Így nem igaz

„Hja – manja o Sauerkraut –, oztot nem ódj küll... Oztot ódj küll, hod meg küll fagni o svábot, és bele küll tülteni ó szert o szájábo bele...” „Megfogni o svábot? – sadálkozta o mérges ór. – Hiszen akkor mindjárt adjon is öthetem...” „Adjonütni? – manja o Sauer­kraut elgandalkazva – adjonötni... oz is jú.” Miközben próbáltam megbirkózni ügyvéd kollégám – Gyárfás Péter gondolataival az igazságról és az „igazságról” (Se jog, se igazság. Csak szolgáltatás?, ÉS, 2016/17., ápr. 29.), Karinthynak ez a Bródy Sándort parodizáló írása jutott eszembe. Mert ahhoz, hogy a szerző jó nagyot üssön a hazai bíráskodáson, sőt mondhatni, agyonüsse azt, szerintem nem volt szükség arra, hogy ennek ekkora jogfilozófiai feneket kerítsen. Az ötflekknyi (jórészt közhelyes) bölcselkedés helyett elegendő lett volna a cikke utolsó mondatait leírnia,miszerint: „a magyar bíróságok a (polgári) jogok érvényesülésekor nem akarnak, de nem is tudnak sem igazságot, sem »igazságot« szolgáltatni”. Ami mellesleg így biztosan nem is igaz, és aminek az igazsága nem vezethető le a szerző fejtegetéseiből sem. Ráadásul az általa felhozott példák egy részében, például a „különös fényben ragyogó” Quaestor-ügyben vagy a Hajógyári-szigeten megölt férfi esetében egyelőre nem is a bíróságok a hunyók az igazság, illetve az „igazság” szolgáltatásának elmaradását illetően.