Padon ülve

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


Kibomlott a bakancsom fűzője: tudom, ez nem közérdekű közlemény, de közterületen történt az eset, s ettől már közjogi problémává magasztosult. Ugyanis leültem egy padra, s ott próbáltam a túrabakancs makacskodó fűzőjével megbirkózni. Észreveszem, hogy figyelnek, két közterület-fenntartó számára gyanús lettem: aki egy padon ülve öltözködik (cipőt fűz), az minden bizonnyal életvitelszerűen teszi ezt, tehát rendreutasítandó, esetleg büntetendő. Amint közeledtek, felötlött bennem a tarifa: 150000 Ft, amelyet rajtam (még) be is tudnának hajtani. Mert hogyan tudnám bizonyítani, hogy tehermentes, távfűtéses (igaz: lakótelepi) lakásomban töltöttem az éjszakát, onnan nem pofoztam ki magam, hogy a közterület rendjét zavarjam? Ez a kérdés csak látszólag vicces: jelzi, hogy milyen ingatag jogi (nem csak emberiességi) talajon áll a hajléktalanellenes törvénykezés. A hatóság kénye-kedvére kiszolgáltatott nem csak a fedélnélküli, de minden polgár, aki a rend őrei és a közterület felügyelői szemében kicsit is másképp viselkedik, mint azt az önkényesen (vagy még úgysem) megfogalmazott előírások megkövetelik. Esetem happy enddel végződött: mire odaértek a padhoz, már meg is kötöttem a bomlott fűzőt, így felpattanva jeleztem, hogy nem kívánok a továbbiakban életvitelszerűen ott tartózkodni. A fiatalabbik még be akarta fejezni az intézkedést, de az idősebb leállította, így nem tudhattam meg, mit kóstál egy közterületi cipőfűzés.