"Minden, tehát úgy ingatlan, mint ingó vagyonomban általános, egyetemleges és kizárólagos örökösömül kinevezem néhai Reiszner Ignácznak és néhai Foltány Máriának 1893. december 28-ikán született Gizella nevű leányát, ki hosszú ideje háztartásomban él" - írta 1931. október 24-én kelt végrendeletében Perlmutter Izsák. Az akkoriban messze földön híres festőművész arra az esetre, ha felesége korábban halna el, a Pesti Izraelita Hitközséget jelölte meg örökösként, szintúgy utóörökösként, vagyis - a későbbi dokumentumokban tévesen Foltányi /Tollányi Gizellaként említett - neje halálát követően ugyancsak a mai Budapesti Zsidó Hitközség jogelődjét nevezte meg vagyona birtokosaként: "Meghagyom a Pesti Izraelita Hitközségnek, hogy az általa örökölt, illetve utóörökölt vagyon egy negyedrészét akkor, mikor annak tényleges élvezetébe lép, a Magyar Zsidó Múzeumnak hagyományomként bocsássa rendelkezésére. (...) [a] többi vagyont szabadon felhasználhatja saját céljaira. Különös gondoskodását kérem azonban beteg, elaggott, úgyszintén munkaképtelenné vált művészek részére." Perlmutter két tanú előtt, az általuk "értett magyar nyelven" felolvasta, Holitscher Szigfrid budapesti királyi közjegyző pedig "széttörés nélkül fel nem bontható" pecséttel látta el a végrendeletet, majd a budapesti központi Királyi Járásbíróság 1932. április 26-án kihirdette, miszerint "Összes (...) vagyonomnak haszonélvezete (...) minden esetben szeretett feleségemet, született Foltány Gizella úrnőt illeti élte fogytáig."
Perlmutter Izsák 1932-ben meghalt. Hagyatéka az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1933-as évkönyvéből részleteiben ismerhető. A Társulati közlemények rovat ugyanis idézi Munkácsi Ernőt, a Múzeumegyesület titkárát, aki épp Foltány Gizella 39. születésnapján, 1932. december 28-án terjesztette a tagság elé az igazgatóság jelentését. Beszédében politikai kontextusba helyezte a zsidó múzeum ügyét, amikor arról szólt, hogy "A múltak hagyományaihoz való ragaszkodás elemi erővel lépett fel a világháború után hazánkban is, ahol a háború, a forradalmak és a szerencsétlen trianoni béke után - a történeti érzés a szomorú jelenből a hajdan szebb múltba vezette az emberek tekintetét. A történeti gondolat ez újjászületésének különös jelentősége lett a magyar zsidóság életében, amely zsidóságot széles társadalmi rétegek a magyarságot ért katasztrófa bűnbakjának tüntettek fel. Kétségbe vonták a magyar zsidóság nemzeti értékét, a magyar történelemhez való tartozandóságát, kulturális és erkölcsi emelkedettségét." Később Munkácsi kifejezte háláját mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a múzeum megnyithassa kapuit: "Elsősorban kell megemlékeznünk Perlmutter Izsákról, a nagynevű festőről, aki 1931. október hó 24-én kelt végrendeletében olyképpen intézkedett, hogy özvegyének és nevelt lányának halála után minden vagyonát a Pesti izr. Hitközség örökölje azzal, hogy a vagyon 1/4-ed részét a hitközség a Magyar Zsidó Múzeumnak hagyományként kell rendelkezésére bocsátani. (A hagyaték az Andrássy út 60. sz. alatti bérházból, a Rákospalota és Újpest határán lévő villából és kb. 50 festményből áll.) A hagyatékhoz tartozó ingatlanok a hitközség, illetőleg múzeumunk birtokába nem jutnak, amíg az örökhagyó özvegye és leánya életben vannak."
A Schmidt Mária-féle alapítvány terrorhaza.hu honlapjának Épület története menüpontja nem részletezi a végrendeletet. Megtudhatjuk azonban, hogy a Feszty Adolf tervei alapján 1880-ban épült háztömb "párkányokkal tagolt", illetve hogy a "főhomlokzat jobb szélén helyezkedik el az épület bejárati kapuja". A szűkszavú szövegben aránylag hosszas értekezést olvashatunk a nyilasok és az ÁVH egyébként közismert ténykedéséről az épületben, a jogi relevanciával bíró tényeket azonban röviden elintézi a szerző: "Az épület a Perlmutter család tulajdonában volt egészen 1936-ig, amikor a tulajdonjog özvegy Ali Achmed Mirza hercegnőre szállt, és egyben az ingatlanra utóöröklési jog, elidegenítési és terhelési tilalom keletkezett a Pesti Izraelita Hitközösség javára. (...)" Másutt pedig:
"Az épület homlokzata a háború alatt megsérült, ezt az ÁVO 1947-ben helyreállította, hogy ezzel teremthessen alapot a birtokbavételhez. Történt mindez annak ellenére, hogy a ház jogos tulajdonosa, özvegy Ali Mirza [Perlmutter özvegye - V. G.] ekkor Magyarországon tartózkodott. Hosszú pereskedés után a Chemokomplex Vállalkozási és Kereskedelmi Vállalat lett az épület kezelője. Ezt a feladatot a rendszerváltozás után 1993. december 8-án az Állami Vagyonügynökség vette át. A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2000 októberében megvásárolta a házat."
Özv. herceg Ali Achmed Mirzáné, azaz Perlmutter Izsákné, született Reiszner/Foltányi/Tollányi Gizella mind a terrorhaza.hu honlap, mind Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség vezetője tudomása szerint túlélte a háborút. Zoltai úgy tudja, hogy Foltány Gizella a háború után nem sokkal halt meg. De a végrendeletben megálmodott zsidó múzeum se addig, se azután nem került már szóba, bár az épület tulajdonjogi helyzetén sem a nyilasok, sem Péter Gáborék nem változtattak: az ingatlan 1951-ig a Perlmutter család birtokában állt. A tulajdoni őslap nem tartalmaz hosszú pereskedésre utaló nyomokat - ezekről egyedül a terrorhaza.hu tesz említést -, azt azonban tükrözi, hogy a hajdan jómódú família végzetesen elszegényedett. A dokumentumban 1936-tól sorjáznak a közüzemi díjhátralékok miatt bejegyzett jelzálogok. Ahogyan arra Murányi Gábor a HVG-ben megjelent, Egy rémes múzeum című írásában utal, mindennek oka az lehetett, hogy a bérlők, köztük a nyilasok, nem fizették a bérleti díjat, a tulajdonosnak pedig személyes biztonsága alighanem előbbre való volt, mint a ház haszna, ami pedig pár évtizeddel korábban valódi rangot adott a Perlmutter famíliának. Az ÁVO-ÁVH beköltözését az épületbe az államosítás szentesítette 1951-ben. Az épület kezelője 1952-től a "Középmagyarországi Boripari Tröszt (Sztálin út 60.)", majd 1957-től a "Chemolimpex Magyar Vegyiáru Külkereskedelmi Vállalat (VI. Magyar Ifjúság u. 60.)" lett.
A hézagosan ismerhető, szövevényes történetben sok még a nyitott kérdés. Egy jó történésznek azonban gyerekjáték rátalálni a hiteles válaszokra. Schmidt Máriát azonban nem érdekelte mindez, lapunknak írt levelében úgy fogalmazott, "Bár időt és energiát nem kímélve" segíteni kívánja e riport elkészültét, nem tud "érdemben válaszolni indulati alapon született, rosszindulatot sugalló felvetésekre". Hozzátette még: "a Közalapítvány a végrendeletet nem ismeri, azonban az Eladó tájékoztatása alapján tudomással bírt arról, hogy a Magyarországi [sic!] Zsidó Hitközség korábban igényt tartott az ingatlanra."
A zsidó egyházi kárpótlás keretében a Budapesti Zsidó Hitközség magának követelte az Andrássy út 60. alatti épületet. Zoltai Gusztáv, a hitközség mai vezetője mellett elődje, Korn József is megerősítette: igényt tartottak az ingatlanra. A Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) tárgyalásokat, majd közigazgatási pert kezdeményezett az ügyben, ám a szervezet nem tudta hitelt érdemlően igazolni - mondta Feldmayer Péter, a szervezet korábbi elnöke -, hogy Perlmutter Izsák özvegye az államosítás előtt halt volna meg. Így az 1960-ban hatálytalanított utóöröklési joggal az egyház már nem élhetett. De a közigazgatási per nyomot hagyott a tulajdoni lapon.
A rendszerváltáskor a Népköztársaság útja 60. szám alatt a Chemokomplex Vállalkozási és Kereskedelmi Vállalat működött. Amikor az Antall-kormány megkezdte az állami vállalatok átalakítását és privatizációját, úgy döntött, hogy az egységesen állami tulajdonban lévő ingatlanokat - a vállalatvezetők általános megdöbbenésére - nem az azokat használó és kezelő vállalatok jogutódjainak adja, hanem külön vállalkozásba vonja. Az úgynevezett irodaházprogram lényegét egy tárcaközi bizottság fogalmazta meg: csaknem 50 épület kerülne korábbi kezelőitől az ÁVÜ kizárólagos tulajdonában lévő, egymillió forintos törzstőkéjű Budapesti Irodaház Kft. portfóliójába, feljavítanák őket, majd az rt.-vé alakítandó vállalkozás részvényeit jó pénzért értékesítenék. Az állami vállalatok vezetői elképesztő lobbiharcok árán elérték azonban, hogy a Belvárosi Irodaház Kft. mindössze 12 ingatlannal kezdte meg működését, és azok használói is kártalanítást kaptak cserébe, hogy a kezelésükben lévő ingatlanokkal kvázi tulajdonosként bántak: felújították, erejükhöz mérten modernizálták stb. azokat.
A Belvárosi Irodaház Kft. ezzel együtt is rövid idő alatt 80 ezer négyzetméter irodaterülethez jutott a város legjobb ingatlanjaiban, az épületeket hasznosította, az irodát kereső külföldi cégeknek bérbe adta, a befolyó bevételekből pedig modernizált, felújított, illetve a folyamatosan birtokába kerülő újabb épületeket kiürítette, bérbeadásukat előkészítette. Így tett az Andrássy út 60. alatti, 28766-os helyrajzi számú épülettel is.
1992-93-ban azonban a kárpótlási törvény, a tömegesen kibocsátott kárpótlási jegyek elmosták a jól induló irodaházprogramot. Mivel a folyamatosan nyomtatott és kiosztott kárpótlási jegyekért szinte semmit nem lehet vásárolni, az eredeti elképzelést felváltotta az ingatlanbefektetési törvény, amely az ingatlanalapok létrehozását, működését szabályozta, megnyitotta az utat a modern ingatlanpiac előtt, és a kárpótoltaknak is lehetőséget kínált jegyeik értelmesnek tűnő befektetésére.
A törvény szerint ingatlanbefektetési alapot befektetésialap-kezelő tevékenységet folytató társaságok hozhatnak létre úgy, hogy az alap önálló jogi személy, amelynek legalább tíz ingatlant kell megvásárolnia, ám azok működtetését, hasznosítását egy kezelőre kell bíznia, amely vállalkozás a tevékenysége során keletkezett haszonból hozamot fizet a befektetési jegyek tulajdonosainak.
A törvény nyomán 1992-ben az ÁVÜ is létrehozta saját ingatlanbefektető cégét, a Prudent-Invest Rt.-t, amely elsőként a Pillér I. Ingatlanbefektetési Alap portfólióját alakította ki, 3,2 milliárd forint értékben. Pénz minderre úgy került, hogy a 30 millió forint alaptőkéjű rt. befektetési jegyeket bocsátott ki, azokat az ÁVÜ egytől-egyig lejegyezte, és az ellenértékből a Prudent-Invest megvásárolta a vagyonügynökségtől a Pillér-alapok portfólióelemeit. Miközben tehát az ÁVÜ a pénzénél maradt, az ingatlanokhoz juttatott Prudent újabb befektetési jegyeket bocsáthatott ki, amelyekhez már kárpótlási jegyért cserébe is hozzá lehetett jutni.
A Pillér I. Ingatlanalapot a kétmilliárdos jegyzett tőkéjű Pillér II. követte. Utóbbi portfóliójának kialakításakor a Prudent-Invest Rt. vezérigazgatója Nagy Elek volt, ma ő a Vegyépszer Rt. igazgatóságának elnöke. A Prudent-Invest 2000-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) benyújtott jelentésében arról számolt be, hogy a Pillér II. "első ingatlanját, a Budapest, VI. Andrássy út 60. szám alatti ingatlant 1994. augusztus hónapban vásárolta, majd ezt követően 1994. december 30-án 6 irodaház ingatlant vásárolt az Állami Vagyonügynökségtől. (...) A törvény által előírt 10 ingatlant 3 további, kis értékű ingatlan vásárlásával biztosította." A szövegben nem esik szó arról, ki volt a 28766 helyrajzi számú ingatlan eladója. A Prudent-Invest Rt. 1999-es üzleti évet értékelő, ugyancsak a PSZÁF-hez benyújtott jelentése - hasonlóan a korábbi évek jelentéseihez - azt tartalmazza, hogy az Andrássy úti "ingatlan az ÁVÜ-től per-, teher- és igénymentesen került a portfolióba", ám a birtokunkban lévő tulajdonilap-másolatok mindegyikének adatai eltérnek a fenti szövegek által sugalltaktól, jelesül, hogy a Prudent-Invest az ÁVÜ-től vásárolta az épületet, majd elhelyezte a Pillér II. portfóliójában. A földhivatali tulajdoni lapok szerint az Andrássy út 60. számú épület sosem volt a Prudent-Invest tulajdonában, és nem került a Pillér II. ingatlanalap portfóliójába sem. Az alap kezelője, a Prudent-Invest Rt. ennek ellenére tulajdonosként viselkedett: felújította az épületet, bérlőt keresett, bérleti díjat szedett stb. Mi több, 1999-ben, a Schmidt Mária vezette alapítvány megalakulásának évében célját így határozta meg: "bérbeadás növelése mellett az Alap futamidejével, hozamfizetési stratégiájával összhangban eladás". Egy évvel később pedig már arról számolt be a PSZÁF-nek, hogy egy "2000. október 4-én kelt szerződés alapján az ingatlan a Közép- és Kelet-Európai Közalapítvány részére értékesítésre került 500 millió forint + ÁFA vételáron. Az épület birtokba adása 2000. december 31-én megtörtént. Az ingatlan bérlőivel fennálló bérlői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése, a bérlők kártalanítása céljából 12 millió forint kártérítési jogcímen került elszámolásra. Az ingatlan értékesítéséből származó nettó tőkenyereség közel 10 %-os mértékű."
A Pillér II. Ingatlanbefektetési Alap kezelője a PSZÁF-hez benyújtott jelentéseihez egyetlen alkalommal sem csatolt olyan tulajdonilap-másolatot, amelyen tulajdonosként szerepelt volna az alap.
Az alapkezelő Prudent-Invest mai vezérigazgatója, Virág Lászlóné lapunknak írott levelében megerősítette, tisztában volt azzal, hogy az Andrássy út 60. nem közvetlenül az ÁVÜ-től került az alap birtokába, ugyanis azt az ÁVÜ-től 1994. augusztusában egy Pillér Service nevű kft. "szerezte meg". Ezt igazolja a földhivatali dokumentumok (1995. 01. 02 dátumú széljegy) mellett a Pillér Service Kft. korábbi ügyvezetője, Tímár Gyula lapunknak írásban tett nyilatkozata is. Virág Lászlóné azt írta, "a Pillér Service Kft. adásvételi szerződést kötött az Állami Vagyonügynökséggel - a fenti ingatlanra vonatkozóan - azzal a szerződésben vállalt kötelezettségével, hogy a Pillér II. IBA részére továbbértékesíti az ingatlant". Tímár Gyula pedig - aki 1999 óta a Vegyépszer Rt. vezérigazgatója, a Pillér Service-nél pedig épp Virág Lászlónét követte az ügyvezetői székben - azt tette hozzá, hogy a Pillér Service Kft. "pályázaton keresztül szerezte meg" az Andrássy út 60. számú épületet az Állami Vagyonügynökségtől. "A megszerzett ingatlant a Pillér II. Ingatlanbefektetési Alap részére tovább értékesítettem, ugyancsak alapítói határozat felhatalmazása alapján" - folytatta nekünk írott levelét. Szavait egy tulajdonilap-másolat támasztja alá, amely kézzel írt széljegyként tartalmazza a Pillér II. Ingatlanbefektetési Alap szándékát arra nézve, hogy tulajdonolhassa az ingatlant. Igényét azonban megelőzte egy ugyancsak kézzel írott széljegy, ami a Pillér Service Kft. tulajdonjog-bejegyzési kérelmét rögzíti. "A Pillér Service Kft. és a Pillér II. IBA adásvételi szerződése a Fővárosi Kerületek Földhivatalához egyidejűleg és ebben a sorrendben került beadásra" - emlékezik Virág Lászlóné. A földhivatal a sorrendiség elve alapján dolgozik: amíg egy ügyet nem zártak le jogerős határozattal, addig nem kezdhetnek hozzá a következőhöz. A bejegyzés késedelmét akár formai hiba is okozhatja: egy hiányzó aláírás vagy ügyvédi ellenjegyzés; egy rossz dátum, egy hibás cím stb. A Pillér Service Kft. tulajdonjogának 2001-es bejegyzése után ugyanakkor az ingatlan tulajdoni lapján semmi nem utal arra, hogy a Pillér II. alap bármiféle bejegyzésre várna. Vagyis a dokumentum szerint a Schmidt Mária vezette alapítvány csak közvetlenül a Pillér Service-től, illetve jogutódjától vásárolhatta meg az Andrássy út 60. alatti ingatlant.
A Pillér Service Kft.-t 1994 májusában a Nagy Elek vezérigazgatása alatt álló Prudent-Invest alapította egymillió forintos törzstőkével, balatonalmádi székhellyel. Virág Lászlóné hozzánk küldött levele szerint ez a cég azért jött létre, hogy a Prudent-Invest ingatlanbefektetési alapjai számára "üzemeltetési, illetve ingatlanforgalmazói tevékenységet végezzen". A Pillér Service Kft. a gazdálkodása szempontjából még csonka 1994-es évben több mint egymilliárd forintos árbevétel mellett 25 ezer forintos veszteséget realizált, miközben nettó eszközértéke megközelítette a 188 millió forintot. A cégbírósági nyilvántartás szerint alapításkor a tulajdonost Nagy Elek képviselte a cégben, első ügyvezetője pedig Virág Lászlóné volt. Utódja a Pillér Service élén Tímár Gyula, a Vegyépszer jelenlegi vezérigazgatója lett, akit a kanadai magyar Thomas Szirmay követett, ő meg is vásárolta a céget. Tímár Gyula is és Virág Lászlóné is úgy emlékszik, a cégnek eladásakor sem készpénze, sem ingatlanvagyona nem volt. Szirmaytól a kft. a Vegyépszer-csoport cégeihez került - már nem Pillér, hanem Pallér Service-nek hívták, és székhelye sem Almádiban volt már -, mégpedig a menedzsmentből alakult, a Vegyépszer privatizációjára létrehozott Épszer-Únió Rt. tulajdonába. E cégnek volt egy Vex Tanácsadó és Szolgáltató nevű vállalkozása is, valószínűleg ennek köszönhetően kapta a Pillér/Pallér Service 1995 decemberében a Vex Service Kft. nevet, s ekként olvadt végül a Vegyépszer Rt.-be. A tranzakciósorozat miértjére a választ Virág Lászlóné azzal hárította el, hogy az "nem tartozott az igazgatóság hatáskörébe".
A Pillér Service Kft. 1995. január 2-án az Andrássy út 60. tulajdonosakénti bejegyezését kezdeményezte a Fővárosi Földhivatalnál. A Földhivatal a kérelmet öt évvel később, egy 2000-ben kelt határozatában elutasította, egy évvel később azonban, 2001 márciusában - mintegy hat évvel annak megszűnése után - bejegyezte a Pillér Service tulajdonjogát.
A Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány tehát csak ettől a cégtől vásárolhatta volna az ingatlan, csakhogy Schmidt Mária szerint a Pillér II. Ingatlanbefektetési Alapot kezelő Prudent-Invest Rt. volt az Andrássy út 60. eladója. Virág Lászlóné ezirányú érdeklődésünkre levelében tételesen felsorolta, hogy a Pillér Service Kft., illetve a Pillér II. IBA bejegyzési kérelmét mely sorszámon tartotta nyilván a földhivatal, s hogy ezt az "Alapok működési rendje szerint a negyedéves kötelező értékbecslés és a tulajdonjog-nyilvántartás ellenőrzése során mindvégig megállapíthatta", és hogy "A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal kötött adásvételt megelőzően a tulajdoni lapon a fenti állapotok (tulajdoni bejegyzési kérelmek széljegyen szerepelnek) álltak fenn."
A terrorhaza.hu honlap az eladót nem jelöli meg. Mindenesetre a korábban széljegyként szereplő Pillér II. ma már széljegyként sem szerepel a lapon. Ki lehetett akkor a 2000. októberi eladó? A Pillér Service Kft. jogutódja, a Vegyépszer Rt. tehetett ugyan a jogelőd cég nevében a földhivatalban jognyilatkozatot, ám semmiképpen sem Pillér Service Kft. néven. "A Vegyépszer Rt.-vel kapcsolatosan feltett kérdésére tájékoztatom, hogy 1999. január 1-jétől létesítettem munkaviszonyt a céggel, mely időpontot megelőzően (1995. december hónap) a Vex Service kft. a társaságba beolvadt"- írta szerkesztőségünknek Tímár Gyula. A cég elnöke, Nagy Elek nem válaszolt kérdéseinkre.
1995-től néhány évig egyébként az ingatlan a Mazsihisz perfeljegyzése miatt forgalomképtelen lett. A Prudent-Invest 1995-ös Éves beszámolója arról tudósít, hogy "Az épület tulajdoni lapjára történt bejegyzés miatt az ingatlan egyelőre nem értékesíthető." De csak addig, amíg Schmidt Mária meg nem álmodta a Terror Házát. Akkortól nem volt akadálya az eladásnak, viszont azt továbbra sem tudjuk, kihez folyt be végül az épület 500 millió forint+áfa vételára, amit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az alapítványnak átutalt. Ha a tulajdoni lap adataiból indulunk ki, ez csak a Pillér Service jogutódja, a Vegyépszer Rt. lehetetett. Ez esetben érthetetlen a Prudent-Invest magatartása, amely éppoly határozottsággal tünteti fel saját magát eladóként, ahogy állította sok éven át, hogy ő az ÁVÜ-től vásárolta azt, holott az ÁVÜ-től azt a Pillér Service szerezte meg, Virág Lászlóné és Schmidt Mária állítja viszont, hogy a pénz a Prudent-Investhez folyt be.
És a régmúltat is érdemes lenne alaposan megvizsgálni. Ha kiderülne ugyanis, hogy Perlmutter Izsákné az államosítás előtt halt meg, új helyzet állna elő. Az egyházi kárpótlási törvény ugyanis azon ingatlanok visszaigénylését jogosnak fogadta el, amelyeket tulajdonosaik hitéleti, oktatási, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi célokra, egyházi alkalmazásban álló személyek lakóhelyéül használtak, vagy - s esetünkben ez a legérdekesebb - közösségi házként, múzeumként. A Pesti Izraelita Hitközség ugyan sosem használhatta múzeumként az épületet, hiszen abban a háborút követően az ÁVO, majd az ÁVH ténykedett, de ezen a héten múzeum nyílik benne. Igaz, nem Perlmutter Izsák, hanem Schmidt Mária álmait mutatja meg a látogatóknak. Schmidt Mária pontosan fogalmazott nekünk írt levelében, valóban a "mardosó információéhség" maradt, sok a nyitott kérdés a történetben. Például, hogy mit tenne az alapítvány, ha beigazolódna a Budapesti Zsidó Hitközség jogosultsága az ingatlanra. Akkor megérdemelne Perlmutter Izsák egy emlékszobát az épületben?
Dr. Schmidt Máriának, a múzeum főigazgatójának kérésére az alábbiakban tesszük közzé Trudy Wernernek, Zbigniew Brzezinski professzor asszisztensének a levelét, bizonyítandó, hogy korábbi közlésünkkel ellentétben Brzezinski professzor a Terror Háza nemzetközi tanácsadó testületének tagja.
A félreértés valószínűleg az igazgatótanács és a tiszteletbeli nemzetközi testület összetévesztéséből származik. Dr. Brzezinski tagja az utóbbinak, ami tisztán tiszteletbeli megbízatást jelent, de nem tagja az előbbinek, ami egy döntéshozó testület. Kérem, hogy ezt a különbséget hozzák a közvélemény tudtára. Trudy Werner, Zbigniew Brzezinski személyi titkára (executive assistant).
A továbbiakban a tisztánlátás érdekében tesszük közzé a teljes Brzezinski-levelezést, felhíva a figyelmet arra, hogy a főigazgató aszszony által említett tanácsadó testület egyetlen szövegben sem található, ezzel szemben többször is említődik a Honorary Committee, ami viszont semmilyen értelmezésben nem tekinthető tanácsadó testületnek, hanem tiszteletbeli bizottságnak.
Tisztelt Kovács Úr! Köszönöm minapi faxát. Azt a gyakorlatot tartom szem előtt, hogy semmilyen igazgatói testületben nem vállalok tagságot, kivéve akkor, ha tudom, hogy közvetlenül és személyesen részt vehetek annak munkájában. Nyilvánvaló gyakorlati okok miatt ez nem állhat fenn a kommunizmus és a nácizmus áldozatainak szentelt, budapesti múzeum esetében. Legjobbakat kívánva híve: Zbigniew Brzezinski.
Tisztelt Kovács Úr! A február 5-i levelemben írtakat kiegészítem azzal, hogy tagja vagyok a Terror Háza nemzetközi tiszteletbeli bizottságának, de nem az igazgatótanácsnak. Zbigniew Brzezinski
Mindehhez idézzük a főigazgató asszony január 3-i, Magyar Hírlap-beli, idevágó nyilatkozatát: "Feláll egy nemzetközi és egy hazai tanácsadó testület. Tagja lesz Zbigniew Brzezinski, továbbá az észt miniszterelnök, és mások, akik rangot adnak az intézménynek és a testületnek". Készséggel elismerjük, hogy a board of directors magyar fordításban igazgató tanácsot jelent, ennek nem tagja Brzezinski. Brzezinski a Honorary Committee-nek tagja: az viszont Schmidt állításával szemben nem tanácsadó testület.
Vissza az idei számokhoz