1956. október30. AKöztársaság téri pártház ostromának napja. A nap, amikor minden összezavarodik, a forradalom elveszíti ártatlanságát. Állampolgári szomorújáték, hivatásos és műkedvelő szereplőkkel. A nap, amely után áldozatnak és gyilkosnak is nagyon nehéz lenni. És hősnek is. A köztársaság – ha népi, ha nem –, amely nem tudja megvédeni a polgárait, nem védheti meg magát sem.

 

Papp András–Térey János: Kazamaták

A felejtés ellen

Terék Anna: Vajdasági lakodalom

Schwajda György: Válogatott művek

Jenei László: Díszössztűz. Je­len­kor Kiadó, Budapest, 2016. 248 oldal, 2999 Ft


Mind a hét írás feltűnő jellegzetessége a másmilyensége, a különbözősége, az eltérése az e pillanatban fennálló irodalmi kánontól; ez önmagában nem meglepő, Jenei László mindegyik korábbi könyve osztozott ebben a jellegzetességben. Hogy ez a bizonyos elkülönülési ambíció ott munkált a szerző gondolataiban, amikor a kötetet összeállította, arra nincs jobb bizonyíték, mint az a fényképsor, melyet legfontosabb inspirációs forrásairól Jenei még a könyv megjelenése előtt kezdett feltölteni a könyv promóciós Facebook-oldalára. Van itt sok minden, Raymond Queneau Mindig agyonkényeztetjük a nőket című kisregényének magyar borítójától Per Olov Enquist-idézeten, Britten-utaláson át két, A kihordó szövegében részletesen, képleírásként is sorra kerülő festményig (Pedro de Mena Mater Dolorosa, illetve Jean-Baptiste Oudry Halott farkas című műveiről van szó), és sok egyébig.


A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni.

A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.


Költészet

Darvas Benedek–Pintér Béla: Parasztopera. Saxum Kiadó, Bu­da­pest, 2016. CD és 48 oldal booklet, 3200 Ft

 A nagy rajongótábor jelentékeny olvasóközönség ígéretével is kecsegtet – ez ösztönözhette arra a Saxum Kiadót 2013-ban, hogy megjelentesse Pintér Béla színműveit. Abban a kiadásban nem szerepelt a Parasztopera szövege, pedig ez a társulat egyik valaha volt legsikeresebb előadása. Még a The New York Times is elismerő kritikát közölt róla, és az ősbemutató óta annyian feldolgozták, hogy egész fesztivált lehetett szervezni a különböző rendezésekből. Azonban – ahogy címe is jelzi – zenés darab; érthető tehát, hogy nem vették egy csokorba a prózai alapú drámákkal. A darab idén tizenöt éves, és az évforduló alkalmából a kiadó mégis talált olyan formát, amelyben ez az alkotás is közölhető: megjelentette az előadás szövegkönyvét és hanganyagát.

 

Szöllősi Mátyás: Váltóáram. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 312 oldal,3290 Ft

 A Váltóáram ugyanis novellafüzér, az összekötőanyagot az Orion főcsillagának, a Betelgeuse-nak a katasztrófája adja: az égitest felrobban, és a hozzánk eljutó fehér fény majdhogynem nappallá változtatja az éjszakákat, mert a kísérteties fehér fény, az esti égbolt pacája mindenre és mindenkire rávetül, így vagy úgy, de a hatása alá von. A kötet első két novellája ezt a hátteret építi fel, így nem is nagyon kerülhet máshová. Csakhogy az ötlet nem futja ki a lehetőségeit.

 

Papp Sándor Zsigmonda szerző további cikkei tovább tovább

Illés György: Szellemidézés – egy irodalmár emlékei. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016. 240 oldal,2990 Ft

 A könyv a Prológust nem számítva (ami egy banális anekdota az Illés-Illyés nevek összetévesztéséről) három nagyobb egységből áll, melyek szinte mindegyikében jórészt rövid, 2-6 oldalas szövegek találhatók. Az első rész azApám emlékezete címet viseli, s ez képezné lényegében a kötet „húzófejezetét”. A központi figura, ahogyan a fülszöveg is sejteti, Illés Lajos, az Új Írás egykori szerkesztője, az édesapa. Igazán egy valóságos főhősről és csodálatos kalandjairól van szó: kedves kis mesék formájában szabályos történeteket kapunk, megmosolyogtató párbeszédekkel, Kormos Istvánról, a kismedve-gyerekekről, mesét az „öregről”, Nagy Imréről és Rákosi 400-as listájáról, a természetesen imádnivaló pofa Tersánszkyról és Berda Józsefről, és így tovább.

 

Pál Sándor Attilaa szerző további cikkei tovább tovább

Jánk Károly: Álomidő. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2016. 200 oldal, 3290 Ft

De mit gondol a költészetről Jánk? A legfontosabb állítás az, hogy „minden vers csalás, / mert megidézni nem tud szótlanul” (Álom a nyomokban, 7.) Ha pedig erre nem képes, akkor ki kell cselezni valahogyan, hiszen Jánk mégiscsak versben közöl: azok közé tartozik, aki nem is ír egyebet. A költő nem tesz mást (és ezzel szintén közel kerül a Pilinszky-Nemes Nagy-hangulathoz), mint hogy a szóközöket, az elhallgatásokat beszélteti. Ezért olyan jellemző erre a lírára a kihagyásosság, a parabolisztikusság, s nem véletlen, hogy Kemény István szép fülszöveget írt a válogatáshoz.


Az első három kötet túlságosan konzervatív, a jó ötletek kidolgozásában is körülményes, és épp ezért sokszor kifejezetten modoros, néhol ugyan érzékeny és titokzatos, ám gyakran mégis üresnek ható versei után két haiku-könyvet olvashattunk Jánktól. De a haiku-forma is zsákutcának bizonyult, idegen volt ettől az alapjaiban mégis inkább analitikus, a „lényeget” kereső-kutató és ehhez teret igénylő költészettől. A 2014-es, mostanáig az utolsó kötet, az Öreg árnyék viszont végre hozott némi játékosságot, vagányságot, dallamot és humort, egy kis lazaságot a továbbra is drámai tematikába, sőt hozott egy-egy megszólítható társat a végtelen magányba.