SZABÁL ÉS MORÁL

(azaz a jog kétfajta felfogásáról - nem csak a Nemzeti ügye kapcsán)

A procedurális (eljárási) formalitások meghatározó mivoltát valló, ill. a szubsztantív (érdemi, értékelvű) szempontok elsőbbségét hirdető jogfilozófiai felfogás vitája kétezerötszáz évre tekint vissza. A XVIII. század kutatójaként nem merészelnék a "már a régi görögök is" formulával előhozakodni, mivel - szerencsémre - 250 éve világos és meghatározott fogalmakkal leírták máig megoldatlan (s meglehet, elvileg megoldhatatlan) dilemmáink lényegét. Hume a szabálykövető magatartás (magyarán "rule following behaviour") alapján az individuális igazságérzet előtt és felett az általános szabály minden körülmények közötti tiszteletben tartásának elvét vallotta: akkor is érvényes a formailag hibátlan végrendelet, ha tartalma mélységesen igazságtalan (mondjuk a kártyás kurvapecér unokaöccsére hagy mindent és kisemmizi a tisztes tízgyerekes családapát az örökségből). Diderot ugyanezen jogesetet írja le Egy fiúnak az atyjával való beszélgetése című moralizáló dialógusában. Íróember (s magányos morálfilozófus) szívének talán kedvesebb megoldást sugallva: jogi normák ide vagy oda, bizony meg kell akadályozni a becsületes embert kifosztó és a semmirekellőt jutalmazó végrendelet hatálybalépését, s hősünk a maga virtuális világában tesz is róla, hogy a tartalmi igazság érvényesüljön, akár a formális-jogi világ rombolása árán is. Ám az író-filozófus gondolatkísérlete veszedelmes világnézet lehet az adminisztráció, a jogalkotás vagy akár csak a jogalkalmazás szférájában. A kulturális miniszter - a "balliberálisnak" bélyegzett közvélemény jelzése után - akkor is a jobbik részt választotta, midőn másodjára a procedurális szabályok, a formáljogi normativitás tiszteletben tartása mellett döntött, ha "szubsztantív" szempontjai, értékítélete változatlanul első döntése helyességét hangsúlyozzák. Ám Hume szerint valahányszor a szubjektív lelkiismeret igazságosságérzete felülbírálná a jogszabályok szentesítette rend normáit, "fel kell tennünk a kérdést: mi lenne a világból, ha mindenki így cselekedne? Hogyan maradhatna meg a társadalmi rend, a törvények tisztelete, ha mindig megkérdőjelezhetnék érvényességüket?" Az általános szabályok tiszteletben tartása a jogállam meghatározó értéke - még akkor is, ha ez egyes esetekben méltánytalansághoz vezet. Egyébként a bohém-moralizáló Diderot elbeszélésének a végén a "becsületes" (vagy bornírt?) polgári álláspontot képviselő atya közli, hogy elköltözne abból a városból, ahol mindenki úgy gondolkodna, mint a filozófus fiú.