak
ki. Azzal pedig Miloøevic´ is tisztában van, hogy a szövetségi
rendszert létrehozó washingtoni szerzôdés 5.
cikkelye kimondja: ha egy tagországot támadás ér,
azt a NATO egész hadereje torolja meg. Az esetleges támadással
kapcsolatos félelmeket a hírszerzési jelentések
sem támasztották alá: a magyar határhoz közeli
jugoszláv csapatok védelemre vannak beásva, a haderô
nagyobbik része pedig Koszovó környékén
tanyázik, aminek védelme, illetve az albánok elleni
hadviselés fontosabb a szerbek számára. Attól
már inkább lehetett tartani, hogy szerb szabadcsapatok
csapnak át Magyarországra. Forrásaink hírszerzési
jelentésekre hivatkozva azt állították: Szerbiában
a hivatalos politika - amelynek jelentôs hatása van a félkatonai
alakulatokra - nem támogat ilyen akciókat, mert az ugyanúgy
egy NATO-tagország elleni támadásnak minôsülne,
mint egy tankokkal zajló hadmûvelet. Ugyanakkor szakértôk
szerint ma a világ legjobban ellenôrzött határa a
szerb-magyar. A szövetség már csak saját, itt
tevékenykedô katonái és polgárai miatt
is minden rendelkezésére álló eszközét
bevetné, hogy csökkentse hadserege esetleges veszteségeit.
Ez pedig Magyarországot is védi. Ha nem lennénk
NATO-tagok, akkor nem lennénk képesek a légtér
ilyen szintû védelmére, noha a saját MIG-29 vadászgépeink
is részt vesznek a biztosításában" -
mondta egy vezetô beosztású magyar katonatiszt. A sajtóban
is megjelent magyar határsértésnél - amikor két
jugoszláv MIG-29-es a határ közelébe került
- rögtön amerikai F-15-ösök jelentek meg a gépek
felett, és a határ tiszteletben tartására késztették
ôket - mondták magyar katonai és polgári források.
Éppen ezért a politikusok között a háború
kezdete óta abban nincs vita, hogy a NATO-tagság nagyobb
biztonságot garantál, mintha Magyarország még
mindig csak tagjelölt lenne. Abban is teljes az egyetértés,
hogy a NATO akkor is kérte volna a légtérhasználatot,
ha a csatlakozás nem történik meg, ráadásul
akkor Jóval gyengébb lenne az érdekérvényesítô
képességünk a szövetségen belül".
Jelenleg azonban jószerivel ez az egyetlen elem, amirôl a
balkáni válság kapcsán a politikai erôk
egyformán vélekednek. Az a nemzeti egység viszont,
amely a NATO-tagság kapcsán korábban kialakult, egyre
inkább felbomlóban van. Az ellenzék ugyanis erôsen
sérelmezi, hogy a kormány nem hajlandó bevonni ôket
azokba a döntésekbe, amelyekért szerintük a
politikai erôknek együtt kellene viselniük a felelôsséget.
Sokuknak egyenesen az a véleménye, hogy a kormány,
adott esetben maga a miniszterelnök is Készen kapja az
utasításokat, aztán csak az a lényeg, hogy minél
elôbb keresztülnyomják a parlamenten". Ráadásul
még a kormányon belül is csak kevesen jutnak hozzá
olyan érdemi információkhoz, amelyek segíthetnek
a döntésben. A légtér korlátlan használatára
vonatkozó határozat megtárgyalására például
az ellenzéki frakciók alig húsz percet kaptak, noha
szerintük Ilyen fontos ügyekben nem pár perc alatt
kellene dönteni". Egy kormánypárti képviselô
szerint viszont a korlátlan légtérhasználatra
vonatkozó kérés a kormányt is nehéz
helyzetbe hozta: Nekünk is csak tizenöt óránk
volt erre". Az ellenzék szerint a kormány félrevezette
ôket, amikor csak azt hangsúlyozta, hogy a magyar légtér
használata humanitárius jelleggel történik, és
a szóbeli tájékoztatón sem hívták
fel a figyelmet arra, hogy a korlátlan használat katonai
akciókat is lehetôvé tesz majd. Sokukat az is megdöbbentette,
amikor a honvédelmi bizottság kisgazda elnöke a
Parlament folyosóján azt mondta: ô sem tudta, hogy a
NATO innen indított támadásokat szerb célpontok
ellen.
A légtérhasználat kapcsán a kormány
és az ellenzék között kialakult feszült
viszony mégis elsôsorban belpolitikai okokra vezethetô
vissza. Informátoraink szerint a kormányra most üt
vissza saját korábbi taktikája: az elmúlt háromnegyed
év lépései - különösen a megfigyelési
ügy - miatt az ellenzék már akkor sem hisz a kormánynak,
amikor az komolyan egyeztetni akar. A kormánypárti képviselôk
szerint a szocialisták minden alkalmat megragadnak, hogy úgy
viselkedjenek, mintha még mindig kormányon lennének,
a szocialisták szerint pedig A kormány arroganciáját
az se fogja vissza, ha egy háború ügyében kell döntéseket
hoznia". Néhányuk szerint ezek a mozzanatok vezettek
oda, hogy a szocialista párt fellázadt a kormány
ellen, és korlátozni szeretné a magyar légtér
használatára vonatkozó engedélyt. Ezzel lényegében
saját, egy hónappal korábbi szavazatukat vonják
vissza. Egy befolyásos szocialista képviselô szerint A
légi csapások látványosan kudarcot vallottak, és
Magyarország egyre jobban belesodródik a háborúba".
Ennek egyik példáját abban látja, hogy nemcsak
humanitárius, de harci cselekményekre induló gépek
is használták a magyar légteret. Azzal a kormánypárti
érvvel szemben pedig, miszerint a korlátlan" szót
ôk is megszavazták, a szocialisták azzal védekeznek,
hogy Azóta a helyzet változott, és ilyen fontos
ügyben, mint a háború, senki nem kifogásolhatja,
ha valaki módosítja a véleményét".
A szocialisták pálfordulása" mögött
ugyanakkor független elemzôk szerint a pártelnök
személye ellen indított belsô támadás is
meghúzódik. Kovács Lászlónak ugyanis,
mint a magyar politikai elit egyik, a NATO iránt elkötelezett
személyiségének azzal kellett szembesülnie, hogy
pártja nem támogatja elképzeléseit. Információink
szerint a pártelnök két héten keresztül
ellenállt az MSZP-frakció erôsödô zúgolódásának,
de amikor a kezdetben harminc fô körüli belsô ellenzék
többek között Horn Gyula korábbi miniszterelnök
személyével is erôsödött, engednie kellett,
hiszen egy ilyen fontos kérdésben nem szavazhatja le a
frakció.
Az mindenesetre a balkáni válság kapcsán
világosan bebizonyosodott, hogy háborús helyzetben
akadozik a parlamentáris demokrácia. Polgári és
katonai szakértôk szerint a háború hatékony
döntési rendszert igényel, mert az események
percrôl percre változnak. A parlamentben viszont - mivel a végsô
döntéseket a képviselôknek kell meghozniuk -
minden a kormány és az ellenzék tagjai közötti
személyes és politikai viszonyon múlik. Más
források szerint az volt a meglepô, hogy az Országgyûlés
ilyen hosszú ideig egységes maradt, hiszen a NATO-akció
megítélésével kapcsolatban a világon
szinte mindenütt - pártoktól függetlenül - már
korábban két részre szakadtak a politikai erôk.
A riport tényanyagának feltárásában Kóczián Péter és Varró Szilvia mûködött közre
1999. március 28-án, vasárnap este A-10-es bombázógépek
szálltak fel a NATO avianói légitámaszpontjáról.
A bombázók a rakéták mellett urántartalmú
lövedékekkel (U-238-as) lôtték a célpontokat.
A környezetbe kerülô urán nagy mennyiségben
halált, kis mennyiségben betegségeket és
genetikai rendellenességet idézhet elô. Azokat a földeket,
amelyeket találat ért, nem lehet mezôgazdasági
mûvelés alá vonni.
Uránt tartalmazó tankelhárító lövedéket
elôször az Öböl-háborúban, majd az
1995-ös boszniai bombázásokkor vetettek be. 1996
augusztusában az ENSZ egyik albizottsága minden tagállamot
felszólított az U-238-as gyártásának és
használatának betiltására. Ennek ellenére
a Jugoszlávia ellen folytatott légi háborúban
ezt a lövedéket rendszeresen bevetik. A lövedék
robbanása következtében keletkezô radioaktív
urán-oxid terjedésének az országhatárok
nem állják útját, ezért az Energia Klub
nevû magyar környezetvédô szervezet levélben
fordult az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi
Kutatóintézethez, azt állítva: nem kizárt,
hogy Magyarország déli részén már mérhetô
az urán-oxid jelenléte. Köteles György, az intézet
igazgató fôorvosa április végén kelt
levelében nem tudott válaszolni a zöldek felvetéseire-kérdéseire,
de azt írta, hogy az ÁNTSZ illetékes intézeteivel
együttmûködve fokozattan figyelünk az esetleges környezeti
szennyezésekre, és ennek érdekében koordinált
vizsgálatokat kezdtünk".
A háborúnak azonban nem ez az egyetlen környezetkárosító
hatása. A három nagy olajfinomítót és
tizenegy olajtározót ért bombatámadások
során több százezer tonna olaj égett el, azaz több
százezer tonna szennyezô anyag került a légkörbe,
illetve az olaj egy része a Dunába ömlött. A Dunán
jelenleg több nagy összefüggô olajfolt úszik,
amely károsítja a folyó és környezete élôvilágát.
Veszélyt jelent az is, hogy a bulgáriai Kozlodujban
található atomerômû hat mûködô
blokkja a Duna vizét használja hûtôvíznek.
(Ezt az atomerômûvet az Egyesült Államok Energiaügyi
Minisztériuma már 1995-ben a világ tíz legveszélyesebb
atomerômûve közé, sorolta és az Európai
Unió is évek óta próbálja rávenni
a bolgár kormányt, hogy zárják be a korszerûtlen
reaktorokat.) A Sunday Herald április 27-i cikkében megszólaltatott
brit szakértôk szerint az olajos hûtôvíz tüzet
okozhat, ami végül robbanáshoz vezethet. Ez pedig a környezetvédôk
szerint egy második Csernobil rémét vetíti elôre,
ugyanis az erômû négy reaktora körül nincs védôburok,
ami megakadályozhatná a radioaktív anyagok légkörbe
kerülését.
Bár Balás Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára a HVG-ben kijelentette, hogy nem készültek a háború gazdasági hatásait összegzô felmérések, információink szerint április 14-én ülésezett elôször az a tárcaközi bizottság, amelynek feladata éppen ennek megállapítása. A bizottságban a gazdasági tárcák (PM, FVM, KHVM) mellett a Miniszterelnöki Hivatal és a jegybank képviselteti magát. Abban egyetértés alakult ki, hogy kormányzati szinten nincs szükség alternatív gazdasági forgatókönyvek kidolgozására, még arra az esetre sem, ha Magyarországról indulna egy szárazföldi katonai akció. Ennek oka az, hogy az elôzetes adatok szerint a háború miatt nem érik olyan súlyos károk a nemzetgazdaságot, amelyek összehangolt kormányzati fellépést tennének indokolttá. A bizottság összesítése szerint a háború egyik legnagyobb vesztese az idegenforgalom lesz: a beutazások számának csökkenése miatt a bevételkiesés fél és egymilliárd dollár között várható. A háború érzékenyen érinti a közlekedési vállalkozásokat is. A szaktárca adatai szerint a MAHART közel négymilliárd forint, a MÁV pedig közel 700 millió forint veszteséggel számolhat az idei esztendôben. Ezt nemzetgazdasági szinten enyhíti, hogy az elmúlt két hónapban igencsak megnôtt a Magyarországon áthaladó közúti és vasúti tranzitforgalom, és jelentôs bevételek várhatók a megnövekedett repülôgépforgalomból és a légipostai szállításokból is. A MOL tranzitdíjakból származó vesztesége 45-50 millió dollárra tehetô, amit csak részben ellensúlyoz a NATO közelmúltban adott megrendelése. Egyértelmûen a nyertesek közé tartozik viszont a Matáv: a háború óta közel százszázalékos kapacitáskihasználtsággal mûködik, miután hálózatán keresztül bonyolódik a Jugoszláviába irányuló nemzetközi hívások zöme. Azonban Jugoszláviával a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat jelentôsen visszaveti a háború. Egy kormányzati belsô elemzés szerint elhúzódó háború esetén az exportkiesés 120 millió, míg az import mintegy 55 millió dollár körül várható. A kiesô magyar export értéke azonban így sem éri el az összes magyar kivitel egy százalékát.