A kereskedelmi csatornák koncesszióba adását
és az annak nyomán kirobbant botrányt eleddig sokan
próbálták meg szakmai köntösbe"
csomagolni, ám a folyamat elemzése azt mutatja: az 1997-ben
hozott döntést elsôsorban az Országos Rádió
és Televízió Testületet (ORTT) megosztó
elvi ellentétek, az amerikai kultúrától való
félelem, valamint a törvényi elôírások
ellentmondásai tették egy, a mai napig is élô üggyé.
A döntés megszületése óta nagy viták
tárgya, hiszen a politikai csatározások, hatalmi küzdelmek
és mutyizások" egyik legfontosabb terepe a média.
A riport az ORTT mûködését elsô kézbôl
ismerôkkel készült háttérbeszélgetéseken,
illetve az ORTT mûködése során keletkezett
dokumentumokon alapul. A nyilatkozók abban a tudatban beszéltek,
hogy a cikkben névtelenek maradnak.
Az ORTT-t a politikai pártok szülték meg"
attól a céltól vezérelve, hogy a parlamenti pártok
egy testületben ellenôrizhessék a médiát, és
együtt döntsenek arról: miként ellenôrizhesse
az állam ezt a rohamosan bôvülô, újabb és
újabb szereplôkkel gazdagodó ezredvégi iparágat.
A tévék magánosítása során ádáz
csaták dúltak azért, milyen követelményeknek
kell megfelelniük a kereskedelmi csatornáknak, hiszen senkinek
nem volt közömbös, melyik tévécsatorna sugározhat
majd. A politikai pártok által delegált ORTT-tagok, a
jobboldal és a baloldal közötti egyetértés
hozta létre azokat az országos kereskedelmi tévéket,
melyek ma TV2 és RTL Klub néven sugároznak az ország
nagy részén. A testület 1996-ban alakult, tagjait a hét
akkori parlamenti párt delegálta a testületbe. A médiatörvényt
értelmezve a tagok akkor úgy fogták fel a saját
szerepüket, hogy szabadon, lelkiismeretükre hagyatkozva hozhatják
meg döntéseiket. A magyar tévécsatornák
magánosításakor - alig fél évvel a megválasztásuk
után - azonban szembesülniük kellett azzal, hogy ez távolról
sincs így. A médiaprivatizáció ugyanis politika
vezérelte döntés volt, mert politikusok döntöttek
benne. Ezért ezt a harcot politikai eszközökkel kellett
megvívni, holott maga a kereskedelmi televíziózás
csakis üzleti ügy" - mondta a pályázaton résztvevô
egyik cég vezetô munkatársa.
A csatornákért három külföldi hátterû
vállalkozás szállt ringbe: az MTM-SBS, az MRTL és
az Írisz TV. A legkényelmesebb helyzetben az elsô cég
volt, a történetet figyelemmel kísérô üzletemberek,
politikusok szerint ugyanis soha nem volt kétséges, hogy az
MTM-SBS - a mai TV2 tulajdonosa - biztos befutó lesz a privatizáció
során. Az interjúkban minden megkérdezett egyöntetûen
állította, hogy soha, egyetlen alkalommal sem merült
fel semelyik pártban az, hogy az MTM-nek nem szabad nyernie - ez a
pályázat során minden megkérdezett számára
teljesen nyilvánvaló volt. A cég, forrásaink
szerint, minden párttal jó kapcsolatot tartott fent.
Emellett maguk mellé állították az egyik
legbefolyásosabb kulturális lobbyt, a filmeseket. Jó befektetésnek"
bizonyult a Magyar Televízióban futó játékok
- Szerencsekerék, Mindent vagy semmit - gyártása is,
mert ezek révén a csatorna magyar gründolója,
Tolvaly Ferenc ismertséget, kapcsolatokat és bizalmat
szerzett. Ez volt a leginkább magyar társaság,
teljesen belesimultak az itteni tájképbe" - mondta egy
akkori kormánypárti politikus. Mindent megígértünk,
amit hallani akartak, csak hogy megnyerjük a pályázatot.
És tudtuk, mit akarnak hallani", állította a cég
egyik vezetô munkatársa, aki aktívan részt vett
a privatizációban. A nyerô elemek a következôk
voltak: megígérték, hogy temérdek közszolgálati
mûsort készítenek, támogatják a magyar
kultúrát, s rengeteget foglalkoznak majd az európai
csatlakozás témájával. Ez pedig kellemes zene
volt a döntéshozók füleinek.
Jóval komolyabb vetélkedés alakult ki az Írisz
TV és az MRTL között. Az Írisz TV mögött
az USA-beli CME-csoport állt, elnöke pedig Ronald Lauder, az
Egyesült Államok egykori bécsi nagykövete volt. A
csoport a pályázat idején már jelentôs -
Németország mellett - közép-európai
befektetésekkel rendelkezett Csehországban, Romániában,
Ukrajnában, Lengyelországban. A CME magyarországi érdekeltségét
Baló György, az egyik legelismertebb-legtöbbet szidott tévésztár
neve képviselte. Az MRTL pályázatát a
luxemburgi-német CLT-UFA jegyezte, amely Európa egyik
legjelentôsebb médiavállalkozása: többek között
övék a mûholdas RTL csatorna. Mögöttük állt
ugyanakkor a Bertelsmann, a német médiacég és
hazai befektetôként a Matáv is.
Az ORTT-tagok jelentôs része - sôt, több, mögöttük
álló politikai és kulturális csoport - tartott
a CME-tôl, ezért minden megmozdulását árgus
szemekkel figyelték. Ebbe a körbe tartozott jó néhány
kormánypárti politikus is; ugyanakkor több ellenzéki
politikus egyáltalán nem volt az amerikai cég ellen.
Félelmüket az okozta, hogy a csoport 1996-ra a közép-európai
régió meghatározó médiavállalkozássá
nôtte ki magát, Csehországban például az
általuk mûködtetett Nova TV egyszerûen lesöpörte
a piacról a közszolgálati televíziót. Úgy
mûködött ugyanis, mint egy nyugat-európai
kereskedelmi tévé: csak a pénzbevételre
koncentráló programot állított össze,
amerikai filmeket vetített, játékokat adott, pörgôs"
híradót csinált, amivel a cseh közszolgálati
tévé nem tudott lépést tartani és
elvesztette nézôit. A Nova példája a pályáztatásban
befolyásos szerepet játszók egy része számára
a fô fenyegetést jelentette, mert a közszolgálatiság
- amely a magyar döntéshozók egyik legfôbb
szempontja volt - alig jelent meg a mûsoraikban, és valóra
váltotta a kereskedelmi tévézéssel kapcsolatos
összes magyar félelmet. Paradox módon tehát a
CME kudarcának egyik fontos eleme éppen az addigi sikere
lett, ami miatt mindenki a legesélyesebbek között
tartotta számon.
Olyannyira, hogy egy ORTT-tagnak mind a mai napig az a véleménye,
hogy a pályázati feltételeket Balóra és
a mögötte álló CME-re szabták. A pályázati
kiírás feltételei azért lettek szigorúak,
hogy Balóék ne járhassanak túl az eszünkön,
és kellôen erôs szankcionálási lehetôségeink
legyenek arra az esetre, ha konfliktusba keveredünk velük, amit
sokan biztosra vettek. Ezért került be a hatalmas kötbér
intézménye, mert azt gondoltuk, a pénzbüntetés
az egyetlen szankció, ami hatni tud rájuk" - mondta egy
másik ORTT-tag, aki kollegáihoz hasonlóan részt
vett a pályázati kiírás elkészítésében.
A formai feltételek kialakításánál a
nemzeti érdek volt a másik kulcsszó, amit mindenki
szem elôtt tartott. Ennek pontos tartalmáról azonban
megoszlottak a vélemények. A frontvonalak ráadásul
nem is az akkori kormánypártok (SZDSZ és MSZP),
illetve az ellenzék (Fidesz, MDNP, MDF, FKGP, KDNP) között
húzódtak, a felállás ennél jóval
bonyolultabb volt, s ez végül egy sajátos állóháborúhoz
vezetett a testület tagjai között.
Ennek elsô frontja rögtön a pályázatok értékelési
szempontjainak meghatározásakor kialakult. A lebonyolításában
szakértôként segítô tanácsadói
csoport - a Baker and MacKenzie ügyvédi iroda, az osztrák
Creditanstalt és a Deloitte and Touche könyvvizsgáló
cég - azt javasolta: a döntésben a vételár
legyen a legfontosabb, erre ôk az összpontszám nyolcvan
százalékát adták volna. A testület
viszont - az SZDSZ képviselôjét, Tímár Jánost
leszámítva - ezt nem támogatta, mivel szerintük
a kereskedelmi tévék létrehozása nem csak
anyagi kérdés, hanem a tartalmi szempontokat is figyelembe
kell venni. Ilyen például a magyar kultúra megjelenítése
a tévémûsorokban; a közszolgálati jelleg érvényesülése,
melynek része az is, hogy milyen demokrácia- és
politikafelfogást hordoznak a tévémûsorok; a
nemzetiségek, a vallási közösségek televíziós
reprezentációja, s a magyar gyártású tévéprogramok
aránya. Sokak szerint e mögött az a hátsó
szándék is meghúzódott, hogy a testületi
tagok minél nagyobb mozgásteret biztosítsanak
maguknak, mivel elôzetesen képtelenek voltak felmérni,
milyenek lesznek a pályázatok. Az ORTT-tagokat segítô
konzorcium szakértôi viszont azt állították,
ezek a szempontok nem mérhetôk, ezért ha ezekre
hagyatkoznak, a döntés szubjektív lesz.
A pénzpártiak végül vereséget
szenvedtek: a pontoknak csak a fele járt a vételárért,
a másik felét a tartalomra adhatta a testület.
Vita alakult ki a szakértôi csoport és a testület
tagjai között a frekvenciahasználatra kapott tízéves
koncesszió díjának meghatározása során
is. A szakértôk 4-5 milliárd forint minimális díjat
javasoltak, ami ellen azonban Zelnik József, a Kereszténydemokrata
Néppárt delegáltja erôteljes támadást
indított. Azt állította, ez a díj túl
alacsony. Véleményét folyamatos lobbyzása nyomán
a testület is elfogadta. Tehát a testületben ironikus módon
a leganyagiasabban azok a jobboldali tagok gondolkoztak, akiktôl a
leginkább távol áll a kereskedelmi televíziózás.
Úgy gondolták, ha már nem lehet elkerülni a
kereskedelmi tévék megjelenését, akkor legalább
minél többet fizessen az, aki ebbôl termel profitot.
A pályázatot végül 1996 augusztusában írták
ki, s 1997 április 10-e volt a pályázat leadásának
a határideje. Erre az idôpontra mindhárom befektetô
beadta pályázatát, amelynek átvétele
egyszerû feladatnak tetszett, és akkor még senki nem
gondolta, hogy ez a rutinfeladat vezet majd a testület legnagyobb
botrányához. Az ORTT által kiküldött bírálóbizottság
feladata az volt, hogy a helyszínen állapítsa meg: a
pályázók benyújtották-e az összes
elôírt dokumentumot. A bizottság azt rögzítette,
hogy az MRTL nem teljesített minden feltételt, ugyanis egyes
fejezeteknek a fedôlapját - gyakorlatilag csak a címét
- nyújtotta be, a tartalom nélkül. (Például
hiányzott a társaság tulajdonosi szerkezetének
összetétele, az auditált mérleg). A bizottság
tagjai - Wéber János (MDF), Körmendy-Ékes Judit
(Fidesz) és Kardos Lajos (MSZP) - a helyszínen azt vették
jegyzôkönyvbe, hogy a társaságot ki kell zárni
a további pályáztatásból.
Minket szívatnak" - mondta Zelnik József
(KDNP) a testület többi tagjának, amikor az április
10-i ülésen megtudta, mi történt. Zelnik képtelenségnek
tartotta, hogy egy nemzetközi cég nem képes megfelelni
egy pályázati kiírásnak. Kardos Lajos (MSZP),
aki korábban a Közlekedési és Hírközlési
Minisztériumban dolgozott, azt mondta: ilyen hiányosságokkal
nem szoktak elfogadni pályázatokat. A vitában Körmendy-Ékes
(Fidesz) volt a legradikálisabb: ennyi erôvel, ha tizenkét
fedôlapot nyújtottak volna be, s mindegyikhez egy-egy üres
dobozt, azzal, hogy a többit majd pótolják, azt is el
kellene fogadni. Szerinte az egész pályázati rendszer
arra lett kitalálva, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljék,
és ne a kisebb botrány elve" alapján
kelljen dönteni.
A jogszabályok azonban messze nem voltak ilyen egyértelmûek,
hiszen a médiatörvény másképp
rendelkezett, mint a privatizációról szóló
Általános Pályázati Feltételek (ÁPF).
Az egyik ugyanis megengedett hiánypótlást, a másik
nem. A testületet végül is a jogi szakértôk
gyôzték meg arról, hogy fogadják el az MRTL pályázatát.
Martonyi János jelenlegi külügyminiszter a Baker and
McKenzie képviseletében úgy foglalt állást,
hogy a médiatörvény lehetôvé teszi a hiányzó
dokumentumok pótlását, mert azok nem az alaki, azaz
formális követelmények közé tartoznak,
hanem a tartalmi információk körébe, s azok esetében
a törvény elfogadja a hiánypótlást. Így
pedig nem kell visszautasítani az MRTL pályázatát.
Azt azonban hozzátette, hogy nincs százszázalékos
megoldás: végsô soron ugyanígy vissza is lehet
utasítani a pályázatot. Az egy nappal késôbb
folytatódó vitában azt mondta: kisebb kockázatot
rejt az, ha elfogadják a pályázatot, mint ha
visszautasítják azt. Szerinte legfeljebb kártérítést
kapna az a fél, amelyiknek utólag igaza lenne, a privatizáció
elôtti állapot visszaállítását
azonban valószínûleg nem ítélné
meg a bíróság. Ha viszont rögtön kizárják
az MRTL-t, valószínûsíthetô a pervesztés,
ami a privatizáció lebonyolításába éppen
belekezdô testületet nagyon nehéz helyzetbe hozná.
Ezért azt javasolta, hogy a kisebb botrány elve"
alapján ne utasítsák vissza az MRTL pályázatát.
Jó, ha bevéssük ezt a gondolatmenetet"
- jegyezte meg Révész T. Mihály elnök (MSZP)
Martonyi szavai után. A többség is az MRTL pályázatának
elfogadását javasolta. A logika nem az volt, hogyan
toljunk ki velük, hanem az, ki kell-e zárni a pályázót"
- mondta egy testületi tag. Ezt viszont Nahlik Gábor (FKGP)
nem fogadta el, mert elôtte nem voltak ismertek a pályázatok,
Körmendy-Ékes (Fidesz) pedig megismételte az üres
dobozokra vonatkozó megjegyzését.
Egy, a szakértôi csoporthoz közelálló
forrás szerint Martonyi csak arra utalt, ami a magyar privatizáció
során bevett gyakorlat lett: nem zártak ki a formai szabályok
ellen vétô pályázót, mert a kiírók
nem akartak pert a nyakukba, de tudván, hogy a pályázó
esélytelen lesz a végén, versenyben hagyták. Mások
szerint viszont már ekkor megjelentek a politikai alkuk azzal, hogy
olyan értelmezést kellett találni, amely mindenképp
biztosítja az MRTL versenyben maradását. Ezt látszik
alátámasztani az a tény, hogy Martonyi maga utalt
arra, föl lehet vázolni egy másik lehetôséget
is, ami kizárná az MRTL-t. Késôbb, a tévépályázat
eredményét megtámadó perben épp ebben a
kérdésben kellett dönteni: helyes volt-e elfogadni az
MRTL pályázatát vagy nem. Az elsôfokú bíróság
szerint az ORTT helyesen döntött az MRTL pályázatának
elfogadásával, a Legfelsôbb Bíróság
szerint helytelenül. A per jelenleg is folytatódik, mert az
ORTT felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A benyújtott pályázatok értékelése
során több front is húzódott a testület
tagjai között. Kialakult egy, privatizációval
kapcsolatban igen szkeptikus csoport, amely a döntés
meghozatala elôtt újabb és újabb feltételeket
támasztott. Kardos Lajos (MSZP), Zelnik József (KDNP),
Nahlik Gábor (FKGP) például a tévés
frekvenciákkal gazdálkodó állami vállalat,
az Antenna Hungária privatizációja felôl érdeklôdött,
mondván: e cég szabja meg a sugárzási díjat,
ami hatással lehet a pályázók üzleti tervére.
Ugyanezért kérdezett rá Nahlik a reklámtörvény
módosításából következô hatásokra
is. Debreczeni József (MDNP), Wéber János (MDF) és
Tímár János (SZDSZ) kicsit szarkasztikusan kérdeztek
vissza, miért kellenek ezek az adatok annak eldöntéséhez,
hogy a CME vagy az MTM kapjon-e tévécsatornát. Fô
érvük az volt, hogy mindez a pályázókra
tartozik, ezzel nekik kell számolni. A szkeptikusok erre azt mondták:
ha felelôsen akarnak dönteni, minden olyan szempontot meg kell
vizsgálniuk, amelyek a pályázók üzleti
tervének megvalósíthatóságát
befolyásolják. Ez volt az egyik legfontosabb különbség
a két csoport között: a szkeptikusok sokkal erôsebb
ellenôrzésnek akarták alávetni a pályázók
elképzeléseit. Egyesek szerint azonban egyszerûen nem
fûlt a foguk a privatizációhoz, ezért, ahol
csak lehetett, belekötöttek.
Révész elnök (MSZP) nem vett részt ebben a
vitában: sem egyik, sem másik csoport mellett nem szólalt
fel. Hagyta, hadd menjen az ülés arra, amerre a vitatkozó
felek viszik.
Egy másik front amiatt alakult ki, hogy miképpen lehet
a szóbeli prezentáció során úgy pontosíttatni
a pályázatokat, hogy az ne vezessen azok újraírásához.
Ezt ugyanis egy már megkezdett privatizáció esetén
nem tehette meg a testület. Tímár János (SZDSZ)
egyedül maradt azzal a véleményével, miszerint
nem kell rákérdezni egyes pontokra, mert ez könynyen
odavezethet, hogy - bár a testület nem akarja - ez mégis
megtörténhet. A többség azonban nem értett
egyet vele, mert számos ügyben érezték
korrektnek, ha adnak még egy lehetôséget a pályázóknak
véleményük kifejtésére. A végén
megfogalmazott kérdéseket Tímár is
megszavazta. Ez a vita már erôsen összefonódott
azzal, milyen szempontok alapján választják ki a késôbbi
gyôztest. A tagoknak ugyanis az volt a fontos, mit válaszolnak
majd a pályázók a kérdéseikre:
kinek-kinek a kedvenc témájára adott válasz
egy-egy szavazatot jelentett. Kardos Lajos (MSZP) azt tartotta fontosnak,
hogy a pályázók hogyan népszerûsítik
a sportot, mennyire fontos nekik az egészséges életre
nevelés. Debreczeni Józsefet (MDNP) és Wéber Jánost
(MDF) a mûsorszerkezet - fôleg a közszolgálati
jellegû vállalásokat -, és a mûszaki ügyek
érdekelték, Révész Tamás elnök is
közszolgálati mûsorokra vonatkozó kérdéseket
javasolt.
Tímár (SZDSZ) a vita egy pontján azt mondta:
ennyi erôvel akár újra is írathatnák a pályázatokat,
és mindez csak azt a célt szolgálja, hogy a testület
fenntartsa magának a 180 fokos fordulat lehetôségét.
Csak a holtversenyt próbálják feloldani - tiltakozott
Révész elnök (MSZP).
Végül minden javasolt téma bekerült a pályázatba.
A második fordulóra, június 10-re a CME alaposan
felforgatta a hadszínteret. Az addigi ár majdnem felével
megemelte a tétet: 8,5 milliárd helyett 12 milliárd
forintot ajánlott fel az egyes kereskedelmi csatornáért,
a kettesért pedig 12,1 milliárdot az addigi 9 milliárd
helyett. A másik két cég jóval kevesebbel
emelt: az MTM 340, az MRTL pedig 30 milliót. A CME húzása
azonban nagyon rossznak bizonyult, innentôl kezdve ugyanis az ORTT
hivatalos ülésein össztûz zúdult az amerikai
cégre.
Zelnik József (KDNP) az emelés megalapozottságát
támadva gyengítette Balóék pozícióját.
A tanácsadóknak küldött levélben azt kérdezte,
reálisnak tartanak-e ilyen mértékû emelést.
(A levél egyébként Zelnik magánakciója
volt, Révész elnök [MSZP] az egyik ülésen
meg is rótta ezért, mondván, sehova nem vezet, ha
testületi tagok levelezni kezdenek a tanácsadókkal.
Zelnik viszont azt állította, levele megírása
elôtt egyeztetett néhány testületi taggal.) A
KDNP egyik szakértôje, Gábor József azt mondta:
az általuk megvizsgált üzleti terv számos adókötelezettséget
nem tartalmaz, furcsa módon számolnak el filmjogokat,
amelyek pedig egy tévé vagyonának fontos részét
teszik ki. Gáborék számítása szerint a
CME körülbelül annyival növelte a koncesszióért
fizetendô díjat, mint amennyivel több költséggel
számoltak a többiek. Így például amíg
az MTM-SBS és az MRTL évi 160-200 millió forint helyi
adóval számolt, addig a CME pályázatában
ilyen tétel nem szerepelt.
Ormosi Gábor tanácsadó viszont azt állította,
nincs a birtokában olyan információ, amely megkérdôjelezhetné
a pályázók üzleti tervének megalapozottságát.
A pályázók éltek a számviteli törvény
adta szabadsággal, de azt nem lépték túl -
mondta. Ez azonban a kétkedôket nem nyugtatta meg. Révész
elnök (MSZP) arra emlékeztette a többieket, hogy a
kereskedelmi rádiók pályázatánál
sem tekintették volna komolynak azt a jelentkezôt, amelyik hárommilliárd
helyett ötmilliárd forintot ajánl. Zelniket az
foglalkoztatta, miért akarja a CME ennyire áron fölül
megvenni a magyar piacot. Mondhatnám azt is, ami e mögött
van, az már nem médiapolitika, de ezt már nem mondom
tovább" - zárta le a gondolatmenetét. Szerinte
egyedül a CLT (MRTL) tervén látszik a szakértelem.
Lôrincze Péter (Deloitte and Touche), a tanácsadók
képviseletében erre azt mondta: a különbség
abban van, hogy melyik cég mûködése hányadik
évében tervez nyereséget, de ezek az adatok egymással
nehezen mérhetôek össze. A CME és az MTM 2004-tôl
lenne nyereséges, de a CME 2,5 milliárd forintot tervez, az
MTM 0,5 milliárdot. A tizedik év végén
ugyanakkor saját tôkéjük, ami egy vállalkozás
egyik legfontosabb mérôszáma, majdnem azonos nagyságú
lenne. Mindegyik pályázót nemzetközi auditorok
világították át, s igazolták, hogy a cégek
megfelelnek a magyar számvitel szabályainak. Lôrincze
azt állította, a CME-re vonatkozó vizsgálat,
amit Gábor elvégzett, akkor lenne felhasználható
a döntésben, ha a többi pályázó pályázatát
is ugyanezzel a módszerrel vizsgálnák meg. Gábor
elismerte, hogy ez nem történt meg.
A vita azonban ekkorra gyakorlatilag a süketek párbeszédévé
vált, és a tanácsadók úgy érezték:
csak az a lényeg, hogy a CME-rôl bebizonyítsák,
nem jó befektetô. Kardos Lajos (MSZP) azt firtatta, hogy a
KDNP szakértôje által emlegetett költségeket
bele kellett volna-e venni a pályázatba, azaz a CME
elmarasztalható-e ezek hiányáért. A kétkedôkhöz
június 21-én Körmendy-Ékes Judit (Fidesz) is
csatlakozott, mivel hozzáértô források"
arra hívták fel a figyelmét, hogy a CME részvényei
15 pontot estek a New York-i tôzsdén azután, hogy 12
milliárd forintra növelte ajánlatát. Szerinte ez
azt jelenti: a kisrészvényesek nem bíznak a CME vezetésében.
A brókerek pedig a CME-tôl állítólag azt
az információt kapták, hogy a cégnek esze ágában
sincs kifizetni a 12 milliárd forintot. A tanácsadók
ezt cáfolták, szerintük a részvényáresés
a negyedévi jelentés után történt, amely
veszteséget mutatott, s ez bármely cég esetén
ronthat a megítélésen.
A testület tehát úgy érkezett el a döntéshez,
hogy az általa felkért tanácsadók egyetlen, a
CME ellen felhozott szakmai érvet és gyanút sem minôsítettek
megalapozottnak.
Idôközben a politikai szintéren is óriási
lobbyzás indult meg a pályázók gyôzelméért.
Ennek két fontos színtere az MSZP és az ellenzéki
pártok voltak. A szocialisták között, több
forrás szerint is, erôs volt a CME pozíciója.
Kovács László, akkori külügyminiszter, Kósáné
Kovács Magda, a párt akkori ügyvezetô alelnöke,
Suchman Tamás, aki bár Horn Gyula miniszterelnök
bizalmi emberének számított, egyöntetûen
az amerikai céget támogatták. A párt úgynevezett
népi szárnya viszont (közöttük Kósa
Ferenc filmrendezô, országgyûlési képviselô,
s a népiekkel többször közös hangot találó
Jánosi György alelnök) Baló György személye
ellen volt, mert túlságosan liberális meggyôzôdésûnek
vélték.
A szocialisták úgynevezett népi szárnyához
hasonlóan Balót az SZDSZ-hez közel állónak
minôsítette a politikusok és befolyásos értelmiségiek
egy jelentôs része, ami nem segítette a CME pályázatát.
Az ellenzéki pártok döntésénél -
forrásaink szerint - ez ugyancsak meghatározó
szerepet játszott. A Fidesz vezetôi szerint például
1994-ben azok az újságírók és értelmiségiek
mérték rájuk a legnagyobb csapást, akik
magukat liberálisnak tartották. Zelnik (KDNP) és
Nahlik (FKGP) kezdettôl fogva azt hangoztatta: szó sem lehet
arról, hogy Baló és a mögötte álló
CME frekvenciához jusson. Álláspontjukat részben
az SZDSZ befolyásával, részben pedig a magyar kultúra
féltésével indokoltak. Az MRTL és az MTM-SBS
esetében a pártok képviselôiben ilyen határozott
politikai képzet nem alakult ki - állították a
privatizációt közelrôl figyelemmel kísérôk.
Az érvek között ugyanakkor hangsúlyt kapott
az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való
csatlakozás is, hiszen a média privatizációja
- mint minden fontos privatizációs döntés -
egyben azt is jelezte: mely országok cégeit engedik be a
magyar piacra. A CME-pártiak azzal érveltek: fontos lenne
egy amerikai céget is gyôztesnek nyilvánítani,
mert az MTM-SBS többségében európai vállalkozás.
A források többsége szerint azonban hatásosabb
volt az európai tulajdon hangsúlyozása, mivel szerintük
a magyar politikai elitben - fôleg kulturális ügyekben -
masszív ellenérzés alakult ki az amerikanizálódás
ellen. Mi szabad kezet adtunk a döntésben, bár
azt mondtam, ha lehet, válasszunk az európai tévék
közül, mert az amerikai tévézés elszürkítô
jellegû". - mondta egy akkor befolyásos ellenzéki
politikus. Ahogy félnek a McDonaldstól, úgy félnek
az amerikai kultúrától" - tette hozzá egy
ORTT-tag. Az amerikai televíziós kultúra tehát
eleve hátránnyal indult, mert leginkább ezt azonosították
azzal az alapállással, hogy csak a bevétel a fontos,
s ennek érdekében minden megengedett. A CME esetében
egyes ORTT-tagokat és számos politikust zavart az a tény
is, hogy a cég agresszív, az egész térséget
felölelô üzleti politikát folytat, és a közép-kelet-európai
országokban egyre inkább politikacsinálóvá
válik.
Jól mutatja a CME-vel szembeni félelmeket az alábbi,
a privatizációs pályázatok értékelése
során lezajlott párbeszéd is. Az egyik testületi
ülésen Nahlik Gábor (FKGP) megjegyezte, hogy az MTM pályázata
ugyanolyan rossz, mint a CME-é, de az MTM talán nem
akarja elfoglalni az egész világot". Csak az országot
akarják elfoglalni" - mondta erre Debreczeni József(MDNP),
aki nem osztozott a CME elleni félelmekben. Szerencsénkre"
- hagyta rá Nahlik. Hát most megnyugtattál"
- zárta le a beszélgetést Révész T. Mihály
elnök (MSZP).
Az ellenzék képviselôi nem vették jó
néven a CME lobbyzási technikáit sem. Az akkori
USA-nagykövetrôl, Donald Blinkenrôl az a hír járta
körükben, hogy aktívan beavatkozik a CME érdekében.
Egy ellenzéki ORTT-tag azt is rossz néven vette, hogy
szocialista politikusok közvetítôkön keresztül
arra hívták fel a figyelmét: a CME kudarca nem tesz jót
Magyarország NATO-csatlakozásának. Bár az MRTL
mellett lobbyzó csapat is erôs emberekbôl" állt
(köztük volt Horváth István, egykori bonni nagykövet,
aki 1994 és 1995 között Horn Gyula miniszterelnök
hivatalos tanácsadója volt, illetve Pártos Ferenc,
aki nagyon jó üzleti-politikai kapcsolatokkal rendelkezett Németországban),
de ôk ugyanezen ORTT-tagokban nem keltettek ilyen elutasítást,
magyarázatuk szerint azért, mert nem fenyegetôztek.
A legnagyobb hibát az amerikai cég azzal követte
el, hogy egészen az utolsó hetekig biztosra vette: a
szocialista párt mögöttük áll. Sokak szerint
ez lett a vesztük. Révész elnök szûk körben
azt állította, hogy Horn Gyula miniszterelnök nem volt
hajlandó arról beszélni, mi a véleménye
a pályázókról. Egy másik forrás
szerint amikor megkérdezték Hornt, nem tartaná-e
fontosnak, hogy az amerikai tôke jöjjön be a médiapiacra,
azt válaszolta: nem szólunk bele az ügybe. Egy akkori
vezetô szocialista politikus szerint a miniszterelnök kiállásának
hiánya azt jelezte, CME-nek nem nagyobb az esélye, mint másnak.
Ez pedig azt sugallta, nyugodtan lehet abban reménykedni: nem Baló
György nyer.
Az ellenzéki pártok szavazatainak kialakulásában
a pártok közötti erôviszonyok, és a közelgô
parlamenti választásokra való készülôdés
fontos elem volt: a gyengén álló MDF és MDNP képviselôinek
figyelembe kellett venniük, hogy pártjaik mozgásterét
erôsen beszûkítené, ha ebben fontos ügyben
nem a többi ellenzéki párt álláspontját
támogatnák. Ebben iránymutatást adott, hogy
Orbán Viktor, az akkori ellenzék feje nem volt hajlandó
fogadni Mark Palmert, aki 1989-ben az USA budapesti nagyköveteként
sokat tett a magyar ellenzék érdekében, s aki késôbb
a CME munkatársa lett. A találkozó elutasítása
azt jelezte, még a barátkozás látszata sem
fontos a Fidesz elnökének.
Lehet azonban, hogy a késôbbi megegyezés már
a tavasz folyamán kialakult. Egy akkor vezetô szerepet játszó
ellenzéki politikus szerint Révész T. Mihály már
a májusi elsô forduló elôtt azt mondta, hogy az
MRTL és az MTM gyôztessé nyilvánítása
mellett van a politikai támogatás".
Az ORTT tagjai mindazonáltal még a szavazás elôtti
napokig sem lehettek biztosak abban, hogyan szavaznak a többiek. A
CME ugyan vesztésre állt, de ehhez hiányzott két
szavazat: Debreczeni Józsefé (MDNP) és Wéber Jánosé
(MDF). Mindkettôrôl úgy tudták a többiek,
hogy nem osztják az amerikai céggel kapcsolatos
aggodalmakat, és a jegyzôkönyvek tanúsága
szerint nem is szólaltak fel a CME ellen.
A két képviselô hallgatása egyre zavaróbb
volt, ezért Zelnik József (KDNP) szervezett a szobájába
egy találkozót, ahol feltette a kérdést:
hajlandóak-e az összegyûltek támogatni az MRTL és
az MTM gyôzelmét. A beszélgetésen jelen levô
Körmendy-Ékes Judit(Fidesz), Zelnik József(KDNP),
Nahlik Gábor (FKGP) igent mondott. Révész T. Mihály
elnök (MSZP) is azt mondta, támogatja a két társaságot.
Ez döntô pillanat volt, Wéber és Debreczeni
ugyanis válaszút elé került: ha a CME-pályázatot
támogatják, akkor még Tímár János
(SZDSZ) szavazatával sincs meg a többség. Ha pedig a
szavazás során nem lesz gyôztes, akkor a második
alkalom után a testületet fel kell oszlatni. Ez pedig, mivel újra
ki kell írni a pályázatot, akár hónapokig
is elakaszthatja a privatizációt. Ráadásul ez
egy SZDSZ-MDF-MDNP megegyezés lenne, ami megtörné az
ellenzéki egységet.
Így a végsô szavazáson Tímár
(SZDSZ) kivételével mindenki az MTM és az MRTL gyôzelme
mellett tette le a voksát. Debreczeni (MDNP) azonban utalt arra,
hogy nem úgy szavaz, ahogy szeretne: nem gondolom, hogy a média
privatizációjával el lehetne árulni a hazát.
De tudomásul veszem, hogy számosan vannak Magyarországon,
akik ezt gondolják, és nagyobb politikai és egyéb
jelentôséget tulajdonítanak ennek, mint amilyen fontos
valójában. A döntés indokai médiapolitikaiak,
kulturálisak, sôt politikaiak is". Kardos Lajos (MSZP),
mielôtt leadta volna a szavazatát, elmondta: megdöbbentették
azok a híradások, amelyek a Nova TV dolgairól
jelentek meg az elmúlt egy hónapban a magyar sajtóban:
ezek az agresszív amerikai tévézés mozzanatait
hangsúlyozták. Körmendy-Ékes (Fidesz) azt
mondta, nem értett egyet a pályáztatás logikájával,
de ô az üzleti szempontokon kívül esô tényezôket
is mérlegelt. Zelnik (KDNP) a saját szakértôje által
kimutatott hiányosságok mellett azzal érvelt, hogy az
Írisz TV-ben részt venne az az Intercom is, amely akkoriban
forgalmazta a Larry Flynt, a provokátor címû filmet,
amelynek plakátja sérti a közízlést. Révész
(MSZP) azt mondta, döntésének célja, hogy
Magyarország az európai médiarendszer része
legyen. Ez modern technológia behozatalát jelenti, felszámolja
a televíziózás területén a monopóliumot,
de nem veszélyezteti a közszolgálati televíziózást.
A kereskedelmi egyes csatornát 1997. június 30-án
az MTM-SBS (TV2), a kereskedelmi kettes az MRTL (RTL Klub) kapta meg,
hosszan elnyúló és máig lezáratlan vitát
indítva ezzel útjára, ami mára lényegében
az ORTT mûködésének jogi hátterét kérdôjelezi
meg.
(A következô rész tartalmából: az ORTT mûködésében az 1998-as kormányváltás elôtt és után sokkal fontosabb voltak a világnézeti különbségek, mint az, ki kormánypárti és ki ellenzéki politikus, ami sok esetben a szocialista és konzervatív politikusok együtt döntéséhez vezetett, a másik oldalon pedig egy olyan liberális tengelyt" hozott létre, melybe a Fidesz, az SZDSZ és az MDF képviselôje is beletartozott.)
Mindjárt jövök, csak hozom a személyi igazolványomat" - mondja a szomszéd utcába készülô hajdúhadházi fiú. - Itt vigyázni kell, mert ha nem tudod minden pillanatban igazolni magad, akkor könnyen elvernek a rendôrök. Engem a múltkor például a fejem tetejére állítottak, úgy rázták ki zsebembôl a papírjaimat." A lakók elmondása szerint Hajdúhadház egyes utcáiban szinte állandó a rendôri jelenlét, ezeken a helyeken este nem is mehetnek ki az emberek. Lehet, hogy ennek köszönhetô, tavaly a városban csökkent az ismertté vált bûncselekmények száma. Sokan mindenesetre beszélni már félnek. Bajunk eshet - mondják -, mint annak a sorkatonai szolgálatát töltô fiatalembernek is, akit egy hónapja láttak a tévében".
A tavaly szeptemberi iskolai késelés kapcsán elhíresült
kisvárosra az RTL Klub március 18-i mûsora hívta
fel ismét a figyelmet. Akkor egy elmeháborodott tanárnô
késelt meg nyolc gyereket, és sebesített meg három,
az ámokfutót megfékezni igyekvô pedagógust.
Mostanság pedig a Fókusz hírmagazinban a város
egyik rendôre a nézôk szeme láttára bántalmazta
Vass Józsefet, aki egy korábbi adásban egy másik,
szintén a rendôrök által brutálisan
megvert és életveszélybe került fiú,
Rezes Attila mellett tanúskodott. Az ORFK Ellenôrzési
Fôosztálya Vass József bántalmazása után
háromfôs bizottságot küldött az ügy
kivizsgálására. A vizsgálat még nem zárult
le, jelenleg a tapasztalatok kiértékelése folyik -
tudtuk meg Garamvölgyi Lászlótól, az ORFK szóvivôjétôl.
E. Lajos, a verekedô rendôr mindenesetre azóta közös
megegyezéssel" felmondott. Az indulatokat azonban ezzel már
nem lehetett kordában tartani. Míg Rapcsák Annamária
szeptemberi ámokfutása nem zökkentette ki viszonylagos
nyugalmából a vidéki kisvárost, addig a már
említett televíziós mûsor mintha egy rotyogó
fazékról emelte volna le a fedôt. Az önkormányzat
szimpátiatüntetést szervezett a hajdúhadházi
kapitányság és az elbocsátott rendôr
mellett, a jogvédô szervezetek pedig vizsgálatot indítottak.
Többen állítják, hogy a televízióban
látott bántalmazás nem egyedi eset, hanem szinte
rutinszerû eljárásmód a helyi - fôként
a fiatalabb - rendôrök körében. Egy hasonló
eseménynek tavaly az iskolai késelés éjszakáján,
szeptember 3-án magunk is tanúi voltunk: egy kocsma elôtt
beszélgetô társaságot hirtelen mintegy kéttucat
sötét ruhás rendôr kerített be. Az
igazoltatás során egy férfit és egy nôt
kiragadtak a társaságból, majd az egyik rendôrségi
busz mögé hurcolták ôket. Pár perc múlva
mindketten vérzô szájjal és elszakadt ruhában
tértek vissza. A rendôrség másnap tagadta, hogy
bármiféle atrocitás történt volna.
A Roma Polgárjogi Alapítvány vezetésével
a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda és
az Európai Roma Jogok Központja együttmûködésével
tényfeltáró csoport alakult, tagjai március végén
egy tájékoztató jellegû közvélemény-kutatást
végeztek a hajdúhadházi (roma és többségi)
lakosság körében. A kettôszázkilencven
embert egyebek mellett arról kérdezték, hogyan ítélik
meg a rendôri intézkedéseket. A megkérdezettek
majd fele nem vállalta az adatlap kitöltését. A
felmérôk szerint féltek az esetleges megtorlástól.
A mintegy százötven válaszadó kétharmad része
megalázónak és durvának tartja a hajdúhadházi
rendôri fellépést, 73-an pedig állítják,
hogy jogtalanul bántalmazták ôket a rendôrök.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány
elnöke szerint a feldolgozott adatok - bár csak tájékoztató
jellegûek - azt bizonyítják, hogy Hajdúhadházon
számos esetben történt visszaélés. Ennek
orvoslására nem csak a lakosság körében
kell keresni az okokat, hanem vizsgálatra van szükség a
rendôri állományban is. Ha egy kapitányságon
olyan rendôrök teljesíthetnek szolgálatot, akiket
korábban már elítéltek, illetve akik ellen bírósági
eljárás folyik, akkor a felettesek, így a rendôrkapitány
felelôsségét is vizsgálni kellene" -
mondja Horváth.
Krôzser Károly ezredes, az ORFK Ellenôrzési
Fôosztályának vezetôje erre vonatkozó
adatokkal nem szolgálhat - mint mondja, a vizsgálat érdekében.
Nem tudtuk meg tôle azt sem, hogy egy ilyesféle belsô
vizsgálat milyen eszközökkel operál: meghallgatják-e
a sértetteket, vagy tevékenységük csak a rendôri
jelentések értékelésére korlátozódik.
A vizsgálat hatékonyságát megkérdôjelezi,
hogy az ORFK-sok a hadházi rendôrökkel szemben hivatalból
eljáró megyei ügyészséget röpke egy
hónap alatt még csak meg se keresték.
Pedig volna mit olvasni. A Hajdú-Bihar megyei fôügyész,
Nagy Kálmán elmondta, hogy a megyében különféle
bûncselekmények miatt tavaly 45 rendôr ellen emeltek vádat,
ebbôl tizenöt a hajdúhadházi rendôrkapitányság
állományába tartozott. Márián Zoltán,
a megyei ügyészségi nyomozóhivatal vezetôje
tudomása szerint ebbôl hatan vannak olyanok, akik ellen
tipikus rendôri bûncselekmények - bántalmazás,
jogtalan fogva tartás, illetve kényszervallatás -
alapos gyanúja miatt folyik eljárás. A megyei rendôrök
közül tavaly kizárólag hajdúhadháziak
ellen emeltek ezen címeken vádat. A kisebbségi
ombudsman, Kaltenbach Jenô nem volt rest, bekérte az ezekrôl
szóló papírokat. Igaz, ô nem adhat fegyelmit a
rendôröknek, és ki se rúghatja ôket a testületbôl.
Tavaly decemberben brutálisan megvertek a rendôrök"
- idézi fel az eseményeket egy neve elhallgatását
kérô férfi. A születésnapját ünneplô
fiatalember három barátjával a közeli kocsmában
szeretett volna vásárolni. Az ajtóban egy szolgálaton
kívüli fiatal rendôr állt, aki nem engedte be ôket,
mondván, odabent zártkörû rendezvény van.
Mivel azonban a roma férfi csupán vásárolni és
nem szórakozni akart, társaival együtt beléphetett
az ivóba. Kis idô múltán a kocsmában szórakozó
tucatnyi rendôr megunta a hívatlan vendégeket és
nekiesett a négy férfinak. Ketten elmenekültek, a másik
kettôt viszont elkapták és megrugdosták. Másnap
már egyenruhában jöttek ki hozzánk, és
vittek be a kapitányságra, ahol figyelmeztettek: ha
feljelentést teszünk, nagyon megbánjuk. Természetesen
ezek után semmit sem mertünk tenni" - mondja a férfi.
Egy ugyancsak névtelenségbe burkolózó
hajdúhadházi asszony jogtalan fogva tartásért
tett feljelentést Ny. Sándor rendôr ôrnagy
ellen. Az asszonyt idézés nélkül vitték
be kihallgatásra, majd amikor távozni szeretett volna, trágár
szavakkal illették ôt, és bezárták az elôállítóhelyiségbe.
Mint késôbb kiderült, szomszédait lopással
gyanúsították, ezért ôt magát tanúként
hallgatták ki. Soha életemben nem csináltam
semmi törvénytelent, mégis bezártak az ôrnagy
úr parancsára" - mondja a asszony, akinek nincs pénze
ügyvédre, ezért szerinte nem kétséges az ügy
kimenetele. Ny. Sándor ôrnagy elismerte, hogy jogtalan fogva
tartás miatt eljárás folyik ellene, annak befejeztéig
azonban nem kívánt nyilatkozni.
Figyelemre méltó, hogy míg E. Lajosnak, akivel
szemben aránylag kisebb súlyú bûncselekmény
- könnyû testi sértés és garázdaság
- alapos gyanúja miatt indult nyomozás, mennie kellett,
addig a kapitányság egyik tiszthelyettese, akit a bíróság
Rezes Attila életveszélyes bántalmazásának
gyanúja miatt egy hónapra elôzetes letartóztatásba
helyezett, ma ismét a hajdúhadházi rendôrség
sorait erôsíti. Kozma János, a város rendôrkapitánya
az RTL Klub kérdésére válaszolva, nem látott
semmi kivetni valót abban, hogy Hajdúhadházon akár
a bíróság által már elítélt
rendôrök is teljesítenek szolgálatot. Van
egynéhány kolléga, aki az eljárás során,
ha úgy tetszik nem törvényesen intézkedett. Ebbôl
nincsen semmi" - mondta Kozma János. A kapitány szerint
mindössze egy szûk kisebbségnek nem tetszenek a módszerek.
A hadházi rendôrség a többség akaratát
hajtja végre, céljuk, hogy rend legyen a város utcáin.
Hogy valóban azok vannak-e többségben, akik nem bánják,
ha a rend érdekében elcsattan egy-két pofon vagy
reccsen néhány csont, azt nem tudni. A város képviselôtestülete
mindenesetre úgy látja, a rendôrség mindent
megtesz a közbiztonság megszilárdításáért.
Az önkormányzat közrendvédelmi bizottsága
ezért a város fôterén demonstrációt
szervezett az RTL Klub egyoldalú és etikátlan tájékoztatása
ellen" és a mûsorban verekedô E. Lajos törzsôrmester
mellett. Hadházon legalább ezer ember egyetért az önkormányzat
véleményével, legalábbis ennyien vettek részt
a szimpátiatüntetésen. Természetesen érdemes
lenne megtudni, hogy a demonstráló lakosok közül hányat
bántalmaztak már a rendôrök, illetve azt is, hogy
a város több mint kilencven százaléka miért
maradt otthon. Tudós szociálpszichológusnak kellene
lennünk ahhoz is, hogy azt a kérdést megválaszoljuk,
vajon mi késztette a hadházi polgárokat és városatyákat
arra, hogy - saját szemükben se nagyon bízva és
a beismerés értékû felmondás"
dacára - demonstratívan kiálljanak E. Lajos rendôr
ártatlansága mellett. A Forest vendéglô
tulajdonosa és a Demokrata újságírói
mindenesetre azt állítják, a fondorlatos módon
tévécsatornához jutott RTL Klub" mûsora
manipulálta az eseményeket és tendenciózusan vágta
össze az anyagot. Módunkban állt megnézni a
nyolcpercnyi vágatlan felvételt is, amiben a sértett
fiú provokáló viselkedésének nyoma
sincs. Vasst és az ôt kísérô nagyobbik
Rezes fiút a részegség különbözô
stációiban leledzô rendôrök a belépésük
után nyomban szidalmazni kezdték. Magatartásukban
annyi lehetett provokáló, hogy lehetséges, a kólát
hangosan szürcsölték. De csupán ez az egy lehet,
ami a felvételen nem egyértelmû. A többi viszont
E. bûnösségét és társai felelôsségét
bizonyítja.
A demonstráción beszédet mondó Bérces
László polgármester mindenesetre úgy véli:
az elmérgesedô helyzetért egyedül az RTL Klubot
terheli felelôsség. Szerinte a Fókusz többször
is félretájékoztatta a nézôket, és
lejáratta a törvénytisztelô emberek érdekében
tevékenykedô rendôrséget". Az önkormányzati
testület a tüntetés napján elfogadott egy határozatot,
melyben arra kérik a rendôrkapitányt, vegye vissza a
rendôrség kötelékébe az idôközben
elbocsátott törzsôrmestert. A képviselôk
szerint ugyanis a Fókuszban látott esetnél a törzsôrmester
volt az áldozat, mert a megvert fiú és az RTL Klub
munkatársai provokálták E. Lajost. Sokkal
szigorúbb törvényekre és gyorsabb eljárásra
lenne szükség a rendôrség munkájának
megkönnyítése érdekében. Mi elítéljük
a megélhetési bûnözést. Szegénynek,
nyomorultnak lehet lenni, de bûnözônek nem" - mondta
beszédében a most felújított, reprezentatív
Polgármesteri Hivatal elôtt a város elsô embere.
Bérces László szerint Hajdúhadházon kevés
a rendôri jogsértés, ezeket pedig a rendôrségnek
házon belül kell kivizsgálnia és megoldania.
Hajdúhadház Város Önkormányzata
arra kéri az Országos Rádió és Televízió
Testület Panaszbizottságát, hogy vizsgálja meg,
a jogszabályoknak megfelelôen került-e adásba az
RTL Klub március 18-án leadott rendôri brutalitásról
szóló riportja.
Idôközben a megyei ügyészségi nyomozó
hivatal teszi a dolgát és nyomoz. Három hete, egy hétköznap
este nyolcra bizonyítási kísérlethez hívták
az életveszélyesen összevert Rezes Attilát és
az iskolás Vadász Ferencet, akit azon a hideg januári
éjszakán a rendôrautó csomagtartójába
zártak, majd szintén bántalmaztak. A kapitányságra
igyekvô két fiút, akiket elkísért Vadász
egyik nôrokona is, kétszáz méterrel a rendôrség
elôtt feltartóztatta egy hat-nyolc fôbôl álló
csoport, köztük E. Lajos leszerelt rendôr és néhány
szolgálaton kívüli kollégája. E. Lajos
felindult állapotban halálosan megfenyegette a fiúkat,
majd Rezest meg akarta ütni, de egyik társa lefogta. A két
megfélemlített fiú és az asszony sírva
rohant a rendôrségre, ahol az esemény biztosításával
megbízott készenléti rendôrök fogadták
ôket. A fenyegetôzô, kiabáló társaság
utánuk ment, de a ruhásszekrény-méretû kommandósoknak"
elég volt elindulniuk feléjük, a csoport feloszlott. A
fiúk, legyûrve félelmüket, másnap
feljelentést tettek a kompánia ellen.
A Magyar Helsinki Bizottság Hajdú-Bihar megyei
fogdamegfigyelô csoportja az elmúlt hetekben az eseményektôl
függetlenül többször is járt a Hajdúhadházi
Rendôrkapitányságon. Tapasztalataik szerint a kapitányság
mindössze két négyzetméteres, rendkívül
rossz állapotú elôállító helyisége
átlagon aluli körülményeket biztosít a
kihallgatásra váró gyanúsítottaknak. A
csoport vezetôje, Zeke László elmondása szerint
a fogdának egészségügyi felszerelés gyanánt
mindössze egy gyakorlatilag üres elsôsegély doboza
van. Munkatársaim a tévében látott
kocsmai atrocitás másnapján is jártak a kapitányságon.
Ellenséges volt a hangulat, a munkájukat azonban nem akadályozta
a rendôrség" - mondta Zeke László. A rendôrkapitány
azóta ígéretet tett a Magyar Helsinki Bizottságnak,
hogy ezután a kifogásolt helyiséget csak rendkívül
indokolt esetben használják gyanúsított elôállítására,
megfelelô egészségügyi felszerelésrôl
pedig mihamarabb gondoskodni fognak. Ennek aránylag könnyû
eleget tenni.
Annak viszont már nehezebb lesz, amit a hajdúhadházi
eset kapcsán az Egyesült Államok kormánya
mellett mûködô Európai Biztonsági és
Együttmûködési Bizottság kér. A
bizottság ugyanis Jeszenszky Géza washingtoni nagykövetünkön
keresztül április 13-án felszólította a
magyar kormányt, hogy vizsgálja ki a magyarországi
romákat érô fokozódó brutális
rendôri intézkedéseket és állítsa
bíróság elé a törvénysértô
rendôröket. Washingtonban tartanak attól, hogy az ügyet
Magyarországon elkenik.
Roma Sajtóközpont (RSK)