Az amerikai választások egy korszakot zártak le, amelyet Ronald Reagan neve és a szabadpiaci ideológia fémjelzett, és amely az állam minden fronton való visszaszorítását, az adók radikális csökkentését és a képviseleti demokrácia terjesztését tűzte zászlajára. Harmincéves periódus ért véget, szokás szerint dicstelenül.

Miért hívta vissza Kalifornia néhány hónapja újraválasztott kormányzóját, lecserélve őt egy minden politikai tapasztalatot és programot nélkülöző osztrák testépítővel a Graz melletti Thalból? Az egyetlen magyarázat az, hogy Kalifornia megkergült. És nem csak a köznép.

Amikor január 20-án George W. Busht elnökké avatják, Amerika történetében másodszor kerül egy előző elnök fia a Fehér Házba. 1888 óta először győz amerikai elnök anélkül, hogy megkapta volna a polgárok szavazatainak többségét (a végső elszámolás szerint Bush több mint félmillió szavazattal maradt alul Gore-ral szemben, és ez több, mint amivel Kennedy 1960-ban, illetve Nixon 1968-ban elnök lett). Az azonban még soha nem fordult elő, hogy az elnökválasztás végeredményét nem a választók, hanem az Alkotmánybíróság döntötte volna el.