Párhuzamos társadalmak – párhuzamos jogrendszerek
Orbán Viktor a Die Pressének (és más lapoknak) szeptember közepén adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy „mi magyarok nem akarunk párhuzamos társadalmakat”, majd konkrétan is utalt arra, hogy nem a vallásról, hanem a kultúráról, az értékekről, az életstílusról, a szexuális szokásokról, a véleményszabadságról és a férfiak és nők közötti egyenlőségről beszél.1
Két döntés a devizakölcsönökről
A Kúria és az Alkotmánybíróság (Ab) is nagy horderejű döntéseket hozott a devizakölcsönökkel kapcsolatban. Előbbi 2013. december 16-án a 6/2013 PJE (polgári jogegységi) határozatot, utóbbi hétfőn, jelen sorok írásakor egy még számmal sem rendelkezőt. A közvélemény, a politika és a jogászközösség is olyan felfokozott izgalommal várta mindkét döntést, mintha azok valóban képesek lennénk a devizakölcsönök összetett problémáját megoldani. A legtöbb érintett számára ezért valószínűleg mindkét határozat csalódást okoz: a politikusok szerint a bíróság „a bankok oldalára állt”, az ügyvédek úgy érezhetik, hogy a legtöbb jogi érvük alól kihúzták a talajt, a reménykedő devizahitelesek pedig csak a jogi csűrés-csavarást látják a hosszú és bonyolult nyelvezetű dokumentumokban.
A salátatörvény
mint hermeneutikai probléma
A jelenkori magyar jogalkotás egyik nem éppen legbarátságosabb jelensége az ún. „salátatörvények” szaporodása. A salátatörvények olyan, más jogszabályokat módosító normák, amelyek egy, a jogszabályokon „keresztülfekvő” téma vagy politikai akció mentén egymástól logikailag távol eső, nem összetartozó törvények egész halmazát változtatják meg. A szó erősen pejoratív konnotációt hordoz, és a jog „eszközkénti használatának” egyik szimbólumává vált Magyarországon. Ellenzői szerint a jog logikai zártságát, a jogintézmények koherenciáját súlyosan sérti, és rendszerint kapkodva, hibákkal terhesen, de gyorsan, egyszerűen hajt végre egy politikai akaratot. Ez a dolgozat most elsősorban azzal foglalkozik, hogy egy tágabb horizontról mi is a salátatörvény hermeneutikai státusa, és hogyan illeszkedik bele a „posztmodern” jog és politika jelenségvilágába.