Gyáni Gábor: A történelem mint emlékmű. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 300 oldal, 3490 Ft

A szerzőt aligha kell bemutatni bárkinek is, aki Magyarországon az utóbbi évtizedekben figyelemmel kísérte a történettudomány új fejleményeit. Mivel olyan országban élünk, melyben a történelem, és főleg a közelmúlt története folyamatos viták, politikai játszmák tárgya, jóformán senki sem vonhatja ki magát az alól, hogy így vagy úgy állást foglaljon történelmi kérdésekben. Természetesen akár úgy is, hogy csak nagyon keveset tud róluk, sőt, annál nagyobb bátorsággal. A történelem – az időjáráshoz hasonlóan – úgyszólván napi kérdés Magyarországon, ráadásul tízmillió történész országa is vagyunk, ezért kiváltképpen nem árt, ha akad néhány széles látókörű, tárgyát alaposan ismerő, elfogultságok nélkül elemezni tudó, s nem utolsó sorban jó íráskészséggel rendelkező történész is ebben a hazában. Gyáni Gábor ezek egyike, műveit nem csupán a szűkebb szakma szokta forgatni, hanem az a különös emberfajta is, melyet művelt nagyközönségnek szoktak nevezni. Méghozzá azért tarthatnak számot joggal Gyáni művei a laikus olvasók figyelmére is, mert számos olyan problémát elemeznek, melyek óriási gondokat jelentenek a nemzeti önértés, identitás számára is.