Elfújta a nemere

Tódor János egy teljes ÉS-kolumnán adta közre a menekültügyi riportjával kapcsolatos levelezését, amelyet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal (BÁH) folytatott (ÉS, 2016/30., júl. 29.) Az utolsó, hosszabb BÁH-opusz rávilágít a lényegre. Arra ugyanis, hogy az újságíró „személyes tapasztalat szerzése okán” be sem léphet a befogadó központba, azonban (…) „a 29/2013. (VI.28.) BM rendelet 10 §-a alapján az intézményben elhelyezett külföldi fogadhat látogatót. Ebből következően olyan személlyel lehetséges interjú készítése, aki előzetesen hozzájárult, és erről írásbeli nyilatkozatát megküldi a menekültügyi hatóság felé”. E nemes hatósági gesztusról, valamint az újságíró szándékáról az „intézményben elhelyezett külföldi” telepatikus úton értesül, s azonnal fogalmazza is (írásban!) hozzájáruló nyilatkozatát. És, és, izgatottan elküldi a hatóságnak. Jól értesültek szerint Lepsénynél még megvolt, ám éppen akkor, éppen arra kódorgott az erdélyi nemere – s elfújta. Másfele. Így aztán hoppon marad mind a kérdezni szándékozó, mind az interjúhoz írásbeli nyilatkozatával hozzájáruló, „az intézményben elhelyezett külföldi”. Hivatalunk pedig joggal tárhatja szét mindkét kezét. Látjátok feleim, nem érkezett.