Fizetett

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 16. szám, 2014. április 18.

Mondanám, hogy észak-koreai bunkerből jelentkezem, ahol pártdirektívák fölötti ujjongások közepette készítjük a magyar Pyongyang Timest, ám az annyira lenne helytálló, amennyire az április 11-i lapszám páratlan oldalán Árokszállásy Zoltán tollából megjelent, Csak úgy című glosszájának konklúziója. Az, hogy a szerző – jóhiszemű vagyok – téved, nem probléma; emberek vagyunk, hibázunk. Ellenben az eszmefuttatás megállapításai részint – visszafogott leszek – erősen túlzóak, részint legalábbis fura akusztikát teremtenek a Nemzeti Sport körül. Az írás az LMP-, illetőleg a miniszterelnököt ábrázoló hirdetéseket összevetve arra a következtetésre jut, hogy amíg a citált pártnak fizetnie kellett a megjelenésért („Fizetett politikai hirdetés”), addig a kormányfőnek és a -pártnak nem, mert ott nem szerepel ugyanez a jelzés. Árokszállásy Zoltán nem teszi hozzá, hogy az ilyenkor szokott „Politikai hirdetés” viszont szerepel, de legalább így összegez: „A Nemzeti Sport főszerkesztője nyilván úgy gondolja, hogy Orbánnak és kormánypártjának alanyi jogon jár egy oldal az ő lapjában.” Hogy aztán a szerző tréfálkozzon egyet a főszerkesztő állandó rovatának címével – „csak úgy” –, s idekeverje az észak-koreai Pyongyang Timesnak a rezsim vezetőire kifuttatott (korabeli) kötelező beszámolóit.

Ehhez képest: 1. az NS és a lapot kiadó Ringier – filozófiája, szabályzata, hirdetés- és közléspolitikája alapján – nem tesz különbséget sem pártok, sem vezetők közt, s nemi, faji, vallási (stb.) alapon sem differenciál; 2. az NS és a Ringier a választásokra kialakított rendszer miatt sem tehetne különbséget, mert – a szabályozás szerint – a hirdetők egy általuk elérhető adatbázisban lefektetett árjegyzékből kiindulva dönthetik el, milyen lapban, mennyiért hirdethetnek (lásd www.asz.hu/valasztas); 3. az iméntiekből következően a miniszterelnököt megjelenítő politikai hirdetésért is fizetni kellett (dokumentumok a kiadóban), mint ahogy például az MSZP-nek/a Kormányváltóknak is fizetniük kellett volna, ha hirdetésüket az NS-ben is szerették volna viszontlátni; 4. az LMP az általa küldött úgynevezett kreatívot, tehát a saját hirdetését címkézte fel „Fizetett politikai hirdetés”-ként, ekként azt nem az NS tette oda.

Alighanem szerencsésebb lett volna, ha Árokszállásy Zoltán előzetesen tájékozódik, tudniillik hiába szabad a vélemény, ha az annak alapját adó „hír” tévedésen alapszik. Ugyanakkor egy szimpla bocsánatkérést a leészak-koreaizott szerkesztőség – élén a főszerkesztővel – szívesen elfogad.


(A szerző a Nemzeti Sportfőszerkesztő-helyettese)

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 31. szám, 2019. augusztus 2.
LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
LXI. évfolyam, 5. szám, 2017. február 3.
Élet és Irodalom 2024