Liszka József

a szerző további cikkei

Az ÉS 2012/29. számának 6. oldalán Bauer Tamás a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága kihelyezett komáromi üléséről ír Határsértés című írásában. Miközben amellett érvel, hogy a magyar parlament egy bizottsága milyen módon követett el határsértést Szlovákiával szemben, talán mert túl precízen akar fogalmazni, ő is hasonló helyzetbe tornássza magát. Írásának rögtön a harmadik-ötödik sorában tudniillik azt állítja, hogy az említett bizottsági ülésre „Komárom városának Szlovákia területére eső, bal parti részében” került sor. Nos, ez a félmondat több, egymásból következő problémát is rejteget. Az egyik történeti: Komárom városa történetileg alapvetően a Duna bal partján terült el. Ez a Duna és a Vág-Duna által két oldalról határolt térség volt ugyanis a legalkalmasabb védelmi célokra. Itt épült meg, valamikor a kelták idején az első erőd (a mai Öregvár helyén), aztán folyamatosan, egyre inkább kibővítve, egészen a XIX. századig a többi. S ennek az Öregvárból kibővített Újvárnak az árnyékában fejlődött ki az egyre gazdagodó polgárváros. Amelynek nem volt bal parti és jobb parti része. A jobb parton (értsd: a mai Magyarország területén) 1920 előtt egy vasútállomás állt, néhány kikötői épület, az erődrendszer egy jelentős része (ez viszont nem azonos a várossal!), illetve az Újszőny nevű település, amelyből aztán 1920 után a mai magyarországi Komárom épült ki. Ekkor kapta ez az újonnan kialakított város a Komárom nevet (mások szerint: „megőrizte”, holott még az 1871–72-ben készült katonai térképen sem szerepel a jobb parton Komárom. Csupán Újszőny, egészen pontosan: Neu Szöny), miközben ugyanekkortól az akkori Csehszlovákiában maradt város hivatalosan Komárnóvá vált. Ez – leszámítva az 1938–1945 közötti intermezzót – a mai napig így van. Ha a két Péczeliről, Csokonai Lillájáról, Lehárról, Jókairól vagy Klapkáról, esetleg Szinnyeiről vagy (horribile dictu!) Seres Rezsőről beszélünk, akkor nem kérdés, hogy a város melyik részéhez kötődnek. Az ő idejükben tudniillik még csak egy része volt Komáromnak. A Duna bal partján, a mai Szlovákia területén. Mindebből adódik (s a történeti kérdésektől ezzel eljutottunk a jelenkori problémákig), hogy az 1920 után kialakult helyzetet követően két városról beszélhetünk, külön közigazgatással, költségvetéssel, polgármesterekkel stb. Aki Komárom városát ma egy településként kezeli (ahogy ezt Bauer Tamás, nyilván akaratlanul is tette), az hasonló határsértést követ el, mint a budapesti parlament honatyái. Legfeljebb virtuálisabbat…

Miután rögtön Bauer Tamás cikke elején felkaptam a fejemet (meg a vizet) ennél a félmondatnál, többször is el kellett olvasnom az írást, hogy meggyőződjek: mégis nagyon jó, hogy megírta, s az általa felvetett, a napihírtől elvonatkoztatott általánosabb problémákkal (nyelvtudományi szakkifejezéssel élve, a szétfejlődés kérdésével például) többet is kellene foglalkozni...

Csak azt a félmondatot volt kár leírnia...