XLIV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2000. augusztus 18.

Bukfenc

Akár büszkeségtől is dagadhatna a keblem, mióta megtudtam, hogy vannak, akik szerint mint egykori főszerkesztőnek, szerény személyemnek az ötlete volt Orbán Viktor miniszterelnök úr szerda reggelenkénti szerepeltetése a Kossuth rádió hullámhosszain. Dagadhatna, de nem dagad. Egyrészt ugyanis az ötlet nem az enyém, másrészt pedig eleve nem jó. Elfogadom, persze, hogy emberi dolog, ha ugyanarról az esetről kinek-kinek más emlékképe marad. Valójában nem is feltétlenül tartanám fontosnak, hogy Kondor Katalin változata (Homo antipublicisticus, ÉS, 2000/31.) mellé az ÉS hasábjaira kívánjam a magamét is, ha nem gondoltam volna kezdettől, és nem gondolnám ma is, hogy a szerdánkénti miniszterelnöki beszélgetés nem bölcs dolog, mint ahogy nem volt az egykor Horn Gyula havi televíziós órája sem. Magáról az Orbán Viktorral folytatott beszélgetéssorozatról nem formálhatok véleményt, egyszerűen azért, mert nem tartozom rendszeres hallgatói közé. Tudom persze, hogy a jelenség éles szakmai és politikai vitákat gerjeszt, és mi tagadás, szomorúan vettem tudomásul két újságíró, Kovács Zoltán és Kondor Katalin nyilvános sajtópárbajának hangnemét, de sajna, ilyen időket élünk, talán majd egyszer vége lesz, bár egyelőre még csak az alagút látszik, a végén a fény nem dereng. Szóval bár életemben követtem el szakmai és egyéb hibákat szép számmal, és alighanem még fogok is, a miniszterelnöki interjú gondolata nem róható fel nekem. Az egész az én emlékeim szerint valamikor a 98-as választások után kezdődhetett. A Kossuth rádió reggeli műsorának, a Krónikának volt stúdióvendége a választási győzelemnek örvendő Orbán Viktor. Az exkluzív jelenlét minden hasonló, a publikum figyelméért és a reklámbevételért dolgozó rádiónak örömére szolgált volna, hiszen a hallgatók kérdeztek telefonon, a politikus meg frappánsan válaszolt, a versenytársak pedig a Magyar Rádióra hivatkozva vettek át hírértékű részleteket. A Krónika szerkesztőségvezetője azon melegében meg is állapodott Orbán Viktor munkatársaival, hogy ha lehet, pár hónap múlva ismét lesz egy „a hallgató kérdez, a kormányfő válaszol" rádiós esemény, ami szakmai szempontból szintén rendben lévő dolog. Az idő telt-múlt, a koalíció kormányzott, és közeledett az újabb miniszterelnöki rádiós fórum ideje. A Krónika és a Miniszterelnöki Sajtóiroda időpont-egyeztetése közben valamikor, valahol előkerült a rendszeres kormányfői megszólalás ötlete, amelyről, miután értesültem róla, rögtön azt gondoltam, amit ma is, hogy tudniillik nem szolgálja maradéktalanul sem a Magyar Rádió, sem a miniszterelnök (akárki legyen is az), sem a hallgatók érdekeit. Nem tudom biztosan, hogy ki volt az igazi ötletgazda, de a Parlamentben egy késő délután hipp-hopp! elkészült az első interjú, amit, ha már megvolt, a miniszterelnökkel szemben indokolatlan sértés lett volna a szerkesztőnek visszatartania, el is hangzott a Krónikában. Közben, mindettől teljességgel függetlenül, már új munkahelyre, új céghez készültem, de azért az első egy-két reggeli beszélgetés még a Kossuth rádiónál ért, tehát hallottam őket, és egyetértettem azokkal a kollegákkal, akik nem találták szerencsésnek a megoldást. Az tény, hogy tudtam: hosszú távon ez már az utódom gondja lesz, azt mintegy búcsúüzenetként mindenképpen javasoltam, hogy több riporter bevonásával készüljenek a produkciók, ha egyáltalán. Jól emlékszem, hogy amikor végül Orbán Viktor eljött a reggeli műsorba, a Magyar Rádió akkori elnökével, Hajdu Istvánnal közösen megpróbáltuk lebeszélni sajtós munkatársait a rendszeres beszélgetésekről, hiszen tudtuk, hogy szakmai zsákutcába vezetnek. Nem sikerült, aztán a beszélgetésből „szokásos szerda reggeli" lett, és sok egyéb mellett újabb hivatkozási alap arra, hogy politikusok, más közéleti emberek és újságírók egymással szembeszegüljenek. Ismétlem, az interjúk tartalmát nem ismerem, fogalmam sincs arról, hogy van-e jó hatásuk a politikai barométerre, de azt szilárdan hiszem, hogy Orbán Viktor vagy bármely más magyar kormányfő egyéb, a szerdai beszélgetéseknél szerencsésebb módon is eljuttathatja üzenetét a polgárokhoz, akiket szolgálni akar. Büszkeségtől tehát akkor sem dagadhatna a keblem, ha netán én találtam volna ki a heti kormányfői rádióüzenetet, de van valami, amire egy kicsit mégis büszke vagyok. Cikkében Kondor Katalin azt írja, hogy kormánypártisággal „a legnagyobb gondolati és logikai bukfenccel" sem vagyok vádolható . Nos, köszönöm az elismerést, szerintem ez kormánytól függetlenül így is van rendjén, ha főszerkesztő, netán mondjuk a Kossuth rádió első embere volt valaki.

Martin-Kovács Miklós

-----------------------------------

Kritika

Kedvenc lapom augusztus 4-i számában A kritikáról címmel Koltai Tamás írt érdekes cikket, ehhez szeretnék némi kiegészítést tenni.
      A 9. sortól idézem: „Gyakran eszembe jut a mindenben tökéletes Örkény, aki valamikor ránk pirított egy cikkben (vagy interjúban), hogy a sok de, azonban, jóllehet, ámbár, mégis, mindazonáltal relativizálja értékítéleteinket, magyarán tompítja a kritika élét."
      Örkény nagyságát cseppet sem kisebbíti, hogy gondolatára a szó legszorosabb értelmében rímelnek egy másik óriásunk sorai. Ladányi Mihály válaszolt így egy kritikusának a Tanszonett című verse 3. és 4. strófájában:
      „Mert a cinkelt duma olyan, Sir,/ tisztára mint a kipisilt sör/ az egyrészt-másrészt és az ám ha, / az ámbár és a jóllehet/ szavak versbe nem illenek,/ csak versről szóló tandumába."
      Figyelmüket megköszönve kívánok Önöknek munkájukhoz sok örömet, egészséget, magunknak továbbra is érdekes és értékes lapot.

Major László

gépkocsivezető

-----------------------------------

Agónia vagy lábadozás?

Deáki László az Élet és Irodalom augusztus 11-i számában átfogóan foglalkozott a magyar lóversenysport mai helyzetével (Vakvágta). A cikk számos vitára ingerlő gondolatot tartalmaz, melyekből a lóversenyzés szempontjából legfontosabbakat emelném ki.
      Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a jelenlegi kormányzat 1999-ben határozatot hozott a lóversenyzés folyamatosságának fenntartására. Ezen határozat alapján az ÁPV Rt. vállalta az évi mintegy 500 MFt-os veszteség finanszírozását, a kormányzat lóversenyzés iránti elkötelezettsége tehát nem kérdéses.
      Deáki úr azt írja, hogy „A zavaros helyzet (...) majdnem valamennyi szereplőnek kedvező". Meggyőződésem, hogy az állami hozzájárulás egyetlen adófizető állampolgárnak sem kedvező, úgy gondolom, hogy kötelességem a tisztességesen dolgozó tenyésztők, lótulajdonosok, trénerek és lovasok nevében is (akik az érintettek túlnyomó részét jelentik) kétségbe vonni ezt az állítást. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi formájában támogatásra szoruló lóversenyzés átalakítása, hatékonyabbá tétele minden szereplő közös érdeke.
      A cikk hivatkozik egy 1998-as tanulmányra, melynek akkori igazságtartamát nem vitatom, az azonban nem igaz, hogy „az 1998-as állítások lényegében ma is érvényesek". 1998 és 2000 között a tréninglistán szereplő telivérek száma 464-ről 566-ra, az egy versenynapra jutó fogadás 4 175 000 Ft-ról 6 672 000 Ft-ra, az egy futamra eső fogadás 429 967 Ft-ról 708 047 Ft-ra nőtt. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt két év vitákat kiváltó reformjai pozitív irányba befolyásolták a hazai lóversenyzést.
      Téves a cikkben az Alagra költözéssel szembeni ellenállás bemutatása is, hiszen 10-én és 11-én a galopp-pályán lévő lovak több mint 70 százaléka kiköltözött Alagra, 13-án pedig sikeres versenynapot tartottunk Alagon. (Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezúton is köszönetet mondjak minden ebben aktívan közreműködő szakembernek.)
      Fontos körülménynek tartom annak a kihangsúlyozását, hogy a múlt héten elkezdődött beruházás közel 1 milliárd Ft-nyi forrást jelent a lóversenyzés infrastruktúrájának, ehhez hasonló nagyságú beruházás 70 éve nem volt.

Winkler Tamás

ügyvezető igazgató

Nemzeti Lóverseny Kft.

-----------------------------------

Hot

Augusztus 11-i számukban a máskor igen jó tim- nevű glosszaírójuk témája az RTL Klub egyik híre, amelyben arról tudósítottak, hogy valahol bepereltek egy McDonald's üzletet, mondván, hogy túl forró italokat mért ki (Fordítás angolból). tim- szerint ez egyszerű félrefordítás, a hot szócska ugyanis nemcsak forrót, hanem fűszerest is jelent, és szerinte ez esetben ez lenne a helyes, ejnye-bejnye szerkesztő a félrefordításért, meg ejnye-bejnye, miért kell erről a híradóban beszámolni.
      Lehet, hogy ez egy friss eset, de mindenesetre a kilencvenes évek közepén már megtörtént, hogy egy idősebb hölgy beperelte a szóban forgó céget, mert túl forró (nem pedig fűszeres, ilyeneket szerintem ott nem is árusítanak) volt a kávéjuk. A hölgy vett egy pohárral, majd - mivel a vásárlást a kocsijából intézte - a poharat a combja közé fogta. Induláskor kiloccsant a kávé, súlyos égési sérülés stb... a vége milliós (dollárban) kártérítés. Később kiderült, hogy az övé már a sokadik panasz volt, hogy nem nyolcvan fokosan (Celsiusban) kellene kiadni a kávét, úgyhogy az ítélet inkább valami példa értékű fogyasztóvédelmi büntetésként fogható fel.
      Szóval ez történt. És hogy miért lett ebből hír az RTL Klub híradójában? Talán ugyanazért, amiért glossza az ÉS-ben.

Tisztelettel

Imre Attila

-----------------------------------

Tisztelt Szerzőink!

Az Irodalom Kft. a jövőben megszünteti a honorárium szerkesztőségben történő, készpénzes kifizetését. Szerzőink a honoráriumokat ezt követően a következőképp kapják kézhez:
      1. számlával rendelkező szerzőink megjelenés után érdeklődhetnek honoráriumukról. A megküldött számla beérkezése után a honoráriumot a cikk megjelenését követő hónap 15. napjáig bankszámlájukra utaljuk. (Ezért kérjük, hogy a bankszámlaszámot is szíveskedjenek a számlán feltüntetni. A vevő neve: Irodalom Kft., 1089 Rezső tér 15.). Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy július 1-től az áfa-körbe tartozók számára új formátumú számla van érvényben, a régi már nem elfogadható.
      2. számlával nem rendelkező szerzőinknek minden hónap végén postázzuk a megjelent írások szerződését, amely a számfejtendő honorárium bruttó összegét tartalmazza. Az aláírt példány visszaküldése után kerül sor a számfejtésre, a honorárium bankszámlára utalásra, illetőleg ennek hiányában rózsaszín csekken történő feladására.
      A változással okozott esetleges kellemetlenségért elnézésüket kérjük.

A szerkesztőség

Tájékoztatásul közöljük, hogy legutóbbi számunkban a Legalul címmel megjelent interjú, melyet Lantos Gabriella készített négy résztvevővel, július 5-én készült. Közléskor e tény sajnálatosan lemaradt, amiért elnézést kérünk.

 


Vissza az idei számokhozVissza az idei számokhoz