CSAPLÁR VILMOS:

Plébános úr

Egy kisfiú bebiciklizett a külvárosból a Parlamenthez. Nem kimondottan oda akart menni, de egyszer csak már ott volt. Meglátta a Kádár Jánost, amint az épp szállt volna be az autójába.
      - Kádár János! - kiáltotta.
      Kádár János a nevét hallván visszanézett. Észrevette a kisfiút. Csodálkozott, hogy mit akar tõle egy ismeretlen gyerek.
      A kisfiú lefektette a földre a kerékpárját, és ment volna oda a Kádár Jánoshoz, de az õrök nem engedték. Kádár János intett, hogy engedjék csak.
      A kisfiú közeledtében le nem vette a szemét a csillogó, fekete autóról, sõt amikor odaért Kádár Jánoshoz, akkor se.
      - Mit akarsz tõlem, kisfiam? - kérdezte Kádár János kicsit türelmetlenül, s közben a karórájára pillantott, mert mindig szerette tudni a pontos idõt.
      A kisfiú, miután nem zavartatta magát és jó alaposan megbámulta az autót, fölnézett Kádár Jánosra is.
      - Úgye, Kádár János, mi mindnyájan egyenlõek vagyunk?
      - Bizony - bólintott Kádár János. - Ez az idõ is eljött végre.
      - Akkor hadd üljek be én az autóba, te pedig menjél biciklivel!
      - Ha tudnád, hogy mennyire szeretek biciklizni!
      - Hát pattanj föl rá!
      Megint az órájára pillantott Kádár János, és megrázta a fejét.
      - Nem lehet. Most nagyon sietek.
      - De én meg autózni szeretnék!
      - Miért akarsz te annyira autózni?
      - Mert még sose ültem autóban.
      - Sose? - csodálkozott Kádár János. - Gyerekkoromban én se kocsikáztam, az igaz.
      - Majd máskor - szólt közbe Ronaldó elvtárs, aki éppen a helyszínen tartózkodott személyesen.
      Már penderíteni akarta a gyereket hátrább, ahol tettre készen várt két õr, mert Kádár Jánosnak minden perce drága volt, amikor a homlokát gondterhelten ráncoló Kádár János egyszer csak elmosolyodott.
      - Tudod, mit! Üljél be! - mondta.
      - Jaj, de jó! - örült a kisfiú. - Azt hittem, hogy ma se fogok autózni. Pedig éppen ma vagyok tizenegy éves.
      - Miért nem mondtad mindjárt? - Kádár János nagyon szerette a gyerekeket. Meg is simogatta a kisfiú kobakját. - Nem húzgálom meg a füledet, arra most nincs idõ.
      Beültek.
      Mikor az autó elindult, a kisfiú még percekig nem szólalt meg, annyira lekötötte a figyelmét az utastér belseje.
      - Hova megyünk? - kérdezte egy idõ múlva.
      - Engem a Központi Bizottságban várnak. Nincs messze. Addig elviszlek. A kerékpárodat az elvtársak odahozzák.
      Már el is feledkezett a kisfiú a biciklirõl. - Jó - mondta. - Mi az a Központi Bizottság?
      - Egy ilyen fontos párttestületrõl nem tudod, hogy mi? - Õszintén meglepõdött a Kádár János. - Úttörõ vagy már, nem?
      - De.
      - És senki se magyarázta el?
      - Magyarázni magyarázták, de attól még nem tudom, mi az.
      A kisfiú egyébként se a Kádár Jánosra figyelt, az egyik tükörfényes nikkelhamutartót húzta ki, tolta be többször is. Hátradõlt a kényelmes ülésen, aztán rögtön elõrehajolt. Ezt is megismételte néhányszor. Kipillantgatott az ablakon. Élvezte, milyen gyorsan suhannak el mellettük a fák és a házak.
      Kádár János nem akarta megzavarni a gyerek szórakozását. Vijjogott a felvezetõ rendõrkocsi. Pár pillanatig jólesõen hallgatta, nem kérdezõsködött tovább.
      Aztán már nem állta meg.
      - Hogy hívnak?
      A kisfiú éppen behajlított térddel hintázott. Hirtelen kinyújtotta a lábát, neki akarta támasztani a talpát az elsõ ülés támlájának, de arra gondolt, hogy ezt biztos nem szabad, így csak kalimpált a levegõben. - Csaplár Vilmos.
      - Hol laktok? - érdeklõdött tovább Kádár János.
      - Újpesten.
      - Az apád mit dolgozik?
      - Hûtõgépeket javít.
      - Szóval munkás.
      - Lehet.
      - Aki hûtõgépeket javít, az munkás.
      Kádár Jánosnak egyre jobban tetszett a gyerek. A fejét kicsit nagynak találta, viszont a nagy fej általában az okosság jele. Szõke haja a szemébe hullott volna, ha nem tûznek bele egy csatot, ami megfogta a tincseket.
      - És a mamád hol van ilyenkor?
      - Tejet ad el egy tejcsarnokban. - A kisfiú csalódott arcot vágott, mert már meg is érkeztek. Az autó megállt. Ilyen közel volt az Országgyûlés épületéhez a Központi Bizottság háza.
      Elsõnek a Kádár János szállt ki, ruganyosan, sietõsen, persze megint ellenõrizte az idõt a karóráján. Visszahajolt az autóba, mivel a kisfiú nem akart kikászálódni. Pedig Sanyi, a testõr fél kézzel a nyerget markolva, odagurította a biciklit az autó mellé.
      - Na, mi lesz már, öcsém? - szólt be Kádár János a kisfiúnak. - Drága ám az idõ!
      A kisfiú kérlelni kezdte Kádár Jánost: - Hadd menjek még egy kört!
      - Jobbat találtam én ki! - felelte Kádár János hamiskás mosollyal. - Bejössz velem a Központi Bizottságba. Most majd megtudod, mi az. Elmesélheted az úttörõtársaidnak.
      Aczél György sietett lefelé a bejárati lépcsõn. Õ szokta elsõnek fogadni a Kádár Jánost, hogy még az ülésteremig a fülébe sugdoshassa legfrissebb értesüléseit a bizottsági tagok hangulatáról, esetleg arról, hogy valami készül, amirõl jó, ha tud a Kádár János.
      És most bizony készült.
      - Ez itt az Aczél elvtárs! - mutatott a közeledõre Kádár János. - Hallottál már róla?
      A kisfiú közömbös arccal állt, egy-egy rejtett pillantást vetett az autóra.
      - Van egy úttörõnk - közölte a tényállást Kádár János. Élvezte a hatást. Végre valami, amit a mindig mindenrõl tudó Aczél nem is sejtett!
      Aczél elvtárs arról volt híres, hogy sose lehetett zavarba hozni. Azonnal az úttörõk szabályszerû köszönésével üdvözölte a kisfiút:
      - Elõre!
      - Bizony elõre! - ragadta meg az alkalmas pillanatot Kádár János. - Rövid a nap, sok a teendõnk!
      Kettesével vette a lépcsõfokokat, a többiek alig tudták az iramot tartani.
      A legnehezebb dolga Aczél Györgynek volt, aki így is megpróbált Kádár János füléhez közel férkõzni, csakhogy most értesülések helyett kérdéseket suttogott.
      - Majd kiderül, Aczél elvtárs! - hárította el a kíváncsiskodást Kádár János. - Mindent a maga idejében. (Ez volt a másik kedvenc mondása a „Na, úgye" mellett.)
      Beértek a nagyterembe. Ott fészkelõdött a székeken a Központi Bizottság sok-sok tagja, Csaplár Vilmos nem is tudta megszámolni, hányan vannak. Persze, amikor a Kádár Jánost meglátták, mindenki fölállt.
      Kivéve a Czinege elvtársat, aki úgy tett, mintha leejtett volna valamit, és egész addig keresgélt a földön, míg a többiek vissza nem ültek.
      Mikor aztán fölegyenesedett, jól meglepõdött õ is.
      - Jó napot, elvtársak! - köszöntött mindenkit Kádár János jókedvûen, és mellette állt egy kisfiú.
      Egy gyerek a Központi Bizottságban!
      Ilyen még nem fordult elõ.
      Döbbenten bámult az egész társaság
      - Bemutatom az elvtársaknak Csaplár Vilmost! - Kádár János úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy bemutat egy kisfiút a Központi Bizottságnak. - Hányadikos is vagy, fiam?
      - Ötödikes - felelte a gyerek, de csak halkan, még a közelben is alig lehetett hallani.
      - Mondd hangosabban! - bíztatta a fiút.
      - Ötödikes.
      Ez se volt még elég hangos a Kádár János szerint.
      - Még hangosabban! Hátul a Brutyó elvtárs és a Faluvégi elvtárs biztos nem hallja. Pláne, mivel beszélgetnek is.
      A két elvtárs éppen azt tárgyalta, hogy vajon mit akar a Kádár János a kölyökkel, ám erre a fölszólításra muszáj volt magukba fojtani a szót.
      - Ötödikes!!!
      Na, ez már jó volt.
      - Hallják, elvtársak? - kérdezte mosolyogva Kádár János. - Egészen betölti a termet ez a csengõ hang... Nem tudom, hogy vannak vele, az én fülemnek jólesik... Melyik iskolába jársz? - faggatta tovább a gyereket. - Ereszd ki nyugodtan a hangod, úgy, mint az elõbb!
      A kisfiú kieresztette. - Az Április Negyedike téribe!
      - Na ugye! - bólintott elégedetten Kádár János, végignézve az összegyûlteken. - Ez biztosan mindenki füléig eljutott... Tudja az elvtársak közül valaki, hogy hol van ez az iskola?
      Nem néma csönd következett, hanem morgolódás. Másról kívántak õk beszélni! Egy részük ugrásra készen várt az alkalomra, hogy újra sürgethesse a világforradalmat, sokan pedig a kovácselvtársi vágy áldozatáért, Fehér elvtársért akartak szót emelni. Hogy igenis, a kovácselvtársi vágyak jogosak, és rendeljék vissza Mongóliából õt! Az elõbbi csoportnak a Biszku Béla volt a vezére, az utóbbinak Czinege Lajos. Egymással se értettek egyet, de most, hogy egy iskoláról kérdezték õket, forrani kezdett a hangulat. Czinege Lajos, aki egyébként a hadügyminiszteri posztot is betöltötte, ezúttal tényleg leejtett valamit, a tollát, sõt ledobta, egy dühös kézmozdulattal lesöpörte az asztalról. Nem hajolt le rögtön érte, figyelte az arcokat. Ilyenkor le lehetett olvasni, ki hol áll, mit érez. Biszku Béla a száját összepréselve, visszafojtott indulattal ingatta a fejét. Komócsin Zoltán, aki ugyanazt gondolta, mint a mellette ülõ Biszku, megkérdezte, persze csak nagyon halkan: - Szerinted, Biszku elvtárs, ez volt mára a lecke?
      - Én nem erre készültem - válaszolta Biszku.
      - Na, elvtársak? - hangzott az emelvényrõl Kádár János hangja.
      Nem mert közbeszólni senki.
      - Újpesten van ez az iskola, mert a mi úttörõnk ott lakik - közölte végül Kádár János a bizottsággal, miután hiába várta tõlük a választ. - Igazán szép név - folytatta. - Szerencsés az a tanuló, aki idejár. Naponta átérezheti április negyedikének, ennek a gyönyörû dátumnak a jelentõségét. A nagy Szovjetunió ekkor szabadított föl bennünket a fasizmus járma alól, úgye?
      Ez már több volt a soknál. Senki nem gondolta, hogy éppen Kis Károly lesz az, aki fölpattan, de megtette.
      - Kádár elvtárs, ezt viszont jól tudjuk! - kiáltotta nem törõdve a szabályokkal és az esetleges következményekkel.
      De Kádár János mintha meg se hallotta volna, Csaplár Vilmoshoz fordult. Újabb kérdést tett föl, amire a gyerek jó hangosan, csengõ hangon válaszolt. Aztán megint újabb kérdést kapott.
      Kifaggatta õt Kádár János a szüleirõl, a tanárairól, a tanulásról, az úttörõcsapat-beli élményekrõl. Jó hosszan. Telt az idõ. Õ természetesen most nem nézte az óráját. Aczél György viszont rápislantott. Elismerõen somolygott a bajusza alatt.
      A bizottsági tagok ide-oda dõltek a székükön. Egyesek könyököltek, mások az ablakon bámultak kifelé.
      Nagy sokára egyszer csak váratlanul fölcsattant Kádár János hangja.
      - És ez az újpesti gyerek, akinek a szülei munkások, õ maga úttörõ, elmondta nekem, hogy nem tudja, mi az a Központi Bizottság!... Hát errõl van szó, elvtársak! Remélem, megértettek! Nem azzal kellene foglalkozniuk, amivel mostanában szoktak. - Gyorsan ránézett az órájára. - Köszönöm a türelmüket. Gondolkozzanak a dolgokon!
      És máris indult ki a terembõl, olyan sebes léptekkel, hogy nemcsak a gyerek, hanem még Aczél György is alig bírta utolérni. Amikor mégis sikerült a füléhez közel kerülnie, elismerõen lelkendezett.
      - Zseniális voltál, Kádár elvtárs! Megakadályoztad, hogy botrány törjön ki, amit némelyek nagyon is kívántak, ugyanakkor adtál nekik témát, hadd rágódjanak! Briliáns húzás volt a gyerek!
      Csakhogy most mi legyen vele? Ronaldó elvtársat ez a probléma foglalkoztatta, de Kádár János, aki gyakran olvasott mások gondolataiban, rögtön talált megoldást.
      - Ronaldó elvtárs! Én most visszamegyek a Parlamentbe. A fiú jön velem. Ott kiszállok, és amíg benn dolgozom, a sofõr hazafuvarozza kerékpárostul. Hadd autózza ki magát, elvégre születésnapja van!
      Ronaldó elvtársnak viszont nehéz napja volt, nem mintha egyébként olyan könnyen telt volna a szolgálat. Sebesen kattogott az agya, gyorsan föl kellett mérnie a helyzetet. Kádár elvtárs személyes használatú gépkocsija elmegy a fenébe, a város szélére. Csak nem szállíttathat szirénázva egy kölyköt meg a biciklijét! Akkor meg mikor ér vissza az autó? Mi lesz, ha közben bármi történik? Akármi. Gondoskodnia kell átmenetileg másik készenléti autóról!
      Igazából nem ez mardosta a lelkét, a gyerek csak ráadásként jött. Reggel óta szeretett volna Kádár Jánossal beszélni, szigorúan kettesben. Fontos volt az ügy, különleges.
      - Tanulj jól! - búcsúzott Kádár János a fiútól kiszálláskor. - És gyere máskor is, ne csak a születésnapodon!
      Jó, hogy nem adja meg neki a titkos telefonszámát, gondolta Ronaldó elvtárs, miközben a hihetetlenül fényes barna félcipõjének csillogását figyelgette a kocsi mellett állva, várva, hogy rácsaphassa a kölyökre az ajtót, és az épületbe befelé menet végre jelezhesse Kádár Jánosnak, hogy négyszemközt akar vele beszélni.
      - Na, mi olyan izgatóan fontos - kérdezte a mindenki veséjébe látó Kádár János, mielõtt még Ronaldó megszólalhatott volna...
      Közben a bejárati lépcsõ tetején megállt, így Ronaldó is megállt. Visszafordult. Ronaldó is visszafordult. Itt nem válaszolhatott, hallótávon belül voltak a kapuõrök.
      - Bekísérem a Kádár elvtársat a szobájába. - Csak ennyit mondott.
      - Szép idõ van! - mosolygott Kádár János a felhõtlen égben gyönyörködve.
      - Igen - helyeselt Ronaldó. - Süt a nap, még sincs hõség.
      - Maga fél egy kis kánikulától, Ronaldó elvtárs? Pedig Spanyolországban biztos meleg volt.
      Ronaldó küzdött a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, a mozgalmi nevét is ott kapta, erre célzott Kádár János.
      - Melegben inkább horgászni szeretek - válaszolta Ronaldó kitérõleg.
      Kádár János csodálkozott. - Nem is tudtam, hogy horgászik. Meg is eszi a halat, vagy visszadobja?
      Miért húzza az idõt? Máskor mindig siet. Mit jelent ez? Ronaldó nem értette, bambán meredt maga elé, elfelejtett válaszolni.
      - A feleségem például nem szereti a halat - mondta Kádár János.
      Sajnálkozott. Talán. Nála nem lehetett semmit biztosra venni.
      A rá jellemzõ hirtelenséggel elindult befelé, a két kapuõr haptákba vágta magát.
      - Jöjjön! - intett a letaglózott, döbbent Ronaldónak, aki hihetetlennek találta, mégis azt kellett gondolnia, hogy Kádár János tudja azt, amit õ most akar neki elmondani.
      De ki informálhatta a vele való egyeztetés nélkül?
      Akárhogy is van, majd menet közben kiderül, gondolta. Mikor a szobába értek, rögtön belevágott.
      - Kádár elvtárs! A Kádárné elvtársnõ valakivel találkozik!
      Kádár Jánost meglepte a közlés, legalábbis úgy tett.
      - Hogyhogy valakivel találkozik?
      - Hetente kétszer!
      - Beszéljen már világosabban, Ronaldó elvtárs!
      - Nem könnyû ezt nekem szóba hozni.
      - Miért nem könnyû?
      - Mi csak õrizzük a Kádárné elvtársnõt, nem megfigyeljük.
      - Térjen már a tárgyra!
      - Hetente két reggel megállítja a sofõrt egy utcasarkon, és azt az utasítást adja neki, hogy maradjon a kocsiban, ne kövesse. Aztán mindig egy félóra múlva kerül elõ.
      - Mit csinál ezalatt?
      - Nem tudjuk.
      - Az õrzés nem azt jelenti, Ronaldó elvtárs - kérdezte Kádár János sokat sejtetõ hunyorgással -, hogy akármit mond az õrzött személy, nem szakadnak le róla?
      Ronaldó most megint úgy érezte, hogy Kádár Jánosnak nem lehet hazudni, semmilyen meggondolásból sem, úgyis mindent kitalál.
      - Egyszer a sofõr mégiscsak úgy gondolta, hogy megnézi, hova jár a Kádárné elvtársnõ, nehogy aztán valami baj legyen...
      - És?
      - Egy közeli templomba ment be.
      - Templomba?!
      Nagyon meglepõdött Kádár János. A kommunisták eltûrték ugyan a templomokat, mert az emberek butábbik része, a régi divatúak úgy kívánták, de maguk soha nem léptek be egyetlen templomba se.
      „Szóval, mégse tudta!" - állapította meg magában Ronaldó. Akkor fõ az óvatosság! Nem is szólalt meg.
      - Folytassa! - sürgette Kádár János.
      - Mit? - kérdezte Ronaldó ártatlan arccal.
      - Mondja már, hogy kivel találkozott!
      - Ja! Csak gondoljuk, hogy valakivel találkozgat, máskülönben mit keresne egy templomban.
      Kádár János hangja élesen csattant. - Azt akarja nekem bemesélni, Ronaldó elvtárs, hogy az a sofõr, aki egyben testõr, megállt a templom kapujánál, aztán szép nyugodtan visszaballagott a kocsihoz?
      - Eleredt az esõ.
      - És?
      - Úgy gondolta, hogy nem ázik odakinn.
      - Nocsak!
      - Bement.
      - Na végre!
      - És benn senkit se talált.
      - Az hogy lehet?
      - Nem látott a templomban egy lelket se.
      - Jól körülnézett?
      - Nem akart föltûnõsködni, hiszen az volt neki mondva, hogy a kocsinál várjon.
      Addig csûrte-csavarta Ronaldó, míg elérte a célt, sikerült fölpaprikáznia Kádár Jánost. Pláne amikor megtudta, hogy ezeken a napokon a felesége még a munkahelyérõl is elkésik. Kádár János szemében ez volt a legfõbb bûnök egyike. Miért nem jelentették már neki korábban? Az hitték, hogy ilyesmi az õ beleegyezésével történhet?
      Elhatározta, hogy kézbe veszi a dolgot, és Ronaldó épp ezt szerette volna. Nagyon bonyolultnak látszott a tényállás. Így ha bármi balul üt ki, nem õket hibáztatják.
      Minden úgy történt, ahogy Kádár János eltervezte. Kádárné elvtársnõ kiszállt a szolgálati gépkocsiból, a sofõr bekapcsolta a rádiót (épp sporthíreket mondtak), és angyali nyugalommal várt.
      Kádárné odaért a templomhoz, lenyomta a kapu kilincsét, gyorsan besurrant.
      Sietett a gyóntatófülke felé, ahogy mindig is szokta. Már majdnem belépett, amikor az egész templomot betöltötte egy hang, szinte beleremegett az épület is.
      - Ne menj be oda, lányom!
      Kádárnénak a földbe gyökerezett a lába. A torzulás ellenére is ismerõsnek tûnt a férfihang. Ide-oda forgatta a fejét, még a mennyezet freskóira is fölnézett, hogy megtalálja, honnan beszélnek hozzá.
      - Eredj utadra, és bízzál benne, hogy minden jóra fordul!
      - Plébános úr! - kiáltotta Kádárné. - Miért nem jön ide? Beszélgessünk! Sajnos újabb bûnöket követtem el.
      Ebben a pillanatban belülrõl félrehúzták a gyóntatófülke függönyét, középen, ahol a pap szokott kucorogni. Kádár János bújt elõ.
      - Miért nem inkább nekem vallod meg a bûneidet? - kérdezte.
      Azt nem lehetett mondani, hogy dühös, de komor volt, arcáról eltûnt a szokásos hamiskás mosoly.
      - János! - sikoltotta Kádárné. - Hogy kerülsz te ide?
      Sírva fakadt.
      Kádár János közelebb lépett hozzá. - Ne sírjál!
      A dörögve, visszhangozva beszélõ is épp ezt mondta: - Ne sírjál, lányom!
      - Na! - bólogatott Kádár János. - Most már tényleg hagyd abba, ketten is vigasztalunk!
      Kádárnébõl kitört a hisztéria: - De én a plébános úrral akarok beszélni, nem veled!
      - Ez nem a plébános! - válaszolta Kádár János nyomatékosan.
      Kádárné toporzékolt dühében. - Nekem te ne magyarázz! Én ismerem, nem te!
      Kádár János nyugodtan felelt erre is: - Lehet, hogy plébánosnak ismered, de nem az.
      Egy szemvillanás alatt már ott is állt elõttük egy férfi, katolikus papi öltözetben.
      - Látod, hogy õ az! - mutatott rá Kádárné. - Dicsértessék a Jézus Krisztus!
      - Mindörökké, amen! - viszonozta amaz a köszöntést, de rögtön a Kádár János kezdte õt érdekelni. - Örülök, hogy eljött hozzánk! - Most már normális volt a hangja.
      Kádár János arcára visszatért a hamiskás, gunyoros mosoly. - Nem a saját jószántamból.
      - Akár így, akár úgy, itt van.
      Kádár János átölelte a felesége vállát. - Menjünk, Mariska! Máris késésben vagyunk.
      - Miért avatkozol bele mindenbe! - fordult ki mérgesen Kádárné az ölelésbõl.
      - Mert azt gondolja, hogy a Sátánnal találkozott? - szólalt meg a férfi a hátuk mögül.
      Kádár János vissza se tekintett rá, úgy válaszolt. - Nem hiszek én az ilyesmikben! A feleségem viszont nagyon hiszékeny. Vigyáznom kell rá.
      - Maga a világforradalomban hisz... Hát az... - sóhajtott a férfi - problémás...
      Kádár János megint átfogta a felesége vállát. Türelmesen, de határozottan tolta a kijárat irányába. - Ne menjünk bele a részletekbe! - mondta. - Nem tudok olyannal beszélgetni, aki nincs.
      Magától kinyílt a kapu, mindkét szárnya. Kádár János és a felesége egyszerre kapták a kezüket szemük elé, olyan erõvel sütött a nap.
      Kádárné gyorsan hátrafordult, de már nem állt mögöttük a férfi.
      - Ki volt ez, János? - Most valahogy elbizonytalanodott.
      - Senki - mondta Kádár János. - Én senkit se láttam.
      - Akkor kihez beszéltél?
      - A te kedvedért csináltam. Ha már ilyen élénk a fantáziád, nem akartalak megbántani.
      Átlépték a küszöböt, megálltak. Kádár János az órájára pillantott. - Megint elkésel. Ráadásul én is...
      Elharapta a szót, mert Ronaldó elvtárs és az emberei sebes léptekkel jöttek feléjük.
      Kádár János mélyen az elõtte megálló Ronaldó szemébe nézett. „Csak az hiányzik, hogy a Czinegéék és a Biszkuék megtudják! Kovácselvtársi vágyak, világforradalom. Folyton ezen jár az eszük. Még nehezebb lenne õket féken tartani. Ezt nagyon nem szeretném!"
      Ennyi mindent bele tudott Kádár János egy pillantásba sûríteni.

KUKORELLY ENDRE:

Az ilyen érzelmek

A, a. Nem az apámmal álmodok. Olyan sokszor még csak nem is gondolok rá. Nem jut eszembe, és ha valamiért mégis eszembe jut, nem emlékszem vissza rendesen. Nem azért, mert nem akarom, vagy ilyesmi, hanem csak úgy, simán nem. Elfordul az emlékezet, elmozdul onnan, a többi dologtól, odébb megy, valahogy külön van. Külön nincs. Mindenféle furcsa és unalmas dolgok eszembe jutnak, más ugyanilyen furcsák és unalmasak csöppet sem, lehet, hogy ez ilyen, ennyire egyszerû. Egyszerû emlékezet, elõbb el kell mesélnem neki, szép részletesen kitalálni és elmondani a legapróbb dolgokat is, hogy legyen meg majd, amire visszaemlékszem. A legkisebb valami is megzavarhatja, elhangolja az egészet, lefedi szépen. Akad azért olyan mégis, ami már egészen jól megy. A földrengés például eléggé megy. Megvan, be lett rendesen gyakorolva. Egyetlen, jókora lendülés.

Ha nem csupán mese. Nem csak úgy gondolom, hogy emlékszem rá, hanem igazán volt. Nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy. A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten, a szoba sarkáig, csúszott egy darabig, aztán megindult visszafelé. Csúszik, megáll, valami megfogja, megtartja a levegõ, vadul az ellenkezõ irányba rántja. Lejön a csúcsdísz, de valahogy nem törik el. Az apám, ahogy kiugrott az ágyból, a lódulástól elesett, ez anyám egyik története. Mindig ugyanazokkal a szavakkal mondja el, mutatja is, megmutatja, így, a kezére, ugyanúgy szokta elmesélni a kedvenc történeteit, nemigen csodálkozós, vidám, rekedtre dohányzott hangon. Mutatja a helyet is, a karácsonyfa helyét, a legbelsõ szoba sarkában. 1956 január eleje. Úgy indult az év, hogy egy autóbusz bezuhant a Dunába, meséli az anyám. Szerinte úgy kezdõdött ötvenhat, hogy egy üres tizenkettes busz a Margit híd kanyarulatánál megcsúszott a jeges aszfalton, és a korlátot áttörve beleszaladt a Dunába.

Nem üres, mert benne volt a sofõr meg a kalauz. Így kezdõdött, utána meg jött a földrengés. Ilyesmi lendületes dolgokkal.

És azzal ért véget, hogy akkor hát el kellene mennünk innen. Eltûnni ebbõl az országból, ez teljesen világos volt az anyám szerint. Mindenki így tudta, és mindenki el is ment. Úgy is készültek, úgy készültünk, minden elõ volt készítve, aztán nem mentünk mégsem. Mivel az apám nem akarta. Azért nem mentünk el, mert az apád végül is nem akart. Végül is. Be lettünk volna pakolva, a hugom meg én, egy ruháskosárba, a cuccok közé, kaptunk volna altatót. Elaludni, és Ausztráliában ébredni föl. Vagy Új-Zéland. Állítólag az óvodából hazafelé, az Andrássy úton rugdostam az üres töltényhüvelyeket, erre egyáltalán nem emlékszem. A Beruházási Bank óvodájába jártam, páternoszterrel kellett fölmenni az ötödikre. Ha nem szállsz ki a legfölsõ emeleten, átfordul a kabin. Fejjel lefelé. Úgy jössz le, a fejeden állva.

Az apám augusztus közepén halt meg, 1977-ben. Nem voltam ott, amikor meghalt, mert nem voltam otthon. Hanem külföldön voltam, mondjuk így, hogy külföld, egész nyáron a Fekete-tenger partján, egy remek kis lepusztult szovjet üdülõvárosban, és egyszerûen nem tudtam hazajönni. Forró nyár, jégesõ, kiadós záporok. Ez volt akkor, úgy nagyjából, meg az, hogy nem tudtam eljönni onnan. Nem tudok hazajönni, mert nincs repülõjegyem, vagyis persze van, csak nem akkorra érvényes, hanem mondjuk fél hónap múlva, vagy három hét, és nem írják át az oroszok. Nem írják át, mert nem.

Tele volt léggyel az iroda, zizegtek, mint a neoncsõ. Döglõdtek a legyek, valami irgalmatlan, átható illatú, fehéres porral irtottak a szovjetek. Álldogálsz egy ilyen irodában, a pult elõtt, a pult mögött pedig egy nõ, a repülõjegyeddel. Nézi, visszaadja.

Egy mogorva, mulatságosan rosszul kifestett nõ az asztal mögött, és nincs hozzá kedve, hogy átírja. Nincs kedve vagy nem volt szabad neki, ezt nyilván már nem fogom megtudni. Egy üvegfal mögött ül, nem látom a lábát meg a fenekét, mert nem kel föl onnan, nem is mozdul meg. Lehet, hogy egész nap. Olajszag van, olaj és rovarirtó, az üveg alatti keresztlécen, a pulton, körben a földön, az ablak alatt egy csomó légytetem. Olajszag, döglöttlégy-szag. Ilyesmit sose lehetett pontosan tudni vagy kideríteni, azt, hogy igazán mihez is van kedve valakinek. Ráadásul az mind ugyanaz, tényleg fölösleges ezek között a dolgok között, a lehetetlenség meg a kedvetlenség, kedély és szabadság közt különbséget tenni. A hely és az idõ ugyanis, ez az egész légyzizegés a Szovjetunióban van, ezek a történések a legszorosabban a Szovjetunióhoz tartoznak. A szovjetónió történetéhez.

Történeteket biztos azon a nem különösképp megemelt, szép, nyugodt, nagyjából egyenletes hangon a legjobb elmondani, ahogy Lev Tolsztoj csinálta. De itt nem úgy lesz. Úgy nem lesz itt elmesélve semmi.
      Amikor meghalt az apám, huszonhat éves (esztendõs, mondaná Tolsztoj magyarul) voltam, és, azt hiszem, akkoriban nem sok közöm lehetett hozzá. Valami unalomféle meg a szeretet. A szeretet igen. Az igen, hogy egy tizenvalahány ágyas, emberi testektõl bûzlõ kórteremben halt meg, és úgy halt meg, hogy nem lehettem ott. Szag, hangok, kopás, kocsonya. Bevitték egy ilyen terembe meghalni. Berakták más haldoklók közé.

Egyáltalán, mi az, hogy valakit csak úgy bevisznek ilyesmi helyekre, és ott tárolják, minden további nélkül. Hogy na, akkor feküdjön le oda, öreg. Rányomják a hordágyra, beküldik egy mentõautóba, nem? Elszállítják, mert így van elõírva, ez a szokás, ezt találták ki. Mivelhogy ilyen a rendszer. Mások közé, azért, hogy összezárják másokkal, a többiektõl pedig végképp külön vegyék.

Miért, ott muszáj lesz akkor meghalni? Ilyen volna tehát az üzemmód, az útvonal, ez a savanykás, a bõr alól, minden emberi húsból kipréselõdõ szag, egy elgondolás szaga, ennek a rendnek a halálos illata. Megnézik valakik, akik ilyesmire lettek kiképezve, és valamiféle államilag garantált hivatali rend szerint a dolgokról döntenek, megvizsgálják és megítélik, jól van, rendben, tessék csak szépen lefeküdni ide, ez lesz itten a maga helye, majd mindjárt megkapja a vacsoráját. Aztán tényleg hozzák a vacsorát. Üljön fel, úgy. Ezt egye meg. Behoznak egy tálcán valami ennivalót, és az a vacsora. Miért az a vacsora?

Az egyik beteg lekászálódik az ágyáról, keresztülcsoszog a termen. Becsukja az ablakot, indul visszafelé. Lötyög az arca mellett valami. Csak úgy kitalálom.

Azt találom ki, hogy annak az embernek az apám ágya mellett, az arcából, a bal pofacsontja fölött egy körülbelül sárgadinnye formájú, gömbszerû kinövés lóg lefelé. Himbálózik az arca mellett, olyan, mintha két feje lenne, a rendes és egy kisebb is, tartálynak, tartalékban, de minden szerelvény nélkül. Orr, fül meg ilyesmik nélkül. Becsukta az ablakot, és kész.

Igen, de ha az apám akkor pont nem akarta, hogy becsukják az ablakot? Ha valamit akkor egyáltalán nem szeretett volna úgy, de nem kérdezte meg tõle senki? Csak egy beteg. Ezek itt betegek, tõlük nem kérdezik meg. Nem mondják meg neki. Akar-e valamit, vagy mi. Kell valami? Betegek, így, külön elhelyezve azoktól, akik nem betegek, elkülönítve másoktól, a nõktõl, a többi férfitól, azoktól, akik felõl még nem határozott úgy senki, hogy meg fognak halni. Miért van ott. Például miért van egyáltalán ott.

Miért nem abban a kibaszott saját ágyában fekszik, a saját szobájában az, akirõl úgy döntöttek, hogy mindjárt meg fog halni. Ül az udvaron, elõszed egy ötéves tervet, és rágyújt. A kórházudvaron kell titokban elszívnia a cigarettáját az apámnak. Lemegy az udvarra, leül a padra, elõveszi a köpenye zsebébõl a tárcáját meg az öngyújtóját. A kerítés felé fordul, hogy eltakarja, ne lássák meg. Azt, hogy mit csinál. Mint valami hogyishívják, úgy, mint a börtönben. Fegyenc.

Én persze nem tudom, hogy mit. Fogalmam sincs, hogy kellene ahhoz átrendezni, mit lehetett volna mást csinálni. Biztos nem is lehet másképp csinálni semmit az égvilágon, ez mind egy, minden már sokkal elõbb megvan, minden jó és rossz szándéknál jóval elõbb. Nem lehet kikerülni, ami így, ilyen szép nyugodt egyenletességgel mozog feléd. Egyenletes sebességgel mozog, nem állítod meg, nem állítja meg senki. Lement a lépcsõn az apám.

Ment lefelé a második emeletrõl a földszintre, a röntgenszobába, egyedül, a délelõtti röntgenezésre. Elõírt röntgenezés, fél tizenegyre van kiírva. Az elbeszélés idejére még a legéletbevágóbb döntések is függõben maradnak. Csak elképzelem magamnak ezeket a dolgokat, mert nem voltam ott.

Azt, hogy felült az ágyában, megnézte az óráját, aztán elõkereste a hálóköpenyét, elõkotorta a papucsát az éjjeliszekrény alól, és úgy. És. Indult lefelé. Amikor nem bírta tovább a fájdalom miatt, megállt a fordulóban pihenni. A falnak támaszkodott vagy belekapaszkodott a korlátba. Kipihenni a fájdalmat.

Így gondolom el. Elképzelem, mert tényleg úgy van, direkt úgy, azért, hogy valami mégiscsak maradjon meg. Ahhoz igazán az összes maradék erejét össze kellett szednie. A legutolsó egy-két nap jöttek rá azok, akik vizsgálták, hogy rákja van. Arra, hogy mi is, ugyebár, a helyzet. Utolsó néhány túlzottan éles, nyárközépi, istenverte nap. Az apám tûrte a fájdalmat. Tûrted prímán a fájdalmat, öregem, és ehhez biztos van közöm, mert nem tudom, sajnos, fogalmam sincs, hogy a picsába csináltad,

pokolba csináltad

, de éppen így kellett csinálni. Valami miatt nekem nem mondtad el, hogyan. Elfelejtetted. Ilyen jó megfelelõ képet vágni, nyugodtan rápillantani a másikra, a szemébe nézni, kicsit mosolyogni is. Ne sajnáljon senki, aki azért jön oda. Azért jön, hogy bámuljon téged.

Hogy rész vegyen, de hát ne vegyen részt, ne is jusson eszébe ilyesmi, gondoljon bármi mást, sajnáljon másvalakit. Azért megy oda. Azért megyek oda, hogy téged nézzelek, és nem saját magamat, mert, azt hiszem, most még nem én kerülök sorra. Úgy látszik, még nem én. Én sajnállak téged, sajnálom a másikat, nyilván a rossz lelkiismeret miatt, mert az nem olyan egyszerû, hogy olyankor is csak magamra gondolok. Akkor nem magamat sajnálom, hanem téged, õt, azt a nyomorult barmot. Azt hiszem, hogy nem saját magam bámulom, hanem a másikat, és ez tényleg így is van, akkor tényleg az érdekel, akivel, ugye, ez elõfordul. És nem velem. Mert egyáltalán nem velem fordul elõ, hanem vele. Érdekes, ugye? A rossz lelkiismeret mégiscsak képes érdekessé tenni az életet. Jól bezárt kapuk, csak bámulok, nemigen járkálok oda át. Sehova se.

A temetésre nem emlékszem. Ott voltam én egyáltalán a temetésen? Felöltöztem és kimentem villamossal, átírták mégis a repülõjegyet a szovjetek? Nem látom, nincs meg, nem találom, nem emlékszem vissza. Én semennyit sem látok magamból. Néhány tovább már nem írható, rendes vagy helyes magyar mondat, ennyi látszik, ebbõl látszik az, hogy van az Én. Mogyoró

van az Én

tetején. Csomó mindenféle dolog, adatok, feljegyzések, összefirkált papírdarabkák, fénykép, levelek, nagyjából ahogy megmaradnak, és aztán ezekre vagy emlékszem, vagy nem. Az anyám ekkor és ekkor, épp terhes volt velem. Az anyu a szalámigyárban dolgozott. Elõbb még a Sertésvágóhídon dolgozott, aztán a szalámigyárban. Az apámnak kék szeme volt. Kék szemû, mint valami moziszínész egy túlszínezett filmben. Vagy pedig amikor kiabálok, és a kiabálás miatt visszhangzik a lakás, hallom, ahogy valahonnan visszajön a hang, a másik szobából, és akkor hallatszik is, hogy én vagyok.

Én persze hogy vagyok. Felállok, leülök, tudok ezt-azt. Elenyészni. Elenyészni a valóságból. Tudok meglepetést okozni magamnak, és olyankor érzek is valamiféle rendes, valóságos ént. Tudok például akármeddig tükörbe nézni, minden további nélkül belenézek, és akkor ott is megjelenik ugyanaz. Ilyenkor meglátszik rajtam, mert pont megfelel nekem, látszik a hatás, és az elég. Az apámat eleget láttam. A kék szemét, a valószínûtlenül szabályos profilját.

Ilyen. Sápadtfehérre festett felhõ. Mint az egyik képen, a sublót fölött, középsõ szobánk falán.

Felhõ oldalról, egy helyben rohanó alak, profilból látszik az arca, az orra, félig kinyílt száj, fogak, nem mély szemüreg. Felleg, facsoportok, tisztás, a tisztáson néhány figura, mészfehér ruhában, négy-öt ember, valahogy a fejük nélkül, mintha elvált volna, elemelkedne a fejük, ezt nézegettem. Elhagyják a fejüket. Állok a szobában, a képet nézem, nem tudok eljönni onnan. Nem nagyon értettem, hogy mi van. Nem túl sokáig, de sokszor. Sokáig és sokszor. Összeesküvõk menekülnek egy sötétbe borult, sötétre mázolt erdõn keresztül, a tisztáson át, ez lehet, széles, sötétzöld olaj, zöld, fekete, valamennyi kék is, meg az összeesküvõk fehér ruhája, nehéz, megkopott, aranyozott keretben. Viharos táj, a képkeret sarkai letörtek. Ez a kép leszakad. Egyszer leszakadt a festmény, kizuhant a keretbõl, a fej pedig, a felhõfej széjjelrepedt. Ha belekapaszkodok a keretbe, kijönnek a falból a szögek. Eleget láttalak, öregem.

Nem az apámról álmodok, hanem a nagymamámról. Az anyai nagyanyámmal szoktam álmodni. Az apám anyját nem ismertem, még az ostrom alatt meghalt, egy szõnyegbombázáskor, a Lipótmezõn. Bombázták a Lipótmezõt. Tehát akkor bombázták az amerikaiak a Lipótmezõt.

A nagyapám azonnal elesett, még az elsõ világháború legelején, úgy kezdte, hogy kikerült az orosz frontra, és standa pé, a legelsõ adandó alkalommal elesett. Ez a standa pé az anyám fordulata. Összeházasodtak, szépen megtartották az esküvõt, húzta a cigánybanda, néhány sárgára fakult fénykép maradt, sárga-fehérruhás hölgyekkel, frakkos urak a b-i kúria kertjében, aztán pedig következett a bevonulás. Önkéntes volt a nagyapám, az urak önkéntesek, önként kellett menniük, de ha nem lett volna muszáj, akkor is mentek volna, hazafiságból. Az apám aztán mindenféle kollégiumokban lakott, a nagymama pedig egy bizonyos módon, pontosan nem tudni, hogyan, nem élte túl a férjét. Legyen az a változat, hogy szoptatáskor tejlázat kapott, és ezért gyakran kezelték a Lipóton. Errõl nem beszéltünk otthon, egyszerûen nem volt téma, semmi ilyesmi. Nem a gyerek elõtt.
      Azt hiszem, egymással se beszéltek errõl a dologról, egyszerûen azért, mert nem. Különösen szép asszony a nagyanyám. Berlin környékérõl való, az apjának, a dédapámnak valami zavaros és titokzatos ügy miatt el kellett onnan jönnie. El is jött, aztán az elsõ háború elõtt visszakerült mégis, és ott halt meg, azon a helyen, ahonnan el akart szakadni, amit annyira el akart felejteni. Csomó nem megbeszélni való és elfelejteni való dolog. Ha valahogy addig jutna mégis a beszélgetés, akkor el kell hallgatni, vagy belefogni valami egészen másba.

Nem juthat addig. Nem is jutott el, mert az ilyesmi jól tud mûködni, majdnem a legjobban. Hallgatni, az elég jól megy. És akkor nincs. Ha nincs róla szó, akkor nincs. Az apám anyját nem ismertem. Nem tudok róla semmit. Azt, hogy egész különlegesen szép volt, és hogy az apja és a férje is meghaltak a háborúban.

Elsárgult fénykép, kisfiú sárga lovon, sárga mezõben sárga égbolttal, azt a fiúcskát nézi.

A Pepuska nagybácsinak ugyanis versenylovai voltak, az apám lovak közt nõtt fel, gyerekkorától lovagolt. Nem mesélt a nagyanyámról. Azt, hogy szép. Arról se mesélt, viszont vannak fényképek. Talán megháborodott a nagymama. Annyit tudok róla, amennyi ezeken a régi fényképeken látszik, mert az apám túl szemérmes volt, nem beszélt az anyjáról. Földig leérõ fehér ruhában, széles karimájú szalmakalapban áll egy asszony a Szent Márk téren, a galambok közt. A haja körben a kalap alá feltûzve. Mellette a férje, belekarol, kicsit félszegen, nem feléje hajol, inkább elfordul a vállával, mintha zavarban lenne. Viszonylag sok minden látszik. Épp majdnem elég. Hogy például most mihez fogjon az az ember, mármint a nagyapám, hogy ez a nõ itt az övé, jól van, ugye, rendben, de aztán mi lesz. Aztán az lesz, hogy néhány hét múlva meghal. Álmodok, de nem róluk.

Az apám, amikor hazajött a hadifogságból, a Pepuska nagybácsi likõrgyárában dolgozott, valamiféle alkalmazott volt, az államosításig. Leszállította a szajrét az italboltokba, szervezte az üzletet, ilyesmi. Különbözõ zûrös családi történetek, van egy csomó követhetetlen sztori a likõrgyár körüli ügyekrõl, féltékenykedés, sértõdések, gyûlölködés, életre szóló, halálos összeveszések, ezeket nem bírtam megjegyezni. Miért nem állt szóba az apám soha többet ebben az életben a kedvenc unokaöccsével. Akivel úgymond elválaszthatatlanok voltak. Valami nõügy. A rokoni viszonylatokat se tudtam sohasem rendesen átlátni, azonnal kikapcsolok, amikor nekifognak, hogy elmagyarázzák. Államosították végül is a likõrgyárat, ez nagyjából akkor egy csapásra megoldotta a problémákat. A jelentõsebbeket meg a jelentékteleneket. És aztán jött a munkaközvetítõiroda-ügye az apámnak, hogy az volt, hogy járogatott szorgalmasan a munkakiközvetítõbe az apukám, és nem közvetítették ki. Mindenkit kiközvetítettek, csak õt nem.

Mindennap bemegy, reggel fölköti a nyakkendõjét, odamegy, ahogy elõ van írva, ott üldögél a váróteremben, ülcsörög a valagán türelmesen a kiközvetítõben, és mindenki mást sorban kiközvetítenek, kivétel õ. Kivétel az apám. Nincs momentán számára semmiféle állás. Akkor szépen hazamegy, és másnap vissza. Nem lépett át az új hadseregbe, a népi demokratikusba, a súlyosan sebesült lábára hivatkozva leszerelt, aztán államosítás, aztán a munkaközvetítõnél beírta a megfelelõ rubrikába a foglalkozását, és nem közvetítették ki. Meg az az eset, amikor egy vetkõztetõs orosz kiskatona éjszaka ki akarja rabolni.

Megtámadta a Király utcában, az apám meg kirúgta a kezébõl a fegyvert. A másik lábával. Nem a nem támaszkodóssal. Egy magyar tiszti revolvert, ahogy ez aztán az õrszobán azonnal ki is derült.

Ebbõl lesz kis baj, uram, mondta neki az ügyeletes rendõrtiszt. Lesz némi gond. Ülnek a rendõr irodájában, és csöppet sem vicces a helyzet, mivel az egy magyar tiszti revolver, ugye, amit kirúgott, mutatja a rendõr, ez egy magyar revolver, a ruszki simán magára kenheti az egészet. Egyszerûen magára fogja, hogy maga támadta meg. Ugyebár. Ennek a történetnek aztán véletlenül úgy lett vége, hogy az ügyeletes egyszer csak kiment a folyosóra, és minden átmenet nélkül nekiállt üvöltözni az orosszal, hogy kihívatja a katonai rendészetet, az orosz pedig térdre esve könyörögni kezdett, mire eleresztették. Begyûjtik egymást. Begyûjtik, aztán vagy eleresztik, vagy nem.

Elfogják, eleresztik, hazajön, elfogják. Hazajött az apám, itthon pedig az volt, ami volt, és nem ment el. Ötvenhatban majdnem leléptek, aztán mégsem. Néha mesélt ezt-azt. Nem ezt-azt kellett volna elmesélned, öregem, hanem csak azt, hogy miért nem mentünk el innen. Különbözõ, alig alakuló történetek, kicsikét kanyarognak erre-arra, aztán kész, nincs végük, közepük sincs, csak elejük, aztán egyszer csak abbamaradnak. Megbeszélte nyilván a feleségével, hogy mi legyen, és az volt a különbség, hogy az anyukám akarta volna, hogy legyen valami, az apukám meg nem akart semmit. Belekezd egy történetbe, aztán abbahagyta. Egy asszony haslövést kapott, ez például 1956 õszérõl való. Hogy mesélték-e vagy álmodtam, fogalmam sincs, az anyám mindenesetre nem emlékszik semmi ilyesmire. Át akart szaladni egy nõ az úttesten, akkor kapta a lövést. Elölrõl érte a lövedék, az ütéstõl egészen összegörnyedt, úgy rángatták be a kapunk elé. Nem azonnal, csak amikor a lövöldözés alábbhagyott. Alábbhagyott. Szóval amikor abbahagyták.

A város a télhez tartozik, a kert a nyárhoz. Télen nagyjából azt csinálom, amit mondanak. Nagyjából azt csinálom, hogy megtanulok más helyzetekben másképpen beszélni. Megtanulom, hogy mikor van az a más. Az este külön áll, estére mindenki hazajön, elrendezik a dolgaikat, vacsorázunk, szétnyitom az asztalt, megterítünk, a középsõ szobában van a vacsora. Másképp beszélünk otthon, és az nem tartozik senkire. Aztán leülök és megírom, amit muszáj, megcsinálom a leckét, úgy-ahogy, azt hiszem, eléggé tûrhetõen, rendes szabályosan, az rájuk tartozik. Vagy miért.

Nem tudom, mit csinálok meg, ez mégis bõven elég, készen van, és az szükséges csak, hogy készen legyen. Leülök, lefekszem. A kályha elõtt ültem, a Robin Hoodot olvastam. Reggel, az elsõ óra elõtt majd lemásolom valamelyikrõl, amit kell. Az ebédet nem eszem meg. Ebédre van húsleves és grízes tészta, ez lesz a vacsora is, vagy ha nem eszem meg, akkor megmarad a fele holnapra. Langyos a kályha, nincs fönn elég tüzelõ, majd lemegyünk az apámmal a pincébe fáért.

A házmestertõl kellett elkérni a pincekulcsot, Horowitz úrtól. Egy lépcsõ felfelé, bekopogok, aztán kicsit hátrébb állok. A házmesterlakásnak nincs csengõje. Hideg az udvar, és így, innen fölnézve nem is a mi házunk, nem ismerem, nem ugyanaz a ház. Kijön a Horowitz, meghajtja a fejét az ajtóban. Nem félsz a patkánytól, kérdezi. Horowitznak hosszú, a homlokába nõtt, sûrû, fehér haja van, hatalmas, fehér gömbfej, valahogy külön a fekete ingétõl.

Érzed a szagát? Patkányok. Érzem, azt hiszem, valami szagot biztos érzek.

Furcsán jár, húzza maga után az egyik lábát, ahogy igyekszik végig az udvaron, a botja gumis végével ütögeti a falat. A házunkban nagyjából mindenki öreg. A Somló néni öreg, Vértessy néni is, a földszinten mindenki, nálunk, a folyosó végén az Irmuska is. A Horowitz úr csendõr volt, csendõraltiszt, az Irmuska pedig valamikor a Rózsa utcai nyilvánosházban dolgozott. A nyilvánosházakat 1947-ben bezárták. Kiül a folyosóra az Irma néni, üldögél a hokedlijén, a fejét a falnak támasztva alszik, odasüt a nap. Oldalt dõl, széjjelnyílik a pongyolája, kövér az Irma, de nem csúnya, kiborul a kövérsége, kifordul a ruhája alól. Lehet látni a mellét. Elromlik egy játék kisautó. Eltörik a rugója az autómnak, kiesik a kereke, lejön a kormány. Az ajándékokat kidobálják. Hová tûnhettek el a játékaim.

Hat- vagy hétéves voltam, amikor a nagyapám meghalt. Itthon halt meg, a lakásunkban. Bementem abba a szobába, ahol feküdt, és megnéztem. Fehér a haja. Vékony, egészen fehér, beesett arcú. Lefogyott. Nappal volt, délelõtt, mégis égett a plafonon a villanykörte, úgy felejtették, lehet, hogy direkt hagyták úgy. Fogtam az ágy rácsát, kicsit megráztam. Kicsit rázkódott a nagyapám. Fehérre mázolt vaságy, néhol lepattogzott a zománc. A körmömmel lekapargattam a festéket, kapargattam, könnyen lejön. Nem szomorú, hanem csöndes. Nem volt szomorú a halál. Véletlen és unalmas.

Halkan beszélnek, mindenki ugyanolyan pofát vág, elõírásosat, mintha meg lenne adva, hogy milyet kell. Rugdostam a gesztenyét az úton, tele volt a temetõ vadgesztenyével. Temetõi arckifejezés. A vaságyat aztán kivittük a telkünkre, a kisházba. Lehetett nyikorgatni. Ráfekszek, mozgok rajta, nyikorog, mint egy hangszer.
      Ha alulról nézek egy embert, alulról látom azt a hanyatt fekvõ embert, egy halottat, aki olyan, mint valami csendes hegyvidék. Távoli hegyek egy völgyszorosból lefényképezve.

Egyszer, bámészkodás miatt, elestem a macskakövön a Vörösmarty utcában, nagyjából a lányiskola elõtt.

Futottam hazafelé, a kezemben egy bambisüveggel, és úgy. Épp tódultak kifelé a lányok, nyilván azért sikerült. A térdembõl meg állt kifelé a szilánk. Mint a laktanyakerítés tetejére betonozott üvegcserepek. Nagyon fájt, valahogy azért hazaértem, féllábon ugráltam hazafelé, nem néztem hátra, hogy mit szólnak, röhögnek-e, vagy mi van. A nagypapa kihúzkodta a bambis szilánkokat, aztán úgy, ahogy volt, leöntötte jóddal a sebet. Karácsony elõtt, az új nadrágomban. Alighanem volt nagy röhögés.

Kiálltak a sötétkék nadrágom szárából az üvegszilánkok. Az ajándékba kapott szép, vadonatúj nadrágom. Iszonyúan fájt, csípte a sebet a jód.

Karácsonykor mindig sokan vagyunk, nagyjából az egész család. A karácsonyfadíszek egy bõröndben, szaloncukros papírskatulyákban, selyempapírba csomagolva, legalább három fára elég lenne. Régi, ötven-hatvan éves, talán százéves, kopottas, különleges formájú díszek, rikító, egyformácska új gömbök, kék, sárga, zöld csillagok. Kis harang, csengettyû, egy gólya, a talpa letörött, a csíptetõje, két ujjal összeroppantható buzogányok, vattából készített, megbarnult, megperzselõdött bábucskák, síelõ leányka, szánkózó leányka, marcona vattafiú, német és osztrák gyártmány, régi darabok. Öreg, megfakult ezüst boa, angyalhaj, egy csomó gyertyacsíptetõ, gyertyacsonkok, néhány doboz vadonatúj gyertya is. Gyufaskatulyában tavalyról megmaradt, színevesztett tûlevél. Csillagszórók, ezüstpapír, gyantaillat. A plafonig ér a fa, a csúcsdísz ferdén áll, mert hozzáér a plafonhoz. A nagyapám díszítette a fát. Amikor meghalt a nagyapa, akkor az apám.

Aztán meghalt az apám, azóta én díszítem a karácsonyfát. Ugyanazokkal a díszekkel, a technológia is körülbelül ugyanaz. Azt hiszem, sose láttam, hogyan csinálja az apám, de nemigen lehet másféleképp. Nem mutatta meg. Semmit se. Valahogy nem törnek el ezek a papírvékony üveggömböcskék, lehet, hogy azért, mert csak férfiak nyúlnak hozzájuk. Csak férfiaknak szabad, ez volna a családi szabályzat, lehetséges, hogy még soha nem nyúlt egyikhez se nõi kéz. A múlt évben kicsúszott az ujjam közül az egyik öreg szõlõfürt-karácsonyfadísz, a parkettra esett, és kitörött belõle egy darabka. De nem esett szét, mûködik, így még valahogy szebb is, hogy lett rajta egy lyuk.

Szõlõfürtöt ábrázol, azt hiszem, bár ezt nem lehet pontosan tudni. Valami fürtös gyümölcsöt. Lyukas fürtök.

Mintha kivettél volna belõle, a közepébõl, egy nagyobbacska szõlõszemet. Ebéd után az asztalnál ülünk, egész délután, torta van, sütemények és bor, késõ délutánba nyúlik az ebéd. Bejgli, almás pite meg a nagyanyám szerelmeslevél nevû süteménye. Van gyermekhalál nevû családi sütemény is, egy rongyosra forgatott füzetbe szépen beírva a receptje. Gyermekhalál, Nagyon Finom! Hamar besötétedik, nem kapcsoltuk fel a villanyt. A bor megmarad, senki sem issza meg, az apám nem iszik, épp csak egy kortyot az ebédhez, ha felnyitunk egy üveg bort, a fele mindig megmaradt a következõ vasárnapig. A metszett poharakat ritkán használjuk, csak karácsonykor és húsvétkor, olyankor mindig el is törik a készletbõl egy-két darab. A pohár jobban törik.

Ezeket a tányérokat és evõeszközöket is alig. Halkés, tortakés, még az ólomkristály késtartókat is kitesszük, a fene tudja, milyen okból. Ezt nem nagyon értettem. Késtartó. A Janka néni szervize.

A kommunistákról, a Loli fõnökérõl, Hidasékról, akik ötvenhatban leléceltek, meg az anyám legjobb barátnéjáról, akit elvittek, és nem jött vissza. Bevagonírozták a családjával együtt. Vagonír. Komcsik. Ezek. Mázli, karrier, randa.

Meg osztályharc. Ment folyton az osztályharc. Veszekedésbe torkolló szokásos karácsonyi vitatkozás az osztályharcról. Az apám idegeskedik, a keresztanyám meg van sértõdve, nem hagyják rám a komcsi nézeteimet. A tortakés mekkora nagy hülyeség szerintem. Az ólomkristály hülyeség. Urak, az aztán a lehetõ legnagyobb hülyeség, mert mitõl lennének egyesek urak, és miért lenne jó, ha ezt mások elfogadnák.

A nem urak elfogadnák maguk fölé az urakat. Miért olyan jó az, ha nekünk háromezer hold földünk van, ha másoknak meg semmi. Az anyám ki-be járkált, behozza a tortát meg a bejglit, a többiek háta mögött integetett, hagyjam már abba. Dehogy hagyom. Nem bírom. Besötétedik. Ezt elrontottam. Elrontottam a napot, belerondítok az ünnepbe, állandóan elbaszom az ünnepeket. Tényleg tönkretettem a karácsonyt, nem baj, hülyeség az egész. Egybõl besötétedett. Rossz, de nem baj. Nem tudok nem. Semmi vicceset nem találnak abban, amit beszélek. Ez elég rossz. Én se találom viccesnek. Az még rosszabb.

A vendégekkel lementünk az utcára, ropogott a friss hó, világít, kora este, a lámpákat már felkapcsolták. Nincs rajtam kesztyû, nem fázom, inkább melegem van, a veszekedéstõl és a bûntudattól. Vendég lányok, a rokonaim, azt hiszem, vidékiek, kicsit tájszólásban beszélnek. Tapad a hó, nem hideg, ahogy lelépek a járdáról, belekerül a cipõmbe. Folyik rólam a víz, nem tudom, miért.

Három lány, vidámak, nem néznek ide, nem néznek rám, szerintem észre sem vesznek. Nem is figyeltek oda, átmentek a másik szobába, a húgommal játszottak. Vidéki. Nevet, mégis komoly, furcsán beszél, magas, nagyon szép, büszke, megpördül, forog, le az úttestre, megfordul, hirtelen felém fordul. Leszedtem egy marék havat az egyik autó tetejétõl, keményre gyúrtam, és olyan erõvel találtam el, azonnal összeesett. Nem is céloztam. Nem akartam. Az arcát találtam el, hátrazuhant, a nyaka hátracsuklott. A sötétkék kabátja. Nem látom, hogy mi van, az autótól. Nem is hallok. Az autó ablakán keresztül néztem õket. Játék? Elbújtak? Elbújik, azért, hogy találjam meg.

Január elején kezdik kihajigálni a karácsonyfákat.

BÉKÉS PÁL:

Bélyeggyûjtemény

Nemzetköziség

A hetvenes évek közepe táján nemigen történt semmi. Legalábbis mi nem tudtunk róla. Megpróbáltuk pótolni a hiányt, buliztunk éjjel-nappal, hátha attól lesz valami.
      Hétvégeken a Nemzetközi Kollégiumba jártunk vegyülni: Kun, Vitnyédi, Csillag, Randó, Tokodi és Bán. Nagy élet! Kubai rum, grúz konyak, albán cigaretta!
      Ha új ország csatlakozott a béketáborhoz, a kollégium felpezsdült, a szovjetek, vietnamiak mellé etiópok, afgánok érkeztek és minden érkezés ünnep: buli!! Összeerjedt a népek nagy családja.
      Egy este Mariam, az etióp medikus elvágta Shebel, a közgazdászhallgató torkát. Mert Etiópiában kitört a polgárháború.
      A kollégiumigazgató a fogát szívta: - Ez begyûrûzött.
      Az intézmény bezárt elõttünk; attól kezdve csak a saját levünkben fõhettünk.
      Úgy hiányzott a nemzetköziség, hogy szinte fájt.

Gyõzelem

Színházi ember volt Sztyepan Nitzbach, kétméteres, szeplõs, vörös. Oroszul beszélõ német, akin nyomot hagyott az iszlám.
      Családját Nagy Katalin cárnõ telepítette a sztyeppre kétszáz éve, és Sztálin deportáltatta a háború idején, mondván: ezek szívrepesve várják az elõrenyomuló Hitlert.
      Negyven éven át vágyakoztak a poroszok a sivatagi kazah kolhozokból haza, a Volgához.
      Idõvel aztán anyanyelvükön beszélhettek újra, és föllendült a kultúra. Sztyepant Weimarba küldték tapasztalatcserére - remekbe szabott német demokratikus drámával tért vissza. Megrendezte nyomban. Ám a Trabant-gyári szabotõr tettenérésének fordulatos történetét senki sem értette. Sztyepan esténként tolmáccsá vedlett.
      Modern németrõl fordított, orosz és kazah szavakkal kevert archaikus kolhoznémetre. A közönség tombolt.
      - Gyõztünk! Wunderschönharasó! - ragyogott Sztyepan. - Allah akarata.

Number one

Kun Marci konferenciára ment New Yorkba, ott találkozott Zsófival a Times Square-en. A Vitnyédi Zsófival, aki miatt annak idején négykézláb vonyított a kollégium ablaka alatt, mert a lányt lenyúlta egy kubai vegyész. Azóta most látta elõször.
      A vegyész elvette a lányt, a család megszervezte, hogy az ifjú házasok ne Havannába térjenek haza, hanem a miami kubai emigráns kolóniára. Így lett Zsófi amerikai.
      Az idõ csak használt szépségének. Nyilván ezért fotózták az óriásplakátra; kávéznak a középkorúak is.
      Kun Marci elandalodott. Hogy ragyog a Vitnyédi Zsófi. Milyen nagylány lett: tízszer tíz méter. És ahogy kacsint: Maxwell kávé a Number One!
      Pedig õ a Number One. Meg kell veszni érte.

Ballada

1.
      Arlam vitte legtöbbre az itt tanuló örmények közül. Igaz, rajta kívül csak egy járt az egyetemre, de akkor is.
      Majdnem hibátlanul beszélt magyarul. Csillag Mónikától tanult, nappal és éjjel, szünet nélkül.
      Festett - az Ararát tövében fekvõ szülõvárosát, különbözõ napszakokban. Abszurd történeteket írt - az Araráton játszódott valamennyi. És Vörösmartyt fordított örményre: a Csongor és Tündét.
      A Szovjetunió éppen eltünedezett a térképrõl, amikor visszatért Budapestre, és minden követ megmozgatott, hogy maradhasson. Vörösmartyra hivatkozott.
      Szerveink résen voltak. Nem tûrték tovább a sumákoló, szedett-vedett posztszovjet népséget.
      Arlamot hatóságilag föltették egy gépre, és röpült egyenest az Ararát tövében örvénylõ háborúba.
      Távozása másnapján szülõvárosát földrengés rázta meg; kõ kövön nem maradt. Se festõ, se festenivaló.
      2.
      Csillag Mónika még hetekig reménykedett. Idõvel megpróbálta összeszedni magát, új fiúkkal próbálkozott. Hiába, arcuk helyén Arlam arcát látta.
      Tetõtérben lakott, a hatodikon. Felkapaszkodott az ablakpárkányra, de elképzelte, mit tenne formás testével a zuhanás és elémelyedett. Inkább a gázcsap. A sütõbe dugta a fejét.
      Ekkor lépett az ajtó elé a postás az Örményországból érkezett távirattal.
      A lakást megtöltötte a gáz. A postás csöngetett. Apró elektromos szikra pattant a bimbamcsengõ dobozában.
      Elröpült a tetõ, és elröpült a postás a távirattal. Nem maradt más a hatodikon, csak a gáztûzhely és az elõtte térdelõ Csillag Mónika.
      Hét éve találgatja, mi lehetett a táviratban. Indul az Araráthoz, amint szabadul.

Tokodi és Bán

A seregben találkoztak. Tokodi gitározott, Bán zseniálisan rímelt. A katonaságot is végig kínrímelte - õrszolgálat: ezer poén, konyhai szolgálat: kétezer.
      Amikor a Nemzetközi Kollégiumba jártunk, ismeretlen nyelveken szórta sziporkáit, állítólag hibátlanul.
      Tokodi szerzett néhány dallamot, Bán rímparádét rittyentett - kész volt a fergeteges musical, kész a szerzõpáros.
      Vártuk a folytatást. Nem volt folytatás.
      Tokodi tanár lett Szegeden. Bán a nyolcvanas években menedékjogot kért Hollandiában, a fene tudja, miért. Egy átmeneti táborban üldögélt évekig.
      Fordult a világ, fölszámolták a tábort - talán Bánt is.
      Húsz éve nem tudják egymásról, élnek-halnak-e. De hiába. Nincs külön életük és nincs keresztnevük sem. Úgy maradtak, ahogy voltak: Tokodi és Bán.

Csak egyet

Amikor Tigadze fölhívott, azt hittem, segítséget kér - a grúzoknak se lehet könnyû nálunk. Tévedtem: õ ajánlott segítséget. Hájas volt és kopasz.
      Szabadkoztam: nincs szükségem semmire, õ legyintett: még lehet. Csak szóljak. Nem felejti, mekkorákat buliztunk a kollégiumban. A régi poénjaimon még Kabulban is röhögött, és ezt csak az érti, aki megjárta az afgán frontot.
      Megkérdeztem: van-e vízuma, legyintett: õt nem beengedni kell, hanem esedezni, hogy hajlandó legyen belépni.
      Hirtelen elõbújt belõlem a kisördög: - Tudnál szerezni... egy tankot?
      Nevetett, a régi poénjaim juthattak eszébe: - Csak egyet? Azzal semmire sem mész! - És gyorsan, komolyan: - Ha tényleg kell, csak szólj.
      Foga nem volt, mégis örültem, hogy nincs harapós kedvében.

Két lehetõség

Akkoriban semmit sem sejtettünk abból, ami késõbb volt megtörténendõ.
      Legkevésbé azt, hogy a kancsal Randó Misibõl lelkész lesz. Parancsolásra termett, nem szolgálatra, az Úr szolgálatára sem.
      A szülei ateisták - belevetette magát a hittudományba. Családja eredetileg kálvinista - de õ a katolikus teológiára iratkozott.
      Egyházi szolgálatra utazott francia Kanadába, ottragadt, kitért, református lett, és a dermesztõ Északnyugati Területre költözött.
      Húsz év némaság után váratlanul ezredfordulós anzikszot küldött. A nevem alá odaírta:
      Kapja még: Kun, Vitnyédi, Csillag, Tokodi és Bán.
      A képeslapon õ maga; kajánul kancsít egy hófútta síkságon álló jégcsapos fatemplom lépcsõjérõl. A bejáratnál jókora tábla a bibliai idézetek számára. Most ez állt rajta:
      CSUPÁN KÉT LEHETÕSÉGTÕL KELL FÉLNETEK:
      1. A DOLGOK TALÁN SOSEM TÉRNEK VISSZA A RENDES KERÉKVÁGÁSBA.
      2. TALÁN MÁR VISSZATÉRTEK.

BALÁZS ATTILA:

Tragédia az erdõben

(heppienddel)

Hosszú füstcsíkot húzva maga után kanyarodott rá a Trabi Tényõnél a Nyúl felé vezetõ keskeny, több kilométernyi, kanyargós, erdei aszfaltútra, amelyik út valójában nem létezik egyik civil térképen sem, mivelhogy a szovjet hadsereg építette katonai célokra, aztán meg, amikor ugyanez a hadsereg elment, konyec, az erdészeti hatóság úgy gondolta, jobb is lesz, ha arra nem száguldoznak autók, ami igaz is. Elég, ha a helybeliek tudnak róla, akiknek viszont nehéz megtiltani. Így aztán ott pöfögött a Trabi, majdnem szétesett a kaptatón, mint holmi ócska, erõlködõ, mûanyag mozdonyka. (Tragacs.) Benne az erdész fia meg annak a felesége. A férfi úgy nyomta a gázt, hogy kidagadtak az erei a nyakán.
      Trabi-bûz, meg pacsuliillat.
      - Muszáj ennyire sietni? - kérdezte aggódón az asszony, amikor a kocsi felgyorsult a lejtõn lefelé.
      - Jó lenne még sötétedés elõtt odaérni - vélte az ember.
      - Azt a pár kis fenyõt akár sötétben is ki tudjuk vágni - mondta a nõ. - Nem szeretném, ha gyermekeink apátlan-anyátlan maradnának.
      Ettõl még nem történt változás.
      - Hallottad, mit mondok?!
      A férfi erre valamelyest lassított.
      - Megfelel?
      - Majdnem.
      Egyre távolabb az erdészlaktól: egyiküknek sem lehetett tudomása arról, hogy nagy fekete, keverék „farkaskutyájuknak" közben (végre!) sikerült megint akkora lyukat kaparnia a kerítés alatt, hogy kiférjen rajta. Pokol, mert így hívták az ebet, megrázta magát, felemelte hátsó bal lábát, lefröccsentette a kerítést, majd mint a kilõtt, vastag nyílvesszõ, a kocsi nyomába eredt. Ugyanilyen erõvel - csak másik irányba - rúgta ki magát a pokoli látványtól megriadt hatalmas, lópofájú, kissé csámpás baknyúl, amelyik átsprintelt a lak melletti dombon, és pechjére éppen akkor lépett ki az ott visszakanyarodó, lejtõs útra, amikor a Trabi odaért.
      A sofõr fékezett, azonban nem sikerült kikerülnie. Tompa puffanás hallatszott.
      - Bassza meg! - kiáltotta el magát az erdész fia. - Mi a szar volt ez?
      - Úgy tûnt, hogy nyúl - válaszolta asszonya.
      - Megnézed?
      - Nézi a fene.
      - Nézd má' meg, kérlek, én nem szállok ki! Tudod, hogy rossz a kézifék. Inkább nyomom itt a pedált.
      A három gyermeket szült, kissé kigömbölyödött, ennek ellenére még mindig kívánatos (fõiskolai végzettségû) feleség nagyot szusszantva kikecmergett a kocsiból, és viszszament egy darabon. De nem sokáig maradt el, máris jött vissza.
      - Nyúl? - érdeklõdött az ugyancsak nem kis darab, óriás fejû, kocka bajszú (szintén volt fõiskolás) férj.
      - Az.
      - Hát...
      A férfinak hirtelen nem jutott eszébe, mit szóljon az ügyhöz.
      - Szegény állat! - mondta a nõ eleinte reménytelennek tûnõ igyekezetében, hogy visszaverekedje magát a jármûbe, szekrény nagyságú párja mellé. - Még él a szerencsétlenje. Huh! Borzasztóan néz ki. Biztos meg fog dögleni.
      - Szedjük föl? - morfondírozott a férfi. - Remek paprikás lesz belõle.
      - Én bizony nem - jelentette ki az aszszony. - Nem bírom megfogni így, amíg lélek van benne. Jujj, ph...
      - Jó - egyezett bele a férj. - Megjegyzem, hol van, aztán majd fölkapjuk visszafelé. Ne vesszen kárba, ha már így történt. Jó' bepácojjuk.
      Az asszony bevágta az ajtót, a férj gázt adott, szokása szerint kihagyva a visszapillantást. Ellenkezõ esetben megláthatta volna a hátul feltûnõ, a nyúlnál befékezõ, Pokol nevû kutyájukat.
      - Úgy látszik, megint nem lesz fehér karácsonyunk - állapította meg a kínálkozó jelekbõl ítélve az erdész fia.
      - Már le is szoktam róla - legyintett az asszony. - Majd fújunk mûhót.
      A makkos után a fenyvesnél kiszálltak, a férfi fogta a szekercét, széthúzta a vadkerítés drótját, és átbújt rajta. Az egyre sötétebb szürkületben gyorsan kivágott pár kisebb lucfenyõt. Ráfutott egy ritka duglászra is, azt nem vágta ki, csak egy picit megstuccolta, mindezt átdobta a kerítésen, majd visszabújt a résen. Felpakolta a kocsi tetejére a cuccot, az asszony pedig tartotta az egész rakományt, míg a férfi a gumipókkal bajlódott, meg a ki-kialvó zseblámpával, amelyet végül a szájába dugott, úgy világított vele. Közben egy Zsiga húzott el mellettük. Nem tûnt ismerõsnek.
      - Biztos sokorópátkai - vélték szinte egyszerre.
      Kisvártatva pöfögtek-durrogtak, zakatoltak, „kávédaráltak" vissza, miközben lassan besûrûsödött a sötét.
      - Hol az istenben van az a nyúl? - morgott a férfi. - Valaki felszedte volna?
      - Lehet - sóhajtott az asszony. - Aligha ment el a saját lábán.
      - De hát ki járhatott erre?
      - Nem csak mi vagyunk a világon.
      - Jó, jó, tudom. Például az a Zsiguli.
      - Tényleg, ki lehetett az a Zsigulival? - mélázott az asszony.
      - Ketten ültek benne, nem?
      - Egy férfi ült benne. A mellette lévõ ülésen a kabátja meg az esernyõje. Rajta a kalapja.
      - Ilyen jól láttad?
      - Bizony én. Te messzebb álltál.
      - Ja, persze.
      A férfi megvakarta állát, majd rántott egyet a sliccén.
      Egyszer csak valamiféle nagy, sötét kupac tûnt fel az úton a pásztában. A férfi egészen közel hajtott hozzá, hogy jobban lássák.
      - Jézusom! - kapta szája elé kezét az aszszony.
      Máris ugrottak kifelé mindketten.
      Pokol hevert az úton, vérének ragacsos tócsájában. Még élt, merthogy mozgott a horpasza. Mindketten lehajoltak hozzá, amikor mögöttük lassan, majd egyre szigorúbb lendülettel távolodni kezdett a Trabi fénye. Az autó mind gyorsabban gurult hátrafelé, fenyõstõl, mindenestõl, majd kiegyenesítve a kanyart: borzasztó zörömböléssel, utóbb robajjal tûnt el a mély hasadékban, az Özvegyasszony sziklája alatt. Megállíthatatlanul. Illó pillanatig az égbe világítva, mint a légvédelmi ütegek reflektorai, aztán jött a hátugrás.
      - A kurva életbe! - üvöltötte az erdész fia. - A kibaszott jó égbe!
      Szaladt volna a kocsi után, neje azonban ráüvöltött:
      - Itt maradsz, ha van eszed! Lehet, hogy felrobban. Nem láttad a filmekben?
      Logikusnak tûnt, így a férfi nem szaladt. Csak állt, s tépkedte a bajszát, nagyokat nyögve.
      Csupa vér lett, és a lelke is majdnem kiszakadt, mire a súlyos Pokollal a karjában, nyomában az egyre sápadtabb asszonnyal, árkon-bokron át, gyalog: visszaértek az erdészlakhoz. Az asszony sietett kaput nyitni, majd ment elõre, kitárni az istálló ajtaját is. A férfi letette a szalmára az összetört ebet, majd leguggolt alaposabban szemügyre venni. A tehén is csak nézte õket bambán, majdnem szétdurranó tõggyel.
      - Megyek - mondta az asszony -, tárcsázom az állatorvost.
      - A kocsmában keresd - javasolta a férje.
      - Annyit még én is tudok - szólt ellilult hangon a feleség, majd elsietett.
      A férfi a kutya megtört fényû szemébe nézett, amikor sikoltozást hallott az udvarról.
      Kirohant.
      Felesége szinte kõvé dermedve állt házuk ajtaja elõtt. Kisvártatva a férj is meglátta azt, amit a feleség. Az iszonyatosan torzra tépázott, vérbe fagyott nyúl ott hevert a küszöbön. És mintha még mindig élt volna az a nagy, bögõ szeme. Alatta rútul vicsorgott, merthogy nem maradt bõr a pofáján. Egyik füle a szájából lógott ki, a másik pedig a hátáig csúszott le, mintha valami szárnyféle lenne. Kifordult belû angyalé.
      Az erdész fiának párja ezt már nem bírta tovább: egész testét rázva tört fel belõle a zokogás. Köhögni, nyomában öklendezni kezdett, és pillanat alatt lehányta, térden alul, urának nadrágját. Utóbbi nem szólt semmit, csak állt behúzott fejjel, mint a lepisilt béka, összeszorított, oldalt lebiggyedt szájjal, mint aki ugyancsak sírni készül, aztán sarkon fordult. (Tán csak nem terhes ez megin'?)
      Az erdész fia fogta a lapátot, és elvitte a nyulat a koporsó alakú ganérakáshoz, majd megpróbálta megvigasztalni élete párját. Még viccet is mesélt neki, noha maga is érezte, hogy ez most valahogy nem megy. Ezt követõen kiderítette, amit sejtett: az állatorvos addigra már használhatatlanra vedelte magát. A kocsmaasztal alá húzódott, ott énekelt, utóbb a Himnuszt ordibálta valamiféle elõrántott, aprócska papírzászlóval a kezében, és nem akart elõjönni. Az erdész fia következésképp nem tudod mást kezdeni a kutyával, mint gondosan betakargatni egy lyukas pokróccal, amit egyszer rég még apja hozott Skóciából, meg vizet tenni az eb feje mellé. És valami imaszerûséget mormolni.
      Reggelre Pokolból elszállt a lélek. (Meghalt - mondják így is.)
      Akkor az erdész fia fogta a lapátot meg az ásót. Pillanatig megfordult a fejében, hogy agyonveri a másnapos állatorvost, aztán mégse. Hátul - az új rügyek lefagyott programját dédelgetõ gyümölcsfáknál - elhantolta az élettelen testet, Pokolra föld, majd úgy elsimította, hogy a gyerekek ne is fedezhessék föl munkájának nyomait. Utána egy vastag kötéllel meg egy annál is erõsebb lánccal, jó hosszúval, meg a karácsonyra félretett pálinkával átment a szomszédhoz, akinek erõs traktora ott pihent az udvaron.
      - Jó napot, Juliska! - kiabálta a kapuból. - Itthon van a Bandi?
      Közben örömmel gyõzõdött meg arról, hogy a behemót munkagépnek van csörlõje, saját drótkötéllel.
      - Kerüljön beljebb, szomszéd! - kiáltott vissza a szomszédasszony. - Itthon van. Ott hátul piszmog a nyulaival. Azt hiszem, éppen összeeresztette õket.
      - Jó.
      - Valami baj van?
      - Történt egy kis gikszer.
      - Ott van hátul. Nem láttam elmenni.
      - Nagyon jó.
       
      Karácsonyra nem, de húsvétra aztán lett egy kisebb síró-nyüszítõ, kaparászó doboz a nyúlfészekbe, amelyet az erdész fiának fiai csodálkozva álltak körül.
      - Mi ez? - kérdezte a legkisebbik, aki Géza.
      - Nyuszi - mondta a középsõ, aki Lajos.
      - Hülye vagy! - hurrantotta le a legidõsebb, aki István.
      - A kis Pokol - röppent ki az erdész fiának gyermetegült apai száján, mielõtt kinyitották volna a felül kilyuggatott kartondobozt.
      - Tényleg nem nyuszi - állapította meg némi csalódással hangjában a legkisebbik gyerkõc. - Akkor nem is bír cukrot tojni.
      - Meg új Trabantot sem - tréfálkozott kesernyésen az apja.
      - Dehogynem - mondta kissé elpirulva, érett combját összeszorítva az asszony, miközben félrehúzta a függönyt. - Nézzél csak ki az ablakon!
      A férfi kinézett, hát mit látnak jojózó szemei: ott áll - a kis mozgókaptárrá átalakított régi mellett - az új, tojássárga Trabant. Ha nem is vadi, azonban egészen jó állapotban lévõ.
      A totál meglepett férfiú nem kérdezett semmit, csak megfordult, megragadta feleségét, nézte-nézte elérzékenyülten, majd hirtelen és hosszú csókban forrtak együvé. Pillanatig még a gyerekek is megfeledkeztek a kicsi Pokolról. A legidõsebben át is futott valamiféle, lassan ismerõssé váló borzongás. A középsõ csak zavarba jött, míg a legifjabbat nem sokáig kötötte le a szülõi jelenet. Jól meghúzta a valamitõl hónaljszagú Pokolka farkát. A tavaszi napsugár pedig gellert kapott az új Trabi szélvédõjén. És ebben a csodás pillanatban a Trabi rádiójából megszólalt a Szabó család.
      - Nem kell aggódnod - suttogta az aszszony. - Aki tud róla, tud. De a többieknek természetesen azt mondjuk majd, hogy te vetted.
      - Az ünnepek után arany keretbe foglallak - mondta a férj.
      Mindketten úgy érezték, hogy most egy kicsit egyedül maradhatnának.
      Mint két nagyobbacska nyúl a hereföldön.
      Mert õket még olyan fából faragták, amelyik kíván: sok-sok csemetét.
      (Hej, hej!)
      Az év decemberében született meg hat kiló harminc dekával: Jolánka. Fogakkal jött a világra, erõs izomzattal, hogy késõbb majd mindenkit leszkanderezzen az óvodában.
      Még a szélütött erdésznek is nagy-nagy örömére szolgált Jolánka. A vén erdésznek, aki elõbbre már annyira belefásult az életbe, hogy keresztülfûrészelten meg lehetett volna számolni az évgyûrûit. És már csak valamiféle elmosódó skót vezényszavakat tudott pattogni. Mert egyszer járt Skóciában.

PODMANICZKY SZILÁRD:

Kóma szubsztancia 1.

(Taurus-túra)

Gyorssegély az olvasónak: A továbbiakban vegyük figyelembe, hogy tavasz van. Rügyfakadás ideje. A fák már élettel teli, csak látszólag kopaszak. Ha süt a nap, a fény erõs, melegítõ hatása egyre fokozódik, de a fák vetette hosszú árnyékban még hûvös van. A téli, kiszõkült füvek közül már sarjadnak a friss, idei hajtások.

Béla és Feri, a Taurus Gumigyár dolgozói, sétáltak az erdõben. Alig telt bele néhány perc, kisütött a nap is. Béla Ferire nézett, és szabályosan azt mondta:
      - Na, mi most már turisták vagyunk, az Isten se mossa le rólunk.
      Feri értetlenül nézett vissza Bélára, aki egy pillanatra úgy érezte, elhamarkodott volt a kijelentése.
      - Te Feri, mondta Béla, mennyit kell ahhoz az erdõben menni, hogy turisták legyünk?
      Feri megállt, körbe nézett.
      - Miért, Bélám, szerinted mennyit mentünk?
      Béla maga elé tárta a tenyerét, mintha indulás elõtt odarajzolta volna az útvonaltérképet. Majd megfeszítette az ujjait, s azt mondta:
      - Ha a fák egyenletesen lennének ültetve, és tudnánk a fák közötti távolságot, és mondjuk te, Feri, számoltad volna, hogy idáig hány fát elõztünk le az erdõben, akkor most fognék egy gallyat, és néhány írásjel segítségével könnyedén kiszámolnám, hány kilométert tettünk meg étlen-szomjan, mert annyi eszünk se volt, hogy legalább indulás elõtt megreggelizzünk, sõt, útközben is elfelejtettünk megállni tíz órakor, nem mintha tudtuk volna, mikor van tíz óra. Te tudtad, Feri?
      - Nem, Bélám, fogalmam sem volt, de most már mindegy, ami elmúlt, elmúlt, ne bolygassuk, gondoljunk inkább a szép emlékekre. Például, gondoljunk arra, mondta Feri, hogy reggel milyen korán elindultunk.
      - Jó, mondta Béla, de meddig gondoljunk erre, mert lehet, hogy tovább kellene indulnunk, elvégre túrázni jöttünk az erdõbe, és most már egy pár perce nem haladtunk egy tapodtat se, pedig minden adott, itt az erdõ, és mi is mozgásképesek vagyunk, ha hinni lehet a szemünknek.
      - Jó-jó, mondta Feri, induljunk hát, de téged nem zavar, hogy mind a ketten állandóan ugyanazt csináljuk túrázás közben?
      - Engem nem zavar, mondta Béla, bár feltûnt, hogy sokszor ugyanarra jössz, amerre én, néha cserélhetnénk is. De mivel nincs óránk, ezért csak úgy találomra, mert ha mindig én megyek elöl, akkor egy idõ után én miattam fogunk eltévedni.
      - Ha már, mondta Feri, ha már most is el nem vagyunk tévedve.
      - Honnan veszed, kérdezte Béla, hogy eltévedtünk? Olyan szép ez az erdõ, mindenütt egyforma, bármerre mégy benne, ugyanazt az élményt nyújtja, és soha nem okoz kellemetlen meglepetést.
      - Milyen meglepetésre gondolsz, kérdezte Feri, mert én nappal nem félek az erdõben, legfeljebb este, de akkor majd' összeszarom magamat.
      - Óh, Feri, mondta Béla, tudom, hogy az elmúlt tíz év bûnügyi statisztikái alapján választottuk ezt az erdõt, mert itt még a rablógyilkosok is békességben élnek egymással, de nem árt azért felkészülnünk a váratlan eseményre, ezért lenne egy ajánlatom.
      - Mondjad Bélám, én szándékosan hallgatok.
      - Szerintem, mondta Bélám, a legfontosabb feladat, hogy megfelelõ túlélési stratégiát válasszunk magunknak, az pedig az, hogy egy rövid idõre tábort verünk, lehelyezzük a hátizsákokat, és a hátizsákból kicsomagoljuk a reggel becsomagolt elemózsiát, és a bugylibicskánkkal kényelmesen nekilátunk, így ha evés közben támadnak ránk, nem kell a hátizsákban kotorászni a bugylibicska után, hanem az már eleve ott van a kezünk ügyében, és falatozás közben jól megvédhetjük magunkat, ha erre bármikor szükség van.
      Azzal nekiláttak, kicsomagoltak a hátizsákból, és a bugylibicska segítségével falatozásba fogtak. De alig ment le az elsõ falat a torkukon, már meg is támadták õket. Elölrõl öten, hátulról pedig hatan kerítették be õket, és követelték tõlük az ékszereket. Béla Ferire nézett, Feri vissza, majd Béla elszámolt háromig:
      - Egy, kettõ, három, és mindketten a haramiákra vették magukat, nem törõdve jövõvel és múlttal. De hiába. Mert mire Béla és Feri odaért volna, ahol a haramiák álltak, a haramiák mindig arrébb mentek, és most már onnan követelték az ékszereket. Akkor Feri odaszólt Bélának, hogy:
      - Akkor most mi legyen?
      Béla megszívta a fogát, és bölcsen a haramiák felé fordult:
      - Kedves haramiák, ugyan, mondjátok meg nekem, miféle ékszereket követeltek rajtunk, mert nekünk, nekem és a Ferinek, az az érzésünk, hogy alaposan összekevertek bennünket valakivel, ugyanis mi a Taurus Gumigyár dolgozói vagyunk, nem pedig az Óra és Ékszer Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói. Akiket ti kerestek, az a Gyuri és a Hajnalka, õk vegyes páros, és nem a kék, hanem a sárga turistaút mentén haladnak. De azt meg ne kérdezzétek, hogy náluk van-e az ékszer, mert már egy hónapja váltott mûszakban dolgozunk velük, amit õk ellopnak nappal, arról mi éjszaka semmit sem tudunk.
      Erre kiállott a haramiák vezére, egy lépést tett elõre.
      - Ide figyelj, Béla, mi most elmegyünk, de ha kiderül, hogy te vagy a Gyuri, a Feri meg a Hajnalka, akkor visszajövünk, és úgy odakötözünk benneteket egy fához, hogy megbánjátok.
      - Menj csak, vezír, mondta Béla, tedd próbára, amit mondtam, bár megvallom, szerintem nem sok eszed van, mert ha én, Béla, én lennék a Gyuri, a Feri meg a Hajnalka, akkor gondolod, hogy párkapcsolatunk csúcsán itt uzsonnázunk az erdõben?
      - A fene se tud rajtatok elmenni, mondta a vezír, de azért most elmegyünk.
      Azzal intett a többieknek, és mintha a föld nyelte volna el õket, egy idõ után már csak távoli köhögésük hallatszott.
      Béla és Feri visszaültek a hátizsákok mellé, és még csak meg sem kellett tisztítaniuk bugylibicskájukat, folytatták a lakmározást.
      - Te Feri, mondta Béla, te is kolbászt hoztál? Azt hittem, szalonnát hozol, mert én jó sok kolbászt hoztam, és arra gondoltam, hogy te meg jó sok szalonnát, és akkor legalább az elemózsia felét kicserélhetjük egymás között.
      - Sajnálom, Béla, mondta Feri, én is kolbászt hoztam, mert te a múltkor szalonnát hoztál, meg én is, és azt hittem, hogy akkor most is szalonnát hozol. De belátom, mind a ketten tévedtünk, de jókorát, ekkorát, azt hiszem, még soha az életben nem tévedtünk.
      - Ne is mondd, Feri, mondta Béla, én mindjárt leszúrom magam.
      Azzal összecsomagoltak és indultak tovább, ám ezúttal egymás mellett haladtak, hogyha eltévednek, ne kelljen egymást okolniuk.
      Az erdõség sík terepe elõbb kisebb lankákba váltott, majd komolyabb lankák következtek, késõbb egészen zegzugos dombok szabdalták a terepet. Már mindketten fújtattak, mint egy gumimatrac, amelyiket hol fölpumpálnak, hol leeresztenek, így aztán soha nem tudják vízre bocsátani.
      Feri már épp mondani akarta Bélának, hogy megszomjazott, ihatnának egy kisüstit, amikor az egyik domb oldalában megpillantott egy borospincét, amelyiknek kétszárnyú ajtajának egyik szárnya nyitva állt, mögötte pedig csalogató sötétség honolt. De Béla volt a gyorsabb, õ mondta ki hamarabb:
      - Borospince!
      A Taurus Gumigyár két dolgozója, Feri és Béla, már lassan a hazaútra gondoltak, de úgy gondolták, hogy azért ebbe a borospincébe még lenéznek, mert úgy tûnt, mintha az ajtófélfán szintén lenne egy kék turistajelzés.
      - Na, mit szólsz, Bélám, hova hoztalak, mondta Feri.
      - Rendkívül ügyes vagy, de valld be, Feri, mondta Béla, hogy fogalmad sem volt róla, hogy itt áll ez a pince. Mert ha tudsz róla, nem hiszem, hogy uzsonna után annyi vizet iszol.
      - Bevallom, Béla, férfiasan, mondta Feri, nem tudtam a borospincérõl, és ha indulásunk elõtt azt mondja valaki, hogy itt van ez a borospince, nem hiszek neki, sõt, fogadást ajánlok, száz az egyhez, hogy itt nincs borospince, mert az erdõben még soha nem láttam borospincét; rossz az infrastruktúra, és vajon hogy hozták volna ide azokat a nagy hordókat, ha nem egy húsztonnás Kamazzal, ami pedig a jelen talaj tektonikai viszonyai között irreális képtelenség.
      - De azért jó, hogy nem fogadtál, Feri, mondta Béla, most akkora adósságod lenne, mint egy ház, és külön mûszakot kellene vállalnod a Taurus Gumigyárban, hogy ha jogilag jogerõs volt a fogadás, akkor ki tudd fizetni a veszteséged. Na, de ne vesztegessük a drága idõt, lépjünk be a pincébe, mielõtt itt ér a hajnal.
      Ahogy ezt Béla kimondta, nagy csattogásra lettek figyelmesek, amely a pincébõl jött. A borospince ajtajában váratlanul megjelent Gyuri és Hajnalka, az Óra és Ékszer két dolgozója, strandpapucsban és fürdõköpenyben, mindketten rohantak elfelé, szerelmesen, Hajnalka Gyuri kezét fogta, Gyuri Hajnalkáét és az ékszert, amely úgy csillogott, mint napon a fóliába csomagolt szalámis zsömle.
      - Na, ezt megúszták, mondta Feri, a haramiák a másik útvonalon keresik õket, így az ékszer is megmarad, és végre boldogok lehetnek, ha kijutnak az erdõbõl, bár megvallom, Bélám, a munkahelyi kapcsolatok nyolcvan százaléka az elsõ fellángolás után hamar elsorvad, mert mire legalizálni tudják a párkapcsolatot, addigra a kollégák ösztönös rosszindulata fejét veszi a két szárnyaló indivíduumnak, pláne az Óra és Ékszernél, ahol a szerelmespár-koncepció nem fér össze a profil marketingstratégiájával.
      - Te Feri, mondta Béla, ugye te nem félsz attól, hogy azért, mert mi a Depesmód koncert óta együtt túrázunk, suttogni kezdenek a hátunk mögött?
      - Ugyan, Béla, röhögött Feri, ez a Taurus Gumigyárban soha nem fordulhat elõ, mert kizárt.
      Béla boldogan biccentett, és a „Piramison evett a Pista egy tiramisut" dallamára megindult lefelé a borospincébe. A pincében elõbb káprázott a szemük, de hamarosan megszokták a félhomályt, és kicsit beljebb, egy oldaljáratban meglátták a nagy hordókat, amelyek oldalán ez a felirat állt: BOR.
      Na, Feri mindjárt elõ is kapott egy malaclopót, ám Béla rászólt:
      - Észnél légy, Feri, mire mégy a malaclopóval, ide borlopó kell!
      Feri elhajította a malaclopót, és megragadott egy borlopót, aminek alsó végén hosszú gumicsõ tátongott, ennek szabad végét eresztette le a hordóba, és csak szívta-szívta a bort. De a bor nem jött.
      - Jaj, Ferikém, mondta Béla, hát nem látod, hogy kétszáz méter gumislagból szívod a levegõt, így soha nem jutsz a végére! Vedd le a gumit, s hamar, csak a borlopót dugd le.
      Így már jó volt, és jó volt a bor is; úgy boroztak, mint akinek se anyja, se apja. Amikor már jó szittyósnak gondolták magukat, elõbb fokozatosan sötétült körülöttük minden, majd hirtelen becsapódott a borospince ajtaja. Feri és Béla nem mozdult. Mindketten azt hitték, hogy a sötétben egymásra néznek.
      - Az ajtó, mondta elõbb Feri.
      - Ja, mondta Béla, mindjárt gondoltam, hogy nem a szememet nyomtam ki.
      - Gyújtsunk tüzet, és próbáljunk meg kiszabadulni, mondta Feri.
      - De mivel, Ferikém, nincs gyufánk, mondta Béla.
      - Sebaj, mondta Feri, az elemlámpával is elboldogulunk.
      Feri elõkotorta a lámpát, rávilágított a bejárati ajtóra, és lökdösték, cibálták, ahogy fizikai erejük engedte. De az ajtó csak nem nyílt. Mindketten összeroskadva ültek az ajtó tövében; elõbb Béla szólalt meg:
      - Na, Ferikém, most rábasztunk.
      - Úgy van, válaszolta Feri. De te Béla, folytatta Feri a gondolatsort, nem lehetséges, hogy van a pincének másik kijárata, különben hogy csapta volna be a huzat?
      - Minálunk három ablakot is ki kell nyitni néha, hogy huzat legyen, mondta Béla, a gyerekszobáét, a konyhaablakot, meg a tetõablakot, de ha lehet, azt inkább nem nyitjuk ki; valaki folyton franciadrazsét dobál be rajta.
      - Akkor lehet, mondta Feri, hogy három kijárat is van. Induljunk hát, mert már úgyis sötét van!
      Megtöltöttek pár palackot borral, és egymás részegségét vizsgálva elindultak, hogy megkeressék a másik kijáratot, netán, a harmadikat.
      - Berúgtál már, Béla, kérdezte Feri.
      - Nem, mondta Béla, és te?
      - Én se, mondta Feri, és ittak tovább és mentek tovább.
      - Lehet, hogy nem is bort iszunk, mondta Béla.
      - Hát mit, kérdezte Feri.
      - Nem tudom, mondta Béla, lehet, hogy szõlõmárkát, csak nincs benne szénsav, mert még palackozás elõtt áll.
      - A fenébe, mondta Feri, akkor hajítsuk el nyomban az üvegeket, mert én utálom a szõlõmárkát, és az eldobott üvegekkel azt is megjelölhetjük, merre jártunk már.
      Indultak tovább, és a továbbiakban idõnként eldobtak egy-egy üveget.
      - Te Feri, mondta egyszer csak Béla, tudsz-e te nyomókötést csinálni, mert azt hiszem, kinyitva raktam vissza a bugylibicskát a hátizsákba.
      - Ne törõdj vele, Bélám, a kolbász meg a kenyér is steril volt, nem lesz semmi bajod, és ha ügyesen mégy, nem feszegeti a kés a sebet, és meglátod, minden jóra fordul. Inkább azt szeretném tõled megkérdezni, hogy nem találod-e furcsának, hogy mi, a Taurus Gumigyár dolgozói, eltévedtünk egy pincelabirintusban.
      - Hát tudod, mondta Béla, amikor a Kohászati Vasmûben dolgoztam, és idõ elõtt le akartam magam rokkantosítani, akkor is azt mondták, rossz úton járok, és most nézz rám, teljesen egészséges vagyok, leszámítva, hogy néha pótcselekvésként búzakalászokat rajzolok a tusolóban.
      - Az csak attól lehet, hogy amikor az Ikonográfiai Vállalatnál dolgoztál földmérõként, a sejtjeidbe ivódott a szakma, és valahol ki kell adnia az embernek a felhalmozott indulatokat.
      - Köszönöm, Feri, mondta Béla, megnyugtattál, s ha egyszer kiérünk innen, hálás leszek neked.
      De akkor már ott álltak egy nyitott ajtó elõtt, amelyen egyenletesen ömlött be a fény.
      - Hurrá, mondták mindketten, s végre kiléptek a szabadba.
      Béla hátán és lábán már megalvadt a bugylibicska által kiontott vér.
      - Te Béla, nem tûnik neked ismerõsnek ez a hely, kérdezte Feri, mintha itt jöttünk volna be!
      - Ne is mondd, Ferikém, nekem mindvégig az volt az érzésem, hogy körbe-körbe megyünk, mint mikor a barackbefõttet akarom kiszedni az üvegbõl kiskanállal.
      - Vajon hány napot töltöttünk odalenn, kérdezte Feri, a pince tervezõmérnökének elképzeléseinek kiszolgáltatva?
      - Minden bizonnyal sokat, mondta Béla, mert megint tavasz lett, és nem aludtunk egy szemernyit se, mert alvás nélkül az idõ és az ember élete végtelennek tûnik. Úgyhogy mielõtt elindulnánk haza, szerintem pihenjünk egyet, hogy ha a mûvezetõ elé lépünk, megfontoltan tudjunk válaszolni, mert én már a Taurus Gumigyárból akarok nyugdíjba menni, és valahogy el kell érnünk, hogy ezt az egy évet vagy fizetés nélküli szabadságnak vegyék, vagy táppénznek, tekintettel arra, hogy most már ideje lenne összecsukni a bugylibicskát.
      Alighogy a hátizsákkal együtt leültek a fûbe pihenni, a bokrok mögül neszezést hallottak, és csakhamar megjelent elõttük tizenegy õsz hajú, szakállas manó. Csakhogy ezek a manók nem jóságosak voltak, mert mindannyian csõre töltötték a fegyverüket, és vezérük egy lépéssel elõre, kiállt szónokolni.
      - Na te Béla, na te Feri, nem bújhattatok el elõlünk. Úgy húsz évvel ezelõtt, utolsó leheletükkel azt vallották, a Gyuri meg a Hajnalka, hogy nálatok van az ékszer.
      - Add oda nekik, mondta Béla Ferinek megenyhülve.
      - De Béla, kiáltotta Feri.
      - Add oda, azt mondtam, parancsolt Ferire Béla.
      Feri egy darabig maga elé nézett, aztán benyúlt a hátizsákba. Elõhúzott egy szál kolbászt, és odaadta a vezírnek. Amikor a vezír átvette és a nyakába akasztotta, a manók ujjongva lövöldöztek a levegõbe, majd elvonultak a sûrû erdõbe.
      Feri és Béla összecsapták tenyerüket, és e taps visszhangzott tovább, erdõn és mezõn, szántón és mûvelés alól kivont földterületen, még a rádiócsillagászok oszcillátorai is sûrûbbre rajzolták a szinuszgörbét, mígnem az ordináták és az abszcisszák egymásba hajolva végleg elsimultak.

FORGÁCH ANDRÁS:

Zehuze

jekarati, jekarati, nem válaszolsz, egy levél visszajött, az utak Jerusalem felé lezárva, az öreg dámáról semmi hír, itt a vég, apus azt mondja, angolul írjak, ne héberül, most már végképp nem tudom, milyen nyelven írok, rosszabb vagyok, mint egy analfabéta, mert annak legalább nem kell választania, vihar elõtti csönd, de a zsidók olyan otthonosak ebbe, az izgága zsidók, a bajba, hogyha nincs baj, csinálnak maguknak, igaz, most nem csak mi csináljuk, úgy érzem magam, mint amikor tizenhét évesen elõször elmentél végleg hazulról, sztám, bumm, bevágtad az ajtót, mert apád megpofozott, ráadásul nem is volt igazad, igaz, neki se, egyikteknek se, de hát imádott, így hát meg kellett téged pofoznia, egy apának ez szinte kutyakötelessége, egyetlen határozott, szép kemény pofont lekeverni ebbe a büdös életbe, hogy fájjon, és akkor te eltûntél, semmi hír, hetekig, sum, klum, hósech, ha láttad volna, hogy sírt utána, én csak hallottam, bezárkózott a szobájába, merõ könny volt az az ember, épp annyira szentimentális a lelke, mint amilyen száraz, mint a fûrészpor, csöpög az érzelmektõl, közben Jahvét játszik, kérlelhetetlen, a szeme jegesen villog, belül meg omlik szét, mint a homokvár, ezért imádom, csókolom a gyönyörû madárkarom ujjait, ha bánt, és te ebben az országban, ebben a zsebkendõnyi Árecban, ahol még eltûnni se lehet, mert mindenki ismer mindenkit, névrõl, kolhaolám, de még a húgod, Hanna se tudta, hogy hova szöktél, vagy ha tudta, nem mondta meg, kolhakavód, hallgatni azt tud, valaki mégis meglátott aztán, hogy abba a nevelõtáborba, hol? a Gálilban, libasorban mászkálnak utánad a taknyos kis árvák, amerre mész, mindig utánad, háromévesek és tizenhárom évesek, és olyan voltál, mint a Nap, azt mondta az az illetõ elvtárs, hogy szép voltál, mint a nap, egy istennõ, rongyos kölyköket tanítottál énekelni és mosakodni és tornázni és körmöt vágni, aztán egy hûvös hajnalon megláttak lóháton is, avval a baháj herceggel, avval az arab fiúval, avval a dúsgazdag arab fiúval, az apjáé volt fél Jordánia, mi is a neve?, gyönyörû volt, mint Dávid, göndör hajfürtök, a mellkasa bronz, és vékony, mint a penge, hajlékony, mint a párduc, a szeme kátránycsillogású, hozott vissza lóháton valahonnan, édes kicsim, motek seli, akkor féltem így, reszkettem valósággal, semmi bajom az arabokkal, csak téged meg ne öljenek, ti ilyenek voltatok, te is és Hanna is, hogy kellett nektek egy darab arab, a legszebb, legokosabb, leggyönyörûbb arab fiú a Middle-Easten, és akkor elküldtem az egyetlen embert, akiben még megbízhattam, a szélhámos bátyámat, a bácsikádat, hogy hozzon vissza, õ volt képes, a maga halandzsanyelvén, a maga rámenõs stílusában elhitetni veled, hogy baj van, õ tudta, mit kell tennie, most megint elviselhetetlen ez a csönd, itt a negyvenhetes év, eltûntél az életembõl, itt meg lövöldöznek, az angolok pakolnak, pakolnak, itt meg lövöldöznek, te meg talán Prágában ülsz már, ha egyáltalán eljutottál oda, és nem süllyedt el a rozoga hajó a tengeren, az angolok lelépnek, elpucolnak, ezt már írtam, az ember állandóan körbejár a gondolataival, most nem tudom, lehet, hogy jobb lett volna, ha mégis itt maradnak, és nem menekülnek, mint a patkány a süllyedõ hajóról, itt még semmi sincs kész, itt csak a nyers erõszak van kész, nincs beszéd, csak ütnek, kérdés nélkül, robbantanak, gyilkolnak, zsarolnak, fenyegetõznek, nem lehet senki szemébe nézni, mégis megbántam, nagyon megbántam, hogy azt mondtam, eredj, pedig mást most sem mondhatok, áni mictaéret, rossz anyád voltam, azt a szép baháj fiút is hagyni kellett volna, hagyni kellett volna, hogy eltûnj, amikor most az iskolában összecsomagoltam, cigányélet, éjszaka lövedékek fütyülnek az olajligetekben, persze, amilyen pancserek, ezek biztos egymást lõdözik, apád felpofozott téged, mert imádott, megsértõdtél, mert imádtad, hát rádrivallt, hogy csöndben kell lenni, amikor mások ünnepelnek, ha Sabbat van, te lehet, hogy nem vagy vallásos, akkor sincs zenehallgatás, legyen akár a Toscanini a IX. szimfóniával a rádióba, te meg viszszakiabáltál, valami csacskaságot, pedig tisztelni kell a mások szokását, még ha meg is akarod változtatni a világot, kislányom, ezt ne felejtsd el, tisztelni kell, persze ezt már tudod, te kis forrófejûm, te meg eltûntél, na akkor éreztem ezt az ürességet, és amikor tegnap összepakoltam a holminkat az iskolában, szegényes kis motyónkat, mi, meg az a sok száz diák, földönfutók leszünk, mint a fiatal szerelmesek, nem tudom, mi jött rám, talán a sietség, egy halom levél, Hanna meg a te leveleid, amiket gyerekkorotokban írtatok, bubale, bubale, jaj, bubale, fogtam, és a tûzbe dobtam mind, minek cipeljem, gondoltam, annyi kacat van az életben, és aztán, ahogy néztem a lángokat, a kis gyerekkezeitek égtek el, micsoda szomorú temetés, egyszer csak sírni kezdtem, hát milyen anya vagyok én?, és semmi hír, szülési kínok, roszszabb, szülési kínok már mióta, nem tudni, miféle szörnyet hozunk a világra, ennyi erõszakból nem születhet jó, ha most itt lennél és megmasszíroznál, ahogy csak te tudsz, ahogy Beirutban tanultad, az amerikaiaknál, utálom az amerikaiakat, de egy Howard Fast-regény boldoggá tesz, fáj minden csontom, pedig még csak 49 vagyok, de a cukor megöl, a szívem gyenge, mért engedtelek el a vakvilágba, a postásunkat is megölték, milyen rendes fiú volt, biciklizett, egy eltévedt golyó, de valaki kivágta a szívét, azt mondták, ki lehet ilyen gonosz?, miféle világ lett itt?, az árokban feküdt, körülötte a szétszórt véres levelek, azt hittük, a háború után nem lesz több háború és most itt vagyunk a közepében, örülök, hogy elengedtelek, hiába fáj, jekari, perverz vagyok, lomizeolám, emlékszem, 29-ben, mikor õszöreg apám házát fölgyújtották az arabok, ki mentett meg minket, ki jött éjjel, hogy aludjunk náluk?, ki mentett meg minket?, egy arab, egy másik arab, egy arab család, és tényleg perverz vagyok, ennek tényleg nincs semmi értelme, én az arabokat, a hülye arabokat, a szerencsétlen arabokat sajnáltam, akik felgyújtották a házunkat, tudtam, hogy a vesztükbe rohannak, zehuze, nem volt nagy ház, egy lankás dombon, emlékszel, 30 dunam kopár föld, kövek, kövek, semmi több, hófehér kövek, egyetlen szoba, két lyuk, hányan elfértünk benne!, volt, hogy tizenheten ott aludtunk, reggel megszámoltam, nem lehetett a földre lépni, ott volt a lófogú Lotti, akit imádtál, bebújtál hozzá a takaró alá, mesélt neked, román nõnek egész rendes volt, okos, a férje, egy idegroncs lett belõle, a Moreno, spanyol, persze, a polgárháború után lehet, hogy én is idegroncs lettem volna, most Londonban van gumigyára, örökölte, ebbe is bele fog bolondulni, egy kommunista gyáros, aki a csirkét nem hajlandó kézzel enni, csak villával, késsel, és rajong Schubertért, kvartettezik minden hétvégén a bolond barátaival, ha kimarad egy ilyen hétvége, verekszik, egy kis veteményest próbált anyám csinálni, nyomorogtunk, éheztünk, de jó volt éhezni, a távolban Jerusalem, autóbusszal harminc perc, gyalog két óra, hányszor megtettem azt a távolságot, az összes festménye bennégett az öregnek, és akkor megbolondult mindenki, és jött Szalem felesége, Hamida, éjjel, ugattak a kutyák, hogy mi milyen gyerekek voltunk!, ültünk, beszélgettünk, azt hittük, hogy majd a fejünk fölött elvonul a vihar, bezörgetett, és gyorsan beszélt, úgy hadart, szinte sírt, hogy nem értettük, bár pár szót azért tudtunk arabul, micsoda drága emberek voltak azok, hogy most azonnal, tékéfumijád, hogy egy percet sem lehet várni, és menni kellett, menekülni, úgy bújtattak, mint a zsidókat Európában, enni adtak, egy hét múlva, amikor már kitombolták magukat a rombolók, visszatértünk a romhoz, és nem tudom, valamilyen ünnepélyes szomorúság volt bennünk, valamilyen iránytalan szomorúság, mintha mostantól minden megváltozna, elmúlt a baj, mint a betegség, kitombolta magát, hívtunk egy fényképészt, és mindannyian, Szálem, Hamida, az öregeim, néhány gyerek, akik ott kergetõztek a kormos oszlopok körül, lefényképeszkedtünk, és nem tudom, mi ez, soha annyira nem reménykedtem abban, mint akkor, hogy az erõszak véget ér, abban az évben, mert mindenki belátja, hogy értelmetlen, 29-ben, lányom!, micsoda egy kötözni való mesugaat vagyok, micsoda egy buta tyúk, mi volt azóta?, végig se tudom szinte gondolni, és most te is eltûntél, építeni a demokráciát, Hanna is máshol lófrál, itthagytál, most, ebben a pillanatban megjött az elsõ leveled, Athénból, micsoda boldogság, hallom, Robi kitett magáért, a nyelvzseni, és átvette a rémuralmat, mondd, az Akropoliszon tényleg a világszabadságról tartott szónoklatot?, és franciául?, hát azt meghallgattam volna, gondolom, három zsidóvicc nélkül nem úszta meg a hallgatóság, na, a görögök is megérik a pénzüket, meg a törökök is, de a görögök még inkább, hogy király kell nekik, pedig milyen szépen harcoltak a háborúba, mennyi éhezés, mennyi áldozat, az angolok biztos ott próbálják behozni, amit itt eltréfliztek, mindig csak a gyilkolás, a gyilkolás, ez a Churchill egy nagy gazember, nem tudom, egy buldog, egy véresszájú buldog, az angol imp. igazi kiszolgálója, olyan a feje, mint egy nagy csecsemõnek, remélem, múzeumba is mentetek, és nem csak a proletariátus világgyõzelmérõl beszélgettek tábortûz mellett, én ugyan csak egy buta vénasszony vagyok, de azt tudom, hogy omanút nélkül nem megy, az olyan, mint a szerelem, Hanna meg dafke ezt a biológust, ezt a birkológust imádja, ezt a Norbertet, ezt a jekét, az meg olyan halálosan féltékeny rá, persze én is az volnék ha Hanna lenne a feleségem, ez a hallgatag, titokzatos perszóna, mintha nem is az én lányom volna, én folyton fecsegek, õ meg folyton hallgat, soha nem lehet tudni, mire gondol, és olyan gyönyörû, hogy ránézni se, mit eszik ezen a harminc évvel idõsebb szálkás férfin, na jó, ha még velem flörtölne, egyébként teszi, virágot hoz mindig, és megszorítja a kezem, hú de jó meleg, erõs keze van, nem is nézném ki abból a hideg német szemébõl, az a vicc, hogy ezek a német zsidók németebbek a németeknél, folyton Goethét meg Heinét szaval, persze apussal versenyezhet, de hogy Hanna mit eszik ezen a jampecon, akiben az egyetlen jó, hogy van egy lenyitható tetejû ezüstszürke Ford de luxe-a, ami nagyon jól áll Hannának és ráadásul hithû kommunista, és oroszul is tud állítólag?, és egész nap a birkákat figyeli, leírom, pedig nem szabadna, Hanna, azt hiszem, teherbe esett, valahogy olyan furcsán néz, olyan anyásan, de megkérdezni tõle?, azt próbálja meg az úristen, ha nem akar szólni, akkor hallgat, olyan, mint egy téglafal, könyörtelen, mondd, Prágában már verekednek a zsidófiúcskák?, kijöttek a gettóból és máris tépik a szájukat?, még szerencse, hogy a népi demokráciák olyan türelmesek, remélem, Robi nem keveredett bele semmibe, hány platform van?, egyik trockista, másik meg bundista, harmadik meg csak a fegyverbe hisz, az ember nem ismeri ki magát, persze, hogy meglesz az Állam, meg kell lennie, ez ellen nincs mit tenni, majd a zsidó és arab proletariátus kéz a kézben - (itt a levélbõl hiányzik két és fél oldal) - Végre megkaptuk november 5-i leveledet, igazán hálás vagyok a szívjóságodért, mi ezt meg se érdemeljük, hogy albérletben?, vagy mit írsz, kommunában, na hát ott aztán Robival vigyázzatok, mert tudom, hogy Robi szereti az édességet, és a kommunában, voltam én is, hol, a Bécsi ucca?, külsõ Bécsi ucca?, azt a vidéket nem ismerem, hát csak vigyázzatok magatokra, az Ifjúsági Világtalálkozó biztos gyönyörû lesz, egy szál kabátba leszálltatok a Nyugatinál?, de jó lehetett megérkezni, csak ne vesd bele magad, kicsim, ahogy szoktad, mint a bolond, nehogy baj legyen belõle, és mondom, Robi szereti az édességet, én is szerettem, de Robi még jobban szereti, na, hallgatok, az ilyesmit nem jó emlegetni, mert még meghozza a bajt, persze jobb elõre tudni, remélem, azért van egy zugotok, egy szekrényetek, már az is borzalmas, hogy közös vécére kell járni, persze az ember könnyen megszokhatja, féltelek, bubale, Robit itt kirúgják a pártból, mert dezertõr, ott meg nem veszik be, akkor micsináltok?, amikor Beirutban voltál, akkor is féltettelek, mondd, megeszed még a heringet csokoládéval?, mit eszel, tényleg, ez nagyon fontos, bírod a magyar kosztot?, pacal, meg jó zsíros pörköltek, meg gulyásleves, ezt mind meg kell szoknod, biztos hiányzanak, az itteni ízek, de az itteni cirkusz ne hiányozzon, kicsim, mennyire boldog leszek, ha megtalálod ott a helyed, el nem tudod képzelni, hogy itt nálunk most milyen feszült a helyzet, pedig már azt hihette az ember, két évvel a vilh. után, hogy kitombolták magukat, de nem, itt ma senki se tudja, mit hoz a holnap, vagy mi lesz a jövõ héten, egy óra múlva, mindenki csak beszél bele a nagyvilágba, sõt, az ember elvtársai kezdik a legnagyobb hülyeségeket mondani, na jól leszid majd Apus, hogy ilyeneket írok, ráadásul levélbe, persze nem írtam neveket, tudnék neveket is írni, mostanában még Apus is elveszti néha a fejét, itt napról napra nõ a zûrzavar, a chaos, ebbe az iczike-piczike kis országba, ami nem is igazi ország, de még csak nem is gyarmat, hanem mandátum, elég leleményesek ezek a kolonizátorok, ami az elnevezéseket illeti, de nem tudom, hogy lesz-e belõle valaha is ország, akkora fölfordulás van itt egy pár dunam földért, mint máshol egy egész földrészért, itt nem tud senki megülni az okosabbik felén, véres vitákat folytatnak a nagy semmirõl, kinevezik magukat mindenfélének, amint együtt van öt ember, alakítanak egy roppant fontos szervezetet, már pecsétjük meg zászlajuk is van, és szövetségeseket meg ellenségeket keresnek, én már nem tudok eligazodni, különben egyfolytába mindenféle rémtörténeteket lehet hallani, aminek a fele se igaz, mi persze itt alig jutunk hírekhez, vannak napok, hogy teljesen el vagyunk vágva a nagyvilágtól, nem tudom, örüljek-e neki, vagy sírjak-e rajta, de hát az embert, aki megszokta, hogy véleményt cserél a világgal, apátiába tudja dönteni, ha a világ, bármilyen ronda is, megszakítja vele a kapcsolatot, nem azért mondom, hogy féltsél minket, minket nem kell félteni, mivelünk az elmúlt ötven évbe már minden megtörtént, a brittek persze mossák a kezeiket, nekik annál jobb, minél roszszabb, akkor aztán majd, ha folyni kezd a vér, megint mutogathatnak mindenkire, zsidóra, arabra, és aztán majd ha lõni fognak a tömegbe, mint három éve Jerusalemba az uccán, és jönnek a letartóztatások, már nem tudom, mikor lesz vége, csak annak örülök, hogy ti ott vagytok, biztonságba vagytok, és ha úgy döntesz, drága kislányom, hogy ott maradsz végleg, én ebbe nem szólhatok bele, vagyis beleszólni beleszólhatnék, hiszen az anyád vagyok, de nem akarok beleszólni, neked kell tudni, mi a jobb neked, itt lenni, ahol nem lehet még kenyeret se kapni, ahol nincs hús, és ahol a kutakba mérget szórnak, vagy ott lenni, ahol mégiscsak valami új kezdõdik, nem lehet tudni, kik mérgezik a kutakat, az is lehet, hogy a mieink, és a brit oroszlán csak csóválja a farkát és élesíti a körmeit, azt lehetett hinni, hogy a vilh.ban már elég vér folyt el, de az oroszlán csak oroszlán marad, és fõleg az imp. oroszlán imp. vagyis imperialist oroszlán és nem impotens oroszlán marad, de lehet még belõle fogatlan oroszlán is, bár ezt senkinek se kívánom, mert nekem sincs már túl sok fogam, és most is ki akarja húzni az egyiket a Cvi doktor, ez az áldott jó lélek, aki ha meglát egy fogat, akkor azt azonnal ki akarja húzni, Apusnak a múltkor tévedésbõl kihúzott egy fogát, a jót, aztán már csak nevetni tudtunk, de hát ilyen az élet, zehuze, elõbb-utóbb csak kiesett volna, mondja Apus, a nagy filozopter, de azért én nagyon mérges voltam és meg akartam mondani a véleményemet a doktornak, de Apus megtiltotta, de azt már szentül elhatároztam, hogy se én nem megyek hozzá többet, se Apust nem engedem hozzá, innen még odautazni is életveszélyes a mostani idõkbe, az embert lelövik a nyílt uccán, és akkor még a Cvi is jön, egy igazi lámedvov, jó lélek, isten óvjon a lámedvovoktól, akik nem tudnak fogat húzni, persze most a világnak kisebb baja is nagyobb annál, hogy mi van két vénember fogával, és valóban, ha az ember más baját nézi, a sajátját felejti, azért jó, ha az ember néha törõdik is magával, és ezt nem véletlenül mondom most, mert a fényképeken nagyon sovány vagy, kislányom, ez nem az én lányom, gondoltam, olyan vagy, mint egy sovány macska, és én a kövér macskákat szeretem, de ne sértõdj meg, nagyon boldoggá tettél a képekkel, de azér egyél rendessen, egy anya azt szereti, ha a gyereke szép kövér, annyira elszomorított, hogy azt írod, hogy ha mi nem megyünk oda, akkor te visszajössz ide, már nagylány vagy, ideje lenne már leválni a drágalátos szüleidrõl és a saját életedet elkezdeni, ha orvosi tanulmányokat folytatsz, akkor teljes szívvel, ne csak félszívvel, biztos kitûnõ orvos lesz belõled, a beiruti okleveledet elfogadják?, próbálj meg ott beilleszkedni, most már igazi felnõtt vagy, elválasztottak a családodtól, új családot alapítottál, vagy fogsz alapítani, igaz, Robi mostanába nagyon hallgat, itt mi minden követ megmozgatunk, hogy elkerüljük a botrányt, mert nem jött viszsza, vagy csak nem megint összevesztetek?, annak nem örülnék, nem mintha olyan tragikusan venném a lányaim házasságát, ahogy jön, úgy veszem, láttam én már karón varjút, ami a szívemen, az a számon, gyerekes vagy, mikor azt írod, hogy nekünk pihenésre van szükségünk, remélem, hogy soha nem jön el ez az idõ, senki sem gondolhat a pihenésre, amíg csak lélegezhetünk, én nem vagyok aktív, de Apust életben tartani, egész embert követel, nálatok most sokkal könnyebb, mint nálunk, és azt se felejtsd el, kislányom, hogy te fiatal vagy és képes vagy asszimilálódni, mi már egyszer végigcsináltuk Palestina kedvéért vagy harminc éve, és meg kell mondanom, hogy én gyûlölnék újra meg újra vándorolni, még a gondolatától is kiráz a hideg, mi zsidók fura egy népség vagyunk, mindig úton, és én ugyan nem tudok arabusul, de érzem, hogy nekem itt a helyem, végül is csak egy öreg zsidónõ vagyok én, hova menjek, különben pedig a legfontosabb az, hogy mi k.isták nem választhatunk, nem tehetjük azt, amit akarunk, most azt mondhatod, hogy tanulni fogok, gyarapítom a tudásomat és majd azután visszatérek, hogy még többet adhassak, ugyanilyen erõvel ott is maradhatsz, a szobádat mindenesetre még egy-két hónapig tartani fogjuk, bár igen drága, és nincs semmi pénzünk, jöttök?, maradtok?, én rátok bízom a döntést, persze, mit is tehetnék mást, el nem tudod képzelni, édes kislányom, mennyire szeretném hallani, ahogy magyarul beszélsz, azért csak vigyázz a magyar nevek írásával, még mindig a Karolina úton laktok? A húgocskád megint elutazott Beirutba, rettentõn hiányzik, azt se tudom, mihez kezdjek nélküle, most már egy lányom sincs mellettem, úgyhogy majd keresek valakit, aki szeressen, vagy akit szerethetek, nagyon remélem, hogy javulni fog a viszonya Norberttal, ilyen rossz még sohase volt, Norbert már azon van, hogy elhagyja, nem egészen értem ezt a Hannát, nem tudom, mit akar, szerintem õ se tudja, végre már eldönthetné, hogy vele vagy nélküle, csak megesik a szívem azon a szerencsétlen pasason, a tudósok mind hülyék, tele van a fejük a birkáikkal meg a mit tudom én mijükkel, de hát már nem mai fiú és annyit segített nekünk a legnehezebb idõkben, Hanna meg konok, mint az öszvér, csak most értettem meg a leveledbõl, harmadszori elolvasásra, hogy végleg elváltál Robitól, ha ettõl most jobban érzed magad, akkor rendben van, remélem, hogy õ is megvigasztalódik, ott mégiscsak az elvtársai között van, nekünk itt most nincs egy fillérünk se, két hónapi fizetésünkkel tartoznak és a nyakunkon a Rosh ha shana, úgyhogy bejöttünk Jerusalemba az öregekhez ünnepelni, persze miféle ünnep ez, kijárási tilalom van, közbe hallottuk, hogy Robi egy nagyon szigorú figyelmeztetetést kapott az itteniektõl, hogy azonnal jöjjön vissza, mondván, hogy a küldetése lejárt és nem oda szólt, tehát most nem tudom, hogy akkor küldjek-e csomagot vagy se, vagy várjak még, tudom, hogy közeledik a tél, és nincs elég meleg ruhád, nem értem, drága gyermekem, mért vagy annyira kétségbeesve, hogy nincs melletted anyád és apád, meg is látogathatunk, a húgod persze azonnal a védelmébe vett téged, mintha mi valaha is megtámadtunk volna, nekem csak egy kérésem van hozzád, légy óvatos, maradj egészséges és igyekezz nem nagyon lefogyni, mondd, hogy van a karod?, nem ficamodott ki és az allergiád?, remélem, hogy legalább ez utóbbi vonatkozásában jó ott a levegõ, a kúrát azért ne felejtsd el, persze igazad van, egyszer majd tényleg szükségünk lesz a segítségedre, hát legyél valaki, és akkor sokkal hatékonyabban fogsz tudni nekünk segíteni, de az az egy világos, hogy nem kell zûrzavart csinálni a saját életedbõl pusztán érzelmi okokból, különben ez a változó idõjárás tényleg nagyon rosszul hat a szívemre, egyébként pedig azt hiszem, tényleg ideje megkezdeni a vízum szerzését részünkre, nem gondolod?, nagyon remélem, hogy jövõre az 1848-1948-as anniversary tiszteletére minden nehézség nélkül beléphetünk Magyarországra, és mondd, kinek adsz nyelvleckéket? Kapsz annyi fizetséget, hogy telik belõle mindenre? Azért most már szeretném, ha megmondanád, hogy micsináljunk Robi öltönyével, hagyjam a fürdõszobában vagy adjam el? Ez a Robi, ha megembereli magát, olyan szépen ír, hogy egész meghatódtunk, örülök, hogy kibékültetek, remélem, tetszik az új helyetek, csendes legalább?, kérlek, írd meg, hogy van-e elég meleg takaró az új otthonotokban, Apus lázasan dolgozik, valósággal korbácsolja saját magát, szeretne másként élni, de nem tud, benne van a taposómalomban, de hát ilyen az élet, zehuze, én is teljesen fölöslegesen mentem be Jerusalembe, posta nincs, Apust egyedül hagytam, egy német elvtársnõ adta be neki az injekciót, az is készül már haza, a szíve már egész máshol van, mi viszont mélyen itt gyökerezünk, ezen már nem változtathatunk nagyon örülnék, drágám, ha írnál valamit a nagy csepeli sztrájkról, mohón lessük az ottani híreket, de hát a rádiónk egy szemét, Magyarországot nem lehet hallani - csak tudnám, édesem, miért nem érzed, hogy mennyire szeretlek, ki kell békülnöd a tényekkel végre, és biztos lehetsz benne, hogy hamarosan találkozni fogunk, az életben meg kell tanulnunk várni, van itt elég pánikra hajlamos ember, én viszont sohase fogok közéjük tartozni, láttál mostanában valami jó szovjet filmet?, milyen furcsa, te arról írsz, hogy ott már tél van, itt meg olyan meleg szél fúj már negyedik napja, hogy mindenkinek elmegy tõle az esze, most mindenki azt kérdezi, hogy hogy képzeli Cserapkin professzor a területek felosztását, el nem tudod képzelni, hogy az emberek mennyire harcolnak érte és ellene, nekem meg az a véleményem, hogy nem eszik olyan forrón a kását, jaj, majd elfelejtettem, a piros balettcipõdet Avivának adtam, olyan boldog volt vele, nem baj?, most már tudsz magyar újságokat olvasni?, úgyse fogsz már szerintem balettozni, Aviva meg olyan boldog volt, és nekem már csak Aviva van, a lányaim elhagytak, Hanna olyan csinos, és egyáltalán nem látszik boldogtalannak, épp ellenkezõleg, az a szürke Ford the luxe nagyon jól áll neki, de ezt talán írtam már, a Norbi meg a tenyerén hordozza, mint egy királynõt, persze ez egy bolond tudós, egész nap a birkáival foglalkozik, meg jár a fontos emberekhez a pártba, egy nagy intrikus, még sokat árthat nekünk, aztán csodálkozik, hogy mikor az õ királynõje elõkerül, már meg se ismerik egymást, a minap, azt hallottam, megütötte, hát ha igaz, velem gyûlik meg a baja, de ezt felejtsd el, ez a területfelosztás tényleg nagyon komplikált ügy, mert külföldön mindenki föl van háborodva a felosztási sémán, amit a Szovjetunió javasol, és más haladó erõk az ENSZ-ben, de ami ennél fontosabb, egyik utolsó levelemben említést tettem egy bizonyos személyrõl, most kiderült, hogy nem bûnös, csak a barátaink keresnek valakit, akit fel akarnak áldozni, a helyzet most éppen olyan rossz, mint amilyen 1943-ban volt, egy jó fejlemény van, végre egy sokkal jobb rádiót szereztünk, és élvezem hallgatni a magyar adást, sajnos csak éjszaka jó a vétel, akkor meg fáradtak vagyunk és alszunk, a helyzet épp olyan, amilyenre számítani lehetett, hogy lesz az ENSZ-szavazás elõtt, néha olyan dühösek vagyunk, mint a vadállatok, de többnyire apátiába vagyunk süppedve, nincs erõnk, hogy harcoljunk akármi ellen, azt se érezzük, hogy nekünk lenne igazunk, úgy félek, hogy elvesztek a csomagok, amiket föladtam, csak volna már valami állandó címetek, nagyon kellemetlen, hogy nem lehet biztosat tudni ezekrõl a csomagokról, nagyon hideg van nálatok?, az újságok biztos megírták ott is, hogy most polgárháború van minálunk, és senki se tudja megmondani, mikor vagy hogy fog véget érni, csak a telefon köt a világgal össze minket, az se mindig, folyton megszakad, kétszer egy héten élelem és posta jön Tel-Avivból, de az út nagyon kockázatos, mi a gyerekek miatt teljes biztonságban vagyunk, nem tudod elképzelni, hányszor szeretnék odarepülni hozzátok, hát nem élünk egy tökéletes világban, ahol mindenkinek jut szükséglete szerint, van végre egy rendes szobátok?, föltétlenül írd meg, most jön nálatok a karácsony, tudsz legalább egy kicsit pihenni?, küldtünk egy légiposta-levelet a születésnapodra, volt benne egy vékony selyemkendõ, már rég föladtam, úgy látszik, elveszett, persze, ha ez lenne az egész emberiség legnagyobb problémája, a leveledbõl kiderült, hogy egész jól letetted a vizsgáidat, és hogy tetõtõl talpig a tanulmányaidba vetetted magad, ez jó, legalább nincs idõd fölösleges gondokkal törõdni, legalább nincs idõd újságokat olvasni, és már ez is eredmény, az ottani újságok nagyon eltúlozzák az itteni helyzetet, igaz, hogy a felosztás kihirdetésével kezdõdtek a megmozdulások, de mostanáig az arabok nem támadtak meg egyetlen jól szervezett vagy népesebb falut vagy gazdaságot sem, félnek, a Hagana erõs, a mi falunk viszont az arab térfélre esik, így hát el vagyunk vágva, de a biztonságunkat is ez jelenti, és nincs hiányunk anyagi dolgokba, csak szellemi dolgokba, Apus nagyon keményen dolgozik, teljes az anarchia, el tudod képzelni, hogy csak a Hagana emberei vannak mindenhol a csúcson, minden éjjel több mint száz ember õrködik, ami lehetetlenné tesz bármiféle szervezett munkát, ha el kell innen mennünk Ben Shemenbõl, úgy érezzük majd magunkat, mint egy fiatal házaspár, nem lesz bútorunk, csak a négy szék, és Abale íróasztala, a könyvei nagy részét ajándékba itt fogja hagyni, és mi új és szabadabb életet fogunk kezdeni, drága lányom, az utolsó két leveledben nem említetted Robit, megint bonyodalmak vannak?, persze nem csodálkoznék, én már semmin sem csodálkozom, de már annyi púpot vett a hátára emiatt Apus, hogy most már igazán kezdek csodálkozni, hogy semmit sem lehet elintézni, Norbert meg épp most mondja telefonon Apusnak, hogy egy elvtárs visszajött és találkozott Robival, aki nagyon elõnyére változott, magabiztos, jóképû férfi lett belõle, és mindkettõtökkel nagyon meg volt elégedve, drágáim, írjatok gyakrabban. Nagyon szenvedsz a hidegtõl? Az nekem külön szertartás, ha leülök írni Neked, és erõt és nyugalmat merítek belõle, pedig háború tombol a fejünk fölött és számíthatunk rá, hogy sokáig el fog tartani, Hanna nem ad magáról életjelet, azt hisszük, nagyon szenved, mert hazafiatlan, akárcsak te, és Norbert: ez a birkológus kissé szarkasztikus tud lenni ilyen kérdésekbe, az õsz és a tél nagyon nehéz idõk a szívemnek, Apus is hajlamos kétségbeesésbe süppedni, ha a kilátás elborul, a munkája elviselhetetlenül nehéz, a zsidó harci szellem nagyon komisz, jaj, nagyon örültem a gondolatnak, hogy elmentek végre színházba és megnézitek a III. Richárdot, milyenek a színészek?, nálatok egy kicsit jobban játszanak, mint a mi színházainkban, mi csak azért járunk színházba, hogy támogassuk a kultúrát, na de ezért nem érdemes színházba járni, ezt a verset most olvastam, ideírom: „A woman's heart is a wild swan / That knows the flight and pursuit / And Leda loved by Jove; / Lifelong she waits for a god's love / And mortal lovers, for all their care / Must learn beside her sleeping there / How down the stream her heart is gone / Lonely to die and mute", hogy tetszik?, szerintem ez én vagyok, képzeld, most hallottam, hogy az összes palesztinai zsidó diáknak el kell hagynia a beiruti egyetemet, a mi falunkból még április elõtt elköltözik mindenki, csak az ifjúság marad és más Palmach-csoportok csatlakoznak hozzájuk, de az iskolának el kell jönnie, Apus nagyon sajnálja, hidd el, nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy ellenzem a mi viszszatérésünket oda, csakhogy a mi korunkban minden gondolatnak és kívánságnak meg kell érlelõdnie, a keserûségnek és csalódottságnak el kell érnie egy bizonyos pontot, hogy van Robi gyomra?, ezek az emésztési zavarok rendszeresek?, a szüntelen bélprobléma nem belgyógyászra, hanem psychoanalitikusra tartozik, bocsánat, nagyon szenvedsz a hidegtõl? Lehet, hogy Hanna hamarosan Ádenba utazik, nagy mészárlás volt ott és a Joint ápolónõket és orvosokat küld oda, hogy segítsenek a zsidóknak, minden nõvérnek, akinek nincs munkája, vállalnia kell valamit, sorozás van, egyébként azt hisszük, sõt biztosak vagyunk benne, hogy Norbert teljesen kétségbe van esve, Hanna el fogja hagyni, drágám, tegnap este egy csodálatos szívgyógyszert kaptam: egy könyvet, amit Heinrich Mann írt, Hanna megjött és vele két leveled, nem tudod elképzelni, mennyire örülünk, hogy a két lányunk közül legalább az egyik boldog, Hanna nagyon beteg, itt pihen nálunk néhány napig, utolsó két hónapja valóságos pokol volt, betegség és lövöldözés, gyilkolás, menekülés egyik helyrõl a másikra, gyereket vár, szülni fog!, de jó, hogy végre megkaptad a csomagokat, jó rád még a köntösöd?, és a két darab szappan megérkezett? Jerusalemban nincs ennivaló, nincs benzin, rablás folyik a nyílt uccán, munkanélküliség van, mindenki élete veszélyben forog, lányom, amit Robiról és a családról írtál, az borzalmas, harcolnia kell, ki kell verekednie az igazát, de ha el kell onnan is mennie, akkor inkább utazzon a Celebes-szigetekre vagy Honoluluba, mint hogy ide visszajöjjön; ha valakit megölnek Viet-Namban, azt legalább tudjuk, miért, de hogy semmiért föláldozza magát, az nem csak ostobaság, hanem igazi bûn, lehet, hogy érdekelni fog benneteket, hogy Arnoldék Ausztráliába szándékoznak kivándorolni, képzeld el, ez a nagy hazafi és terroristapárti család!, egyébként nagyon sok jó cionista minden fejfájás nélkül megteszi ugyanezt, menekülnek, mint a..., megkaptuk az újságokat, amiket küldtél, nagyon kellemes volt olvasni Tito látogatásáról, hirtelen úgy éreztük, hogy a világ halad elõre, csak itt komor néha az élet, de emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a fasizmus ideje Európában rosszabb volt: itt irodalomhoz jutottunk és fejlõdni tudtunk minden életveszély nélkül, bár túl lennénk már a felosztásnak ezen a korszakán és tisztábban látnánk, vagyis azt, hogy a britek elvesztették itt és a szomszédságban az összes hatalmukat, a Szabad Nép-ben láttunk egy meghívót a városi színházba a Zsidó Állam megünneplésére, miket beszéltek ott?, itt a helyzet még mindig feszült és mindenki készül a vérfürdõre, Apus elhatározta, hogy megy Hozzátok és meg fog tenni tõle telhetõen mindent, lehet, hogy én is megyek, és ennél többet nem ígérhetünk, elfoglalt k a Dér Janin nevû falut Givat Saul mellett, a nõket és gyerekeket lemészárolták, a férfiakat behajtották Jerikóba, mint a barmokat, most ment ki az internacionális vöröskereszt kiküldöttje tárgyalni a kb. 200 holttest eltemetésérõl, ugyanakkor, amikor 24 órára fegyverszünetet kötöttek, hogy a gyerekeket és nõket kivigyék, amit az angolok meg is tettek, nagyon neutrálisok, mármint a britek, persze Palestina csak fõpróba egy sokkal nagyobb mûsorhoz, csak ezt még nem értik meg sokan! Nagyon örülök, hogy olyan szép kiránduláson vettetek részt, mindenki úgy él, ahogy lehet, így van ez jól, zehuze, tartok tõle, hogy brit uraink egy szép napon beváltják ígéretüket és megszakítják teljesen a postaforgalmat azon a címen, hogy a mandátum megszûntével az államháztartás is megszûnik, az ilyenféle ígéreteket be szokták tartani ezek a kultúraterjesztõ nyugati demokraták, például azt is megjósolták, hogy a mandátum liquidálása következtében Palestina káotikus állapotokba fog süllyedni, és, íme, még mielõtt kivonták volna csapataikat, máris káosz van, a zsidók és arabok egymás prédájává lesznek, egymás torkának esnek, az angolok pedig békeangyalok... Mi persze tudjuk, hogy asszisztenciájuk mellett idegen fasiszta bandák szivárogtak be és nyíltan folyt és folyik a fasiszta toborzás, képzeljétek, Jerusalem hetekig el volt vágva, csak véres harcok árán sikerült a Hagananak utóbb egy 70, azután egy 170 teherautós convoy-t felvinni élelmiszerrel, ez persze édeskevés a 100 000 zsidó lakosú városnak, az arabok el vannak látva falvaikból és a feketepiac virul, fantasztikus árakkal, ugyanakkor napokig víz sem volt és közben szünet nélkül lövöldözés a város közepén, az uccára nem lehet kimenni, az arabok ágyúval lõttek bizonyos negyedeket, a Scopus felé vezetõ úton az új nagy Hadassa kórházhoz és az egyetemhez orvosokat és ápolónõket és ellátást vivõ autósort támadtak meg a banditák, harmincöt halott, köztük a Hadassa igazgatója és számtalan sebesült az eredmény, sajnos a mi zsidó fasiszta osztagaink sem ülnek ölbetett kézzel és nekik sem a genfi egyezmény a bibliájuk, az az egy jó hír, hogy Norbert meglátogatta Apus anyját és meg kell dicsérni Norbertot, mert jófajta eledeleket vitt neki, fûszert, tojást, cukrot és húsvétra ígért még egy tyúkot vagy kakast, hogy honnan szedi Norbert, arról fogalmunk sincs, de neki még vannak fénykorából való összeköttetései, igaz, Hanna már nem beszél a szerencsétlennel, õ meg még reménykedik, úgy harcol a leendõ gyermekéért, mint egy tigris, nekünk is ott árt, ahol tud, egészen különös dolgokat terjeszt Apusról, mi nagyon jól vagyunk, kivéve Apus anyját, aki a városban rekedt, és rettenetes dolgokat kell kiállnia a 75 évével, Tel-Aviv, bár N. pasa aljas gyáva bandája naponta támadja, szilárdan áll, a lakosság nagyon hamar megtanulta, hogyan viselkedjen és hogyan viselje el, és az ellenség nem képes nagy kárt okozni, mi biztonságban érezzük itt magunkat, Hanna nagyon keményen dolgozik, mint persze minden ápolónõ, ezzel összefüggésben szeretném megismételni, hogy szerintem most az a te kötelességed, hogy megõrizd a nyugalmadat, csak nem te is terhes vagy?, mik ezek a rosszulléteid?, és hogy ne felejtsd el, hogy a világon mindenütt harcolnak az emberek a szabadságukért, (Robitól?), Jerusalem helyzete mindenesetre kedvezõen változott, a különbékét írásbeli megállapodás nélkül is betartották pár napig, a hipokrita nyugat ellenére a szent várost, remélem megkímélik, ma nagy öröm van Israelban, bemondták a rádióban, hogy a posta újra életbe lépett, nálunk minden rendben van itt Israel országban, a jerusalemiekrõl még nem tudunk semmit, ott a háború még teljes gõzzel folyik és nincs élelmiszer, víz és villany, ahogy már írtam nektek többször, nagyon várom Hanna gyerekét, hogy nekem is legyen valami komoly szerepem az életbe, köszönöm az újságokat, különösen a Ludas Matyit rettentõen élvezem, mi a rádióból mindenrõl értesülve vagyunk Moszkván keresztül, Pestet nem bírjuk elfogni, különösen, hogy nálunk elõretolták két órával az idõt, így sötétbe kelünk fel és világosban fekszünk le, de jobb így, mert a black out eléggé idegesítõen hat, sõt a szirénák se kellemesek, mindig tudtuk, hogy mi nem vettünk részt a háborúba és a bitangoknak fájt, hogy a világ e részébe nem kóstolták a bombákat és tankokat

Részlet egy készülõ regénybõl.
      A szövegben elõforduló idegen szavak: zehuze - ez van; jekarati - drágám; sztám - csak úgy; sum, klum, hósech - semmi, zéró, sötétség; Árec - ország, haza; kolhaolám - az egész világ; baháj - mohamedán, keresztény, zsidó elemeket egyesítõ világvallás; kolhakavód - remek; motek seli - édesem; Middle-East - Közel-Kelet; áni mictáéret - sajnálom; lomizeolám - nem ebbõl a világból való; bubale - kisbaba; tékéfumijád - tüstént; mesugáát - bolond nõ; omanút - mûvészet; jeke - német; ein li sum szafék - nincs kétségem; Rosh ha shana - zsidó új év; anniversary - évforduló; Hagana, Palmach - zsidó félkatonai szervezetek; lamedvov - „36", a harminchat igaz ember egyike; black out - elsötétítés
      Az angol vers fordítása: Vadhattyú a nõi szív, / Ha üldözik, menekülnie kell, / És még Léda is, akit Zeusz szeretett; / Egész életében várhatja majd az istent, / Halandó szerelmesek, hiába minden, / Tanuljatok Léda zaklatott álmából, / Kinek elsodorta egy folyó a szívét, / És némán halt meg, és magányosan.

KIRÁLY LEVENTE:

Így irtok én

Závada Pál: Jadviga lepedõje

I. fejezet

'910. jullius 5-tödikén, estveledís elejin, husz óra 46 perczkor

Blágodárjá, já prstina zmrzlina nyet.* Én, Szorzatní András megkezdém ezt a kis naplócskovát, abból alkalomból, hogy végre letöttem az alapfokú magyarszká nyelvizsgácskát. Menten ragadtam tollat, és sûrûn mártogatám bé kala márisomba, de nem jutott semmi se a fejembe, nem égett karmomra a munka, vagy ahogy magyarszkául mondják: álltam, mint néger fütyüllõje a hideg vizbe. Kérdezte is a vizsga biztos, hogy maga meg hunnét tanult meg ennyire fájin módra magyarul, mire én vállat vonogattam, hogy csak úgy ragadoznak rám a legkülönbfélibb nyelvek.

Jadviga beleír: Bizony, mojá drágám, minden menyecske csak úgy lihegett Maga után, mikor a szép magos termetivel végigvonult a Sztrapacska-ulicán. Oly peckesen tette egyik lábát a másik elejbe, hogy senki se tudta volna Maga után csinálni. Még a csudás fokhagymafenekit is megreszlintette néha, hogy a Napovkára lehetett nézni, de Magára nem. Hej, hogyne tapadoztak volna Magára a legkülönb-félibb nyelvek, de Maga csak nézett szúrós szemekkel toronyiránt, mint a Klint Eastwodovics egy kovbojszká filmbe!

Kérdezte akkor a vizsga biztos, ki szerintem a legnagyobb magyar költõ, én nyomba rávágtam, hogy a Petõfi Sándor, peniglen gondoltam magamba erõssen, hogy mégiscsak nagy kutya ütõ volt ez a Sanykó, mert elárulta a tót vérit, ami ott csörgött benne. De aztán csak mosolyogtam a bajoszom alatt, mert az nem akármiféle csuda, ha a magyarszka nemzetnek a legnagyobb költõje tót! Megforgott hát a fejembe, mér' ne lehetnék akkor én a legnagyobb magyarszka író? Papírka, toll, kala máris van.

Kis Franci beleír: Úgy vélekszem, apcika itt kicsinyég elvetette a sujkot. Késõbb a magyarszka vizsgáról is megtudtam, hogy csak kitalálás, humbukk: apcika az Etseri polszka-piacon vette még a bolseviki diktatúrova alatt egy császár-szalonnáért, minek okán meg is verték õt a Lenin-huligánok, mint klerikális-reakcióst. Emlékszem, azután nem is evett többé sem császár-szalonnát, se császár-morzsát, de még pispekfalatot se.

Mert akkor kezdem életem eszenciájával, szerelmetes hódsugarammal, az én drága asszonykovámmal, Jadvigával. Jadviga nékem a legszebb, kit Isten csak teremthetett az asszonynépek közül: orcája olyan, mint a teliholdacska: fehér és kerekded, tán még kráterokban is hasonulatos vóna hozzája, de Hálistennek a reggeli fertályórás pipecselésnek, azokat aztán jól eltünteti a Viennából hozatott puderovkákkal. Meg akkor aztán piros pozsgás is lesz tõlle, mint seres tepsziben a malacszka. Füle meg két kagylova, oly lágyan ivelt, hogy abból lépkedhetne kifele bármely Venusz a piktoroknak képein. Orra meg oly finom, mint mikor a zájcsik pábegájcsik** szaglintgatja a sárga répát vagy a saládovát, hogy meg egye-é, vagy ne. Aztán persze megeszi, de azért csak szaglintgat, facsarintgatja az orrát. Mint házasságunknak utóbbi éveibe az én Jadvigám, mikor kapát, gereblét vagy surrolókefét adtam a kezibe. Nem szeretett õ mást fogni, csak könyvet, (a mondat további része az eredeti naplóban kihúzva, helyreállította a szerkesztõ) meg a másoknak a faszát.
      Jadviga beleír: Szegény Ondriskóm! Mire nem vetekedett Maga, de én emlékszem, mennyire elvette az eszét a szilva meg a barack pálinkovác! Vigyázott volna jobban Magára!!

II. fejezet
      '917 agusztus 30-cadikán, rögge' tizkor

Úgy nékiszaladtam az írásnak a múltkor, hogy üstöllést mégescsak mögpihentem benne, ezért van az ok, hogy nem írtam naplocskovámba egy sujtásnyit se. Nem is oly baj, mastan pótolok mindönt.

Kis Ondriskó beleír: Ídösapám ekkor mán a szögödi táj szóllását kezdé beszélni, tán hogy ne tûnjék fel tótsága oly módon. Pedig mondták néki a háta megett sugdolózva, hogy ollyan magyar lett ez a Szorzatní András, hogy túros dödöllével eszi a káposztás knédlit.
      Már egy hónapja is van annak, hogy elközdõdött gyanakvásom az én szörölmetös Jadvigámnak az irányába, hogysmint megkérdõ jelözném az õ eddig is kétségös hûségit. Mán csak azért is, mert idõnek közben öt gyerekünk születött, és én, Szorzatní András kijölentöm az mönnybéli Papácska és az én naplócskovám elõtt, hogy hitös fölöségemöt csak négyszer háltam mög - de akkor ám nagyon!

Jadviga beleír: Milyen kis szerényke lett az én uram mindjár! Hát assziszi oly mennybéli jóságot tett énvélem, mikor nagy részegségibe hazagyütt a kocsmácskából, dajdajozva, fújtatva, mint egy vemhes vizilló, azt rám hengerkedve schmarolni igyekezett, alul, felül, s én hiába löködtem le magamrul, csak erõszakot teve rajtam. De az föntebb megemlitett esetekbõl is csak egyszer kopogtatott és tört bé ménkû faltörõ kosával az megfelelõ kapuba!*** De hadd higgye szegény mojá Ondriskóm, hogy ötbõl négy gyermekpalántácskova a Magáé - ami nem is oly rossz arány!

Mer az cudar asszon nem hagyta ám magát soha, pedig én mint fötrengtem meg vinnykolódtam a nagy fölgerjödésektöl, és mindég az szégyönletös bibbliai Onán példáját kellöt követnöm. Néha mögszánt egy-egy csölédlánka, a város szélin lakó Irmus, vagy Riska, a tehen.**** Bözzeg Jadvigácska mindég lehûtötte nagy hevültségit, osztán itt mastan nem hideg vodás vödörre gondolok, hanem szénakazlokra, kukkoricás górékra, paddlásokra, hun mindég várta õtet egy-két, néha több legénecske, aztán benne nagy kedvüket lelék. De ezt is mindég csak utóllag tudám mög, s mikor kérdõre vonám hitvesömet, Jadvigát, csak kerülgette a választ, mint a pulykovác a taknyos nokeddlit. Ilyenkor Jadviga csitított, hogy ne húzzam fõ magamot, mint kakkukos órát, meg ne kajabáljak véle, mert ugyan az igaz, hogy leföküdt abba a széna kazalba, de csak mögpihent, mer elfáradt nagyon. Azt õ is csak akkor vötte észre, mikor én mögérköztem, hogy hát nem ott fökszik möllette az a legényecske. Hát én hittem is, meg nöm is az eféle beszídeköt, de végül csak lecsihodtam, meg Jadviga ilyenkor kedvös lett, adott csókokat, meg fõzött hirtelen káposztás cvökedlit, amit úgy imádok.

III. fejezet
      '920 január 1-lseje, nem tudom, löállt az óra

Uj év vöszi mastan közdetét, hej, hát eztet is megértük, csak ne fájna úgy a föjem, beszödök egy levélke quarelinovkát, hadják mán abba a fejömbe ezt a cigán muzsikállást!
      Az a czéda Jadviga úgy itt hagyott engömet tót létömre, mint Szent Pál az oláhokat.***** Hallom is a szomszédomtul, a Prscsk Palitol, hogy vót itt valami világ háború az elmullt néhány évbe, de mán vége van, ne izgassam fõ magam, ippen vége lött. Megnyugodtam alaposan, mert hát akkor mégis a világ hüjjült meg teljösen, nem én! Azt meg a sváb korcsmárostul, Wernesgrünertûl hallottam, hogy megcsinálták Tótországot a fölvidéken, azt hozzácsapták még a cseheket meg a morvákat, de hát egykutya mind, tót vót azelõtt mindakettõ, csak mastan retinensködnek egy kissé. Monták is a falubéli magyarok, hogy hát te mé nem cihelõddzöl fõfele, mé nem mész a magodfajtájúak közé, Ondriskó? Mondtam én, hogy mennék, mennék, de hát várom a szerelmötes Jadvigácskámat haza, hiába mondják, hogy mindenki látta mögszökni egy franci õrmesterrel.****** Azóta is mindön nap mögszagolgatom a lepedõjét, amit az ágyba hagyott, és töste veríjtékével áztatott. Csak meggyün egyszer!

Kis Ondriskó beleír: Volt is ám esze ágába neki! Édesanyám ott dajdajozott Burkusföldön a tiszti Casinoban, cipellõjébõl sampánnyal itatva a részeg szeretõjit. Amíg mi itthon passz tõrözött vizbe mártogattuk a penészes kenyeret, és lehelletünkkel meg sommás gázainkkal fütöttünk bé a szobába! Hol volt akkor, mojá máty?!

Jadviga beleír: Ezt nem vártam volna tõled, édes kis fiacskám, hogy te így szembe forduljál a mamácskováddal! Jöttem én, mihelyt bírtam, tán nékem sose járt volna egy kis pihenõcske? Apátok is várt rám, mikor jövök mán, aztán részegen csak bele fordult a kacsaitató tavocskába, azt még a fejét se bírta fölemelni, hogy levegõcskét vegyen. Csoda, hogy nem bírta soká?******* Hát bizony, így lett vége szegény apátoknak. Jó ember volt amúgy, csak kissé féltékenykedõs tipus, Isten nyugosztalja. De a lepedõm azért néha napján kimoshatta volna.

* Köszönöm, de most nem kívánom a fagylaltot!
      ** Nyulacska, nyuszkó-muszkó, nyuszi-muszi, tapsifülecske - a fordító jegyzete
      *** Szorzatní Gazsi beleír: Na, biztos ez lehettem én!
      **** Závada Pál beleír: Fúj!!!
      ***** Kis Ondriskó beleír: Hát azok úgy bégyüttek Magyarszká Országba akkor, hogy ki se akartak menni többé!
      ****** Jadviga beleír: Törzsõrmester!
      ******* Szorzatní András beleír, egyre halványuló betûkkel: Pesze, hogy nem, mikor maga fejemre ült szörnyû tomporával!

Arany János: Toldi visszatér

Ég a napmelegtõl a kiszikkadt tikfos,
abban játszik benne piciny Toldi Miklos.
Zoknicskája likas, gatyája csak boxer -
lefössem nyomorát? Nincsen arra modszer.

Hágna tán a Hold is égi grádicsára,
míg egy egér listám végigrágicsálja.
Elég legyen ennyi, Nyájas olvasóim,
koszton nevelkedtem, rissz-rossz konyhasóin:

nem nyalom meg soha én a számnak szélét -,
Toldiék porontya így kezdé beszédét:
„kis cserepes szácskám aszott mellet szippant,
elvirágzok hamar, mint a kajla pitypang;

szívom, míg csak bírom, ezt a száraz lét most,
zsírtartalma éppen nulla százalékos.
Izzadságtok biza' sûrûn törülnétek,
ha ebbõl a tejbõl vajat köpülnétek."

Ennyibõl tán látszik, helyzetén hogy átlát,
libazsírral kenik néki bé a hátát,
mert fáradtolaját kezére folyatta:
apja, öreg Toldi léccel símogatta.

„Nem tudom, az öreg magáról hogy mit hisz,
meccseire régen nem fogad a tippmix,
szálfa termetin én, nem tudom, mit nézöl,
kikapott már minden csehszlovák vitéztöl.

Miolta idegyütt néhány jenki szoldát,
hegedültek néki sokszor csúnya nótát.
De én erõs lészek, mint a hosszu dándog,
s minden sérelmünkér' százszor bosszut állok!"

Így sóhajta ifjabb Toldi bölcsõjében,
nem kellett, hogy virtust mástol kölcsönkérjen:
így születe hõsünk, ki elbánt a Gazzal -
mesénk máris egyben, mint a széna kazzal.

Mégha benne mégis gömböstût lelnétek,
arra én, mint tehén, farokkal legyéntek.
Fenn ülök az égben, nem fog rajtam átok,
lábomat lógatom: aztat szagoljátok!

Vissza az idei számokhoz