„Az 1945 utáni időszak megírását valóban elölről kell kezdenünk. (...) nincsenek műhelyek, iskolák, nincsenek viták, nincsen közös nyelv, nincsenek közös fogalmaink" - fogalmazta meg szigorú ítéletét Varga László az ezredfordulón tartott konferencián.
Jelenkortörténetünk három emberöltőnyi időszakának egyik meghatározó periódusa a második világháború utáni néhány év, amely egy-két évtized elmúltával immár véglegesen kikerül a kommunikatív emlékezet csalóka bűvköréből, s átadja a helyét a történetírói értelmezéseknek.

Várallyay Gyula: Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban

Ketten egy új könyvről - György Péter: Apám helyett. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2011. 308 oldal, 3490 Ft

„A múlt jelenné akar válni, és ostromol bennünket" - írja Pierre Nora. (Emlékezet és történelem között. Napvilág, 2010. 289.) Valóban így lenne? S ha igen, melyik múlt, annak milyen szegmense, megnyilvánulása? Az, amire emlékezünk, amire igény van. De miért éppen az ily módon emlékezetközelbe hozott múltra, az így kiválasztódott múltdarabokra van szükségünk? Mitől függ a múlt jelenben kiemelt része(i) iránti kereslet?

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Miért lenne „ismeretlen"? A magyar irodalomtudomány megújításában jelentős szerepet játszó 1968-as szegedi konferencián Babits Ősz és tavasz közöttje mellett A ló meghal, a madarak kirepülnek volt a téma. Úttörőnek számít Bori Imre és Körner Éva Kassák-könyve (1967, 1988), fontos munka Rónay György 1971-ben megjelent Kassák-életrajza. Aczél Géza a rendszerváltozás után (1999-ben) irodalomtörténeti monográfiában összegezte az addig született elemzéseket, értelmezte és értékelte az életpályát. És most csak néhányat emeltem ki az óriási Kassák-irodalomból.

Az Élet és Irodalom indulása

Az Irodalmi Ujság és a kommunista párt, 1950-1956

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és az írók

Az 1956-os miskolci lincselés

A Kádár-korszakban az 1956-os forradalom története nem képezhette tudományos kutatás tárgyát. A tiltás következtében olykor egymással homlok- egyenest ellenkező sémák - 1956-ban nem volt antiszemitizmus, illetve felújult a szélsőjobboldali veszély - rögzültek. Az 1980-as évek végétől változott a helyzet, feltáratlan területek azonban jócskán maradtak, és a félmegoldások, manipulált értékelések száma sem kevés. A hamis múltértelmezés legutóbbi példájaként David Irving a Magyar Televízió 2003. október 23-i adásában kijelentette: "Az első két napon egy antiszemita pogrom volt ez a felkelés [...] a magyar kormányt [...] zsidó kormánynak tekintették." E torzítás azért veszélyes, mert lovat ad azok alá, akik a kommunistákat a zsidókkal azonosítva 1956-ot zsidó- és kommunistaellenes felkelésnek szeretnék látni. Kádárék 1957-ben másként csúsztattak: propagandasorozatukban, a Fehér könyvekben azt igyekeztek bizonygatni, hogy az "ellenforradalom" győzelme esetén szörnyű sors várt volna a magyarországi maradék zsidóságra.

A magyar-szovjet kulturális viszony a hatvanas években