Referáltak

2018 áprilisát írjuk. Néhány perccel ezelőtt zárták le a választási urnákat, s valamennyi tévécsatorna a Fidesz bázisára kapcsol, ahol a színpadon már felsorakozott a párt teljes vezérkara. Némi izgatott várakozás után Orbán Viktor lép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát, többször megnyalja a szája szélét, majd bejelenti, hogy hölgyeim és uraim, a rendelkezésünkre álló adatok szerint a Fidesz két és fél millió szavazatot szerzett, míg legnagyobb ellenfelünk csak hárommilliót, így örömmel jelenthetem, hogy a magyar emberek újra nekünk szavaztak bizalmat.

Ahhoz sajnos meglehetősen szegényes a fantáziánk, hogy részletesen leírjuk, ezután a hatalom hogyan nem adja át a hatalmat a győzteseknek, legfeljebb annyira futja, hogy a választások napjára már nyilván ott állnak szállításra készen a nemzeti tankönyvkiadó raktárában azok az új matematikakönyvek, melyek szerint a két és fél millió több, mint a hárommillió. És akkor itt abba is hagyjuk, noha ma már tisztán látjuk, hogy a vasárnapi érvénytelen, ám kormánypártilag mégis eredményes referendumnak nagyon is volt értelme: még soha ennyire tisztán nem vágták egy ország arcába, hogy bennünket demokratikus úton, jogállamilag a büdös életbe’ nem váltotok le.