A Krím-félsziget orosz annektálása, Ukrajna területe egy részének szándékos destabilizálása, valamint az orosz támogatást élvező szeparatisták által a maláj légitársaság utasszállító repülőgépének 298 halálos áldozattal járó lelövése miatt az EU-tagállamok kormány- és államfői­ből álló Európai Tanács 2014. július végén további gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Erre válaszként Oroszország egy évre megtiltotta az élelmiszer-bevitelt azokból az országokból, amelyek korlátozásokat tartanak fenn vele szemben. Bár a szankciók mindkét félnek kárt okoznak, költségei nagyobbak Oroszországban, mint az Európai Unióban. A katonai és politikai feszültség fokozódásának és a szankciók eszkalálódásának negatív világgazdasági következményei is lehetnek. 

Az amerikai hatóságok 2014. június 30-án súlyos büntetést róttak ki Franciaország legnagyobb bankjára, a BNP Paribas-ra az USA Szudánnal, Kubával és Iránnal szembeni szankcióinak megkerülése miatt. Az eset világszerte felerősítette a dollártól való függetlenedési törekvéseket, legalábbis a retorika szintjén. Az USA-nak a nemzetközi pénzügyi rendszerben elfoglalt domináns helyzete miatt nincsenek és belátható időn belül nem lesznek olyan devizák, amelyek alkalmasak a dollár mint kulcsvaluta helyettesítésére, funkcióinak átvételére. A világgazdasági szereplők a dollár dominanciáján alapuló nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásában érdekeltek, de ez nem csak rajtuk múlik. 

A Gazdasági és Monetáris Unió sikeresen túljutott az államadósság-válság akut szakaszán, amelyben az euróövezet és a közös pénz fennmaradása volt a tét. A krónikus gazdasági problémák (lassú gazdasági növekedés, gyenge hitelezés, magas munkanélküliség, különösen a válság által legnagyobb mértékben sújtott tagállamokban stb.) azonban az utóbbi években csak kismértékben enyhültek, miközben a túlságosan alacsony infláció nyomán fokozódott a defláció, azaz az árszínvonal folyamatos csökkenésének romboló hatású veszélye. Az Euró­pai Központi Bank (EKB) június elején meghozott intézkedéseinek iránya megfelelő, mértéke vitatható, rövid távon hozhatnak bizonyos eredményeket, de nem helyettesítik a tagállamok által végrehajtandó szerkezeti reformokat.

Bokros Lajos 60 éves

A május végén tartott európai parlamenti választásokon megerősödtek a populistának nevezett és az Európai Unióval elégedetlen politikai erők, de a lényegi kérdések alakításába való közvetlen beleszólásuk várhatóan korlátozott marad. Ennek ellenére az európai uniós döntéshozóknak tenniük kell az EU-ból való kiábrándultság megfordításáért. Az Európai Bizottság elnökének megválasztásával kapcsolatos huzavona az európai uniós intézmények: a Parlament és az Európai Tanács közötti hatalmi harc része, amelynek kimenetele nem csekély mértékben nyomhatja rá bélyegét az EU további fejlődésére. 

Az Ukrajnában zajló politikai események és az Ukrajnával szemben követett orosz politika (a Krím-félsziget bekebelezése stb.) globális pénzügyi és gazdasági hatásai eddig viszonylag szerények, regionális következményei jelentősebbek voltak, de ez más tényezők miatt változhat. Az USA és az Európai Unió Oroszországgal szemben végrehajtott és tervezett politikai és gazdasági szankciói rövid távon várhatóan mérsékelt közvetlen eredményekhez vezetnek. Ebben szerepet játszik egyrészt az, hogy a globalizációval felerősödött kölcsönös gazdasági függőségi viszonyok miatt a szankciók következményei az azokat alkalmazó országok gazdasági szereplőit is sújtják, másrészt az EU közös fellépését nehezítik a tagállamok eltérő érdekei. Hosszabb távon Oroszország politikai és gazdasági elszigetelődése fokozódik. 

Az utóbbi hetekben jelentős mértékben gyengült a forint euróval szembeni árfolyama. Ez részben a nemzetközi környezet romlására, de döntően inkább a Magyar Nemzeti Bank által folytatott monetáris lazításra vezethető vissza. A laza monetáris politika hasznai csekélyek, költségei és kockázatai viszont nagyok, különösen egy kis ország esetében. A nemzetközi pénz- és tőkepiaci szereplők „kockázati étvágyának” mérséklődése leértékelődési nyomás alá helyezheti a forint árfolyamát, és jelenlegi gyakorlatának feladására, monetáris szigorításra késztetheti az MNB-t. 

Az USA másodrendű jelzálogpiacán 2007 nyarán kezdődött, majd mind­inkább globálissá vált pénzügyi válság drámai erővel hozta felszínre az ír gazdaság gyengeségeit. A súlyosabb következmények elkerülése érdekében az ír kormány 2010 novemberében a Nemzetközi Valutaalap, az európai uniós intézmények és az EU-tagállamok pénzügyi segítségét kérte. A hároméves program keretében végrehajtott, 2013 decemberében befejezettnek nyilvánított, drasztikus megszorításokon alapuló gazdasági konszolidáció eredményeként Írország visszatérhet az államháztartás pénz- és tőkepiaci finanszírozásához. Az elért pénzügyi-gazdasági függetlenség megőrzésére hivatkozva a kormány nem kívánja igénybe venni az IMF és az EU által felajánlott pénzügyi védőhálót, amely semmilyen veszteséggel nem járna, viszont pénzügyi feszültségek idején biztonságot adna.

A skót kormány 2013. november végén Skócia jövője címmel 670 oldalas fehér könyvben (vagy inkább vaskos kiáltványban) tette közzé, hogyan képzeli el az Egyesült Királyságtól függetlenné váló Skóciát. A függetlenségről szóló népszavazást a kormány 2014. szeptember 18-ra tervezi, ha sikeres lesz, akkor 2016. március 24-én kiáltják ki Skócia függetlenségét. A függetlenség kivívásának célja nem a politikai, a kulturális vagy más alávetettség megszüntetése, hanem a skót identitás erősítése, valamint a nem túl jelentős vélt vagy tényleges gazdasági és szociális előnyök megszerzése. A skót identitás erősödésével nem tart lépést a függetlenség támogatottsága, ezért valószínű, hogy a függetlenségi törekvések elbuknak.

Dánia: fegyelmezett gazdaságpolitika és nemzeti szuverenitás

Nemzeti érdekei védelmére hivatkozva Dánia többek között azzal a megszorítással ratifikálta a maastrichti szerződést 1993 májusában, hogy kimarad a Gazdasági és Monetáris Unióból, de nem akadályozza annak létrehozását. A 2000 szeptemberében tartott referendumon elbukott az euró bevezetése. A kormány által követett gazdaságpolitika ugyanakkor összhangban van az euróövezetbe való belépés követelményeivel. Dánia helyzete sok vonatkozásban megegyezik az euróövezetet alkotó országokéval. Bár sok dán vezető szerint a szuverenitás a leghatékonyabban akkor védhető, ha az ország az euróövezet tagja, az euró bevezetése valószínűleg még sokáig nem lesz napirenden.

Az amerikai törvényhozás (a Kongresszus) két, egymással egyenrangú háza (a szenátus és a képviselőház) közötti, a republikánusok által előidézett döntéshozatali patthelyzet miatt nem fogadták el az USA következő évi költségvetését és az államadósság-plafon emelését. Emiatt nagyszámú állami intézményt kellett ideiglenesen bezárni, ami óriási károkat okoz az amerikai gazdaságnak. Az államadósság-plafon emelésének elmulasztását a gazdasági szereplők államcsődnek minősítenék, aminek nemcsak az USA, hanem az egész világgazdaság számára katasztrofális következményei lennének. A patthelyzet mögött nemcsak jogi, hanem politikai és szociológiai okok is meghúzódnak.

és néhány lehetséges következménye

Az amerikai jegybank, a Fed 2013. szeptember 18-i ülésén a piaci várakozásoktól eltérően úgy döntött, hogy változatlan ütemben folytatja értékpapír-vásárlási programját. Eszerint a Fed továbbra is pénzteremtéssel, illetve ennek nyomán alacsony kamatlábakkal kívánja serkenteni a gazdaságot addig, ameddig a legfontosabb mutatószámok azt támasztják alá, hogy a GDP tartós növekedésnek indult, és ezzel összefüggésben mérséklődik a munkanélküliség. A döntésnek az amerikai és a világgazdaság többi részére gyakorolt hatásai hosszabb idő alatt bontakoznak ki. A laza monetáris környezet fennmaradása javítja a külső forrásbevonás feltételeit Magyarország számára. A kegyelmi időszaknak azonban előbb-utóbb vége lesz, és a politikai szempontoknak (a kormány bebetonozása a hatalomba, a jövő évi parlamenti választás stb.) alárendelt magyar gazdaságpolitika kénytelen lesz szembesülni a realitásokkal.

Az EU-ban csak Lengyelország GDP-je nőtt a globális pénzügyi és gazdasági válság idején. A kedvező gazdasági teljesítményt többek között a válságra jól reagáló gazdaságpolitika és a nemzeti valuta leértékelődését megengedő rugalmas árfolyamrendszer tette lehetővé. A lengyel kormány biztonsági védőhálóként igénybe vette a Nemzetközi Valutaalap rugalmas hitelkeretét, amelyből azonban nem hívott le pénzt, és további hitelfelvételt tervez a Világbanktól és az Európai Beruházási Banktól a költségvetési hiány és a szerkezeti reformok finanszírozására. A kormánynak a következő években kell a gazdasági sikerek árnyoldalaival (növekvő államadósság, szerkezeti reformok hiánya stb.) megbirkóznia, ezt a kormánypárt támogatottságának csökkenése és a parlamenti ellenzék politikája nehezíti, ami a lengyel társadalom súlyos megosztottságát is tükrözi.

Szlovénia után második volt jugoszláv köztársaságként Horvátország 2013. július 1-jén az Európai Unió 28. tagállamává vált. Bár Horvátország teljesítette a szigorú belépési kritériumokat, a csatlakozás a Nyugat-Balkán integrálására irányuló hosszú távú európai uniós stratégia részeként mégis elsősorban politikai döntés eredménye volt. Az EU elemi érdeke a Nyugat-Európa és a Közel-Kelet, illetve Észak-Afrika között elhelyezkedő térség politikai és gazdasági stabilitásának biztosítása. Ennek eszköze többek között a csatlakozás kilátásba helyezése, illetve az előfeltételként szabott megbékélés a szomszédokkal és az intézményi reformok sorozata.

Lettországi tanulságok

Az Európai Bizottság 2013. június elején közzétett konvergenciajelentése szerint Lettország megfelel a Gazdasági és Monetáris Unióba (GMU) való belépés kritériumainak, ezért javasolta az európai uniós intézményeknek, hogy engedélyezzék az euró lettországi bevezetését 2014. január 1-jei hatállyal. Ezzel az eurózóna tagállamainak száma 18-ra nő, Észtország 2011. évi belépése után a balti köztársaságok közül Lettország másodikként lesz a GMU tagja. A lett gazdaságpolitika a pénzügyi és gazdasági válság sok szempontból sikeres kezelésével az euróbevezetés feltételeit is megteremtette (amiben néhány speciális tényező is fontos szerepet játszott). Az euróövezeti tagság nyomán javul Lettország pénzügyi stabilitása, mérséklődik pénzügyi sebezhetősége. Ennek ára azonban a termelés, a bérek és a fogyasztás zuhanása, a közszolgáltatások minőségének romlása és a társadalmi feszültségek éleződése volt. Emiatt a lett példa nem tekinthető modellértékűnek, más országokban nem vagy korlátozottan alkalmazható.

Van-e ok ünneplésre?

Az Európai Bizottság május végén javasolta az Európai Unió Tanácsának a magyar kormánnyal szembeni túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Ezzel az utolsó közvetlen külső intézményes ellenőrzés alól is kikerül a magyar gazdaságpolitika. Ünneplésre azonban nincs ok: a nemzetközi pénz- és tőkepiacok ellenőrzése fennmarad. A fegyelmezetlen költségvetési politikát, a fiskális lazítást a piacok sokkal brutálisabban büntetik, mint az európai uniós intézmények, különösen akkor, ha a globális pénzügyi-gazdasági környezet romlik.

A 2013. márciusi ciprusi pénzügyi csúcsfeszültség elmélyítette a szlovén gazdaság, azon belül különösen a bankrendszer gyengeségeit. Bár a 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság már korábban megkérdőjelezte az állami tulajdon jelentős súlyán alapuló, befelé forduló, a szuverenitást hangsúlyozó, sőt sok tekintetben protekcionista szlovén gazdasági modell fenntarthatóságát, az állampapír-piaci hozamok emelkedése és a fenyegető bankválság az eddigi tétova lépések helyett határozott intézkedéseket, szerkezeti reformokat tesz szükségessé. Jelenleg még nincs elegendő támpont annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy Szlovénia (Görögország, Írország, Portugália és Ciprus után ötödikként) rászorul-e az EU és az IMF pénzügyi segélycsomagjára.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank nemrégiben kinevezett elnöke 2013. április 4-én meghirdette az MNB növekedési hitelprogramját. A program átfogó célja a kis- és közepes méretű vállalatok pénzügyi-finanszírozási helyzetének javítása, ezáltal a gazdasági növekedés dinamizálása. A program összhangban van a piacgazdaság elvei­vel és törvényszerűségeivel. Nagyságrendjénél és néhány szerkezeti gyengeségénél fogva nem elegendő azonban a gazdasági növekedés dinamizálásához. Szerencse, hogy emiatt makrogazdasági kockázatai is viszonylag csekélyek.

Az államcsőd elkerülése végett a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) pénzügyminisztereiből álló eurócsoport egy, a kormánnyal kötött politikai megállapodás értelmében 2013. március közepén nagyon szigorú feltételek mellett európai uniós pénzügyi mentőcsomagot helyezett kilátásba Ciprusnak. Ezt mintegy önerőként kiegészítenék a hazai gazdasági szereplők megadóztatásából származó és egyéb belső források. A segély túlmutat a ciprusi problémákon, arra a Gazdasági és Monetáris Unió egyben tartása és hitelességének megőrzése érdekében van elsősorban szükség.

Miután a Nemzetközi Valutaalaptól való hitelfelvétel kútba esett, a kormány mindent megtesz azért, hogy Magyarország kikerüljön az európai uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Erre főleg azért van szükség, hogy az európai uniós intézmények ne függesszék fel a Kohéziós Alap forrásainak folyósítását. A sok bizonytalan tényező és kockázat miatt azonban a költségvetési hiánycélok elérése kétséges. Ha mégis teljesülnének, valószínűleg akkor sem lehetne súlyos következmények nélkül lazítani a költségvetési fegyelmet.

Az utóbbi hónapokban mind több szó esik Nagy-Britannia kilépéséről az Európai Unióból. Az EU elhagyása vagy az azzal való fenyegetés sajátos politikai válasznak tekinthető a brit gazdaság és társadalom problémáira, az EU-val kapcsolatos, mind nagyobb teret nyerő fenntartásokra, valamint az Európai Uniót ért szuverén adósságválságra. A kilépés közvetlen költségei igen nagyok lennének Nagy-Britannia, kisebbek az EU számára, ezért a szakítás egyik félnek sem érdeke, de ezt a politikai (ir)racionalitás felülírhatja. A szuverenitás erősítéseként is értelmezett kilépés ára Nagy-Britannia nemzetközi gazdasági és politikai elszigetelődése és periferizálódása lenne.

A voluntarizmus térnyerése?

Miután az EU kohéziós forrásaiból Magyarországnak előirányzott rész befagyasztásának veszélye november elején átmenetileg elhárult, a magyar kormány ráerősített az általa nem szokványosnak vagy nem ortodoxnak nevezett gazdaságpolitikára. Ezt többek között az energiaszektorban tervezett államosítások, a lakossági villamos energia és földgáz árának időleges csökkentése (feltehetően a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók kivéreztetésének céljából), a Takarékbank német tulajdonosának kivásárlása, a felsőoktatásban a felvételi keretszámok szűkítése és az ingyenes tanulási lehetőségek további korlátozása fémjelezte. A kormányzati gazdaságpolitika a növekvő állami szerepvállalással mindinkább államközpontúvá, sőt dirigistává válik. Mindez Magyarország világgazdasági lemaradását vetíti előre.

A jelek szerint a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy az államháztartás hiánya jövőre is a GDP három százaléka alatt maradjon, így elkerülje az európai uniós támogatások felfüggesztését, illetve elérje a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Hiteles, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát szolgáló kormányzati intézkedések ezen túlmenően az IMF/EU-hitelmegállapodás feltételeit is megteremthetnék. Ehhez gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amelynek viszont semmi jele. A kormányzati gazdaságpolitikai rögtönzésekkel egyelőre elkerülhetők a közvetlen csúcsfeszültségek, ennek ára viszont Magyarország további politikai elszigetelődése, gazdasági és társadalmi lemaradása, sőt periferizálódása.

A kormány ellentmondásos, nehezen követhető kommunikációt folytat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval kötendő, 2011 novembere óta napirenden lévő hitelmegállapodásról. A lényeget érintő következtetések levonása szempontjából célravezetőbb a kormányzati érdekek, valamint a külső és a belső gazdasági helyzet elemzése. A hitel­megállapodás feltétele a jelenlegi nem szokványos gazdaságpolitika feladása, amelyre a kormány nem hajlandó. A megállapodást a külső körülmények romlása kényszerítheti ki, de a mainál sokkal súlyosabb gazdasági helyzetben. A kormány rendelkezik annyi pénzügyi forrással, hogy a 2013. évi választásokig ne kelljen megkötni a számára politikai presztízsveszteséget okozó megállapodást. Ez azonban költséges és kockázatos, a gazdasági szereplőkre nagy terheket rovó stratégia.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozással Magyarország vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tartja a közösségi vívmányokat, azaz mind a közösségi joganyag átvételét és alkalmazását, mind pedig a nem jogszabályi formát öltő napi gyakorlatok, közös elvek, értékek, szokások, íratlan szabályok stb. képviseletét. A 2010-ben hivatalba lépett Fidesz–KDNP-kormány a jogállamiság kikezdésével sorozatban sérti meg a közösségi vívmányokat. Magyarország európai integrációhoz való hozzájárulását a jelek szerint a lehető legalacsonyabb szinten kívánja tartani, miközben arra törekszik, hogy minél több európai uniós forrást szerezzen meg a piacgazdaság elveit sutba dobó nem szokványos gazdaságpolitika finanszírozására. 

Bár a jelenlegi konzervatív, valamint a korábban hivatalban volt szocialista kormány egyaránt el kívánta kerülni a göröghöz, az írhez és a portugálhoz hasonló pénzügyi mentőcsomagot, 2012 júniusában Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök mégis kénytelen volt az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap segítségét kérni a spanyol bankrendszer összeomlásának elkerüléséhez. Görögországtól és Portugáliától eltérően, viszont Írországhoz hasonlóan, Spanyolország gazdasági nehézségeinek oka nem a felelőtlen államháztartási politika, hanem a magánszféra eladósodása. Ez utóbbi fenntarthatóságát a 2007 nyarán az USA másodrendű jelzálogpiacáról indult, majd hamarosan globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kérdőjelezte meg. A magánszektor eladósodásában kiemelkedő szerepe volt a Gazdasági és Monetáris Unió működési sajátosságainak, amelyek hatásait felerősítette a spanyol régiók túlköltekezése.

A 2012. május 6-i parlamenti választáson a görög szavazók megvonták bizalmukat a konzervatív Új Demokrácia és a szocialista PASOK koalíciós kormányától. A választás egyben az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által az államháztartás rendbetétele érdekében szükségesnek tartott, a két párt által képviselt megszorítások elutasításaként is felfogható. Minderre a görög gazdaság zsugorodásának ötödik évében került sor. A nagy pártokkal szembeni tiltakozó szavazatok sok kisebb párt között oszlottak meg. Mivel a parlamentbe bekerült pártok nem tudtak kormányt alakítani, június 17-én új választások lesznek. Addig fennmarad a bizonytalanság. Görögország kiválása a Gazdasági és Monetáris Unióból (GMU) öngyilkosság lenne, de következményei az EU-t is súlyosan érintenék.

François Hollande francia köztársasági elnökké választásában nem elhanyagolható szerepet játszott a válságkezelésben alkalmazott nemzetközi mainstream megoldásokkal szembemenő baloldali gazdasági programja, amelynek központi eleme a megszorításokkal szembeni fellépés és a gazdasági növekedés ösztönzése. Az ígéretek megvalósításában belpolitikai korlátokkal nem kell számolnia. Vannak viszont külső korlátok: a nemzetközi pénz- és tőkepiacok ítélete és a Németországhoz fűződő viszony. A német kormány szerint a szuverén adósságválság megoldásának kulcsa a költségvetési szigor. A választási ígéretek ellenére a többi EU-tagállamhoz hasonlóan Franciaország sem kerülheti el azokat a sokszor fájdalmas szerkezeti reformokat, amelyek elengedhetetlenek a versenyképesség javításához és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez. Mindez elválaszthatatlan a Németországgal való stratégiai együttműködéstől. 

Németország a globális pénzügyi és gazdasági válságból megerősödve került ki. Befolyása meghatározó az Európai Unióban, illetve azon belül a Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU). Németország akarata érvényesül az Európai Unióban elfogadott, az államháztartási fegyelem erősítésére, válságmegelőzésre stb. hivatott jogszabályokban és egyéb európai uniós intézkedésekben, politikákban. A Németországban bevált megoldások azonban közvetlenül nem, vagy csak jelentős súrlódási veszteségek mellett alkalmazhatók másutt, következetes végigvitelük az EU-ban szélsőséges esetben recesszióhoz vezetne. Az eddigi német kormányzati cselekvésből és megnyilatkozásokból kitűnik, hogy Németország milyen európai uniós szintű válságkezelési intézkedésekkel nem ért egyet. Nem vehetők ki viszont tisztán egy, az EU-ra, illetve a GMU-ra vonatkozó jövőkép körvonalai.

Új olasz gazdasági csoda kezdete?

A miniszterelnökként Silvio Berlusconit 2011. november 16-án felváltó Mario Monti professzor, volt európai uniós biztos és kormánya megakadályozta az olasz állam fizetésképtelenségét, ezáltal megelőzte a Gazdasági és Monetáris Unió válságának mélyülését, sőt az egész világgazdaság nagyobb zavarait is. Mario Monti szakértői kormányának (amelyben a pénzügyminiszteri funkciót is ellátja) eddigi intézkedései a válsághelyzetben szinte már rutinszerű, megszorításokon alapuló fiskális konszolidáción túlmenően az olasz gazdaság gyökeres megreformálását célozzák. A miniszterelnök a megszorítások ellenére egyelőre élvezi a parlamenti pártok és a közvélemény támogatását. Kérdés, hogy a 2013 tavaszán esedékes parlamenti választásokig hátralévő idő elegendő lesz-e az összes szükséges változtatás végrehajtására. Ettől függetlenül Olaszország nemzetközi tekintélye és befolyása erősödött.

Lehetséges forgatókönyvek

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a jelek szerint erős nyomást gyakorol, hogy a magyar kormány érvényesítse az Unió alapelveit és értékeit, hozza összhangba korábban elfogadott törvényeit az európai uniós jogszabályokkal, és fenntartható módon szorítsa a GDP három százaléka alá az államháztartási hiányt. Ezeket a követelményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, amelyhez a kormány 2011 novemberében fordult hitelkérelemmel, és amely ezen a téren szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal. Bár az EU feltételei egyértelműek, az eddig tett intézkedések és kommunikáció alapján a kormány szándékai találgatásokra adhatnak okot.

A magyar államháztartás finanszírozásához 2012 tavaszáig áll rendelkezésre elegendő hazai pénzforrás. A jelenlegi gazdaságpolitika mellett a nemzetközi pénz- és tőkepiacokról való forrásbevonás lehetőségei szűkülnek, költségei nőnek. Ezért elengedhetetlen a hitel-megállapodás megkötése az EU-val és az IMF-fel, nélküle megnő az államcsőd valószínűsége. A tárgyalások lebegtetése elbizonytalanítja a piaci szereplőket, drágítja az államháztartás pénz- és tőkepiaci finanszírozását. Az IMF-hitel feltétele gazdaságpolitikai fordulat, szakítás a nem ortodox gazdaságpolitikával, visszatérés a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság elveihez.
A magyar kormány hitelmegállapodásról kezdeményezett tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval, hogy elkerülje a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő negatív döntését. Ez gyökeres változás az IMF-fel szembeni eddigi magyar politikában. Egy hitelmegállapodás mérsékelné a magyar gazdaság pénzügyi sérülékenységét. Annak feltétele azonban a gazdasági növekedést visszafogó, nem szokványos gazdaságpolitikával történő szakítás. A hitelmegállapodás szükségességét nyomatékosította, hogy közben a Moody's nemzetközi hitelminősítő a befektetésre nem ajánlott (bóvli) kategóriá­ba minősítette le a magyar államadósságot, majd a Magyar Fejlesztési Bankot és hét kereskedelmi bankot.
A 2011. október 23-i és 26-i európai tanácsi értekezleten az EU-tagállamok állam- és kormányfői négy területen irányoztak elő intézkedéseket a Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU) fenyegető államadósság-válság megoldására. Először, támogatják a bajba jutott országok kiigazítási programjait, és lépéseket tesznek a magánszektor bevonására a válságkezelésbe. Másodszor, feltőkésítik a bankokat. Harmadszor, növelik a stabilizációs eszközök forrásellátottságát, és javítják működésüket. Negyedszer, javítják a gazdasági kormányzást a GMU-ban. A tervezett intézkedések a válság megoldásának szükséges, de nem elégséges feltételei. Megnyugtatták az elsősorban a görög és az olasz állam fizetőképessége, illetve a két ország esetleges államcsődje okán maga a GMU megrendülése miatt aggódó gazdasági szereplőket. Hatásaik és következményeik azonban ellentmondásosak, az oksági kezeléshez többre, a GMU-n belüli versenyképességi problémák orvoslására is szükség van.
Szeptember 9-én a Fidesz-frakció elnöke a devizahitelek végtörlesztésére vonatkozó javaslatot jelentett be, amelyet a rákövetkező két napon a frakció és a kormány elfogadott, a bankokkal való konzultációk nélkül. Parlamenti jóváhagyás még nem volt. A pénzügyi rendszert veszélyeztető, többféle értelmezésre is lehetőséget adó eredeti elképzelés valószínűleg felpuhul valamelyest, így kevésbé súlyos következményekkel kell számolni. A javaslat viszonylag kevés devizahitel-adóson segít. Ezzel szemben nehéz helyzetbe hozza a bankrendszert, tovább bomlasztja a jogállamiságot, rombolja a kormány hitelességét és a bel- és külföldi befektetői bizalmat, amelyeknek hatásai megjelentek, illetve megjelennek a gazdasági mutatószámokban is.
Az olasz eset és tanulságai
Az utóbbi hetekben a 2010 májusában Görögországból indult, majd Írországra és Portugáliára is átterjed államadósság-válság 2011 júliusában Olaszországot is elérte. Az olasz állampapírhozamok emelkedésnek indultak, a milánói tőzsdén jegyzett részvények árfolyama zuhant. Ez általános meglepetést keltett, mert Olaszország gazdasági és pénzügyi fundamentumai sokkal szilárdabbak, mint a három kis EU-tagállaméi. A lehetséges magyarázatok között előkelő helyet foglalnak el az olasz miniszterelnök felelőtlen kijelentései és tettei, saját érdekeinek előtérbe helyezése a nemzeti érdekekkel szemben, „extravagáns" magánélete. Olaszországra vonatkozó empirikus kutatások szerint a politikusok iránti bizalom, a belpolitikai döntések nemzetközi megítélése befolyásolja az egyes országok nemzetközi versenyképességét, különösen a pénzügyi források bevonása terén. Ennek jelentőségét a mostani nemzetközi pénz- és tőkepiaci turbulenciák idején nehéz túlbecsülni.
Javult-e a magyar gazdaság helyzete és függetlensége?

A kormány 2010. májusi hivatalba lépése óta a magyar gazdaságpolitika prioritásai többször változtak. Az egyik hosszabb ideje érvényes prioritás a gazdasági önrendelkezés és önállóság visszanyerése (többek között a Nemzetközi Valutaalap további hiteleinek visszautasítása formájában) és az államadósság elleni harc. Az utóbbi hónapok kormányzati intézkedései nyomán a magyar gazdaság külső függősége nem gyengült, hanem erősödött, bár formái módosultak. A világgazdasági recesszió lecsengésével a magyar gazdaság bizonyos mutatói javultak ugyan, a gazdasági helyzet mégsem jobb, mint a kormányváltáskor.

Az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország a következő két évben nem képes finanszírozni államadósságát. Nem zárható ki a görög államadósság „átprofilírozása" vagy újraszabása, azaz a kibocsátott állampapírok futamidejének meghosszabbítása, illetve az esedékes tőketörlesztés és a fizetendő kamat némi mérséklése. A várhatóan kedvezőtlen pénz- és tőkepiaci reakciók miatt ezt az Európai Központi Bank (EKB) ellenzi. Ehelyett arra kívánják rávenni a piaci szereplőket, hogy lejáratkor a görög állampapírok ellenértékét újra befektessék. Görögország érdekeit gazdasági szempontból hosszú távon az államadósság egy részének leírása szolgálná. Mindegyik változat jelentős politikai ellenállásba ütközik. A nézetkülönbségek arra is utalnak, hogy az EU illetékes intézményei nem képesek politikai szempontból megfelelően kezelni az államadósság-válságot a Gazdasági és Monetáris Unióban.
Adó- és munkaerőköltség-csökkentés: a versenyelőnyök forrása?
A társasági nyereségadó kulcsának lefaragása, a vállalatokra nehezedő adminisztratív költségek tervezett csökkentése, az oktatási rendszer átalakításával és a dolgozók jogaival kapcsolatos elképzelések stb. nyomán mérséklődnek a munkaerőköltségek. Ebből a vállalati szféra, azon belül is a kis- és középvállalati profitálhat. A kormányzati lépések eredményeként az adózás terén a magyar vállalatok versenyképessége nemzetközi összehasonlításban nagymértékben javult. A munkaerőköltségek adott formában történő csökkentése azonban (amit más kormányzati intézkedések bizonyos mértékben semlegesítenek) egyrészt hátrányos makrogazdasági mellékhatásokkal járhat, másrészt hosszabb távon nincs összhangban sem a nemzetközi trendekkel, sem a magyar gazdaság sajátosságaival.

A 2011. március 11-i földrengés, az azt követő szökőár és ezzel összefüggésben a fukusimai nukleáris erőmű megrongálódása rövid távon nemcsak a japán gazdaságot érinti kedvezőtlenül, hanem az utóbbi évtizedekben kibontakozott globalizáció következtében az egész világgazdaságot is. A Japánra és a nemzetközi gazdaságra gyakorolt hosszabb távú hatások még nagy hibahatárokon belül jelezhetők előre. A számszerűsítés korlátai ellenére megalapozottan vélelmezhető, hogy jelenlegi ismereteink szerint (ha nem lesz nukleáris tragédia, aminek bekövetkeztére gondolni is borzalmas) ennek a természeti katasztrófának a következményei sokkal számottevőbbek lesznek, mint a legtöbb hasonló korábbi eseményé.

Nagyszámú jel szerint a március elején bejelentett Széll Kálmán-terv külföldi visszhangja kedvezőbb volt, mint a hazai. Ebben szerepe lehetett annak, hogy tanulva a múlt kommunikációs hibáiból a kormány korábban és sokkal részletesebben tájékoztatta a külföldi gazdasági szereplőket, azok közül is a Magyarország külső adósságának és államadósságának finanszírozásában kiemelkedő szerepet játszó befektetőket, mint a hazaiakat. Az eddig nyilvánosságra hozott információk és más jelek arra engednek következtetni, hogy a kormánynak van elképzelése a régóta szükséges szerkezeti reformokról, de azokat nem kívánja megszorításokként beállítani. Politikai és kommunikációs okokból a kormány reformprogramjának részleteit fokozatosan kívánja a magyar lakosság és a gazdasági szereplők tudomására hozni.

Kétsebességes Európai Unió?

A 2010 első felében kibontakozott államadósság-válság felkészületlenül érte az Európai Uniót. A körülmények nyomására a Nemzetközi Valutaalappal együttműködve egyrészt megteremtette a szuverén adósságválság kezelésének intézményes mechanizmusait, másrészt - részben erre támaszkodva - hitelt nyújtott az államháztartási hiány és az államadósság finanszírozására a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) két legjobban eladósodott tagállamának: Görögországnak, majd Írországnak. Ezzel mind az EU, mind a két érintett tagállam idő nyert. Idén márciusban a tagállamok állam- és kormányfői és pénzügyminiszterei a szuverén adósságválság hosszabb távú kezelésére és megelőzésére vonatkozó javaslatokat tárgyalnak meg. Az egyelőre még javaslat formáját öltő német-francia versenyképességi paktum megvalósítása viszont a kétsebességes Európai Unió veszélyét idézi fel.

Az euró bevezetése
Miután teljesítette a csatlakozás szigorú feltételeit, Észtország 2010. január elsején a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) tagja lett. Ez azért igen figyelemreméltó teljesítmény, mert a 2007 nyarán az USA-ban kezdődött, majd globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kevés országot érintett olyan súlyosan, mint Észtországot (a másik két balti köztársasággal együtt). Utólag visszatekintve nem a válságot megelőző rendkívül dinamikus növekedés és felzárkózás minősíthető gazdasági csodának, hanem inkább a válságkezelés és a válságból való kilábalás, amit az euróbevezetés szolgálatába állítottak. A valutaövezet jövőjével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére a világgazdaságra nyitott Észtország számára a GMU-tagság egyrészt pótlólagos biztonságot ad esetleges külső sokkokkal szemben, másrészt hozzájárul a gazdasági növekedés gyorsításához.
Lehetséges következmények

A Moody's Investors Service 2010. december elején két fokozattal, a befektetésre ajánlott kategória utolsó csoportjába, annak alsó határára minősítette le Magyarország deviza- és forintadósságának besorolását, méghozzá negatív kilátások fenntartásával. A leminősítésre adott reakciók arra engednek következtetni, hogy a kormány nem vette komolyan a figyelmeztetést. A meglepő magabiztosság oka az lehet, hogy a kormány úgy véli, a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyomán tartalékokra tesz szert a következő két év esetleges gazdasági turbulenciáinak kivédésére. Reformok nélkül ugyanakkor a hosszú távú kilátások nagyon rosszak.

Az önkormányzati választások után elhárult az utolsó politikai akadály is a kormány részletes gazdaságpolitikai, azon belül költségvetési elképzeléseinek közzététele elől. A kabinet eddigi intézkedései és jövőre vonatkozó bejelentései olyan, jelentős mértékben piacellenes gazdaságpolitikára engednek következtetni, amelyet a hatalom megtartását célzó politika vezérel, és amely a nemzetközi kötelezettségeket csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben veszi figyelembe. Ugyanakkor - eltekintve attól, hogy rossz irányba tereli a közgondolkodást - ez a gazdaságpolitika rövid távon sikeres lehet, bár kockázatai számottevőek, hosszabb távon viszont megnehezíti, sőt ellehetetlenítheti a gazdasági-társadalmi modernizálódást és a fejlett országok mögötti felzárkózást.

 

A 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság alkalmat adott a Nemzetközi Valutaalap számára tevékenységének megreformálására. Az IMF konstruktív szerepet játszott a krízis kezelé­sében, az általa nyújtott hitelek megakadályozták több ország likviditási és adósságválságának elmélyülését, illetve más országokra való átterjedését. Jelenleg tevékenységének súlypontját az IMF a válságmegelőzésre helyezi. Az ennek jegyében felajánlott új, biztonsági hitelkeret igénybevételének visszautasítása a magyar kormány részéről indokolatlan lemondás egy külső pénzügyi védelmi eszközről akkor, amikor a világgazdasági feltételek rosszabbra fordulása nem zárható ki.

Döntések és várható gazdasági következményeik

A magyar kormány szembefordulása a Nemzetközi Valutaalappal - ami nem csekély mértékben támaszkodott a hazai és nemzetközi bankellenes közhangulatra, és támogató, valamint ellenző reagálásokat egyaránt kiváltott külföldön - a kormányfő szerint a nagyobb mozgástér megteremtését szolgálja a fiskális politikában. A megtett és a nyilvánosságra került tervezett kormányzati intézkedések, továbbá a gazdasági szemlélet és a gazdaságpolitikai prioritások alapján az államháztartás rendbehozatalának terheit a kormány az üzleti szférára kívánja hárítani, hogy elkerülje a háztartásokat érintő megszorításokat. Ez a gazdaságpolitika rövid távon működhet, de hosszabb távon a terheket mégis a lakosság fogja viselni.

A miniszterelnök július 22-i parlamenti beszédében bejelentette, hogy a jelenlegi hitelkeret októberi lejárta után Magyarország - a korábbi elképzelésektől eltérően - nem kíván a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) újabb, biztonsági tartalékként szolgáló hitelszerződést kötni. Bár Magyarország közvetlenül nincs ráutalva az újabb hitelre, ezzel a döntéssel a kormány különösen a nemzetközi gazdasági klíma romlásakor fontossá váló védőhálóról mond le, ezáltal számottevő kockázatot vállal az államháztartás és a külső adósság finanszírozásában. Ilyen körülmények között a gazdasági és pénzügyi önrendelkezés vagy függetlenség erősítése vagy visszanyerése sokkal szigorúbb feltételeket támaszt a gazdaságpolitikával szemben, mint akkor, ha van hitelmegállapodás.

A múlt hét végén megszakadtak a kormány, illetve az IMF és az Európai Bizottság képviselői közötti, a 2008 őszén Magyarországnak megítélt 20 milliárd eurós hitelkeret esedékes részének folyósítási feltételeiről szóló tárgyalások, mert a nemzetközi szervezetek nem találták megfelelőnek a kormány fiskális-politikai elképzeléseit. Ennek nyomán az államháztartási deficit és az államadósság finanszírozása drágul, mert az országkockázati felárak emelkednek, ami a kamatlábak növekedésében csapódik le. A forint euróval szembeni gyengülése többek között a devizahitel-adósok terheit fokozza. A kicsi, nyitott, a jelentős államadósság miatt igencsak sebezhető Magyarország nem mehet szembe a nemzetközi szervezetek, pénz- és tőkepiacok elvárásaival, különösen nem a jelenlegi, a szuverén adósságválsággal kapcsolatos félelmekkel átitatott nemzetközi hangulatban.

Globális államadósság-válság közeledik?

A globális pénzügyi és gazdasági válság miatt a fejlett országok többségében az államháztartási hiány és az államadósság olyan nagyságrendet ért el, amely újabb, ezúttal a közpénzügyeket érintő krízissel fenyeget. Ugyanakkor az államháztartási hiánynak és az államadósságnak az újabb válság elkerülése végett történő lefaragása megakaszthatja a nemrégiben kezdődött fellendülést, sőt a körülmények kedvezőtlen összjátéka esetén újabb gazdasági visszaesést okozhat.

A Görögországot fenyegető államadósság-válság 2010 áprilisában újabb szakaszába lépett, miután a nemzetközi pénz- és tőkepiacok nem tartották hitelesnek a görög kormány addigi intézkedéseit, illetve megelégelték az EU vezetésének tétovázását és Görögországgal szembeni egységes fellépésének hiányát. A görög állampapírpiaccal és államadóssággal kapcsolatos csúcsfeszültségeket az EU az IMF bevonásával és mind jelentősebb pénzügyi mentőcsomagokkal próbálta enyhíteni. Mára a piacok megnyugodtak, de a görög államadósság hosszabb távú finanszírozhatósága körüli kérdőjelek megmaradtak.

Gazdaságpolitikai mozgástér a választások után

A választások után hivatalba lépő kormány viszonylag kedvező kül- és belgazdasági feltételek között valósíthatja meg gazdasági programját. A választások nyertese, a Fidesz vezetése eddig keveset árult el gazdasági elképzeléseiről. Politikusainak és szakértőinek nyilvánosságra került nézetei ellentmondásosak és sok bizonytalanságot tükröznek a gazdaságpolitika várható irányáról. Ez az írás az új kormány gazdaságpolitikájának mozgásterét méri fel.

A kül- és belgazdasági egyensúlyviszonyok szempontjából Görögország a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) egyik leggyengébb láncszeme. A globális pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozta és súlyosbította a görög gazdaság, azon belül az államháztartás hiányosságait, ami döntően a régóta esedékes reformok elmaradásának a következménye. A GMU Görögországot a globális válság számos kedvezőtlen hatásától megvédte, de lehetőségei igencsak korlátozottak a görög államot fenyegető fizetésképtelenségének elkerülése terén - amit jórészt csak magának köszönhet. A bizonytalanságot fokozza, hogy az EU és a nagy tagállamok vezető politikusai eddig nem alakítottak ki konzisztens közös álláspontot a görög válság kezeléséről.

A parlamenti választáshoz közeledve mindinkább a pártok és a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül a gazdaság, pontosabban annak állapota. A kormány a válságkezelésben és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megalapozásában elért eredményeket hangsúlyozza, az ellenzék ezeket vehemensen tagadja. E cikk a gazdasági racionalitás alapján elemzi a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és perspektíváit, nem tagadva, hogy ennek a megközelítésnek is megvannak a korlátai.

Mennyire jó vagy rossz a 2010-es költségvetés?

A költségvetés parlamenti vitájával, illetve elfogadásával összefüggésben a Fideszhez közel álló közszereplők 29 fős csoportja először a kormány törvénytervezetének elutasítására bocsátott ki felhívást, majd annak megszavazása után a jövő évi költségvetés trükkjeiről tett közzé jelentést. Ez a cikk a szóban forgó dokumentumok kapcsán az ez évi költségvetést és végrehajtásának kockázatait elemzi. Következtetése az, hogy a 2010-es költségvetési hiány nagysága leginkább politikai akarat kérdése, az új kormány döntéseitől függ.

Kína a globális pénzügyi és gazdasági válság nyertese: GDP-je növekedett, sőt az utóbbi hónapokban dinamikája gyorsult, ami mérsékelte a világgazdaság visszaesését. A kínai növekedésben kiemelkedő szerepet játszottak állami fiskális és monetáris ösztönzők, amelyek alakításában a kínai vezetés nagymértékben figyelembe vett globális követelményeket is. Ugyanakkor az impozáns növekedést fokozódó pénzügyi egyensúlyhiányok kísérik, amelyek elmélyülése a világgazdasági növekedés szempontjából is lényeges kockázat.

A 2009. október 2-i népszavazáson az ír szavazók meggyőző, kétharmados többséggel jóváhagyták az Európai Unió új, a Nizzai szerződést felváltó alapszerződését, a Lisszaboni szerződést. Ezzel azonban nem hárult el minden akadály a hatályba lépés előtt, mert a cseh köztársasági elnök késleltetheti, illetve akár meg is gátolhatja azt. A szerződés várhatóan javítja az Európai Unió működését.

Az utóbbi hetekben megszaporodtak a világgazdaságról szóló kedvező hírek. Néhány vezető fejlett és felzárkózó ázsiai ország makrogazdasági mutatói javultak, üzleti bizalmi indexei optimistábbakká váltak. A nemzetközi szervezetek hosszú idő óta nem lefelé, hanem felfelé korrigálták gazdasági növekedési előrejelzéseiket. Az optimizmus azonban még korai, a bizakodásra okot adó tényezők meglehetősen törékenyek, többségük hatása átmeneti, fenntarthatóságuk kérdéses, a tartós fellendülés valószínűleg még várat magára.

A globális pénzügyi és gazdasági válság mélyrehatóan érinti a magyar gazdasági növekedés leglényegesebb hajtóerejének számító, külföldi tulajdonban lévő vagy külföldi részesedésű vállalatok működési felté­teleit, illetve a külföldi mű­kö­dő ­tőke további beáramlását. A válság - illetve a munkaerő utóbbi években végbement drágulása - kétségessé teszi a munkaerő alacsony költségszintjén alapuló eddigi modell fenntarthatóságát.

Az utóbbi hetek gazdasági hírei ellentmondásosak. A nemzetközi szervezetek gazdasági prognózisai a korábbinál pesszimistábbak voltak, miközben a rövid távú trendeket kifejező mutatószámok a globális gazdasági környezet némi javulására utaltak. A hazai szakértők véleménye is megoszlik a kilátásokról. Hiba lenne a pozitív nemzetközi fejleményeket túlértékelni, legfeljebb a visszaesés lassulásáról vagy megállásáról lehet szó, a fellendülésre még várni kell. A válságkezelés jegyében hozott és a jövőben meghozandó intézkedések következményterhesen érintik Magyarország hosszú távú gazdasági növekedését.
A 2007 őszén az Egyesült Államokból indult, majd a reálszférára is átterjedt és globálissá vált pénzügyi válság súlyosan érintette a magyar gazdaságot, és gyökeresen módosította a reformok feltételrendszerét. A válságkezelésre és a reformokra vonatkozó kormányzati intézkedések és szakértői javaslatok keveredtek egymással, holott a velük szembeni követelmények egészen mások, ezért célszerű lett volna a két dolgot következetesen elválasztani egymástól. Bár a múltat nem lehet meg nem történtté tenni, nem tanulságmentes elemezni, hogy mit lehetett volna másképpen vagy jobban csinálni.
Válságnapló, 2009. február
Az utóbbi hetekben Magyarország külső környezete tovább romlott. Az EU-tagállamok tavalyi harmadik negyedéves és év végi gazdasági mutatószámai a januárban feltételezettnél is mélyebb recesszióra engednek következtetni. A fejlett országokban, így az EU-ban is erősödött a protekcionizmus a válságkezelésben. Mindez a külső finanszírozási feltételek romlásával párosulva hátrányosan érinti az EU új tagállamait, így Magyarország gazdasági kilátásait, ami eddig a legnagyobb mértékben a forint euróval szembeni árfolyamának gyengülésben jutott kifejezésre. A helyzet drámai. A monetáris politika tartalékainak kimerülése miatt a válságkezelés súlypontja a fiskális politikára tevődik át, amit konzisztens gazdasági stratégiába kellene ágyazni.

Az Európai Bizottság 2009. január 19-én közzétett soron kívüli prognózisa az Európai Unió gazdaságáról sokkal pesszimistább, mint a tavaly őszi volt. Emiatt a Magyarországra vonatkozó számok is sokkal kedvezőtlenebbek, többé-kevésbé összhangban vannak a borúlátóbb hazai elemzői várakozásokkal. A gazdasági kilátások átértékelése a magyar költségvetésben is kiigazítást tesz szükségessé. A gyorsan változó világgazdasági környezetben felértékelődik a rugalmas gazdaságpolitikai reagálás.

Az USA másodrendű jelzálogpiacán 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mindinkább globálissá vált, és átterjedt a reálgazdasági szférára. A pénzügyi válság természetéről szerzett ismeretek bővülésével a gazdasági előrejelzések egyre pesszimistábbak, a korábban vártnál mélyebb és elhúzódóbb recessziót várnak. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank által sikeresen kezelt 2008. novemberi likviditási és árfolyamválság, a romló makrogazdasági mutatók (csökkenő export és ipari termelés, növekvő munkanélküliség stb.) és a hitelek emelkedő terhei ellenére a magyar politikai elit, a gazdasági szereplők és a társadalom nagyobbik része mintha nem lenne tisztában a globális pénzügyi válság várható hazai következményeivel.

A globális pénzügyi válság Magyarországot sok vonatkozásban hátrányosabban érintette mind a makrogazdasági mutatószámok alapján indokolhatóhoz, mind a többi új EU-tagállamhoz képest. A különbség oka a Magyarország iránti külföldi befektetői bizalom gyengülése. A válságkezelésben a magyar gazdaságpolitika mozgástere a nemzetközi összehasonlításban magas adósságállomány miatt meglehetősen szűk: olyan, máshol esetleg bevált megoldások nem alkalmazhatók, amelyek növelik az államháztartás hiányát és azon keresztül az államadósságot. Ezért a kilábaláshoz is nagyobb áldozatokra lesz szükség.

Az Egyesült Államokban 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mind több régióra és országra terjed át, azaz mindinkább globálissá válik, és egyre erőteljesebben érinti a reálgazdasági szférát. A válság Magyarországra a korábban feltételezettnél nagyobb mértékben, bár elsősorban közvetett módon, azaz a pénzügyi szférában a bankrendszer forráshiány- és az államháztartási hiány finanszírozási költségeinek emelkedésén, a forint euróhoz viszonyított árfolyamának gyengülésén, a reálszférában pedig a külső kereslet növekedési ütemének lassulásán keresztül hat.

Magyarország tőkevonzó-képessége

A gabonafélék (azon belül is különösen a politikailag érzékeny rizs és búza) világpiaci ára 2005 és 2007 között közel 60 százalékkal emelkedett, 2008-ban várhatóan további 36 százalékkal nő (azaz három év alatt megkétszereződik), ami némi időbeli késéssel és esetenként tompítva más élelmiszerek (hús) árában is megjelenik. Az áremelkedés elsősorban reálgazdasági okokra vezethető vissza, a spekuláció szerepe csekély. Az élelmiszerár-robbanás az égbe szökött kőolajárakkal párosulva nagyszámú fejlődő országban váltott ki társadalmi és politikai feszültségeket, amelyek tömegessé válása és terjedése újabb globális veszélyforrás lehet. A kiterjedt szabad földterületekkel rendelkező országok számára az élelmiszer gazdasági fegyverré válhat.

avagy kommunikáció felsőfokon

néhány tanulsága és következménye

Az utóbbi időben a kőolaj hordónkénti ára típustól függően elérte a 120-125 dollárt, sok piaci szereplő további áremelkedést vár. A kőolaj jelenlegi magas világpiaci árát rövid és hosszú távon ható gazdasági (kereslet, kínálat, készletek, tartalék termelési kapacitások stb.) és nem gazdasági (politikai események, spekuláció stb.) tényezők alakítják. A jelek szerint a további áremelkedést a világpiaci kereslet növekedésének lanyhulása állíthatja meg.

Az USA másodlagos jelzálogpiacán 2007 késő nyarán kezdődött pénzügyi válság és következményei, valamint a világpiaci nyers- és fűtőanyagár-emelkedések drámai erővel hozták felszínre a piaci mechanizmusok kiterjesztésén alapuló globális pénzügyi rendszer, sőt tágabb értelemben az egész globális gazdaság árnyoldalait. A válságkezelésben mind nemzetgazdasági, mind nemzetközi szinten erősödik az állami beavatkozás. A jelek szerint az állami szerepvállalás túlmutat a válságkezelésen, tágabb értelemben a pénzügyi szférán, és mindinkább szűkíti a neoliberális gazdaságpolitika mozgásterét.

növekvő lakossági kockázatokkal

Az amerikai másodlagos jelzálogpiacon 2007 nyarán kirobbant válság a pénzügyi piac más területeire is átterjedt, és a reálgazdasági szférát is fenyegeti. Ezzel párhuzamosan a magas energia- és élelmiszerárak és más tényezők hatására az inflációs nyomás is erősödőben van. A jegybanki szerepkört betöltő amerikai Fed azzal a célkonfliktussal szembesült, hogy ha a recesszió ellen hadakozik, akkor az infláció gyorsulását kockáztatja, míg az inflációval szembeni fellépés a gazdasági visszaesés valószínűségét fokozhatja. A Fed utóbbi hónapokban tett lépései a recesszió elkerülését célozzák. A pénzügyi válság, illetve az amerikai gazdaság növekedés-lassulásának vagy visszaesésének hatása alól a világ többi része sem vonhatja ki magát.

A megállapodott piacgazdaságokban a vagyonosodást kampányszerűen nem vizsgálják. A személyi jövedelemadó-törvények mögött az a feltételezés vagy gazdaságfilozófia, illetve követelmény húzódik meg, hogy mindenki fizet, illetve mindenkinek fizetnie kell az adótörvényekben meghatározott jövedelmei után személyi jövedelemadót. Az adófizetési kötelezettség teljesítéséről, az adózatlan jövedelmek felderítéséről és megadóztatásáról természetesen az adótörvények és a büntetőtörvények is gondoskodnak. A vagyonosodás vizsgálata a felzárkózó gazdaságokban (volt szocialista és fejlődő országok) jellemző, a piacgazdaságba való átmenet során végrehajtott privatizáció során keletkezett nagy vagyonokkal, illetve a korrupcióval összefüggésben.

Mint ismert, a nyáron az osztrák OMV megkísérelte a Mol Nyrt. feletti irányítás megszerzését. Az osztrák felvásárlási kísérletet a magyar vállalat menedzsmentje ellenségesnek tekintette és gazdasági-versenyjogi érvek alapján elutasította, miközben saját részvényvásárlással kívánta az OMV mozgásterét szűkíteni. Az Országgyűlés októberben az ellenzék támogatásával elfogadta a lex Mol néven elhíresült törvényt, amelynek célja az ország energiaellátása szempontjából jelentős vállalatok számára a felvásárlással szembeni védekezés megteremtése. Ennek a közösségi jogszabályokkal való konformitását még vizsgálni fogják. Ez az írás stratégiai megközelítésben, az ellátásbiztonság szempontjából elemzi az utóbbi hetek fejleményeit.1

Átmeneti megingás vagy elhúzódó zavarok?

A korábbi külpolitikai stratégia célkitűzései jó részének teljesülése nyomán a Külügyminisztérium új külkapcsolati stratégia kidolgozását kezdeményezte külső szakértők bevonásával. A kormányzaton belüli légkör kedvező ahhoz, hogy a Külügyminisztérium a külkapcsolati stratégia cél- és eszközrendszerét a magyar gazdaság adottságaihoz és külső környezetéhez, a külső mozgástér követelményeihez igazítsa. Kérdés, hogy mennyire lesz képes élni ezzel a lehetőséggel.

Az eurónak az utóbbi hónapokban a dollárral szemben bekövetkezett erősödése és más területeken is megfigyelhető előretörése a közös valuta sikerességének fontos bizonyítéka. A képet árnyalja, hogy az euró nemzetközi pozícióinak javulása nem elhanyagolható mértékben kacsolódik az illegális tevékenységek által táplált készpénzkereslethez. Az euró további - várhatóan lassú és fokozatos - nemzetközi térnyerése a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) bővülésétől, gazdasági növekedési irányzataitól és tőkepiacainak fejlődésétől függ.

Olaszország gazdasági növekedési üteme a legalacsonyabbak közé tartozik a 27 tagú Európai Unióban, illetve azon belül a 13 tagú Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU). Az államháztartás hiánya és az államadósság magas, a foglalkoztatottság az utóbbi években teremtett nagyszámú új munkahely ellenére nemzetközi összehasonlításban alacsony, az olasz export nemzetközi versenyképessége gyenge. Ha a nyugdíj- és az egészségbiztosítási kiadásokat nem fogják vissza, akkor az olasz államadósság fenntarthatatlanná válik. E problémákat a csekély parlamenti többséggel rendelkező Prodi-kormány reformokkal kívánja enyhíteni.

A magyar nemzeti valuta euróval szembeni árfolyama a február végi, március eleji 254 forint feletti szintről március 23-ig 246,75 forintra (több mint 3 százalékkal) erősödött. E mögött elsősorban külső hatás és a forint erősödésére játszó spekuláció húzódott meg, nem pedig a reálgazdasági helyzet váratlan javulása. A forint erősödése nyomán a Magyar Nemzeti Bank döntési helyzetbe kerülhet. A jelenlegi árfolyamrendszerben a magyar fizetőeszköz további felértékelődésének megakadályozása, illetve az erősödés következményeinek kezelése nehéz, de az árfolyamrendszer megváltoztatásának is jelentős kockázatai és negatív következményei lehetnek.

A felszínen a világgazdasági helyzet kedvező. A gazdasági szereplők jelentős részének optimista véleménye szerint az amerikai gazdaság egyensúlyhiányai nagyobb zavarok nélkül enyhülhetnek, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) növekedése 2006-ban az év eleji előrejelzéseknél gyorsabb volt, és 2007-ben tovább mérséklődhet az USA és a GMU GDP-dinamikája közötti különbség, miközben az utóbbi hónapokban a világpolitikai feszültségek is enyhültek valamelyest. Természetéből adódóan a gazdasági növekedés mellékterméke mindig valamilyen - sokszor pénzügyi - egyensúlyhiány. Ezért legyen bármilyen jó is a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitikáért felelősök és a piaci szereplők önelégültsége több mint hiba, ilyenkor üt be a mennykő. Az utóbbi hetekben két nemzetközi fórum is foglalkozott a világgazdaságban kialakult pénzügyi egyensúlyhiányokkal.

és lakossági reakciók

Az utóbbi napok belpolitikai eseményei egybeestek a nemzetközi gazdasági környezet Magyarország szempontjából kedvezőtlen változásával, súlyosbítják a belpolitikai zavarok következményeit. A magyar gazdasági és pénzügyi folyamatokat leginkább meghatározó külföldi befektetők, az ország megítélését alakító kormányok és nemzetközi szervezetek bizalma rövid távon az egyensúlyjavító intézkedéseket bevezető és a konvergenciaprogramot kidolgozó Gyurcsány-kormányhoz kapcsolódik. A belpolitikai bizonytalanság állandósulása Magyarország nemzetközi megítélésének romlásához, ezáltal tőkekivonáshoz vezethet - súlyos pénzügyi következményekkel. Ugyanakkor a belpolitikai stabilitás helyreállásával sem lesz itt a Kánaán.

Miért jó, ha van céldátum?

Az eddigi cselekedetek és megnyilvánulások alapján a miniszterelnöknek és a kormánynak a rövid távú kiigazítás, ha úgy tetszik válságelhárítás vagy megelőzés és a hosszú távú, szerkezeti reformok melletti elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Az eddig bejelentett intézkedések azonban sem külföldön, sem belföldön nem váltották ki a kormány által várt pozitív hatásokat. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a konszolidációs és reformprogramot nem egyben, koherens csomag formájában hirdette meg, hanem részletekben, másik lényeges oka a stratégia hiánya.

A magyar gazdaság állapota ellentmondásos. A döntően a magánszektort képviselő reálszféra a javuló európai konjunktúrát meglovagolva az exportra és a beruházásokra támaszkodva fejlődik. A reálgazdaság kedvező folyamatait veszélyeztetheti a nagy államháztartási deficit és a forint gyengülése, illetve mindennek néhány tovagyűrűző hatása. Gazdasági-pénzügyi válság nincs, rövid távon árfolyamválság nem zárható ki, de valószínűsége csekély. A reálszféra növekedési feltételei romolhatnak, és a lakosság terhei növekedhetnek (gyengülő forint, emelkedő infláció, magasabb kamatlábak stb.), ha a kormány vár az államháztartás rövid konszolidációjával és a hosszú távú szerkezeti reformokkal, bármennyire diszkreditálódott is a reform szó az utóbbi években.

Konszenzusra van szükség a gazdaságpolitikában

és miért nem kell félteni tőlük az országot?

elfogadásának néhány tanulsága

a fiskális és monetáris politikában

Az utóbbi hetekben a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való magyar csatlakozásról kibontakozott vitában fontos helyet foglal el az időpont lebegtetésével, illetve eltolásával kapcsolatos következmények felmérése. A jegybankelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság külső sebezhetősége kiemelkedő mértékű, az államháztartási, illetve folyó fizetési mérleghiány fenntarthatatlan, a jelenlegi trendek folytatódása akár súlyos gazdasági-pénzügyi válságot is előidézhet. Hallani olyan hazai és külföldi véleményt is, hogy a következő fejlődő piaci pénzügyi válság Magyarországról indulhat ki.

Az euró mielőbbi bevezetése a gazdasági szereplők többségének érdeke. Ellenérdekelt - néhány, a közpénzekhez való hozzájutás feltételeinek keményedésétől tartó gazdasági érdekcsoport mellett - a mindenkori kormány lehet, mert a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) történő csatlakozáshoz népszerűtlen, a politikai racionalitásnak ellentmondó intézkedéseket kell végrehajtania. A kérdés nem az, hogy mikor kell vagy lehet bevezetni az eurót, hanem az, hogy fenntartható-e a jelenlegi helyzet államháztartási reform nélkül.

a Stabilitási és növekedési paktum módosítása és Magyarország

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a kormány, azon belül a Pénzügyminisztérium (PM) között a 2002. évi kormányváltás óta változó intenzitással folyik a politikai felhangoktól sem mentes vita a monetáris és a fiskális (vagy költségvetési) politika jellegéről, mozgásteréről; egymással, valamint a magyar gazdaság adottságaival és a külső feltételekkel való összhangjáról. A vitát árnyalja, de nem dönti el a Monetáris Tanács bővítése. Az ország szempontjából nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy miképpen lehetne a monetáris és a költségvetési politika összhangját helyreállítani, ezáltal a gazdaságpolitika hitelességét erősíteni. Ellenkező esetben fájdalmas lehet az árfolyam korrekciója.

A Szovjetunió felbomlását követő időszakban az USA vált a világ egyedüli domináns katonai hatalmává. Az 1990-es évek második felében a termelékenység és ettől elválaszthatatlanul a GDP nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő ütemű bővülése az USA világgazdasági pozícióit is erősítette, azaz a katonai hatalom erős gazdasági alapra támaszkodik. A katonai erő politikai befolyássá történő konvertálására George W. Bush első elnöki ciklusában került sor a legerőteljesebben. Az amerikai elnök a második hivatali ciklusban kénytelen szembesülni a katonai hatalom alkalmazásának gazdasági és egyéb korlátaival.

A jól működő, hosszabb történelmi múltra visszatekintő piacgazdaságokban a gazdasági szereplők autonóm módon hozzák döntéseiket. A gazdasági fejlődés irányzatait nagyszámú tényező határozza meg. A politikai szféra, azon belül a mindenkori kormány gazdaságpolitikája nem csekély mértékben alakítja az üzleti szféra működésének keretfeltételeit, befolyásolja mozgásterét. A világ egyik legjelentősebb gazdaságáról lévén szó, az amerikai elnökválasztási kampány és a választás kimenetele a világgazdaság fejlődési irányzatait is érinti. Sajátos paradoxon, hogy a választási kampányban és a gazdaságpolitikai döntésekben belgazdasági és belpolitikai szempontok dominálnak, azok azonban a globalizáció miatt a világgazdasági folyamatokra is hatással vannak. A tapasztalatok alapján a választási kampányban képviselt retorika enyhül akkor, amikor a jelölt elnökként találkozik a realitásokkal. Ezért a kampányban kifejezésre juttatott nézetek alapot adnak ugyan következtetések levonására, de azért nem árt az óvatosság.

és néhány gazdaságpolitikai dilemmája
A 2004. június 13-án befejeződött európai parlamenti választások elméletileg közösségi szinten az Európai Parlament összetételének módosulásán, nemzetállami szinten pedig az egyes EU-tagországok belpolitikai erőviszonyainak változásán keresztül alakíthatják a gazdasági trendeket. Az európai parlamenti választások nem eredményeztek olyan drasztikus politikai változásokat, amelyek rövid távon közösségi vagy tagállami szinten módosítanák az eddigi gazdasági fejlődési irányzatokat. Hoszszabb távon közösségi szinten nem, az egyes tagállamokban, köztük Magyarországon azonban már indokolt bizonyos közvetett gazdasági következményekkel számolni, amelyek elsősorban pszichológiai jellegűek, és nem feltétlenül jutnak kifejezésre a gazdasági folyamatokban rövid távon.

A pénzügyminiszter múlt heti felmentése önmagában nem oldja meg a költségvetés egyensúlyi, a devizapiac árfolyamproblémáit és a gazdaságpolitika hitelességi problémáit. A pénzügyminiszter személyénél és a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) való csatlakozás időpontjánál fontosabb az, hogy elszánja-e magát végre a kormány a szükséges államháztartási reformokra, beleértve a rövid távú költségvetési megszorításokat is, vagy ismét a politika győzedelmeskedik a gazdasági racionalitás felett, és folytatódik az eddigi "maszatolás".

Reflexiók Bokros Lajos 130 pontjához

Egy spekuláció természetrajza

Reflexiók Békesi László cikkéhez