A SZÉGYENRŐL
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 20. szám, 2014. május 16.Az állampolgár azt feltételezi, hogy a magát kereszténynek tartó ember számára a kanonizált szakrális tény melletti hűség magasabb érték, mint egy aktuális politikai érdek, nevezetesen Orbán Viktor és köre által támogatott, hazug történelmiséget kifejező – Horthy hetven évvel ezelőtti felfogását tükröző – állásfoglalás igazolása.
Szakrális tény, hogy Gábriel arkangyal Isten kiemelt – csaknem isteni erővel, energiával rendelkező – főangyala, legfőbb követe.
Ezt a szakrális személyiséget alázza meg, gyűri maga alá – az ún. megszállási emlékműben – egy nagyon is szekuláris hatalom, szimbolikusan.
E blaszfémia ellen nem tiltakozik a magát többször is kereszténynek (kereszténydemokratának) valló Orbán Viktor, hanem éppen azt támogatja. Sőt. A Dávid Katalin professzor asszonynak írt leveléből pont az érződik: az ábrázolt pillanatban (?) adekvát állapotnak találja, hogy nem Isten, hanem a Gonosz a Történelem ura.
A szakrálist a szekuláris legmélyebb bugyrába, a politikába lerántó impertinenciáról, szégyenről hallgat Balog Zoltán, Semjén Zsolt, Harrach Péter, de hallgat az MKPK és a legfőbb hazai római katolikus vezető, Erdő Péter bíboros-érsek is!
A farizeusok inkább vállalják az Orbán iránti lojalitást (benne a latens „eszmeiséget”: legyen bár2014 aHolokauszt Éve, de nehogy már csak a holokauszt áldozataira emlékezzen az ország, s pláne, hogy utódaik és a túlélők mondják meg, hogy mi [keresztények] hogyan emlékezzünk az óhitűek áldozataira). És inkább vállalják az önmagában meg nem álló, félrevezető történelemhamisítás elfogadását, a heves tiltakozást a keresztény ember számára szakrális tény politikai célú otromba lealacsonyítása ellen.
Miféle keresztény kultúrát és hitbéli meggyőződést hitelesít ez a csend, amely ezt az otrombaságot (blaszfémiát) kíséri?!
Szellemi bűnözést, hisztériát, kocsmapultmenti politikai lökdösődést emlegetnek azok, akik számára Gábriel arkangyal csupán statiszta, epizodista az ő politikai céljaikat kiszolgáló, általuk átdolgozott magyar történelemben. – Ők az „igazi” keresztények. A szép, a jó, az igaz önhitt – a szakrális és a szekuláris világban egyaránt tévúton járó – „megtestesítői”.
Kovács M. Márta történészprofesszor azt mondja: „páratlan szellemi züllésnek vagyunk tanúi”. Ezen nincs mit szépíteni.
