Koncz Gábor az elmúlt majd ötven év egyik meghatározó színésze, ezen nincs mit vitatkozni. Indulatos, makacs, gyakran fizikai erődemonstrációval is élő, drámai szerepek megformálója. Ezt igyekszik alátámasztani a Magyar Nemzetnek adott interjú alábbi részlete is:„Ám én sosem leszek Nemecsek! Még a színházban is mindig Ács Feri voltam." Továbbolvasva a szöveget gyorsan kiderül, mi is színészi lényének központi bázisa:
„- Sosem alkuszik?
- Sosem. És éppen úgy utálom ezt a pénzorientált világot, mint az avantgárd művészetet, ami a színházakban rémiszt."
Érteni vélem és dramaturgiailag is indokolt a mondatok indulatossága, de abban az esetben, ha a példák a meg nem alkuvás ellenpontozására szolgálnak is, a színész kissé mellélőtt velük, kettővel bizonyosan, hiszen ha valakitől és valamitől távol áll az elvtelen opportunizmus, az Nemecsek Ernő és az avantgárd művészet.
