Ellenvetés

Tisztelt Gréczy Zsolt! Olvasva az Ön pártelnökének esetét elemző cikkemhez fűzött kommentárját (Észrevétel, ÉS, 2014/38., szept. 19.) úgy éreztem, hogy nem igazán értette meg, amit írtam. Kevésbé tartalmi, mindinkább formai kritikát fogalmazott meg, például, hogy nem jeleztem kapcsolatomat a Modern Magyarország Mozgalommal.

A szerkesztő tájékoztatta Önt, hogy az ÉS nem tünteti föl szerzői párthovatartozását. Ez érthető is: egy állítás igazságán nem változtat, hogy ha megfogalmazója egy párt tagja, vagy maga Bokros Lajos, ad absurdum Orbán Viktor. Ha van a szövegemben valami pártos túlkapás, arra célszerű lett volna rámutatnia. Innentől viszont az a sugallat, miszerint csak azért írom azt, amit, mert egy párt tagja vagyok, önálló gondolataim pedig per definitionem nem is lehetnek (sőt a pártom „a vélemény megrendelője” volt, pénzért), tévedés.

Egyébiránt a cikkem magánakció volt: a MoMa nem tudott arról, hogy meg fog jelenni, tagjaival az elemzés tartalmáról nem egyeztettem, írásom pedig nem tükrözi az ő álláspontjukat, amely egyébként sem homogén. A MoMa ugyanis nem sztálinista párt, ahol mindenki csak egyfélét gondolhat és mondhat; ebben a tekintetben kicsit hasonlít a DK-ra, melyben megtalálták a helyüket baloldaliak, konzervatív-liberálisok, sőt még egy virtigli liberális Bauer Tamás is, aki nemegyszer a nagy nyilvánosság előtt helyezkedett akár az Önök közös pártját bíráló álláspontra.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, az, hogy miért ne a kampányban beszéljünk a jövőképekről, banális érvelés. Egyrészt Gyurcsány javaslata 2018-ra (avagy 2016-ra) szól, ergo időszerűtlen. Másrészt a dolog különösen disszonáns, tudván, hogy a DK a legtöbb helyen most éppen hogy különcködik (például Győrben és Székesfehérváron, MSZP–Együtt jelölttel szemben).

Viszont én nem bánom (csak árulkodó), hogy pont most és pont Gyurcsány fogalmazta meg a szövetség gondolatát. Ez fontos téma, és beszél is róla például az eredeti cikkemben hivatkozott Lakner Zoltán, magas színvonalon. Én csupán arra hívtam föl a figyelmet, hogy Gyurcsány részvételével a kormányváltás/rendszerváltás projektje bukásra van ítélve. Tevékenysége az „őfelsége ellenzéke” 20–25 százalékos pozíciójához vezet.

Állítom: Gyurcsány kiesésével a baloldal bár az egyik legerősebb motorját vesztené el, de egyúttal növekedésének abszolút korlátját is megszüntetné. Lehet, hogy sokan elpártolnának, de megnyílna az út a bizonytalanok előtt.

Önnek igaza van, együttműködnek a DK-val, mert komoly tényező. Ténykérdés, hogy „előbb-utóbb úgy is ki kell találni a szervezett és tartós ellenzéki együttműködés kereteit”, s még az is, hogy Gyurcsány az ellenzék leghatásosabb politikusa. Csakhogy ő nem lesz még egyszer miniszterelnök. Másnak legalább van erre esélye, más feje fölött nincs abszolút korlát, de ha Gyurcsánnyal szövetkezik, automatikusan lesz. A vele való szövetség „tej, amibe tinta csöppent”-jellege látszott az EP-n is, amikor ugyanannyi voksot kapott az MSZP–DK–Együtt külön, mint áprilisban együtt. De ők még kimosakodhatnak, mert ők nem Gyurcsány.

Nem kell rám hallgatniuk. Nyugodtan meneteljenek tovább dobpergés közepette, és maradjon Gyurcsány továbbra is fénylő csillag a demokraták egén – én szóltam, hogy mivel jár ez. Hiába, Kossuthnak igaza volt: „a Cassandrák szerepe hálátlan szerep”.