a reggel üres parton ér el
hol sűrű árnyak
remegnek a térrel
s lassú lélegzetvétel
minden széles pillanat
a lankadt léha fák
ébredése a priori tézis
felgyorsul nyújtózás közben
az édes fotoszintézis
fűzfa kócos hajába túr
a bazaltszagú szél
s a zöld szemű tó tekintete
valahol a végtelenbe ér
e félálomban még furcsa
tegnapi kacagásként
görög egy-egy hullám-hurka
s a strandon döglött kék-kígyó
középen a csúszda
vízibiciklik vizslatják
egymáshoz bújva
a széttáruló eget
s hogy milyen idő várható
ma azon merengenek
a méla móló mellett
másnapos vitorlások
imbolygása lágy öltés
mely összetartja a tavat
s beleborzonganak ahogy
a Badacsony fölé
halványkék glóriát von
a fájdalmas fénytörés
egy fakó magányos sirály
röpte unott kézjegy és
bambán nyugtázza hogy
a fövenyen valaki (végre)
szedni kezdi a szemetet
a bazársor tetején
mint frissen kiomló vér
felvillannak a cserepek
dőlt betűbe hajlik egy hattyú
s mint porcelán úszik a vízen -
új nap bizsereg a fényben
új égi tánc pezsdül odafent
de itt felforrósodik a csend
és a felhabzó lehetőségek
örökre szívünkre égnek
.