KÓCZIÁN PÉTER:

Frekvencialovagok I.

- az ORTT szerepe a médiaprivatizációban -

A magyar privatizáció történetében eddig még nem fordult elô, hogy a bíróság egy döntést visszamenôleg felülvizsgált volna. Idén februárban ez megtörtént: az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) 1997 júniusában hozott médiaprivatizációs döntését a Legfelsôbb Bíróság ez év februárban - formai okokra hivatkozva - megváltoztatta. A döntés azóta is különféle jogértelmezési viták tárgya, amelynek azonban nem kevesebb a tétje, mint hogy az elkövetkezô években kik tartják kezüket a nyilvánosság egyik fontos ütôerén. Ebben a játszmában meghatározó szerepe van az ORTT-nek, amely a magyar politikai rendszer egyik sajátos „képzôdményeként" felel a médiaprivatizáció lebonyolításáért, illetve felügyeli a kereskedelmi és a közmédiákat. Az 1996-ban létrehozott testület tagjait a pártok jelölik, így nem meglepô, hogy azóta a politikai erôk és befolyásos gazdasági csoportok közötti hatalmi harc felvonulási terepévé vált. Errôl a „furcsa háborúról" szól kétrészes riportunk, amelybôl többek között az is kiderül: milyen szerepet játszottak a politikusok, a kulturális meggyôzôdések és hiedelmek, valamint a különféle gazdasági csoportok lobbizásai abban, hogy a tévécsatornák magánosítása során a gyôztesekbôl gyôztesek, a vesztesbôl végül vesztes lett.

A kereskedelmi csatornák koncesszióba adását és az annak nyomán kirobbant botrányt eleddig sokan próbálták meg szakmai „köntösbe" csomagolni, ám a folyamat elemzése azt mutatja: az 1997-ben hozott döntést elsôsorban az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT) megosztó elvi ellentétek, az amerikai kultúrától való félelem, valamint a törvényi elôírások ellentmondásai tették egy, a mai napig is élô üggyé. A döntés megszületése óta nagy viták tárgya, hiszen a politikai csatározások, hatalmi küzdelmek és „mutyizások" egyik legfontosabb terepe a média. A riport az ORTT mûködését elsô kézbôl ismerôkkel készült háttérbeszélgetéseken, illetve az ORTT mûködése során keletkezett dokumentumokon alapul. A nyilatkozók abban a tudatban beszéltek, hogy a cikkben névtelenek maradnak.
Az ORTT-t a politikai pártok „szülték meg" attól a céltól vezérelve, hogy a parlamenti pártok egy testületben ellenôrizhessék a médiát, és együtt döntsenek arról: miként ellenôrizhesse az állam ezt a rohamosan bôvülô, újabb és újabb szereplôkkel gazdagodó ezredvégi iparágat. A tévék magánosítása során ádáz csaták dúltak azért, milyen követelményeknek kell megfelelniük a kereskedelmi csatornáknak, hiszen senkinek nem volt közömbös, melyik tévécsatorna sugározhat majd. A politikai pártok által delegált ORTT-tagok, a jobboldal és a baloldal közötti egyetértés hozta létre azokat az országos kereskedelmi tévéket, melyek ma TV2 és RTL Klub néven sugároznak az ország nagy részén. A testület 1996-ban alakult, tagjait a hét akkori parlamenti párt delegálta a testületbe. A médiatörvényt értelmezve a tagok akkor úgy fogták fel a saját szerepüket, hogy szabadon, lelkiismeretükre hagyatkozva hozhatják meg döntéseiket. A magyar tévécsatornák magánosításakor - alig fél évvel a megválasztásuk után - azonban szembesülniük kellett azzal, hogy ez távolról sincs így. A médiaprivatizáció ugyanis „politika vezérelte döntés volt, mert politikusok döntöttek benne. Ezért ezt a harcot politikai eszközökkel kellett megvívni, holott maga a kereskedelmi televíziózás csakis üzleti ügy" - mondta a pályázaton résztvevô egyik cég vezetô munkatársa.

Hármasugrás

A csatornákért három külföldi hátterû vállalkozás szállt ringbe: az MTM-SBS, az MRTL és az Írisz TV. A legkényelmesebb helyzetben az elsô cég volt, a történetet figyelemmel kísérô üzletemberek, politikusok szerint ugyanis soha nem volt kétséges, hogy az MTM-SBS - a mai TV2 tulajdonosa - biztos befutó lesz a privatizáció során. Az interjúkban minden megkérdezett egyöntetûen állította, hogy soha, egyetlen alkalommal sem merült fel semelyik pártban az, hogy az MTM-nek nem szabad nyernie - ez a pályázat során minden megkérdezett számára teljesen nyilvánvaló volt. A cég, forrásaink szerint, minden párttal jó kapcsolatot tartott fent. Emellett maguk mellé állították az egyik legbefolyásosabb kulturális lobbyt, a filmeseket. Jó „befektetésnek" bizonyult a Magyar Televízióban futó játékok - Szerencsekerék, Mindent vagy semmit - gyártása is, mert ezek révén a csatorna magyar gründolója, Tolvaly Ferenc ismertséget, kapcsolatokat és bizalmat szerzett. „Ez volt a leginkább magyar társaság, teljesen belesimultak az itteni tájképbe" - mondta egy akkori kormánypárti politikus. „Mindent megígértünk, amit hallani akartak, csak hogy megnyerjük a pályázatot. És tudtuk, mit akarnak hallani", állította a cég egyik vezetô munkatársa, aki aktívan részt vett a privatizációban. A nyerô elemek a következôk voltak: megígérték, hogy temérdek közszolgálati mûsort készítenek, támogatják a magyar kultúrát, s rengeteget foglalkoznak majd az európai csatlakozás témájával. Ez pedig kellemes zene volt a döntéshozók füleinek.
Jóval komolyabb vetélkedés alakult ki az Írisz TV és az MRTL között. Az Írisz TV mögött az USA-beli CME-csoport állt, elnöke pedig Ronald Lauder, az Egyesült Államok egykori bécsi nagykövete volt. A csoport a pályázat idején már jelentôs - Németország mellett - közép-európai befektetésekkel rendelkezett Csehországban, Romániában, Ukrajnában, Lengyelországban. A CME magyarországi érdekeltségét Baló György, az egyik legelismertebb-legtöbbet szidott tévésztár neve képviselte. Az MRTL pályázatát a luxemburgi-német CLT-UFA jegyezte, amely Európa egyik legjelentôsebb médiavállalkozása: többek között övék a mûholdas RTL csatorna. Mögöttük állt ugyanakkor a Bertelsmann, a német médiacég és hazai befektetôként a Matáv is.
Az ORTT-tagok jelentôs része - sôt, több, mögöttük álló politikai és kulturális csoport - tartott a CME-tôl, ezért minden megmozdulását árgus szemekkel figyelték. Ebbe a körbe tartozott jó néhány kormánypárti politikus is; ugyanakkor több ellenzéki politikus egyáltalán nem volt az amerikai cég ellen. Félelmüket az okozta, hogy a csoport 1996-ra a közép-európai régió meghatározó médiavállalkozássá nôtte ki magát, Csehországban például az általuk mûködtetett Nova TV egyszerûen lesöpörte a piacról a közszolgálati televíziót. Úgy mûködött ugyanis, mint egy nyugat-európai kereskedelmi tévé: csak a pénzbevételre koncentráló programot állított össze, amerikai filmeket vetített, játékokat adott, „pörgôs" híradót csinált, amivel a cseh közszolgálati tévé nem tudott lépést tartani és elvesztette nézôit. A Nova példája a pályáztatásban befolyásos szerepet játszók egy része számára a fô fenyegetést jelentette, mert a közszolgálatiság - amely a magyar döntéshozók egyik legfôbb szempontja volt - alig jelent meg a mûsoraikban, és valóra váltotta a kereskedelmi tévézéssel kapcsolatos összes magyar félelmet. Paradox módon tehát a CME kudarcának egyik fontos eleme éppen az addigi sikere lett, ami miatt mindenki a legesélyesebbek között tartotta számon.
Olyannyira, hogy egy ORTT-tagnak mind a mai napig az a véleménye, hogy a pályázati feltételeket Balóra és a mögötte álló CME-re szabták. „A pályázati kiírás feltételei azért lettek szigorúak, hogy Balóék ne járhassanak túl az eszünkön, és kellôen erôs szankcionálási lehetôségeink legyenek arra az esetre, ha konfliktusba keveredünk velük, amit sokan biztosra vettek. Ezért került be a hatalmas kötbér intézménye, mert azt gondoltuk, a pénzbüntetés az egyetlen szankció, ami hatni tud rájuk" - mondta egy másik ORTT-tag, aki kollegáihoz hasonlóan részt vett a pályázati kiírás elkészítésében. A formai feltételek kialakításánál a nemzeti érdek volt a másik kulcsszó, amit mindenki szem elôtt tartott. Ennek pontos tartalmáról azonban megoszlottak a vélemények. A frontvonalak ráadásul nem is az akkori kormánypártok (SZDSZ és MSZP), illetve az ellenzék (Fidesz, MDNP, MDF, FKGP, KDNP) között húzódtak, a felállás ennél jóval bonyolultabb volt, s ez végül egy sajátos állóháborúhoz vezetett a testület tagjai között.

Pénz beszél

Ennek elsô frontja rögtön a pályázatok értékelési szempontjainak meghatározásakor kialakult. A lebonyolításában szakértôként segítô tanácsadói csoport - a Baker and MacKenzie ügyvédi iroda, az osztrák Creditanstalt és a Deloitte and Touche könyvvizsgáló cég - azt javasolta: a döntésben a vételár legyen a legfontosabb, erre ôk az összpontszám nyolcvan százalékát adták volna. A testület viszont - az SZDSZ képviselôjét, Tímár Jánost leszámítva - ezt nem támogatta, mivel szerintük a kereskedelmi tévék létrehozása nem csak anyagi kérdés, hanem a tartalmi szempontokat is figyelembe kell venni. Ilyen például a magyar kultúra megjelenítése a tévémûsorokban; a közszolgálati jelleg érvényesülése, melynek része az is, hogy milyen demokrácia- és politikafelfogást hordoznak a tévémûsorok; a nemzetiségek, a vallási közösségek televíziós reprezentációja, s a magyar gyártású tévéprogramok aránya. Sokak szerint e mögött az a hátsó szándék is meghúzódott, hogy a testületi tagok minél nagyobb mozgásteret biztosítsanak maguknak, mivel elôzetesen képtelenek voltak felmérni, milyenek lesznek a pályázatok. Az ORTT-tagokat segítô konzorcium szakértôi viszont azt állították, ezek a szempontok nem mérhetôk, ezért ha ezekre hagyatkoznak, a döntés szubjektív lesz.
A pénzpártiak végül vereséget szenvedtek: a pontoknak csak a fele járt a vételárért, a másik felét a tartalomra adhatta a testület.
Vita alakult ki a szakértôi csoport és a testület tagjai között a frekvenciahasználatra kapott tízéves koncesszió díjának meghatározása során is. A szakértôk 4-5 milliárd forint minimális díjat javasoltak, ami ellen azonban Zelnik József, a Kereszténydemokrata Néppárt delegáltja erôteljes támadást indított. Azt állította, ez a díj túl alacsony. Véleményét folyamatos lobbyzása nyomán a testület is elfogadta. Tehát a testületben ironikus módon a leganyagiasabban azok a jobboldali tagok gondolkoztak, akiktôl a leginkább távol áll a kereskedelmi televíziózás. Úgy gondolták, ha már nem lehet elkerülni a kereskedelmi tévék megjelenését, akkor legalább minél többet fizessen az, aki ebbôl termel profitot.

A jognak asztalánál

A pályázatot végül 1996 augusztusában írták ki, s 1997 április 10-e volt a pályázat leadásának a határideje. Erre az idôpontra mindhárom befektetô beadta pályázatát, amelynek átvétele egyszerû feladatnak tetszett, és akkor még senki nem gondolta, hogy ez a rutinfeladat vezet majd a testület legnagyobb botrányához. Az ORTT által kiküldött bírálóbizottság feladata az volt, hogy a helyszínen állapítsa meg: a pályázók benyújtották-e az összes elôírt dokumentumot. A bizottság azt rögzítette, hogy az MRTL nem teljesített minden feltételt, ugyanis egyes fejezeteknek a fedôlapját - gyakorlatilag csak a címét - nyújtotta be, a tartalom nélkül. (Például hiányzott a társaság tulajdonosi szerkezetének összetétele, az auditált mérleg). A bizottság tagjai - Wéber János (MDF), Körmendy-Ékes Judit (Fidesz) és Kardos Lajos (MSZP) - a helyszínen azt vették jegyzôkönyvbe, hogy a társaságot ki kell zárni a további pályáztatásból.
„Minket szívatnak" - mondta Zelnik József (KDNP) a testület többi tagjának, amikor az április 10-i ülésen megtudta, mi történt. Zelnik képtelenségnek tartotta, hogy egy nemzetközi cég nem képes megfelelni egy pályázati kiírásnak. Kardos Lajos (MSZP), aki korábban a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumban dolgozott, azt mondta: ilyen hiányosságokkal nem szoktak elfogadni pályázatokat. A vitában Körmendy-Ékes (Fidesz) volt a legradikálisabb: ennyi erôvel, ha tizenkét fedôlapot nyújtottak volna be, s mindegyikhez egy-egy üres dobozt, azzal, hogy a többit majd pótolják, azt is el kellene fogadni. Szerinte az egész pályázati rendszer arra lett kitalálva, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljék, és ne „a kisebb botrány elve" alapján kelljen dönteni.
A jogszabályok azonban messze nem voltak ilyen egyértelmûek, hiszen a médiatörvény másképp rendelkezett, mint a privatizációról szóló Általános Pályázati Feltételek (ÁPF). Az egyik ugyanis megengedett hiánypótlást, a másik nem. A testületet végül is a jogi szakértôk gyôzték meg arról, hogy fogadják el az MRTL pályázatát. Martonyi János jelenlegi külügyminiszter a Baker and McKenzie képviseletében úgy foglalt állást, hogy a médiatörvény lehetôvé teszi a hiányzó dokumentumok pótlását, mert azok nem az alaki, azaz formális követelmények közé tartoznak, hanem a tartalmi információk körébe, s azok esetében a törvény elfogadja a hiánypótlást. Így pedig nem kell visszautasítani az MRTL pályázatát. Azt azonban hozzátette, hogy nincs százszázalékos megoldás: végsô soron ugyanígy vissza is lehet utasítani a pályázatot. Az egy nappal késôbb folytatódó vitában azt mondta: kisebb kockázatot rejt az, ha elfogadják a pályázatot, mint ha visszautasítják azt. Szerinte legfeljebb kártérítést kapna az a fél, amelyiknek utólag igaza lenne, a privatizáció elôtti állapot visszaállítását azonban valószínûleg nem ítélné meg a bíróság. Ha viszont rögtön kizárják az MRTL-t, valószínûsíthetô a pervesztés, ami a privatizáció lebonyolításába éppen belekezdô testületet nagyon nehéz helyzetbe hozná. Ezért azt javasolta, hogy „a kisebb botrány elve" alapján ne utasítsák vissza az MRTL pályázatát.
„Jó, ha bevéssük ezt a gondolatmenetet" - jegyezte meg Révész T. Mihály elnök (MSZP) Martonyi szavai után. A többség is az MRTL pályázatának elfogadását javasolta. „A logika nem az volt, hogyan toljunk ki velük, hanem az, ki kell-e zárni a pályázót" - mondta egy testületi tag. Ezt viszont Nahlik Gábor (FKGP) nem fogadta el, mert elôtte nem voltak ismertek a pályázatok, Körmendy-Ékes (Fidesz) pedig megismételte az üres dobozokra vonatkozó megjegyzését.
Egy, a szakértôi csoporthoz közelálló forrás szerint Martonyi csak arra utalt, ami a magyar privatizáció során bevett gyakorlat lett: nem zártak ki a formai szabályok ellen vétô pályázót, mert a kiírók nem akartak pert a nyakukba, de tudván, hogy a pályázó esélytelen lesz a végén, versenyben hagyták. Mások szerint viszont már ekkor megjelentek a politikai alkuk azzal, hogy olyan értelmezést kellett találni, amely mindenképp biztosítja az MRTL versenyben maradását. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy Martonyi maga utalt arra, föl lehet vázolni egy másik lehetôséget is, ami kizárná az MRTL-t. Késôbb, a tévépályázat eredményét megtámadó perben épp ebben a kérdésben kellett dönteni: helyes volt-e elfogadni az MRTL pályázatát vagy nem. Az elsôfokú bíróság szerint az ORTT helyesen döntött az MRTL pályázatának elfogadásával, a Legfelsôbb Bíróság szerint helytelenül. A per jelenleg is folytatódik, mert az ORTT felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

Frontvonalak

A benyújtott pályázatok értékelése során több front is húzódott a testület tagjai között. Kialakult egy, privatizációval kapcsolatban igen szkeptikus csoport, amely a döntés meghozatala elôtt újabb és újabb feltételeket támasztott. Kardos Lajos (MSZP), Zelnik József (KDNP), Nahlik Gábor (FKGP) például a tévés frekvenciákkal gazdálkodó állami vállalat, az Antenna Hungária privatizációja felôl érdeklôdött, mondván: e cég szabja meg a sugárzási díjat, ami hatással lehet a pályázók üzleti tervére. Ugyanezért kérdezett rá Nahlik a reklámtörvény módosításából következô hatásokra is. Debreczeni József (MDNP), Wéber János (MDF) és Tímár János (SZDSZ) kicsit szarkasztikusan kérdeztek vissza, miért kellenek ezek az adatok annak eldöntéséhez, hogy a CME vagy az MTM kapjon-e tévécsatornát. Fô érvük az volt, hogy mindez a pályázókra tartozik, ezzel nekik kell számolni. A szkeptikusok erre azt mondták: ha felelôsen akarnak dönteni, minden olyan szempontot meg kell vizsgálniuk, amelyek a pályázók üzleti tervének megvalósíthatóságát befolyásolják. Ez volt az egyik legfontosabb különbség a két csoport között: a szkeptikusok sokkal erôsebb ellenôrzésnek akarták alávetni a pályázók elképzeléseit. Egyesek szerint azonban egyszerûen nem fûlt a foguk a privatizációhoz, ezért, ahol csak lehetett, belekötöttek.
Révész elnök (MSZP) nem vett részt ebben a vitában: sem egyik, sem másik csoport mellett nem szólalt fel. Hagyta, hadd menjen az ülés arra, amerre a vitatkozó felek viszik.
Egy másik front amiatt alakult ki, hogy miképpen lehet a szóbeli prezentáció során úgy pontosíttatni a pályázatokat, hogy az ne vezessen azok újraírásához. Ezt ugyanis egy már megkezdett privatizáció esetén nem tehette meg a testület. Tímár János (SZDSZ) egyedül maradt azzal a véleményével, miszerint nem kell rákérdezni egyes pontokra, mert ez könynyen odavezethet, hogy - bár a testület nem akarja - ez mégis megtörténhet. A többség azonban nem értett egyet vele, mert számos ügyben érezték korrektnek, ha adnak még egy lehetôséget a pályázóknak véleményük kifejtésére. A végén megfogalmazott kérdéseket Tímár is megszavazta. Ez a vita már erôsen összefonódott azzal, milyen szempontok alapján választják ki a késôbbi gyôztest. A tagoknak ugyanis az volt a fontos, mit válaszolnak majd a pályázók a kérdéseikre: kinek-kinek a kedvenc témájára adott válasz egy-egy szavazatot jelentett. Kardos Lajos (MSZP) azt tartotta fontosnak, hogy a pályázók hogyan népszerûsítik a sportot, mennyire fontos nekik az egészséges életre nevelés. Debreczeni Józsefet (MDNP) és Wéber Jánost (MDF) a mûsorszerkezet - fôleg a közszolgálati jellegû vállalásokat -, és a mûszaki ügyek érdekelték, Révész Tamás elnök is közszolgálati mûsorokra vonatkozó kérdéseket javasolt.
Tímár (SZDSZ) a vita egy pontján azt mondta: ennyi erôvel akár újra is írathatnák a pályázatokat, és mindez csak azt a célt szolgálja, hogy a testület fenntartsa magának a 180 fokos fordulat lehetôségét. Csak a holtversenyt próbálják feloldani - tiltakozott Révész elnök (MSZP).
Végül minden javasolt téma bekerült a pályázatba.

Süketek párbeszéde

A második fordulóra, június 10-re a CME alaposan felforgatta a hadszínteret. Az addigi ár majdnem felével megemelte a tétet: 8,5 milliárd helyett 12 milliárd forintot ajánlott fel az egyes kereskedelmi csatornáért, a kettesért pedig 12,1 milliárdot az addigi 9 milliárd helyett. A másik két cég jóval kevesebbel emelt: az MTM 340, az MRTL pedig 30 milliót. A CME húzása azonban nagyon rossznak bizonyult, innentôl kezdve ugyanis az ORTT hivatalos ülésein össztûz zúdult az amerikai cégre.
Zelnik József (KDNP) az emelés megalapozottságát támadva gyengítette Balóék pozícióját. A tanácsadóknak küldött levélben azt kérdezte, reálisnak tartanak-e ilyen mértékû emelést. (A levél egyébként Zelnik magánakciója volt, Révész elnök [MSZP] az egyik ülésen meg is rótta ezért, mondván, sehova nem vezet, ha testületi tagok levelezni kezdenek a tanácsadókkal. Zelnik viszont azt állította, levele megírása elôtt egyeztetett néhány testületi taggal.) A KDNP egyik szakértôje, Gábor József azt mondta: az általuk megvizsgált üzleti terv számos adókötelezettséget nem tartalmaz, furcsa módon számolnak el filmjogokat, amelyek pedig egy tévé vagyonának fontos részét teszik ki. Gáborék számítása szerint a CME körülbelül annyival növelte a koncesszióért fizetendô díjat, mint amennyivel több költséggel számoltak a többiek. Így például amíg az MTM-SBS és az MRTL évi 160-200 millió forint helyi adóval számolt, addig a CME pályázatában ilyen tétel nem szerepelt.
Ormosi Gábor tanácsadó viszont azt állította, nincs a birtokában olyan információ, amely megkérdôjelezhetné a pályázók üzleti tervének megalapozottságát. A pályázók éltek a számviteli törvény adta szabadsággal, de azt nem lépték túl - mondta. Ez azonban a kétkedôket nem nyugtatta meg. Révész elnök (MSZP) arra emlékeztette a többieket, hogy a kereskedelmi rádiók pályázatánál sem tekintették volna komolynak azt a jelentkezôt, amelyik hárommilliárd helyett ötmilliárd forintot ajánl. Zelniket az foglalkoztatta, miért akarja a CME ennyire áron fölül megvenni a magyar piacot. „Mondhatnám azt is, ami e mögött van, az már nem médiapolitika, de ezt már nem mondom tovább" - zárta le a gondolatmenetét. Szerinte egyedül a CLT (MRTL) tervén látszik a szakértelem.
Lôrincze Péter (Deloitte and Touche), a tanácsadók képviseletében erre azt mondta: a különbség abban van, hogy melyik cég mûködése hányadik évében tervez nyereséget, de ezek az adatok egymással nehezen mérhetôek össze. A CME és az MTM 2004-tôl lenne nyereséges, de a CME 2,5 milliárd forintot tervez, az MTM 0,5 milliárdot. A tizedik év végén ugyanakkor saját tôkéjük, ami egy vállalkozás egyik legfontosabb mérôszáma, majdnem azonos nagyságú lenne. Mindegyik pályázót nemzetközi auditorok világították át, s igazolták, hogy a cégek megfelelnek a magyar számvitel szabályainak. Lôrincze azt állította, a CME-re vonatkozó vizsgálat, amit Gábor elvégzett, akkor lenne felhasználható a döntésben, ha a többi pályázó pályázatát is ugyanezzel a módszerrel vizsgálnák meg. Gábor elismerte, hogy ez nem történt meg.
A vita azonban ekkorra gyakorlatilag a süketek párbeszédévé vált, és a tanácsadók úgy érezték: csak az a lényeg, hogy a CME-rôl bebizonyítsák, nem jó befektetô. Kardos Lajos (MSZP) azt firtatta, hogy a KDNP szakértôje által emlegetett költségeket bele kellett volna-e venni a pályázatba, azaz a CME elmarasztalható-e ezek hiányáért. A kétkedôkhöz június 21-én Körmendy-Ékes Judit (Fidesz) is csatlakozott, mivel „hozzáértô források" arra hívták fel a figyelmét, hogy a CME részvényei 15 pontot estek a New York-i tôzsdén azután, hogy 12 milliárd forintra növelte ajánlatát. Szerinte ez azt jelenti: a kisrészvényesek nem bíznak a CME vezetésében. A brókerek pedig a CME-tôl állítólag azt az információt kapták, hogy a cégnek esze ágában sincs kifizetni a 12 milliárd forintot. A tanácsadók ezt cáfolták, szerintük a részvényáresés a negyedévi jelentés után történt, amely veszteséget mutatott, s ez bármely cég esetén ronthat a megítélésen.
A testület tehát úgy érkezett el a döntéshez, hogy az általa felkért tanácsadók egyetlen, a CME ellen felhozott szakmai érvet és gyanút sem minôsítettek megalapozottnak.

Pártütôk

Idôközben a politikai szintéren is óriási lobbyzás indult meg a pályázók gyôzelméért. Ennek két fontos színtere az MSZP és az ellenzéki pártok voltak. A szocialisták között, több forrás szerint is, erôs volt a CME pozíciója. Kovács László, akkori külügyminiszter, Kósáné Kovács Magda, a párt akkori ügyvezetô alelnöke, Suchman Tamás, aki bár Horn Gyula miniszterelnök bizalmi emberének számított, egyöntetûen az amerikai céget támogatták. A párt úgynevezett népi szárnya viszont (közöttük Kósa Ferenc filmrendezô, országgyûlési képviselô, s a népiekkel többször közös hangot találó Jánosi György alelnök) Baló György személye ellen volt, mert túlságosan liberális meggyôzôdésûnek vélték.
A szocialisták úgynevezett népi szárnyához hasonlóan Balót az SZDSZ-hez közel állónak minôsítette a politikusok és befolyásos értelmiségiek egy jelentôs része, ami nem segítette a CME pályázatát. Az ellenzéki pártok döntésénél - forrásaink szerint - ez ugyancsak meghatározó szerepet játszott. A Fidesz vezetôi szerint például 1994-ben azok az újságírók és értelmiségiek mérték rájuk a legnagyobb csapást, akik magukat liberálisnak tartották. Zelnik (KDNP) és Nahlik (FKGP) kezdettôl fogva azt hangoztatta: szó sem lehet arról, hogy Baló és a mögötte álló CME frekvenciához jusson. Álláspontjukat részben az SZDSZ befolyásával, részben pedig a magyar kultúra féltésével indokoltak. Az MRTL és az MTM-SBS esetében a pártok képviselôiben ilyen határozott politikai képzet nem alakult ki - állították a privatizációt közelrôl figyelemmel kísérôk.
Az érvek között ugyanakkor hangsúlyt kapott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás is, hiszen a média privatizációja - mint minden fontos privatizációs döntés - egyben azt is jelezte: mely országok cégeit engedik be a magyar piacra. A CME-pártiak azzal érveltek: fontos lenne egy amerikai céget is gyôztesnek nyilvánítani, mert az MTM-SBS többségében európai vállalkozás. A források többsége szerint azonban hatásosabb volt az európai tulajdon hangsúlyozása, mivel szerintük a magyar politikai elitben - fôleg kulturális ügyekben - masszív ellenérzés alakult ki az amerikanizálódás ellen. „Mi szabad kezet adtunk a döntésben, bár azt mondtam, ha lehet, válasszunk az európai tévék közül, mert az amerikai tévézés elszürkítô jellegû". - mondta egy akkor befolyásos ellenzéki politikus. „Ahogy félnek a McDonaldstól, úgy félnek az amerikai kultúrától" - tette hozzá egy ORTT-tag. Az amerikai televíziós kultúra tehát eleve hátránnyal indult, mert leginkább ezt azonosították azzal az alapállással, hogy csak a bevétel a fontos, s ennek érdekében minden megengedett. A CME esetében egyes ORTT-tagokat és számos politikust zavart az a tény is, hogy a cég agresszív, az egész térséget felölelô üzleti politikát folytat, és a közép-kelet-európai országokban egyre inkább politikacsinálóvá válik.
Jól mutatja a CME-vel szembeni félelmeket az alábbi, a privatizációs pályázatok értékelése során lezajlott párbeszéd is. Az egyik testületi ülésen Nahlik Gábor (FKGP) megjegyezte, hogy az MTM pályázata ugyanolyan rossz, mint a CME-é, de „az MTM talán nem akarja elfoglalni az egész világot". „Csak az országot akarják elfoglalni" - mondta erre Debreczeni József(MDNP), aki nem osztozott a CME elleni félelmekben. „Szerencsénkre" - hagyta rá Nahlik. „Hát most megnyugtattál" - zárta le a beszélgetést Révész T. Mihály elnök (MSZP).
Az ellenzék képviselôi nem vették jó néven a CME lobbyzási technikáit sem. Az akkori USA-nagykövetrôl, Donald Blinkenrôl az a hír járta körükben, hogy aktívan beavatkozik a CME érdekében. Egy ellenzéki ORTT-tag azt is rossz néven vette, hogy szocialista politikusok közvetítôkön keresztül arra hívták fel a figyelmét: a CME kudarca nem tesz jót Magyarország NATO-csatlakozásának. Bár az MRTL mellett lobbyzó csapat is „erôs emberekbôl" állt (köztük volt Horváth István, egykori bonni nagykövet, aki 1994 és 1995 között Horn Gyula miniszterelnök hivatalos tanácsadója volt, illetve Pártos Ferenc, aki nagyon jó üzleti-politikai kapcsolatokkal rendelkezett Németországban), de ôk ugyanezen ORTT-tagokban nem keltettek ilyen elutasítást, magyarázatuk szerint azért, mert nem fenyegetôztek.
A legnagyobb hibát az amerikai cég azzal követte el, hogy egészen az utolsó hetekig biztosra vette: a szocialista párt mögöttük áll. Sokak szerint ez lett a vesztük. Révész elnök szûk körben azt állította, hogy Horn Gyula miniszterelnök nem volt hajlandó arról beszélni, mi a véleménye a pályázókról. Egy másik forrás szerint amikor megkérdezték Hornt, nem tartaná-e fontosnak, hogy az amerikai tôke jöjjön be a médiapiacra, azt válaszolta: nem szólunk bele az ügybe. Egy akkori vezetô szocialista politikus szerint a miniszterelnök kiállásának hiánya azt jelezte, CME-nek nem nagyobb az esélye, mint másnak. Ez pedig azt sugallta, nyugodtan lehet abban reménykedni: nem Baló György nyer.
Az ellenzéki pártok szavazatainak kialakulásában a pártok közötti erôviszonyok, és a közelgô parlamenti választásokra való készülôdés fontos elem volt: a gyengén álló MDF és MDNP képviselôinek figyelembe kellett venniük, hogy pártjaik mozgásterét erôsen beszûkítené, ha ebben fontos ügyben nem a többi ellenzéki párt álláspontját támogatnák. Ebben iránymutatást adott, hogy Orbán Viktor, az akkori ellenzék feje nem volt hajlandó fogadni Mark Palmert, aki 1989-ben az USA budapesti nagyköveteként sokat tett a magyar ellenzék érdekében, s aki késôbb a CME munkatársa lett. A találkozó elutasítása azt jelezte, még a barátkozás látszata sem fontos a Fidesz elnökének.
Lehet azonban, hogy a késôbbi megegyezés már a tavasz folyamán kialakult. Egy akkor vezetô szerepet játszó ellenzéki politikus szerint Révész T. Mihály már a májusi elsô forduló elôtt azt mondta, hogy az MRTL és az MTM gyôztessé nyilvánítása mellett van a „politikai támogatás".

Egységben a nyerô

Az ORTT tagjai mindazonáltal még a szavazás elôtti napokig sem lehettek biztosak abban, hogyan szavaznak a többiek. A CME ugyan vesztésre állt, de ehhez hiányzott két szavazat: Debreczeni Józsefé (MDNP) és Wéber Jánosé (MDF). Mindkettôrôl úgy tudták a többiek, hogy nem osztják az amerikai céggel kapcsolatos aggodalmakat, és a jegyzôkönyvek tanúsága szerint nem is szólaltak fel a CME ellen.
A két képviselô hallgatása egyre zavaróbb volt, ezért Zelnik József (KDNP) szervezett a szobájába egy találkozót, ahol feltette a kérdést: hajlandóak-e az összegyûltek támogatni az MRTL és az MTM gyôzelmét. A beszélgetésen jelen levô Körmendy-Ékes Judit(Fidesz), Zelnik József(KDNP), Nahlik Gábor (FKGP) igent mondott. Révész T. Mihály elnök (MSZP) is azt mondta, támogatja a két társaságot. Ez döntô pillanat volt, Wéber és Debreczeni ugyanis válaszút elé került: ha a CME-pályázatot támogatják, akkor még Tímár János (SZDSZ) szavazatával sincs meg a többség. Ha pedig a szavazás során nem lesz gyôztes, akkor a második alkalom után a testületet fel kell oszlatni. Ez pedig, mivel újra ki kell írni a pályázatot, akár hónapokig is elakaszthatja a privatizációt. Ráadásul ez egy SZDSZ-MDF-MDNP megegyezés lenne, ami megtörné az ellenzéki egységet.
Így a végsô szavazáson Tímár (SZDSZ) kivételével mindenki az MTM és az MRTL gyôzelme mellett tette le a voksát. Debreczeni (MDNP) azonban utalt arra, hogy nem úgy szavaz, ahogy szeretne: „nem gondolom, hogy a média privatizációjával el lehetne árulni a hazát. De tudomásul veszem, hogy számosan vannak Magyarországon, akik ezt gondolják, és nagyobb politikai és egyéb jelentôséget tulajdonítanak ennek, mint amilyen fontos valójában. A döntés indokai médiapolitikaiak, kulturálisak, sôt politikaiak is". Kardos Lajos (MSZP), mielôtt leadta volna a szavazatát, elmondta: megdöbbentették azok a híradások, amelyek a Nova TV dolgairól jelentek meg az elmúlt egy hónapban a magyar sajtóban: ezek az agresszív amerikai tévézés mozzanatait hangsúlyozták. Körmendy-Ékes (Fidesz) azt mondta, nem értett egyet a pályáztatás logikájával, de ô az üzleti szempontokon kívül esô tényezôket is mérlegelt. Zelnik (KDNP) a saját szakértôje által kimutatott hiányosságok mellett azzal érvelt, hogy az Írisz TV-ben részt venne az az Intercom is, amely akkoriban forgalmazta a Larry Flynt, a provokátor címû filmet, amelynek plakátja sérti a közízlést. Révész (MSZP) azt mondta, döntésének célja, hogy Magyarország az európai médiarendszer része legyen. Ez modern technológia behozatalát jelenti, felszámolja a televíziózás területén a monopóliumot, de nem veszélyezteti a közszolgálati televíziózást.
A kereskedelmi egyes csatornát 1997. június 30-án az MTM-SBS (TV2), a kereskedelmi kettes az MRTL (RTL Klub) kapta meg, hosszan elnyúló és máig lezáratlan vitát indítva ezzel útjára, ami mára lényegében az ORTT mûködésének jogi hátterét kérdôjelezi meg.

(A következô rész tartalmából: az ORTT mûködésében az 1998-as kormányváltás elôtt és után sokkal fontosabb voltak a világnézeti különbségek, mint az, ki kormánypárti és ki ellenzéki politikus, ami sok esetben a szocialista és konzervatív politikusok együtt döntéséhez vezetett, a másik oldalon pedig egy olyan „liberális tengelyt" hozott létre, melybe a Fidesz, az SZDSZ és az MDF képviselôje is beletartozott.)

{short description of image}

KADÉT ERNÔ-ZSIGA ALFONZ:

Hadházi haddelhadd

Rendôri önkény vagy a többség akarata Hajdúhadházon

„Mindjárt jövök, csak hozom a személyi igazolványomat" - mondja a szomszéd utcába készülô hajdúhadházi fiú. - „Itt vigyázni kell, mert ha nem tudod minden pillanatban igazolni magad, akkor könnyen elvernek a rendôrök. Engem a múltkor például a fejem tetejére állítottak, úgy rázták ki zsebembôl a papírjaimat." A lakók elmondása szerint Hajdúhadház egyes utcáiban szinte állandó a rendôri jelenlét, ezeken a helyeken este nem is mehetnek ki az emberek. Lehet, hogy ennek köszönhetô, tavaly a városban csökkent az ismertté vált bûncselekmények száma. Sokan mindenesetre beszélni már félnek. „Bajunk eshet - mondják -, mint annak a sorkatonai szolgálatát töltô fiatalembernek is, akit egy hónapja láttak a tévében".

Kisváros

A tavaly szeptemberi iskolai késelés kapcsán elhíresült kisvárosra az RTL Klub március 18-i mûsora hívta fel ismét a figyelmet. Akkor egy elmeháborodott tanárnô késelt meg nyolc gyereket, és sebesített meg három, az ámokfutót megfékezni igyekvô pedagógust. Mostanság pedig a Fókusz hírmagazinban a város egyik rendôre a nézôk szeme láttára bántalmazta Vass Józsefet, aki egy korábbi adásban egy másik, szintén a rendôrök által brutálisan megvert és életveszélybe került fiú, Rezes Attila mellett tanúskodott. Az ORFK Ellenôrzési Fôosztálya Vass József bántalmazása után háromfôs bizottságot küldött az ügy kivizsgálására. A vizsgálat még nem zárult le, jelenleg a tapasztalatok kiértékelése folyik - tudtuk meg Garamvölgyi Lászlótól, az ORFK szóvivôjétôl.
E. Lajos, a verekedô rendôr mindenesetre azóta „közös megegyezéssel" felmondott. Az indulatokat azonban ezzel már nem lehetett kordában tartani. Míg Rapcsák Annamária szeptemberi ámokfutása nem zökkentette ki viszonylagos nyugalmából a vidéki kisvárost, addig a már említett televíziós mûsor mintha egy rotyogó fazékról emelte volna le a fedôt. Az önkormányzat szimpátiatüntetést szervezett a hajdúhadházi kapitányság és az elbocsátott rendôr mellett, a jogvédô szervezetek pedig vizsgálatot indítottak.
Többen állítják, hogy a televízióban látott bántalmazás nem egyedi eset, hanem szinte rutinszerû eljárásmód a helyi - fôként a fiatalabb - rendôrök körében. Egy hasonló eseménynek tavaly az iskolai késelés éjszakáján, szeptember 3-án magunk is tanúi voltunk: egy kocsma elôtt beszélgetô társaságot hirtelen mintegy kéttucat sötét ruhás rendôr kerített be. Az igazoltatás során egy férfit és egy nôt kiragadtak a társaságból, majd az egyik rendôrségi busz mögé hurcolták ôket. Pár perc múlva mindketten vérzô szájjal és elszakadt ruhában tértek vissza. A rendôrség másnap tagadta, hogy bármiféle atrocitás történt volna.

Rutin

A Roma Polgárjogi Alapítvány vezetésével a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda és az Európai Roma Jogok Központja együttmûködésével tényfeltáró csoport alakult, tagjai március végén egy tájékoztató jellegû közvélemény-kutatást végeztek a hajdúhadházi (roma és többségi) lakosság körében. A kettôszázkilencven embert egyebek mellett arról kérdezték, hogyan ítélik meg a rendôri intézkedéseket. A megkérdezettek majd fele nem vállalta az adatlap kitöltését. A felmérôk szerint féltek az esetleges megtorlástól. A mintegy százötven válaszadó kétharmad része megalázónak és durvának tartja a hajdúhadházi rendôri fellépést, 73-an pedig állítják, hogy jogtalanul bántalmazták ôket a rendôrök. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint a feldolgozott adatok - bár csak tájékoztató jellegûek - azt bizonyítják, hogy Hajdúhadházon számos esetben történt visszaélés. Ennek orvoslására nem csak a lakosság körében kell keresni az okokat, hanem vizsgálatra van szükség a rendôri állományban is. „Ha egy kapitányságon olyan rendôrök teljesíthetnek szolgálatot, akiket korábban már elítéltek, illetve akik ellen bírósági eljárás folyik, akkor a felettesek, így a rendôrkapitány felelôsségét is vizsgálni kellene" - mondja Horváth.
Krôzser Károly ezredes, az ORFK Ellenôrzési Fôosztályának vezetôje erre vonatkozó adatokkal nem szolgálhat - mint mondja, a vizsgálat érdekében. Nem tudtuk meg tôle azt sem, hogy egy ilyesféle belsô vizsgálat milyen eszközökkel operál: meghallgatják-e a sértetteket, vagy tevékenységük csak a rendôri jelentések értékelésére korlátozódik. A vizsgálat hatékonyságát megkérdôjelezi, hogy az ORFK-sok a hadházi rendôrökkel szemben hivatalból eljáró megyei ügyészséget röpke egy hónap alatt még csak meg se keresték.
Pedig volna mit olvasni. A Hajdú-Bihar megyei fôügyész, Nagy Kálmán elmondta, hogy a megyében különféle bûncselekmények miatt tavaly 45 rendôr ellen emeltek vádat, ebbôl tizenöt a hajdúhadházi rendôrkapitányság állományába tartozott. Márián Zoltán, a megyei ügyészségi nyomozóhivatal vezetôje tudomása szerint ebbôl hatan vannak olyanok, akik ellen tipikus rendôri bûncselekmények - bántalmazás, jogtalan fogva tartás, illetve kényszervallatás - alapos gyanúja miatt folyik eljárás. A megyei rendôrök közül tavaly kizárólag hajdúhadháziak ellen emeltek ezen címeken vádat. A kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenô nem volt rest, bekérte az ezekrôl szóló papírokat. Igaz, ô nem adhat fegyelmit a rendôröknek, és ki se rúghatja ôket a testületbôl.

Elkent pofonok

„Tavaly decemberben brutálisan megvertek a rendôrök" - idézi fel az eseményeket egy neve elhallgatását kérô férfi. A születésnapját ünneplô fiatalember három barátjával a közeli kocsmában szeretett volna vásárolni. Az ajtóban egy szolgálaton kívüli fiatal rendôr állt, aki nem engedte be ôket, mondván, odabent zártkörû rendezvény van. Mivel azonban a roma férfi csupán vásárolni és nem szórakozni akart, társaival együtt beléphetett az ivóba. Kis idô múltán a kocsmában szórakozó tucatnyi rendôr megunta a hívatlan vendégeket és nekiesett a négy férfinak. Ketten elmenekültek, a másik kettôt viszont elkapták és megrugdosták. „Másnap már egyenruhában jöttek ki hozzánk, és vittek be a kapitányságra, ahol figyelmeztettek: ha feljelentést teszünk, nagyon megbánjuk. Természetesen ezek után semmit sem mertünk tenni" - mondja a férfi.
Egy ugyancsak névtelenségbe burkolózó hajdúhadházi asszony jogtalan fogva tartásért tett feljelentést Ny. Sándor rendôr ôrnagy ellen. Az asszonyt idézés nélkül vitték be kihallgatásra, majd amikor távozni szeretett volna, trágár szavakkal illették ôt, és bezárták az elôállítóhelyiségbe. Mint késôbb kiderült, szomszédait lopással gyanúsították, ezért ôt magát tanúként hallgatták ki. „Soha életemben nem csináltam semmi törvénytelent, mégis bezártak az ôrnagy úr parancsára" - mondja a asszony, akinek nincs pénze ügyvédre, ezért szerinte nem kétséges az ügy kimenetele. Ny. Sándor ôrnagy elismerte, hogy jogtalan fogva tartás miatt eljárás folyik ellene, annak befejeztéig azonban nem kívánt nyilatkozni.
Figyelemre méltó, hogy míg E. Lajosnak, akivel szemben aránylag kisebb súlyú bûncselekmény - könnyû testi sértés és garázdaság - alapos gyanúja miatt indult nyomozás, mennie kellett, addig a kapitányság egyik tiszthelyettese, akit a bíróság Rezes Attila életveszélyes bántalmazásának gyanúja miatt egy hónapra elôzetes letartóztatásba helyezett, ma ismét a hajdúhadházi rendôrség sorait erôsíti. Kozma János, a város rendôrkapitánya az RTL Klub kérdésére válaszolva, nem látott semmi kivetni valót abban, hogy Hajdúhadházon akár a bíróság által már elítélt rendôrök is teljesítenek szolgálatot. „Van egynéhány kolléga, aki az eljárás során, ha úgy tetszik nem törvényesen intézkedett. Ebbôl nincsen semmi" - mondta Kozma János. A kapitány szerint mindössze egy szûk kisebbségnek nem tetszenek a módszerek. A hadházi rendôrség a többség akaratát hajtja végre, céljuk, hogy rend legyen a város utcáin.

Szimpátiatüntetés

Hogy valóban azok vannak-e többségben, akik nem bánják, ha a rend érdekében elcsattan egy-két pofon vagy reccsen néhány csont, azt nem tudni. A város képviselôtestülete mindenesetre úgy látja, a rendôrség mindent megtesz a közbiztonság megszilárdításáért. Az önkormányzat közrendvédelmi bizottsága ezért a város fôterén demonstrációt szervezett „az RTL Klub egyoldalú és etikátlan tájékoztatása ellen" és a mûsorban verekedô E. Lajos törzsôrmester mellett. Hadházon legalább ezer ember egyetért az önkormányzat véleményével, legalábbis ennyien vettek részt a szimpátiatüntetésen. Természetesen érdemes lenne megtudni, hogy a demonstráló lakosok közül hányat bántalmaztak már a rendôrök, illetve azt is, hogy a város több mint kilencven százaléka miért maradt otthon. Tudós szociálpszichológusnak kellene lennünk ahhoz is, hogy azt a kérdést megválaszoljuk, vajon mi késztette a hadházi polgárokat és városatyákat arra, hogy - saját szemükben se nagyon bízva és a beismerés értékû „felmondás" dacára - demonstratívan kiálljanak E. Lajos rendôr ártatlansága mellett. A Forest vendéglô tulajdonosa és a Demokrata újságírói mindenesetre azt állítják, „a fondorlatos módon tévécsatornához jutott RTL Klub" mûsora manipulálta az eseményeket és tendenciózusan vágta össze az anyagot. Módunkban állt megnézni a nyolcpercnyi vágatlan felvételt is, amiben a sértett fiú provokáló viselkedésének nyoma sincs. Vasst és az ôt kísérô nagyobbik Rezes fiút a részegség különbözô stációiban leledzô rendôrök a belépésük után nyomban szidalmazni kezdték. Magatartásukban annyi lehetett provokáló, hogy lehetséges, a kólát hangosan szürcsölték. De csupán ez az egy lehet, ami a felvételen nem egyértelmû. A többi viszont E. bûnösségét és társai felelôsségét bizonyítja.
A demonstráción beszédet mondó Bérces László polgármester mindenesetre úgy véli: az elmérgesedô helyzetért egyedül az RTL Klubot terheli felelôsség. Szerinte a Fókusz többször is félretájékoztatta a nézôket, és „lejáratta a törvénytisztelô emberek érdekében tevékenykedô rendôrséget". Az önkormányzati testület a tüntetés napján elfogadott egy határozatot, melyben arra kérik a rendôrkapitányt, vegye vissza a rendôrség kötelékébe az idôközben elbocsátott törzsôrmestert. A képviselôk szerint ugyanis a Fókuszban látott esetnél a törzsôrmester volt az áldozat, mert a megvert fiú és az RTL Klub munkatársai provokálták E. Lajost. „Sokkal szigorúbb törvényekre és gyorsabb eljárásra lenne szükség a rendôrség munkájának megkönnyítése érdekében. Mi elítéljük a megélhetési bûnözést. Szegénynek, nyomorultnak lehet lenni, de bûnözônek nem" - mondta beszédében a most felújított, reprezentatív Polgármesteri Hivatal elôtt a város elsô embere. Bérces László szerint Hajdúhadházon kevés a rendôri jogsértés, ezeket pedig a rendôrségnek házon belül kell kivizsgálnia és megoldania.
Hajdúhadház Város Önkormányzata arra kéri az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottságát, hogy vizsgálja meg, a jogszabályoknak megfelelôen került-e adásba az RTL Klub március 18-án leadott rendôri brutalitásról szóló riportja.
Idôközben a megyei ügyészségi nyomozó hivatal teszi a dolgát és nyomoz. Három hete, egy hétköznap este nyolcra bizonyítási kísérlethez hívták az életveszélyesen összevert Rezes Attilát és az iskolás Vadász Ferencet, akit azon a hideg januári éjszakán a rendôrautó csomagtartójába zártak, majd szintén bántalmaztak. A kapitányságra igyekvô két fiút, akiket elkísért Vadász egyik nôrokona is, kétszáz méterrel a rendôrség elôtt feltartóztatta egy hat-nyolc fôbôl álló csoport, köztük E. Lajos leszerelt rendôr és néhány szolgálaton kívüli kollégája. E. Lajos felindult állapotban halálosan megfenyegette a fiúkat, majd Rezest meg akarta ütni, de egyik társa lefogta. A két megfélemlített fiú és az asszony sírva rohant a rendôrségre, ahol az esemény biztosításával megbízott készenléti rendôrök fogadták ôket. A fenyegetôzô, kiabáló társaság utánuk ment, de a ruhásszekrény-méretû „kommandósoknak" elég volt elindulniuk feléjük, a csoport feloszlott. A fiúk, legyûrve félelmüket, másnap feljelentést tettek a kompánia ellen.

Üres doboz

A Magyar Helsinki Bizottság Hajdú-Bihar megyei fogdamegfigyelô csoportja az elmúlt hetekben az eseményektôl függetlenül többször is járt a Hajdúhadházi Rendôrkapitányságon. Tapasztalataik szerint a kapitányság mindössze két négyzetméteres, rendkívül rossz állapotú elôállító helyisége átlagon aluli körülményeket biztosít a kihallgatásra váró gyanúsítottaknak. A csoport vezetôje, Zeke László elmondása szerint a fogdának egészségügyi felszerelés gyanánt mindössze egy gyakorlatilag üres elsôsegély doboza van. „Munkatársaim a tévében látott kocsmai atrocitás másnapján is jártak a kapitányságon. Ellenséges volt a hangulat, a munkájukat azonban nem akadályozta a rendôrség" - mondta Zeke László. A rendôrkapitány azóta ígéretet tett a Magyar Helsinki Bizottságnak, hogy ezután a kifogásolt helyiséget csak rendkívül indokolt esetben használják gyanúsított elôállítására, megfelelô egészségügyi felszerelésrôl pedig mihamarabb gondoskodni fognak. Ennek aránylag könnyû eleget tenni.
Annak viszont már nehezebb lesz, amit a hajdúhadházi eset kapcsán az Egyesült Államok kormánya mellett mûködô Európai Biztonsági és Együttmûködési Bizottság kér. A bizottság ugyanis Jeszenszky Géza washingtoni nagykövetünkön keresztül április 13-án felszólította a magyar kormányt, hogy vizsgálja ki a magyarországi romákat érô fokozódó brutális rendôri intézkedéseket és állítsa bíróság elé a törvénysértô rendôröket. Washingtonban tartanak attól, hogy az ügyet Magyarországon elkenik.

Roma Sajtóközpont (RSK)