A cikk teljes tartalma csak előfizetéssel érhető el.Nem tudom, miért nem beszéltem soha arról a kínos érzésről, amit akkor, ott, az első kiránduláson, vagy inkább a másodikon, nem tudom. A panziótulajdonos, akit a megelőző telefonbeszélgetések alapján aggasztóan kifogástalannak ítéltem, az elvárásoknak megfelelően készségesnek bizonyult. Kiadta a kulcsokat, megmutatta a szobákat, s miután a cuccom ledobva azt kellett lássam, minden oké, minden és mindenki a helyén, felkerekedtem, hogy körülnézzek a településen. A térségből addig leginkább csak az
