ÉLET ÉS IRODALOM

Az Orlando-nyomvonal

A latin-amerikai próza – többek közt Bioy Casares, Manuel Puig, Cabrera Infante – egyik jeles észak-amerikai fordítójának, szakértőjének, Suzanne Jill Levine-nek az Orlando és a Száz év magány párhuzamosságait tárgyaló előadásában olvasom, hogy 1968-ban, nem sokkal García Márquez regényének megjelenése után a latin-amerikai próza egyik nagy kortárs kritikusa, Emir Rodríguez Monegal így fogalmazott: „az Orlando nyitott ajtót Latin-Amerikában a fantasztikus elbeszélés világára, mely a történetmondás művészetének legrégibb, s a tizennyolcadik századig – amikor is az írók elkezdtek a realizmusra áttérni – egyedüli formája volt”.

Takáts Józsefa szerző további cikkei tovább tovább

Czesław Miłosz „kulturális földrajza”

Mindenekelőtt arra szeretnék magyarázatot adni, hogyan keveredtem egyáltalán erre a konferenciára, hiszen nemhogy Miłosz-kutató nem vagyok, de polonista sem, nem tudok lengyelül, azaz Miłosz műveit csak fordításban olvastam. Mint kiderült, Pálfalvi Lajos, sok Miłosz-mű kiváló magyar fordítója ajánlott a Lengyel Intézet figyelmébe, mint A magyar esszé antológiája IV. kötetének szerkesztőjét, a magyar esszé történészét, arra számítva, hogy lesz mondandóm a lengyel szerző esszéírásának és az esszé magyar műfaji hagyományának a viszonyáról. Előbb erről a témáról próbálok tehát valamit mondani, mielőtt az előadásom címében jelzett másikat tárgyalnám. Miłosz esszéírásának a hangja, formaalkotása, tempója egyáltalán nem idegen a magyar esszéírástól, ám úgy vélem, mindez nemcsak rá, hanem más kiváló lengyel esszéírókra, Stempowskira, Herling-Grudzińskire, Herbertre is igaz. Ellenben Miłosz témái, észjárása, szellemi álláspontja nagyon is meglepő a magyar esszé történetének közegébe helyezve, s ez különösen érvényes a vallási képzelet sorsával és jellegével, metafizikai kérdésekkel foglalkozó műveire.

Takáts Józsefa szerző további cikkei tovább tovább

Erasmiánusok

Három évvel ezelőtt olaszul e címmel jelent meg a neves német-brit szociológusnak, Ralf Dahrendorfnak egyik utolsó könyve: Erasmiani. Gli intellettuali alla prova del totalitarismo. (Roma-Bari, Laterza, 2007.) A cím második felét így fordíthatnánk magyarra: „Értelmiségiek a totalitarizmus vizsgáján", esetleg így: „Értelmiségiek a totalitarizmus megpróbáltatásai közt". Miután már meglehetősen sok könyvet pazaroltak olyan értelmiségiek gondolkodásának az elemzésére, akik kommunistává, nácivá vagy fasisztává lettek, vagy legalábbis ilyen politikai rendszerek, ideológiák szolgálatába állították a tollukat pályafutásuk során, vagy éppen a felsoroltakhoz hasonló saját totalitárius ideológiával álltak elő, Dahrendorf épp ellenkezőleg, olyan gondolkodókról írt könyvet, akik nem kerültek valamely szabadságmentes, szabadságot nélkülöző társadalom víziójának hatása alá - amint arra könyvének eredeti, német címe (Versuchungen der Unfreiheit. München, Verlag C. H. Beck, 2006.) is utal.

TAKÁTS JÓZSEFa szerző további cikkei tovább tovább

Egy könyvespolcról

Olasz újságolvasók, ha átnézték az aznapi számot, gyakran otthagyják a napilapjukat a bárok asztalain vagy a parkok padjain. Másfél évvel ezelőtt, Rómában élve egy hónapig, valamelyik februári vasárnap így lettem örököse egy Corriere della Serának. Aki néha vagy gyakran kézbe szokott venni idegen nyelvű napilapokat, tudja, hogy a hétvégi számok magyar újságolvasó számára meghökkentően vaskosak. A Corriere della Sera vasárnaponként nyolcvanoldalas, ötvenhat oldal az országos kiadás, huszonnégy a római melléklet (a lap milánói). Engem leginkább az időjárás-jelentés oldala nyűgözött le, tizenhat kis térkép az olasz régiók, az európai régiók és a többi kontinens aznapi várható időjárásával: ha felszállok aznap délután a Johannesburgba induló gépre, innen megtudhatom, hány fok meleg vár megérkezéskor a repülőtéren. A kulturális rovat tágassága is hasonló: aznapi vezető cikkét Javier Marías írta, kiváló spanyol regényíró. Miért nem fordulhat elő ez az eset magyar napilapban?

TAKÁTS JÓZSEFa szerző további cikkei tovább tovább

Válasz a Berzsenyi Társaság tiltakozására