Negatív konnotációk: a nőies mint szitokszó

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


A lap 18. számának főoldali Hoki 2. című írásában Megyesi Gusztáv, amúgy kedvenc szerzőm, a férfias (pozitívan értékelendő és jellemformáló) játékot, a hokit hasonlítja össze a focival, ekképp: „Be kell látnunk, hogy elég nőies sportág, egyetlen csapatjátékban se fetrengenek, reklamálnak, pipiskednek, színészkednek, szimulálnak, jajgatnak annyit a játékosok, mint a fociban."

Ezzel szemben a férfias „...hokiban (...) gyorsabban és átfogóbban kell gondolkodni, és nélkülözni minden sunyizást: ha verekedés van, akkor mindenki ledobja a kesztyűjét, párba áll az ellenfelével és tiszta erőből üti a másikat, majd a végén türelmesen kivárja a büntetését".

Mit lehetne tenni, mit lehetne tenni...? Reklamálni semmiképp, mert az sunyi mód nőies lenne, a sérelem miatt érzett felháborodásom szimulálás, színészkedés...

Átgondoljam átfogóbban? Menjek az ÉS szerkesztőségébe, álljak párba Megyesi Gusztávval, és üssek tiszta erőből...? Aztán várjam meg türelmesen büntetésemet? Átgondolom átfogóbban.