„Kata”, emeli a maroktelefont a füléhez a tolószékes asszony.
Arcán verejtékcseppek keresnek utat maguknak; időről időre helyet változtat, próbál a fa árnyékába húzódni, de csak annyira, hogy közben belássa a paprikaföldet, a roskadozó paradicsomtöveket, az uborkást; s lehetőleg közben őt is lássák.