Paks bővítése és a gázművek állami visszavásárlása mellett immár a takarékszövetkezeti szektor irányítása is nemzetstratégiai jelentőségűnek minősül. A tavaly államosított Takarékbankot újból kiárusító kormány a közérdekre hivatkozva vonta ki a versenytörvény hatálya alól a szokatlan jogszabályok garmadával aládúcolt privatizációs akciót. Ezzel az utolsó akadályt is elhárította az elől, hogy a takarékokat irányító bank még a választások előtt egy előre kiszemelt magántulajdonosi kör kezébe kerüljön. 

Január utolsó napjaiban 310 forint fölé szökött az euró, és egyelőre ott ragadt. A feltörekvő gazdaságok valutáit megrendítő tőkekivonás jórészt az amerikai pénzözön apadásának és néhány ország gazdasági-politikai bajainak tudható be, ám a térségünk valutáit felülmúló forintgyengülésben az MNB túlfűtött, a kedvező makrogazdasági mutatók mögött meghúzódó anomáliákat figyelmen kívül hagyó kamatcsökkentő politikája is szerepet játszik. 

Mong Attila: Kádár hitele. A magyar államadósság története, 1956–1990. Libri Kiadó, Budapest, 2012. 339 oldal,4490 Ft

Bank- és bankárellenes érzelmekre régóta játszanak rá a politikusok, hogy eltereljék a figyelmet saját tehetetlenségükről, hibáikról. A 2008-as hitelválság világszerte újabb muníciót adott ehhez, Magyarországon pedig a devizahitelek problémája is táptalajul szolgált hozzá. A bankárokkal szembeni ellenérzéseket felszító politizálás azonban veszélyes fegyver, hiszen bankokban bízó, megtakarításaikkal a fejlődés pénzügyi forrásait előteremtő polgárok nélkül még döcögve sem halad a gazdaság szekere.

A rendszerváltás idején még társadalmi konszenzus volt abban, hogy a fennálló szisztémát a demokratikus jogállam megteremtésével és a piacgazdaság kiteljesítésével lehet és kell meghaladni. A fülkeforradalmi kormány azonban, kétharmados parlamenti súlyát felhasználva, pár hónap alatt csaknem teljesen lerombolta a jogállamiság és piacgazdaság elmúlt két évtized során kiépített intézményrendszerét. A folyamatot nehéz megállítani, így nem tudni, meddig forgatják még vissza az idő kerekét.

Nem adott sok időt és esélyt a kormány arra, hogy a költségvetési lyukat betömő különadó kérdésében megegyezésre jusson a magyar gazdaság olyan fontos szereplőivel, mint a bankok és biztosítók. A június elején kijelölt hó végi határidőt alig két nappal megtoldva, a „kőbe vésett" kétszázmilliárd forintos tervből egy tapodtat sem engedve, már július 2-án az Országgyűlés asztalára tette törvényjavaslatát. A kormányt semmilyen érv nem tántorította el a túlméretezett sarctól: a javaslat a gazdasági miniszter szerint is „brutális" összeget osztja szét a pénzügyi szervezetek között. A populizmus újfent diadalt aratott az ország távlatos érdekeit szem előtt tartó ésszerűségen.

A kormány gazdasági akcióterve

Némi késéssel bár, de meghirdette első gazdasági „akciótervét" az új miniszterelnök. Jobb lett volna, ha a megnevezett 29 akciót már a kormányprogram tartalmazza. Akkor elkerülhető lett volna, hogy felelőtlen politikusi nyilatkozatok az ország kockázati megítélésének romlásához, a forint gyengüléséhez vezessenek, súlyos érvágást okozva a forinttulajdonosoknak és a devizahiteleseknek. Akkor nem kellene most azon izgulnunk, hogy a frissen hivatalba lépett kormányunk megszerzi-e a hitelességnek azt a fokát, ami mellett elfogadható feltételekkel finanszírozható az ország.

avagy az időhúzás ára
Válságreakciók
A magyar bankok szerepe a hitelválságban

A gazdasági válságok mindig kiváló terepet nyújtottak a bűnbakképzésre. Hiszen amikor jól mennek a dolgok, könnyű mindenkit a keblünkre ölelni, de amikor szorul az egzisztenciális hurok, saját tehetetlenségünk terhén a legegyszerűbben más felelősök felmutatásával tudunk könnyíteni. Nem akarom beleártani magam a bűnbakképzés pszichológiájába, és arra sem veszem a bátorságot, hogy annak a mai válságban megmutatkozó - nem túl újszerű: az etnikai megnyilvánulásoktól a nemzetközi tőke elleni felbuzdulásokig terjedő - formáit elemezzem. Pusztán azt vizsgálom, hogy a bankokkal szemben nálunk is felerősödött indulatokat mennyire indokolja a válságért viselt felelősségük.

 A hitelekben (is) bő hét esztendő idilli korszaka lezárul, és kezdetét veszi a hitelben (is) szűk esztendők időszaka. Ma még nem lehet tudni, hogy - a bibliai tanmese mintájára - ezeknek a száma is eléri-e a bűvös hetet, vagy a Teremtő rövidebb időt is elegendőnek tart okulásunkra. Bárhogy lesz is, egy biztos: a különösen sérülékeny magyar gazdaságba „begyűrűző" pénzügyi válság a korábban megszokottnál ridegebb környezetet teremt mind a bankok, mind a kölcsönökre szoruló ügyfeleik számára.

Idén ünnepli húszéves jubileumát a kétszintű magyar bankrendszer. A tábor többi országától eltérően nálunk már a rendszerváltást megelőzően elkülönült a jegybank és a kereskedelmi bankszektor, és kialakult az önálló üzleti bankok strukturált rendszere. A nyolcvanas évek pénzintézet-alapításaival megkezdett reformfolyamatot 1987. január elsején koronázták meg azzal, hogy a tervgazdaság adekvát intézményét, a monobankrendszert megtestesítő MNB-ből önálló kereskedelmi bankként leválasztották a hitelező részlegeket.

Martin József Péter és Vajda Éva észrevételeire

Ne menjünk el méltó megemlékezés nélkül egy örvendetes esemény mellett! Történelmi pillanatot élhettünk meg két nappal az államalapítás ünnepe után: a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter együttesen deklarálta, hogy karnyújtásnyira vagyunk a Kánaántól. 2006 szilveszterén lezárul az infláció leszorításának gyötrelmes, majd' három évtizedes időszaka, és beköszönt az árstabilitás korszaka, amikor évente legfeljebb háromszázalékos drágulással kell szembenéznünk. Három éven belül beléphetünk az euróövezet előszobájába, az ERM II. keresztnevű árfolyamrendszerbe, ahol - jó esetben - már csak két évig kell fegyelmezetten ücsörögnünk, hogy labilis forintunkat lecseréljük a biztonságosabb euróra.

Egy éve alakult meg a "nemzeti közép demokratikus koalíciója", amely gazdaságpolitikájában "jóléti rendszerváltást" hirdetett. Ezt kettős fordulattal kívánta megvalósítani: egyfelől a paternalista, beavatkozó állam leépítésével, másfelől a szociális feszültségek feloldásával; a két vállalás összhangjának megteremtésére pedig az öngondoskodásra ösztönző rendszerek kiépítése szolgált volna. Ez lett volna a liberális és konzervatív értékeket is magába olvasztó, modern szociáldemokrácia gazdaságpolitikai magja, amely az MSZP programjának eszmei hátterét jelentette.

Hat évet és ötvenkét napot húzott le a szűk sávos csúszó árfolyamrendszer. A Bokros-csomagként híressé vált stabilizációs program legtovább működő eleme volt. Míg kezdetben mindenki üdvözölte a hiteles gazdaságpolitikát feltételező és a költségvetést fegyelmező árfolyamrendszert, pár évvel később már sokan feszegették a szűk lebegési sáv okozta rugalmatlanság káros hatásait. A változtatás lehetőségét azonban átmenetileg aláásta az ázsiai, majd az oroszországi pénzügyi válság. Az MNB végül tavaly nyáron látta elérkezettnek az időt a rugalmasság növelésére, de az akkori pénzügyminiszter ezt megvétózta. Most viszont új, jegybankelnöki pozíciójában mégiscsak meglépte azt, amit elődjének nem engedett.
Csaknem egy évtizede működik az alkotmánnyal is védett független státusban az ország központi bankja, az MNB. A kormánytól és a politikától intézményesen távol tartott jegybank monetáris politikájával tekintélyt vívott ki a hazai és a nemzetközi üzleti világban, és növelte a magyar gazdaságpolitika hitelességét. A bizalmat a független státus mellett a monetáris döntéshozók szakmai kvalitása és szuverenitása is erősítette. Az MNB monetáris politikájának kedvező megítélése ellenére alig volt olyan békeidőszak, amikor ne érte volna politikai támadás a jegybankot vagy vezetőit. Most, amikor éppen elülni látszik a legutóbbi vihar, az MNB elnöki székébe a jelenlegi kormány eddigi pénzügyminisztere ül át, az intézmény átszabásának beharangozott terve borzolja fel a szakmai közvélemény kedélyét. Bár az MNB-törvény módosításának fő irányát a jegybanki függetlenség erősítésének uniós követelménye szabja meg, a gyakorlati megvalósítás személyes ambícióknak és rövidlátó politikai megfontolásoknak is teret engedhet, ami könnyen alááshatja a monetáris politika nehezen megszerzett hitelességét.

- uniós ideológia és gyakorlat -