Vissza az idei számokhoz"Az 1998-as évről a mai napig nem kaptam meg az elszámolást. (...) munkáltatómnál, a Solt Városi Polgármesteri Hivatalnál mások is járnak hozzám hasonló cipőben, általában azok, aki az átlagosnál nagyobb befizetéseket tettek" - írta keserűen 1999 novemberében az Állami Pénztárfelügyeletnek a Premier Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár egyik, a szervezetet régóta elhagyni vágyó tagja. 1996-ban lett pénztártag, majd két és fél év békés gyűjtögetés után aggasztó híreket hallott a szervezetről, ezért 1999 februárjában átjelentkezett egy másik pénztárba. Pénze azonban nyolc hónappal később sem érkezett meg új állomáshelyére. Megérkezett viszont a pénztár vezetőinek sokadik levele, melyben - ellentétben korábbi érveikkel, miszerint "az ön saját pénzügyi érdekében kérjük, maradjon pénztárunk tagja", meg hogy a többi nyugdíjkassza még a Premiernél is rosszabb hatásfokkal működik - immár nem marasztalták a távozni szándékozót, csupán értesítették, tiszteletben tartják szándékát, azonban "a Pénztárfelügyelet által előírtakat megvalósítva" új szabály lépett életbe: a korábbi, befizetésektől függő, de minimum ötezer forintos kilépési díj helyét fix összegű, hétezer forint feletti költségtérítés vette át. Hozzátették még, hogy ha nem ír újabb, tagsága fenntartását kérő levelet, megtakarítását (az összeg a pénztár és a levélíró nyilvántartásában egyébként nem egyezett) átutalják a megjelölt bankszámlára. Leszögezték ugyanakkor, hogy "a Premier Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár továbbra is a piac egyik meghatározó szereplőjeként kezeli és gyarapítja tagjai megtakarított pénzét".
Hősünk tavaly márciusban már a Pénzügyminisztériumnak írott panaszos levelére érkezett válaszban olvashatta: "Az Állami Pénztárfelügyelet a Premier Nyugdíjpénztárral kapcsolatban számos alkalommal élt intézkedéssel, így felszólította a pénztárat a jogszabályokba foglalt rendelkezések maradéktalan betartására, előírta intézkedési terv benyújtását, kezdeményezte a pénztár vezetőinek felmentését, összehívta az igazgatótanácsot és a rendkívüli közgyűlést, tagfelvételi zárlatot rendelt el a pénztár tevékenységének egyidejű felfüggesztése mellett, s felügyeleti bírság megfizetésére is kötelezte a pénztárat." Tehát a pletykák igaznak bizonyultak. Újabb egy hónap elteltével Járai Zsigmond pénzügyminiszter is válaszadásra kényszerült Keller László szocialista képviselő e tárgyban tett interpellációjára: "A pénztártagok pénztárral szembeni követelését a pénztár által befektetett értékpapír-állomány fedezi."
Keller Lászlót - látva, hogy a felzúdult pénztártagok hiába fordulnak különböző hatóságokhoz jogorvoslatért - nem nyugtatták meg Járai sorai, néhány hónappal később Varga Mihály pénzügyminisztert is megkereste az ügyben, majd a Legfőbb Ügyészségen kezdeményezett törvényességi vizsgálatot. Elmélyedve a panaszosok dokumentumaiban, a képviselő megállapította, hogy a nyugdíjpénztárakat felügyelő állami hatóságok (melyek elnevezése és vezetősége az évek során sokszor változott) mestereivé váltak a Premier Nyugdíjpénztár panaszosainak írt levelek megfogalmazásának. A hatóság ugyanis 1994, az alapítás éve óta minden évben legalább egyszer hozott a már idézetthez igen hasonló tartalmú határozatot. Aztán a pénztár vezetőit több ízben a törvényben megszabott maximális, ötvenezer forintos büntetéssel is sújtotta, sőt, 2000-ben egymillió forint bírságot szabott ki a pénztárra, s intézkedéseiről - a folyamatosan érkező reklamációk kapcsán - rendre értesítette a panaszosokat. A napi sajtó is bőven taglalta a Premier különböző ügyeit, így a rendszeres vizsgálatokról és büntetésekről szinte valamennyi tag értesült.
Az intézkedések szigorúságát és hatékonyságát jelzi, hogy a Premierről időközben Partner névre átkeresztelt, s a "pénztári intézménybe vetett bizalom" megóvása érdekében hoszszan halogatott felszámolásra váró nyugdíjkassza igazgatótanácsának elnöke kezdetektől Szedlacsik Miklós. Ő tartotta kézben azokat a vállalkozásokat is, amelyek a pénztár nyilvántartását és az újabb tagok beszervezését alvállalkozóként végezték. A Premier-Partner látványos fejlődésének titka ugyanis - csaknem hatvanezer tagjával egy időben a hazai önkéntes, kölcsönös kasszák közül a legnépesebb volt - a sajátos tagszervezési modellben rejlik. Hatékonyságát az alapító Szedlacsik és a pénztár igazgatótanácsában és a kapcsolt vállalkozásokban szerephez jutó barátai az osztrák kalózbiztosítók illegális magyarországi szervezőmunkája során tapasztalták meg igen közelről.
A rendszerváltás hajnalán a magyar polgárok különösen fogékonyak voltak a könnyű és gyors meggazdagodás iránt. Ezzel kecsegtetett és így termékeny talajra talált az évtized első felében az osztrák kalózbiztosítók suttogó propagandája. Az elsöprő sikerről a sajtó is bőven beszámolt. Az akkori törvények értelmében több tízezer magyar állampolgár vált tudta nélkül bűncselekmény elkövetőjévé. Mindenki ellen nyilván nem indulhatott büntetőeljárás, de akik közelről is megismerték e biztosítókat, azoknak épp elég vezeklés volt, hogy '96-ra nemcsak meggazdagodási álmaikat, de évi 12 ezer schillinges (akkor több mint 160 ezer forintos) befizetésüket is elveszették.
Az Ausztriában bejegyzett, törvényesen működő biztosítók itthon csupán a névadók voltak, mivel hivatalosan be sem tették a lábukat Magyarországra. A "kalózok" tevékenysége kimerült abban, hogy biztosítási szerződéseket kötöttek az ügyfelekkel - 1994-ben 40-50 ezer, 1996-ban pedig majd' százezer magyarral -, pedig a hatályos jogszabályok szerint nem volt törvényes lehetőségük erre.
A százezres nagyságrend egyfajta összesítés. Az aktív ügyfelek száma ugyanis évről évre csökkent, mert többségük nem tudta fizetni az akkori átlagkeresethez mérten különösen magas éves biztosítási díjat, ám a társaság csak a 15 éves futamidő végén ígért visszafizetést. Mindez arra utal, hogy a tagok többségét valójában nem az akkor még szinte ismeretlen, az életbiztosításban rejlő hosszú távú befektetési lehetőség vonzotta, hanem a kevés befektetéssel járó gyors meggazdagodás reménye.
Ugyanez a remény hajtotta 1990-től az újdonsült magyar kapitalizmus naiv szereplőit egy osztrák tulajdonú, Magyarországon is bejegyzett, szabályos működési engedélylyel rendelkező vállalkozáshoz, a WVP biztosítási brókerirodához is (neve később Safe Investre, közvetlenül megszűnése előtt pedig Save Investre változott). A cég több tízezer magyar ügyfelet irányított patinás osztrák biztosítókhoz, így a Grazer Wechselseitige (Grawe)-hez, a Merkur Grazhoz és másokhoz.
A brókeriroda, ígéretei mellett, az itthon az idő tájt még szinte ismeretlen módszerrel, a multi level marketing (mlm) eszközeinek alkalmazásával is toborzott delikvenseket, ami busás haszonnal kecsegtette a neki dolgozókat.
Az mlm-rendszerhez meghatározott termék vagy termékcsoport - esetünkben egy 15 éves futamidejű, évi 12 ezer schillinges életbiztosítás - megvásárlásával és egy munkatársi szerződés aláírásával lehet csatlakozni. A munkatársnak nem kell mást tennie, mint rendszeres időközönként részt venni a nem kimondottan olcsó továbbképzéseken, s azokra reménybeli tagokat hozni magával. A sikeres munkatárs mind az általa, mind az újak által beszervezett után jutalékot kap. A jutalékot pontok formájában tartják nyilván, és pontszámemelkedéssel lehet egyre feljebb jutni a piramisként megjeleníthető szervezetben.
A rendszer külön vonzereje, hogy minimális alaptőkével indulhat a vállalkozás, s az "üzlethez" szükséges tudás menet közben szerezhető meg. Ugyanezen a módszeren alapszik az illegális piramis-, más néven pilótajáték is. Alapvető különbség, hogy utóbbiban termékértékesítés nem folyik, csak a pénz áramlik az alsóbb szintekről fölfelé, majd, mivel a kritikus tömeget elérve nincs már miből jutalékot fizetni, a piramis összeomlik, mindenki befuccsol, kivéve a kezdeményezőket.
Ezzel persze az mlm-hálózatok nem vádolhatók: esetünkben például biztosítási szerződések értékesítése folyt nagy tételben, ez azonban még nem zárja ki, hogy a többség pórul járhat. Arról ugyanis a piramis tetején elhelyezkedők nem szívesen beszélnek, hogy elenyésző azok száma, akik valóban meggazdagszanak. Sokan, miután rájönnek erre, az mlm-szisztémában végzett tevékenységüket vagy egyfajta keresetkiegészítésként fogják fel, vagy éppenséggel átverésként értékelik a történteket, s igyekeznek elfelejteni mindent, ami e rosszul sikerült kalandjukra emlékeztethet.
A hálózati marketing másik, ugyancsak egyaránt dicsőített és elátkozott jellemzője, hogy magánkapcsolatainkban van jelen, azaz életünk azon területén, ahová korábban az üzleti szféra csak elvétve tehette be a lábát. Az alapelvek szerint ugyanis a fő cél az ismerősök, rokonok beszervezése (ez magyarázza a verbális propaganda reneszánszát), akiknek, legyen szó pilótajátékról vagy legális mlm-hálózatról, mi magunk jelentjük a garanciát a megtérülésre. Elengedhetetlen tehát, hogy a tagok olyannyira higgyenek igazukban, hogy személyes kapcsolataikat is kockára tegyék. De mindenekelőtt a vezérben és közvetlen környezetében muszáj hinni, a piramis tetején elhelyezkedőben, aki gyakran maga az alapító. Ő a "legkisebb fiú", aki a világ igazságtalanságaira saját gazdagságát mutatja fel, s aki a gyengébbeket (a hálózatban alatta elhelyezkedőket) támogatja.
A hivatalosan csak reklámtevékenységgel, valójában külföldi állampolgárok osztrák biztosítókhoz irányításával és az ehhez szükséges munkatársi piramis felépítésével foglalkozó Safe Invest tevékenységét a gazdasági és politikai szabadságot éppen csak tanuló kelet-európai országokban nem kísérte a hatóságok jóindulata. Elsősorban a külföldi fizetőeszközök birtoklására vonatkozó jogszabályok szigora, a szűkös devizakeretek gyors kimerülése és az adótörvények működésüket kísérő, nagyszámú és nagymértékű megsértése miatt. (A gazdaság állapota még nem engedte, hogy az állam devizában kötött életbiztosításokat engedélyezzen, függetlenül attól, otthon vagy külföldön kötötték.) Még a személyes devizakeret sem nyújtott lehetőséget évi 12 ezer schilling legális elköltésére. Ráadásul a Safe Investtel kötött munkatársi szerződések a jutalékot is schillingben ígérték, ami után a beszervezettek Magyarországon biztosan nem fizettek adót. A suttogó propaganda azt ígérte, hogy az első év befizetését követően a jól dolgozó munkatársnak nem is lesz szüksége devizakeretre, jutalékából nemcsak a biztosítási díjat tudja majd fizetni, de komoly keresethez is juthat.
A hatóságok - miután több tízezer áldozat esetén igen bonyolult bármilyen eljárás megindítása - a Komáromban bejegyzett WVP (utóbb Safe Invest) működését ellenőrizték elsőként. Az osztrák anyavállalat nevét viselő - hazánkon kívül Romániát, Szlovéniát, Lengyelországot, Oroszországot behálózó - cég végül Save Investként múlt ki, miután 1996-os sajtóbecslések szerint csak a magyaroktól körülbelül 10-12 milliárd forint jutalékot zsebelt be a mintegy 30 milliárdos Grawe-szerződések után.
A fokozódó hatósági nyomás miatt az anyacég, a Safe Invest Finanzierung Consulting Gmbh 1994-ben kettéválasztotta érdekeltségeit. A különböző országokban legális működési engedéllyel rendelkező vállalatait Safe Invest Holding néven öszszevonta, és a rázós ügyekkel terhelt cégei helyett a megújult szervezet alapított jogszerűen működő társaságokat. Ugyanebben az évben alapították magyarországi érdekeltségüket is. A cég ügyvezetője a sajtónak nyilatkozva leszögezte, hogy a Safe Invest Hun Kft.-nek a névhasonlóságon kívül semmi köze a Safe Investhez. Az 1994-ben 1,2 milliós alaptőkével alakult, majd még ugyanabban az évben 11,2 millió forintra emelt törzstőkéjű Safe Invest Hun Kft. klasszikus biztosítási brókertevékenységgel, biztosítók ajánlatainak közvetítésével foglalkozik azóta is. A jelentős mértékű devizakivitelt megakadályozni szándékozó hatóságok nem nézték jó szemmel a Safe Invest név újbóli fölbukkanását. A Graweval még tárgyalhattak, hogy szüntesse be a biztosítási kalózkodást, cserébe gyorsított eljárással alapíthat hazai bejegyzésű biztosítót (vagyis hozza vissza az országba a devizát), de a brókercéggel szemben már tehetetlenek voltak. Az ugyanis egy engedéllyel rendelkező biztosítási brókercég, a Prezident Bróker Kft. megvásárlásával jutott be a magyar piacra. Tulajdonosai, ügyvezetői az ügyet közelről ismerők szerint többnyire jelentős kalózhálózattal rendelkező személyek voltak, például a legnagyobb hálózat vezetője, Szedlacsik Miklós.
A háta mögött, a tagok által (autószerelő szakmájára utalva) csak "Moszkvics Mikinek" nevezett Szedlacsik már 1994 júniusában megvált a Prezident Brókertől, s még ugyanezen év szeptemberében benyújtotta a Premier Nyugdíjpénztár bírósági nyilvántartásba vételi kérelmét, amit decemberben kapott meg. Tevékenységi engedéllyel ekkor még nem rendelkezett, de - a törvényi előírások értelmében - a tagszervezést és a befizetések gyűjtését már megkezdhette. 1995 augusztusáig kellett várnia a működési engedélyre, amit azonban akkor is csak ideiglenesen kapott meg. A végleges, vagyis határozatlan idejű engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete élére frissen kinevezett Radnai György elnök adta ki.
Radnainak súlyos mulasztásokat tulajdonítanak a hálózat kárvallottjai. Az ő tehetetlenségének vagy felelőtlenségének tudják be, hogy 1994 óta fel- és bejelentéseik ellenére sem került lakat a Premier, később Partner Nyugdíjpénztárra. Pedig Radnai minden évben vizsgált és büntetett is vezetőket egyebek mellett a nyilvántartás, a könyvelés, illetve a pénzkezelés hiányosságai, de belső működési zavarok miatt is (1997-ben például írásban kötelezte a pénztárat arra, hogy költségeit "ellenőrzésre alkalmas módon" tartsa nyilván).
Érdemi hatósági intézkedés hiányában a tagok némelyike a politikai pártoknál is szerencsét próbált. A kisgazdák, majd a MIÉP megkörnyékezése után a szocialisták közt találtak gondjaikra fogékony képviselőt. Keller László 2000. március 27-én interpellált a pénzügyminiszterhez. A következő napon Radnai György levélben tudatta vele, a felügyelet a helyén van, hiszen, "tegnapi bejelentése alapján az Állami Pénztárfelügyelet munkatársai megvizsgálták a pénztárral kapcsolatos felügyeleti intézkedéseket". Ugyanaznap egyébként dörgedelmes levélben figyelmeztette a Premier vezetőjét, hogy "a szolgáltatások lebonyolítása során jogszerűen járjon el". Attól azonban Radnai György - jogszabályokra hivatkozva - mindvégig elzárkózott, hogy a nyugdíjpénztárral közvetlen üzleti kapcsolatban álló vállalkozásokat vizsgálja. Pedig közülük kettő különösen érdekes.
A Premier 1996-tól tagszervezési tevékenységét és nyilvántartását külső vállalkozásokba helyezte ki. Nem véletlen, hogy a nyugdíjpénztár belső zavarai, folyamatos botrányai miatt feldühödött tagok indulata is mindenekelőtt e két cég ellen fordult. Felügyeleti vizsgálódás hiányában APEH- és rendőrségi vizsgálatot kértek a pénzüket féltő tagok, ám a hatóságok több ízben is megtagadták a nyomozást arra hivatkozva, hogy a két vállalkozás, a Premier Bróker Kft. és a Fókusz Pénztárszolgáltató Kft. tevékenysége nem függ össze a nyugdíjpénztárral. Egyébként is utóbbit a felügyelet dolga vizsgálni, s ez irányú kötelezettségének a hatóság - mint azt fentebb ismertettük - eleget is tett, mégpedig több ízben.
A BRFK gazdaságvédelmi osztálya végül 1997-ben mégiscsak rászánta magát egy vizsgálatra, s az erről szóló jelentésében leírta, hogy az említett két vállalkozás és a nyugdíjpénztár közötti szerződések "nem gazdaságilag független felek között jöttek létre", hiszen mindkét vállalkozás tulajdonosa Szedlacsik Miklós és felesége, miközben a pénztár igazgatótanácsának elnökét szintén Szedlacsik Miklósnak hívják. A Premier it-elnöke tehát saját vállalkozásának fizetett egyrészt az mlm-hálózat működtetéséért, másrészt a minden egyes felügyeleti vizsgálat során elmarasztalt nyilvántartási tevékenységért. A felügyelet az elmúlt héten már nem halogathatta tovább, hogy a Premier ügyéről a nyilvánosság előtt is számot adjon, és immáron kénytelen volt arra is utalni, hogy a pénztárban nem vagy nem megfelelően vezették az egyéni számlákat - magyarul a befizetők egy nagy, közös zsákba szórták a pénzüket.
A Premier tagdíjfizetési szisztémája lényegesen eltért a többi kassza gyakorlatától. Amíg a többség általában fix működési alappal dolgozik (ez az alap hivatott fedezni a pénztár működési kiadásait), addig a Premiernél, hogy a jutalékokra is jusson pénz, az első évben azoktól vonták le a legtöbbet (35 százalékot), akiknek a legtöbb idejük volt hátra a nyugdíjig. A második évtől aztán a befizetések működési költségekre fordított hányada ennél a pénztárnál volt a legkisebb, s ezzel vált vonzóvá a piacon. Egy 1996-ban, a felügyelet megbízásából a Premiernél végzett könyvvizsgálat ezzel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy e progresszív rendszer elsősorban a tagszervezést lebonyolító Premier Bróker Kft.-nek előnyös, "a nyugdíjpénztár oldaláról azonban mind rövid, mind hosszú távon rendkívül hátrányos". A vizsgálat a megbízó elé tárta a tényeket, a megbízó azonban ez ügyben nem kötelezte változtatásra a vezetést. Minden maradt a régiben.
A nyilvántartás nemcsak a nyugdíjpénztáraknak, hanem az mlm-szisztémáknak is alapköve, hiszen biztonságos adatkezelés nélkül követhetetlen, hogy kinek mennyi jutalék jár. A nyugdíjpénztáraknál ráadásul évtizedeken át kell (kellene) pontosan, megbízhatóan vezetni a befizetők számláit. Márpedig a Premier nyugdíjpénztárnak szinte alakulása óta folyamatosan gondjai voltak a befizetések nyilvántartásával. Bár ezt még a felügyeleti vizsgálatok is rendre megállapították, az igazgatótanácsi elnök Szedlacsik 1999-ben azt írta egy kilépni vágyó tagnak, hogy "a pénztár adminisztrációját elismert szakemberek végzik, átlagon felüli színvonalon". Az "átlagon felüli színvonal" a gyakorlatban annyit jelent - mint azt Gulácsy Ferenc, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szóvivője is megerősítette -, hogy a belépési nyilatkozatokat egyszerűen nem dolgozták fel a pénztárban, úgyhogy az adatok utólagos egyeztetése a felszámoló dolga lesz.
Ugyancsak közös vonása az mlm és a nyugdíjpénztári szerveződéseknek, hogy belső működésüket egyfajta demokratizmus vezérli. Miközben a piramisépítésben elméletileg mindenki azonos eséllyel fog bele saját csapata szervezésébe, addig a kassza feletti felügyeletet elméletileg maguk a tagok látják el, hiszen a nyugdíjpénztárak vezetősége a tagok közül választott képviselőkből áll.
Szedlacsik Miklós semelyik szervezetében sem hagyta parlagon heverni a demokratizmus nehézkességében rejlő lehetőségeket: a nyugdíjpénztár vezetését - mint arról forrásaink bőséggel beszámoltak a hatóságoknak is - a különböző tagsági fórumok (közgyűlések, részközgyűlések, választások) ellehetetlenítésével, a megbízható, függő helyzetben lévő mlm-munkatársak nyugdíjpénztári pozíciókba emelésével, az elégedetlenkedő, a felügyelethez forduló ellenőrző bizottsági tagok kiszorításával, az mlm-hálózatot pedig a folytonosan változó "karriertáblázattal" tartotta kézben. A pontszámítási modellekből - amelyeket a Premier Bróker munkatársaival is ismertettek és elfogadtattak - mindig az derült ki, hogy a piramis tetején álló Szedlacsik Miklós jár a legjobban.
A reklamálókkal az ilyen zárt rendszerben viszonylag könnyű leszámolni, hiszen bárhova fordultak is, mindig egy Szedlacsik-céggel találták szembe magukat - és a szerződés, mint tudjuk, felbontható. A Fővárosi Bíróságon éppen zajlik is egy per, melyet a Premier-piramis egyik volt tagja indított a Premier Bróker Kft. ellen. A felperes azt állítja, jogtalanul távolították el a hálózatból, s hogy a Premier Bróker tulajdonosa nem csupán azokkal számolt le, akik feljelentették a pénztárat, vagy akik megkérdőjelezték Szedlecsik hozzáértését, tisztességét, hanem azokkal is, akik túl közel kerültek hozzá a ponttáblázaton. A kirúgottak pontjai és jutalékai ugyanis megmaradtak. A szabály ugyanis az - derül ki a bírósági jegyzőkönyv Szedlacsik tanúvallomását idéző részletéből -, hogy amikor egy tag (esetünkben a felperes) munkatársi viszonya megszűnik, csoportja automatikusan a feletteséhez kerül. A piramis élén pedig mindig Szedlacsik áll.
A joghézagok kihasználásában is profinak bizonyult Szedlacsik. Így fordulhatott elő, hogy kategorikus törvényi tiltás hiányában az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete egyik osztályvezetője és munkatársa is a Premier alkalmazásában állt egy ideig. A munkatárs, aki azóta is a magánszférában kamatoztatja tudását, korábban részese volt az egyik Premierrel szemben lefolytatott vizsgálatnak is, ám Gulácsy Ferenc PSZÁF-szóvivő szerint "döntési felelősséget nem kapott". Az osztályvezető azonban visszatért, és ma is a PSZÁF alkalmazottja. Az igazukat évek óta keresők ennek a "munkaerő-áramlásnak" tudják be a hatóság és a pénztár közötti kiváló informális kapcsolatot. A felügyeletet megjárt reklamálók ugyanis állítják: a hatóságnál tett látogatásuk híre gyorsabban jutott vissza a Premier központjába, mint ők.
Elsőre rossz viccnek tűnhet, de tény, hogy a hatóság (már az új, öszszevont Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a PSZÁF) pénztárral szemben hozott tavaly év végi, minden eddiginél súlyosabb szankcióinak kézhezvételével szinte egy időben tett kísérletet Szedlacsik arra, hogy a még fizető tagokat "kimentse" az addigra már Partner névre keresztelt pénztárból. Az ügylet azonban felügyeleti engedély híján kudarcba fulladt. Nem maradt más hátra, mint a már járt úton indulni el újra. Szedlacsik Miklós és köre új kasszát alapított, ismét Premier néven, mely még nem rendelkezik ugyan tevékenységi engedéllyel, ám a tagtoborzást - a jogszabályoknak megfelelően - már megkezdte.
Másodszor fordult elő tehát, hogy egy Premier nevű pénztár már toboroz, de még nincs engedélye. A PSZÁF ígéri, az új Premier engedélykérelmének elbírálásakor "körültekintően jár majd el". De egyelőre vár, mégpedig arra, hogy a bíróság mondja ki végre a Partner alias Premier felszámolását, amelynek adatbázisát viszont már használják az új pénztár szervezésekor. Ez utóbbi miatt egyébként a PSZÁF ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a BRFK-nál. (2000-ben az APEH bűnügyi igazgatósága is nyomozni kezdett a Premier-Partnerrel szemben, ám ennek eredményéről ez idáig semmi hír.) Rendőrségi feljelentés készül az ugyancsak felszámolás alatt álló, ugyancsak Szedlacsik Miklós és köre által alapított és kezdetben ugyancsak Premierre keresztelt, elfogadott szervezési és működési szabályzattal soha nem rendelkező, s emiatt tevékenységi engedélyt sem kapó Saturnus Magánnyugdíjpénztár ügyében is. A felszámoló Hitelintézeti Felszámoló Kht. ugyanis olyan hiányos dokumentációt kapott a végelszámolótól, amelyből sejteni is alig lehet a tagok létszámát és a befolyt összegeket. A Hitelintézeti Felszámoló Kht. a hiányos adatokból mindenesetre úgy látja, hogy a Szedlacsikné Jakab Mariann igazgatótanácsi elnökségével alakult magánkassza a tagok pénzéhez is hozzányúlt. A Saturnusba becslések szerint 800 millió forint tagdíj folyt be a pontos adatok híján ugyancsak becsült 14-15 ezer tagtól. Ebből ma, miután a tagok más pénztárba távoztak, de a nekik járó öszszegnek csak a felét vihették magukkal, legfeljebb 360 millió található a bankszámlán.
Ellentmondásos és hivatalosan meg nem erősített hírek szólnak arról, hogy a Premier Bróker Kft.-nél végzett APEH-vizsgálat sem talált rendben mindent, s az eljárás bírsággal végződött. Arról azonban konkrét adatok állnak rendelkezésünkre, hogy a Premier Brókerrel 1997-ben szerződéses viszonyban álló, borítékolással, anyagmozgatással és -beszerzéssel, ügyviteli munkákkal megbízott Goküszt Magyar Sport Klub Kft.-nél - amelyet Szedlacsik Miklós feleségének unokatestvére, az ugyancsak Safe Invest-nél "tanult" Tóth Lajos alapított, s ma is résztulajdonosa (szellemi apportként a Multi level organizációs szisztéma a sportban című tanulmányát jegyzi a cégbíróság) - az APEH Pest megyei Igazgatósága fiktív számlázás nyomaira bukkant.
A rejtélyes Goküszt név egyébként nem egyetlen céget takar. Tóth Lajos érdekeltségeiben több hasonló nevű vállalkozás is megtalálható, melyek ügyvezetését az alapító többnyire továbbadta, ő maga egyszerű tulajdonostárs maradt. A cégek új ügyvezetői azonban rendre feljelentették Tóth Lajost, amikor olyan számlák tömegével találkoztak, melyek eredetét és teljesítését senki sem tudta igazolni. Egyikük tanúvallomása szerint az általa képviselt Goküszt Bt. könyvelési iratait a szeme láttára égették el.
Az ügyvezetőivel perben álló Tóth Lajos az induláskor gyakori vendég volt a Premier Bróker irodájában. Ahogyan arra is jól emlékeznek informátoraink, hogy a Goküszt Kft. és a Premier Bróker között szerződésben rögzített munkákat többnyire maguk a Premier tagjai, a munkatársak végezték. Mindez persze nem zárja ki, hogy a Goküszt borítékolt is, anyagot is mozgatott vagy szerzett be. Az azonban figyelemre méltó, hogy a számlák összértéke jócskán meghaladta a szerződésben kikötött árat. Igaz, ez nem számított különlegességnek a Premiernél, hiszen arra már a saját kezdeményezésükre elvégeztetett 97-es könyvvizsgálat is rámutatott, hogy "a pénztár működtetésével és tagszervezésével megbízott Premier Bróker Kft. és Fókusz Kft. számlái nem tartalmazzák a díjszámítás alapját és mértékét, illetve a felszámítás időszakát, így nem ellenőrizhető annak jogossága". A könyvvizsgáló azt is megállapította, hogy a pénztár kiadásai között 1996-ban 86,5 százalékot tettek ki a "folyó működési kiadások", ami a tagszervezési jutalékokat és az egyéb ügyviteli költségeket takarja. A jutalékok nagyságrendjét persze némileg magyarázza, hogy 1996-ban a pénztár taglétszáma alig több mint háromezerről csaknem huszonnyolcezerre nőtt, ez 742 százalékos emelkedést jelent. Mindehhez a már idézett 96-os (a fentihez hasonló megállapításokat rögzítő) felügyeleti könyvvizsgálói jelentés annyit fűz hozzá, hogy a kiugróan magas arányú működési alap "döntő része a Premier Bróker Kft.-n futott keresztül, a pénztár tagsága részére kellően nem dokumentálható módon". Az 1996-os mérleg szerint a pénztár 117 millió forintot meghaladó összegű kincstárjeggyel, állampapírral, értékpapírral, tehát befektetett, lekötött tőkével rendelkezett.
Az eddigiek tükrében érthető, hogy a PSZÁF vezetői nem szívesen nyilatkoznak a Partner alias Premier ügyéről. Azt ugyanis a már idézett könyvvizsgálói jelentések óta pontosan tudja az éppen aktuális hatóság, hogy a felépített rendszer csak folyamatos növekedés esetén tudta volna eltartani a két, problémás hátterű alvállalkozókat foglalkoztató Szedlacsik-vállalkozást. (Ezek időközben szerződést bontottak a pénztárral, azóta az "átlagon felüli" szintű adminisztrációt a pénztár házon belül oldja meg.) Az 1996-os boomot azonban szűkebb esztendők is követték, s bár 1999-ben Szedlacsik egy levelében még hatvanezer tagról s kétmilliárdos vagyonról adott számot, mára a botrányokat követő tömeges kilépések nyomán már "csak" harmincezer ember sorsa, befektetett pénze függ a felszámolás eredményétől. Azt egyelőre nem tudni, miként pótolják majd a személyre szóló számlavezetés hiányosságait, vagyis hogyan deríthető ki, kinek mennyi jár.
A volt pénztártagok hangulatáról csak annyit: hasztalan próbálkozásaik, melyek a hatóságok aktív közbelépésének kierőszakolására irányultak, tökéletesen felszámolták bennük a (bármely) hatóság iránti bizalmat. Többen "láthatatlan kezet" emlegetnek, amely minden Szedlacsik Miklós szerepét vagy a helyzetet tisztázó kísérletet csírájában elfojt (hasonló a helyzet Tóth Lajos ügyeiben isis: a feljelentések éveket pihennek a rendőrségen). Az összeesküvés-elméletekkel terhelt hangulaton csak ront egy olyan nyilatkozat, mint amilyet A Hét című műsor közölt (2001. február 25.). Az inkognitóját megőrző interjúalany azt állította, akkor szakította meg kapcsolatát a Premierrel, amikor nyilvánvalóvá vált számára Szedlacsikék és a scientológiai egyház kapcsolata. Mások szerint nem lehet véletlen, hogy a Premier logója megtévesztésig hasonlít a scientológia-mozgalom alapítójának, L. Ron Hubbard Dianetikájának egyik szimbólumához. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint az ügyet a Nemzetbiztonsági Hivatal is vizsgálja.
A közhangulat akár hisztérikusra is fordulhat. Minél egyértelműbbek ugyanis az összeomlás jelei, a kiábrándultak annál kevésbé tartják elfogadhatónak az indulataikat csillapítani igyekvő hivatalos magyarázatot, miszerint ajánlatos az óvatosság, hiszen a Partner-Premierrel kapcsolatos "esetleges" pánik az egész nyugdíjpénztári szektort, s ezzel az államháztartást is veszélyezteti (a kasszák kötelesek befektetéseik egy részét állampapírban tartani).
Annyi kijelenthető, hogy a hatóságok jelenleg úgy lépnek fel a Premierrel szemben, ahogy az eddig is méltán elvárható lett volna. A tagok (a Radnai György vezette felügyelet idején) feljelentései ugyanis csak formális retorziókat eredményeztek. Most azonban már a felügyelet is szükségét érezte, hogy mozgásba hozza jogalkalmazó gépezetét: vagy azért, mert a Szedlacsik-féle mlm-piramis menthetetlenül megroggyant, vagy egyszerűen csak azért, mert a Premier-Partner még a befektetésük után járó adókedvezményekhez szükséges igazolásokat sem küldte meg a tagoknak. A hatóság mindenkit nyugtat: bármikor kapják is kézhez az adóigazolásokat, azt önellenőrzéssel csatolhatják adóbevallásukhoz. A hivatalos indoklás egyébként a tavaly decemberi eseményekhez köti a Premier-Partner bezárására irányuló döntést, amikor is - bár a korábbi időszakra a PSZÁF szóvivője szerint a "lassú javulás" volt a jellemző - a pénztár megakadályozta a felügyeleti vizsgálat lefolytatását.
A zűrzavaros helyzet robbanásközeli. A mostani eljárás talán elejét veszi egy újabb Reálbank-ügynek, a kisemmizett tömegek utcára vonulásának. De csak ha valódi eredményt mutat fel: akik évek óta levelekkel, telefonokkal bombázzák a pénzük védelmére hivatott hatóságokat, fogytán vannak a türelmüknek. A további halogatás szerintük annak beismerésével lenne egyenlő, hogy a 99-ben, a hatóság által is igazolt számlán lévő kétmilliárd forint értéke nem nőtt. Egyszerűen kiszámítható tehát, mekkora összeg jár a harmincezer tagnak. A nem egészen hetvenezer forint aligha fedezi a valós befizetéseket. Ők ezért mindenekelőtt a bejelentéseiket fél évtizeden át komolytanként kezelő, Radnai-féle felügyeletet hibáztatják.