Jól emlékszünk még a dakota-magyar kulturális csere keretében elsőként megismert bölcsességre: "Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla."
Aki ezt a magvas gondolatot nemzetünk tudomására hozta, az utóbbi hetekben peckesen feszít döglött lován, és sarkantyúzza irgalmatlanul.
A dolgok mai állása szerint úgy tűnik, hogy kedvenc csapatom, az MTK nem nyeri meg a futballbajnokságot. Pedig korábban óriási előnye volt, és szinte mindenki biztosra vette elsőségét. Ha az általam nem kívánt eset bekövetkezik, szurkolói kezdeményezést indítok annak érdekében, hogy az MLSZ vizsgálja felül a történteket.
Szükségesnek tartom a Borsodi Liga összes góljának újraszámlálását, beleértve azok születése körülményeinek megvizsgálását. Tekintettel arra, hogy a várhatóan szoros végeredmény kialakulásában minden mozzanat számíthat, felvételről elemezni kell a partbedobásokat, szögleteket, szabadrúgásokat. Kezdeményezésem kiterjed arra is, hogy a Játékvezetői Bizottság foglalkozzon a sárga és piros lapok kiosztásának körülményeivel, valamint a megítélt és elmaradt büntetőrúgásokkal. Gondoljuk csak meg: ha például a bíró a Vasas elleni meccsen 0:1-es állásnál lefújja a Zavadszkyval szemben a tizenhatosan belül elkövetett szabálytalanságot, feltehetően kiegyenlítünk, és nem kapunk ki 2:0-ra.
A félreértések elkerülése érdekében: a kezdeményezés nem a bajnokság végeredményének megkérdőjelezésére, kizárólag jómagam megnyugtatására irányul.
I.
Pesten, 1848 márciusában néhány fiatalember csinált egy forradalmat, és azt meg is nyerte. Ők a márciusi ifjak, az ő emlékükre tűzzük ki a kokárdát március 15-én.
2002 áprilisában, ugyancsak Pesten, néhány fiatalember elvesztett egy választást, kokárdával együtt. Ennek tiszteletére áprilisi ifjaknak nevezik magukat és a velük rokonszenvező hajrá magyarokat.
Mi jöhet még? A pünkösdi királyság megvolt, a nagy októberit már csak nem veszi elő senki...
II.
Aztán a májusi eső aranyos meglepetést hozott újra: a kormányzó párt frakcióvezetőjéről kiderült, hogy népi kezdeményezése van. Ennek következményeiről azért meg kéne kérdeznie orvosát vagy gyógyszerészét.
A tavaszi pompájában fürdő Margitsziget oázisnak tűnik; ide mintha nem hatolt volna el a kampány. A zenélő kút apró betűs graffitói szerelmes üzeneteket adnak hírül, nem pártszitkokat. Teca és Gugi fogadkoznak, hogy csak egymást, meg hogy jövő Valentin-napon veled, ugyanitt.
Végre valahol béke van, és szerelem... Azután továbbsétálva a Szigeten, a Művész sétányon - ahol egykorvolt költőink és művészeink mellszobrai néznek kőszemükkel a megkezdődött jövőbe, egyiküket váratlanul siralmas állapotban találjuk. Széles, paraszti arca fekete festékkel elrondítva, a talapzaton pedig a grafittiművész szíves közlése díszlik: BUZI EMESZPÉS.
Vajjon mit vétett szegény Medgyessy Ferenc szobrászművész, aki 1881 és 1958 között élt? S vajjon, amikor hajdan oly kéjes gyönyörűséggel mintázta meg a Súroló nő égre meredő, jókora tomporát, zömök lábát, szép kun fejét, sejtette-e, hogy nemi és politikai irányultságát így határozza meg majd a Művelt Utókor?
Ahá! A portré alkotója keresztnevet, évszámot nem tüntetett föl. Csak ennyit vésett a posztamensre: Medgyessy.
A sajtótörténész, akinek pillantása 2012-ben a Széchényi Könyvtár - már évek óta a Sándor-palotába költözött - folyóirat-olvasójában véletlenül erre az oldalra téved, ajkbigygyesztve lapoz majd tovább a bekötött ÉS-évfolyamban. "Micsoda erőltetett glosszacím" - mormolja. Álmában se gondolná, hogy ezzel az értelmetlen és magyartalan tőmondattal a Magyar Polgári Párt budapesti elnöke summázta - pártja vezetősége nevében - a 2002-es országgyűlési választások végeredményét.
Az ilyen módon közkinccsé vált badarságot pedig a glosszaíró - a 2012-ben is közkeletű szállóigét használva - egyszerűen lenyúlta, mint a Fidesz a közpénzeket, és ezzel a ready made-del néhány hét múlva cirka netto 1800 forintot kasszíroz(ott).
Hát akkor most megtorpant a jövő, vagy sem?
A kereszténység valaha - a régi Rómában - előbb magában a birodalom központjában, valamint nagyobb városaiban terjedt el. A falvak - a "pagus"-ok - népe még az óhiten élt, a számos mitológiai istenségnek hódolt. Ők voltak a "paganus"-ok, azaz pogányok. Az ő ómódi hitüket nevezte el I. Valentinianus császár a IV. században "religio paganorum"-nak, a pogányok hitének. S tény, hogy az újabb, modern eszmék (mint annak idején a kereszténység) mindig is hamarébb vernek gyökeret a nagyobb agglomerációkban.
Nincs semmi baj a falvak, a kistelepülések népével, mely egy jottányival sem alább való, mint a nagyvárosoké. Az viszont mindenesetre örvendetes, hogy ma már a hajdani Római Birodalom egész területén, még a legkisebb településeken is az új eszmevilág diadalmaskodott, s az egykori paganusok ómódi hite csak szép mítoszok gyűjteménye immár.
Madagaszkáron tavaly decemberben tartottak elnökválasztást, amelyen az ellenzék jelöltje, Marc Ravalomanana jelentősen megelőzte az addigi elnököt, Didier Ratsirakát. De a vesztesek azóta - immáron öt hónapja! - húzzák-halasztják a hatalomátadást; a vesztes elnök például többször is újraszámoltatta az összes szavazatot, de az eredmény csak nem változott. Végül Madagaszkár Legfelsőbb Alkotmánybírósága kimondta a többszöri újraszámolás végeredményét: 51,46:35,9 (!) arányban az ellenzéki jelölt győzött. Ám a jelenlegi elnök ennek ellenére sem ismeri el vereségét, és az ország kettészakításával, sőt polgárháborúval fenyegetőzik.
Madagaszkár messze van.
Vezető gazdasági hetilapokban megjelent reklám szerint 2002. május 24-én a Budapest Marriott Hotelben "egyedülálló esemény lesz", amelyen mintegy húsz olyan személyiség (Bienerth Gusztávtól Zwack Péterig) jelenik meg, akiknek "a sikerről alkotott véleményét, hitvallását életpályájuk hitelesíti". A közelebbről meg nem jelölt programra a részvételi díj 49 500 forint plusz 25 százalék áfa.
Hogy mitől lettek ezek a személyiségek sikeresek, azt csak sejtem.
De hogy miből lettek gazdagok, azt már tudom.
A Magyar Nemzet olvasói levelet közölt O. N. úr tollából a Népszabadság általam szerkesztett rovatának egyik cikkéről. A levélre válaszoltam: "O. N. úr Ezerkilencszázötvenhét című levelében (április 26.) azt írja, várja "az 1956-os Intézet elfogulatlan kutatóinak tényfeltáró tisztázását" Tóth Ilona ügyében. Ha O. N. úr rendszeresen olvasná lapunkat, akkor tudná, hogy nem kell várnia. Április 4-én jelent meg a Népszabadság Fórum rovatában Eörsi László cikke, mely egyrészt szembeszáll azokkal a legendákkal, melyeket a Fővárosi Bíróság rehabilitációs határozata sem támaszt alá, másrészt kiáll Tóth Ilona rehabilitációjának jogossága mellett. Dr. Kende Péter ezzel a cikkünkkel vitatkozott (Szobor egy gyilkosnak?, április 22.), Eörsi László pedig viszontválaszában (Tóth Ilona védelmében, április 25.) megerősítette, hogy Tóth Ilona "igazi forradalmár, hős volt"."
A levelem nem jelent meg, ellenben megjelent a lap egyik munkatársának érdekes hipotézise arról, hogy "Kende literátor már hónapokkal ezelőtt leadta írását a redakciónak... akkor azonban azt mondta neki a szerkesztő, hová gondolsz, te Péter, nem a kora kádári időket éljük... Később a szerkesztő magához intette az elszontyolódott irodalmárt, s valamivel halkabban a fülébe súgta: Várj egy kicsit, Peti, hagyd itt a cikket, mit lehet azt tudni, változnak az idők..." (Pilhál György: Jönnek a Kendék, Magyar Nemzet, április 27.)
Természetesen nem olyan szerzőről van itt szó, akiről föltételeznénk, hogy olvassa a cikkeket, melyekről ír. Nem is olyan szerkesztőségről, amely érdeklődést mutatna a tények iránt. Ámde azt mégse hittem volna, hogy egy szerkesztő sem akad, aki a kínos kézirattal a kezében magához inti a magánszorgalmút, és halkan a fülébe súgja: ne röhögtesd ki magad már megint, te Gyuri! Egy idén áprilisban megjelent cikkre mégse reagálhatott a Peti haverod tavaly őszszel...
Vissza az idei számokhoz