LVI. évfolyam, 20. szám, 2012. május 18.
 |
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebookkal |
|
Ad notam: Martin Heidegger: A földút
A főváros egy valóságos poklánál kezdődik. Csak egy vonatutat akartam leírni, és máris a pokol külső körére látok. A nagy tér aluljárójában már reggel 8-kor megdöbbentően fortyog. Aki itt átmegy, tudni fogja, hol él. Véres zakó hever a lépcsőre dobva. Vérnyomok veszik körül. Félrenézek, elindulok a lépcsőn.
(Karácsonykor a fiam belekönyökölt a gyertyába, és a frissen ajándékba kapott pulóver felgyulladt. Mire sikerült eloltani, a könyöke menthetetlenül lyukas lett. Aztán mégis igyekeztünk megmenteni az új és a gyereknek annyira tetsző ruhadarabot, vettünk két hasonló színű, de más anyagú, rávasalható foltot. Az egyiket a sérült ruhakönyökre vasaltuk. A másikat a sértetlenre. Ilyenek ezek a novellák is, hol az egyik, hol a másik könyökére vasalom őket egy soha meg nem sem vásárolt pulóvernek.)
avagy mi lett volna, ha a magyarok nem nyugatnak, hanem keletnek indulnak, és verseiknek haikuba kell beleférniük
avagy mi lett volna, ha a magyarok nem nyugatnak, hanem keletnek indulnak, és verseiknek haikuba kell beleférniük
avagy mi lett volna, ha a magyarok nem nyugatnak, hanem keletnek indulnak, és verseiknek haikuba kell beleférniük
avagy mi lett volna, ha a magyarok nem nyugatnak, hanem keletnek indulnak, és verseiknek haikuba kell beleférniük
Zsuzsanna Gahsénak
