XLV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2001. augusztus 17.

"Nincsenek valódi viták"

– Anna Górecka fordítóval, főszerkesztővel Kiss Noémi készített interjút -

Nemrég Varsóban, Európa második legnagyobb könyvfesztiválján mutatta be egy lengyel kiadó Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét. Fordítója szerint a könyv nem marad visszhangtalan hazájában, mert jól illik annak kortárs irodalmába. Anna Górecka a JAK műfordító-táborának egyik résztvevője volt. Gödöllőn a magyar irodalom tapasztalt és fiatal külföldi tolmácsolói tíz napig tartó rendezvény keretében ismerkedtek a mai magyar irodalom eseményeivel.
- Ezelőtt tíz évvel már járt egyszer a JAK-táborban, azóta csak egy-egy alkalommal jött Budapestre. Van valami különleges oka, hogy idén újra itt van?

- Mint egy világirodalmi folyóirat szerkesztője gondoltam, fontos újra eljönnöm, hiszen itt majd frissen és élőben értesülök róla, miről is folynak a viták a mai magyar irodalomban, kit és mit érdemes bemutatni Lengyelországban. A Literatura na swiecie szerkesztőségében, bár jelenleg a legjelentősebb lengyel világirodalmi folyóirat vagyunk, és speciálisan kelet-európai kultúrákkal foglalkozunk, úgy érzem, mégiscsak elszigetelődve dolgozunk. Ugyan hétezer példányban fogy el a lap, ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy nem lehet pusztán folyóiratok tematikus számaiban tájékoztatni a lengyel közönséget. Varsóban én inkább csak töredékeiben jutok hozzá a magyar irodalomhoz, de előfordul, hogy valamiről egyáltalán nem értesülök. Itt a táborban sok mindent élőben hallok, izgalmas szerzőket, és persze fiatalokat ismerhetek meg. Látom, hogy ők már másképpen gondolkodnak és írnak, sőt attól tartok, már egészen más nyelvet beszélnek, mint azok a szerzők, akiket tíz évvel ezelőtt ismerhettem meg.

- Az történt, amit várt?

- Őszintén szólva nem, ezért kicsit csalódott vagyok. Úgy látom, pillanatnyilag nincsenek valódi viták a magyar irodalomban. Pedig korábban mindig voltak érdekes párbeszédek kritikusok és írók között. Ez egyrészről persze megnyugtató, hiszen tíz éve Mihályiban a rendszerváltás idejét éltük, nem esztétikai dolgokról, nem a posztmodern irodalmi nyelvről beszéltünk, hanem politizáltunk. Nagy szó volt, hogy nyíltan beszélhettünk, elmondhattuk egymásnak a véleményünket. Most valahogy mégsem kaptam az akkorihoz hasonló impulzust. Persze több érdekes kritikai megjegyzés hangzott el, voltak számomra új, ellentétes vélemények már inkább csak bebetonozott, semmint élő, kanonizált szerzőkről. De ezek nem voltak sem átfogóak, sem elég radikálisak. Valahogy olyan nyugodtnak tűnik nekem ma a magyar irodalmi élet. Az írók behúzódnak egy elefántcsonttoronyba, a kritikusok pedig hallgatnak róluk. Mint fordító tudom, hogy sokszor egy élő, nyíltan kimondott véleménynek nagyobb a hatása, mint a "megszerkesztett irodalomnak". Ezért ha Magyarországra jövök, speciálisan a kritikára vagyok kíváncsi, minél több vélemény érdekel, hiszen később ezek alakítják fordítói és szerkesztői munkámat, közvetetten pedig befolyásolják a döntésemet, hogy végül kit fordítok le.

- Gondolom, ez azt is jelenti, hogy jelenleg Lengyelországban élénkebb a kritika, izgalmasabb az irodalom?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy más jellegű. Egyszerűen másképpen működik az irodalom, és mintha a vita léte volna fontosabb. De van egy még fontosabb különbség: nálunk alig van szó mostanában költészetről. Talán ki lehet jelenteni, hogy a verseknek alig van piaca, a kötött formákat használó költőnek pedig egyáltalán nincs esélyük. A magyar irodalom sok és sokféle költészetet termel. Próbáltam is fordítani Weöres Sándort, Kántor Pétert, Balla Zsófiát, Vörös Istvánt, olyan "lírai hangokat" kerestem, akiknek esetleg lehet nálunk hatása. Egy teljes kötetet azonban már nem tudtam összeállítani egyikőjük verseiből sem, mert ma a lengyel kiadókat kizárólag a regények érdeklik.

- Hogyan esett egy erdélyi íróra a választása?

- Szilágyi István művét felkérésre fordítottam. Bár korábban csináltunk egy számot erdélyi magyar írók munkáiból. Amikor először olvastam őt, nagyon nehéznek tűnt, és csak egy év után mondtam ki az igent. Mikor végül leültem az első mondathoz, már tudtam, hogyan is lehet ezt a nehéz, monoton, mindenféle humor és irónia nélküli nyelvet átültetni a lengyel közönségnek. Nekem nagyon fontos, hogy mi történik a lengyel irodalomban, és az idegen irodalomból való fordításaimat is nagyrészt az dönti el, hogy nálunk mi történik.

- A külföldiek közül, akik itt vannak a táborban, kevés olyan akad, akinek magyar az anyanyelve, többségük valamilyen véletlen folytán ismerte meg nyelvünket. Önnek sem anyanyelve a magyar, hogyan lett mégis az egyik legfontosabb lengyel tolmácsolója?

- Talán túl egyszerű a válaszom: megtetszett a hangzása. Olyannyira, hogy végül magyar szakra jelentkeztem. A hetvenes években nagy divatja volt nálunk a népköltészetnek. Ma már talán viccesen hangzik, de először népdalokat kezdtem fordítani, és akkoriban az erdélyi irodalom is nagyon érdekelt. Azóta gyökeresen megváltozott körülöttem az irodalmi ízlés. Az akkori gesztusok mára teljesen kiüresedtek, ahogy Gombrowicz mondta: "a modern romantikusok nevetségesek, az olvasóknak pedig semmi szükségük ilyen prófétákra". Később nálunk is, éppúgy, mint a magyar irodalomban, divat lett az úgynevezett posztmodern történelmi regény. Szilágyi regénye egy bizonyos típusú beszéd alapján íródott. Lehet, hogy romantikus gesztus, ám bízom benne, hogy egyszer betelnek az emberek az amerikai kultúrával, s talán újra fontos lesz számukra a sajátjuk. Valóban nehéz ma magyar regényt megjelentetni, de szerintem Szilágyi jó választás volt. Hozzá kell tenni, hogy kétéves munkám után a most megjelent regény már nem erdélyi tájnyelven szólal meg, inkább egy alkotott nyelven. Húsz évvel ezelőtt fordítottam Gion Nándornak a Sortűz egy fekete bivalyért című regényét, siker volt, de egészen más okokból. Ugyanis már a rendszerváltás óta is sokat változott az irodalom Lengyelországban. Legfőbbképpen a piac dönti el, milyen irányban halad tovább. Szerencsére a Pogranicze Alapítvány, amely speciálisan kelet-európai irodalmat jelentet meg, támogatta Szilágyi könyvét, nálunk jelenleg csak így van esély e térség íróit bemutatni.

- Nekünk sok irodalmi toplistánk van, amelyeken azok az írók szerepelnek, akiket mi szeretnénk "olvastatni" fordítóinkkal, akik nyilván egészen másképpen látnak minket. Számos tévedés és meglepetés bizonyította ezt például a frankfurti könyvvásáron. Lengyelországban ön szerint kik azok a magyar írók, akik iránt valóban érdeklődnek az olvasók?

- Legutóbb egy válogatást közöltünk kortárs magyar prózaíróktól, és egyértelműen Bodor Ádám iránt volt a legnagyobb érdeklődés. Andrzej Stasiuk, a fiatal és Németországban is nagyon sikeres lengyel író figyelt fel rá. Olvasott nálunk egy részletet a Sinistra körzetből, felhívott, mondta, hogy nagyon tetszett neki, és meg szeretné ismerni a szerzőjét. Úgy tudom, még ebben az évben megjelenteti Sinistrát a kiadójában. Jó példája ez annak, ahogy nálunk egy külföldi író sikeres lesz. Csak az kerül ugyanis át, akinek sikerül beépülnie a kortárs lengyel irodalomba. Esterházy és Nádas is így került át hozzánk. Érdekes például, hogy nemrég jelent meg a Gyertyák csonkig égnek Márai Sándortól, aki mostanában Európa nyugati részén rendkívül sikeres, nálunk, úgy látom, nincs különösebb érdeklődés iránta. Mi például nemrég sikerrel mutattuk be Csáth Gézát, talán ő jobban érdekli az olvasókat. A következő nagy tervem egyébként épp a Nyugat bemutatása. Nemcsak írókat és költőket fogunk fordítani, hanem kritikát és esszét is, ezért mostanában elég sokat lapozgattam a folyóiratot. Meglepően sok fordításkritikai írást találtam benne, aminek a jelentőségét először nehezen értettem meg. Egyik írás Móricz Zsigmond amerikai fogadtatását elég cinikusan bírálta. Az írás arról számolt be, hogy mennyire nem értik az amerikaiak a magyar írókat. A kiadás ugyanis Móricz regényének csupán kivonatolt szövegét tartalmazta. A nyugatosokat láthatóan rendkívül bántotta a dolog, szerintem a kritikus valójában csak szívfájdalmát leplezte a keserű iróniával. Rögtön tudtam a választ: a magyar írónak a fordítás már száz évvel ezelőtt is fontos és kényes pontja volt.

 


Vissza az idei számokhozVissza az idei számokhoz