Szómaesztétika és filozófia

Richard Shusterman (1949) analitikus filozófusból vált a neopragmatizmus nemzetközileg elismert képviselőjévé. A neopragmatizmus alapítója, Richard Rorty textualizmusa után visszaállította a tapasztalat jelentőségét, és John Deweynak, a klasszikus pragmatizmus legjelesebb képviselőjének naturalista esztétikájára alapozva fejlesztette ki saját szómaesztétikáját. Az élő testet jelentő ógörög „szóma” szó összekapcsolása az esztétikával egyértelműen kifejezésre juttatja filozófiájában az eleven test centrális szerepét, mely egyszerre helyszíne és médiuma életünknek, esztétikai látásmódunknak. Shusterman általános elméleti álláspontját olyan filozófiai esztéticizmusként írhatjuk le, amelyet erősen áthatnak a demokratikus politikai intenciók. Akadémiai karrierjében az áttörést Pragmatist Aesthetics című könyve hozta meg 1992-ben, amit azóta tucatnyi nyelvre, magyarra is lefordítottak. (R. Shusterman: Pragmatista Esztétika. A szépség megélése és a művészet újragondolása. Pozsony–Budapest, Kalligram, 2003.) Shusterman pozícióját újabb könyvei (Practicing Philosophy, 1997; Performing Live, 2000; Surface and Depth, 2002; Body Consciousness, 2008; Thinking through the Body. Essays in Somaesthetics, 2012), melyekben – szakmai körökben jelentős érdeklődést kiváltva – továbbfejlesztette a pragmatista tradíciót, tovább erősítették. Richard Shusterman 2004-től a Florida Atlantic University filozófiaprofesszora és a Center for Body, Mind and Culture igazgatója, mely intézmény segítségével és saját áldozatos munkája révén a szómaesztétika nemzetközi mozgalommá vált.