A 2013. márciusi ciprusi pénzügyi csúcsfeszültség elmélyítette a szlovén gazdaság, azon belül különösen a bankrendszer gyengeségeit. Bár a 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság már korábban megkérdőjelezte az állami tulajdon jelentős súlyán alapuló, befelé forduló, a szuverenitást hangsúlyozó, sőt sok tekintetben protekcionista szlovén gazdasági modell fenntarthatóságát, az állampapír-piaci hozamok emelkedése és a fenyegető bankválság az eddigi tétova lépések helyett határozott intézkedéseket, szerkezeti reformokat tesz szükségessé. Jelenleg még nincs elegendő támpont annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy Szlovénia (Görögország, Írország, Portugália és Ciprus után ötödikként) rászorul-e az EU és az IMF pénzügyi segélycsomagjára.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank nemrégiben kinevezett elnöke 2013. április 4-én meghirdette az MNB növekedési hitelprogramját. A program átfogó célja a kis- és közepes méretű vállalatok pénzügyi-finanszírozási helyzetének javítása, ezáltal a gazdasági növekedés dinamizálása. A program összhangban van a piacgazdaság elvei­vel és törvényszerűségeivel. Nagyságrendjénél és néhány szerkezeti gyengeségénél fogva nem elegendő azonban a gazdasági növekedés dinamizálásához. Szerencse, hogy emiatt makrogazdasági kockázatai is viszonylag csekélyek.

Az államcsőd elkerülése végett a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) pénzügyminisztereiből álló eurócsoport egy, a kormánnyal kötött politikai megállapodás értelmében 2013. március közepén nagyon szigorú feltételek mellett európai uniós pénzügyi mentőcsomagot helyezett kilátásba Ciprusnak. Ezt mintegy önerőként kiegészítenék a hazai gazdasági szereplők megadóztatásából származó és egyéb belső források. A segély túlmutat a ciprusi problémákon, arra a Gazdasági és Monetáris Unió egyben tartása és hitelességének megőrzése érdekében van elsősorban szükség.

Miután a Nemzetközi Valutaalaptól való hitelfelvétel kútba esett, a kormány mindent megtesz azért, hogy Magyarország kikerüljön az európai uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Erre főleg azért van szükség, hogy az európai uniós intézmények ne függesszék fel a Kohéziós Alap forrásainak folyósítását. A sok bizonytalan tényező és kockázat miatt azonban a költségvetési hiánycélok elérése kétséges. Ha mégis teljesülnének, valószínűleg akkor sem lehetne súlyos következmények nélkül lazítani a költségvetési fegyelmet.

Az utóbbi hónapokban mind több szó esik Nagy-Britannia kilépéséről az Európai Unióból. Az EU elhagyása vagy az azzal való fenyegetés sajátos politikai válasznak tekinthető a brit gazdaság és társadalom problémáira, az EU-val kapcsolatos, mind nagyobb teret nyerő fenntartásokra, valamint az Európai Uniót ért szuverén adósságválságra. A kilépés közvetlen költségei igen nagyok lennének Nagy-Britannia, kisebbek az EU számára, ezért a szakítás egyik félnek sem érdeke, de ezt a politikai (ir)racionalitás felülírhatja. A szuverenitás erősítéseként is értelmezett kilépés ára Nagy-Britannia nemzetközi gazdasági és politikai elszigetelődése és periferizálódása lenne.

Miután az EU kohéziós forrásaiból Magyarországnak előirányzott rész befagyasztásának veszélye november elején átmenetileg elhárult, a magyar kormány ráerősített az általa nem szokványosnak vagy nem ortodoxnak nevezett gazdaságpolitikára. Ezt többek között az energiaszektorban tervezett államosítások, a lakossági villamos energia és földgáz árának időleges csökkentése (feltehetően a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók kivéreztetésének céljából), a Takarékbank német tulajdonosának kivásárlása, a felsőoktatásban a felvételi keretszámok szűkítése és az ingyenes tanulási lehetőségek további korlátozása fémjelezte. A kormányzati gazdaságpolitika a növekvő állami szerepvállalással mindinkább államközpontúvá, sőt dirigistává válik. Mindez Magyarország világgazdasági lemaradását vetíti előre.

A jelek szerint a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy az államháztartás hiánya jövőre is a GDP három százaléka alatt maradjon, így elkerülje az európai uniós támogatások felfüggesztését, illetve elérje a túlzottdeficit-eljárás megszüntetését. Hiteles, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát szolgáló kormányzati intézkedések ezen túlmenően az IMF/EU-hitelmegállapodás feltételeit is megteremthetnék. Ehhez gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amelynek viszont semmi jele. A kormányzati gazdaságpolitikai rögtönzésekkel egyelőre elkerülhetők a közvetlen csúcsfeszültségek, ennek ára viszont Magyarország további politikai elszigetelődése, gazdasági és társadalmi lemaradása, sőt periferizálódása.

A kormány ellentmondásos, nehezen követhető kommunikációt folytat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval kötendő, 2011 novembere óta napirenden lévő hitelmegállapodásról. A lényeget érintő következtetések levonása szempontjából célravezetőbb a kormányzati érdekek, valamint a külső és a belső gazdasági helyzet elemzése. A hitel­megállapodás feltétele a jelenlegi nem szokványos gazdaságpolitika feladása, amelyre a kormány nem hajlandó. A megállapodást a külső körülmények romlása kényszerítheti ki, de a mainál sokkal súlyosabb gazdasági helyzetben. A kormány rendelkezik annyi pénzügyi forrással, hogy a 2013. évi választásokig ne kelljen megkötni a számára politikai presztízsveszteséget okozó megállapodást. Ez azonban költséges és kockázatos, a gazdasági szereplőkre nagy terheket rovó stratégia.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozással Magyarország vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tartja a közösségi vívmányokat, azaz mind a közösségi joganyag átvételét és alkalmazását, mind pedig a nem jogszabályi formát öltő napi gyakorlatok, közös elvek, értékek, szokások, íratlan szabályok stb. képviseletét. A 2010-ben hivatalba lépett Fidesz–KDNP-kormány a jogállamiság kikezdésével sorozatban sérti meg a közösségi vívmányokat. Magyarország európai integrációhoz való hozzájárulását a jelek szerint a lehető legalacsonyabb szinten kívánja tartani, miközben arra törekszik, hogy minél több európai uniós forrást szerezzen meg a piacgazdaság elveit sutba dobó nem szokványos gazdaságpolitika finanszírozására. 

Bár a jelenlegi konzervatív, valamint a korábban hivatalban volt szocialista kormány egyaránt el kívánta kerülni a göröghöz, az írhez és a portugálhoz hasonló pénzügyi mentőcsomagot, 2012 júniusában Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök mégis kénytelen volt az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap segítségét kérni a spanyol bankrendszer összeomlásának elkerüléséhez. Görögországtól és Portugáliától eltérően, viszont Írországhoz hasonlóan, Spanyolország gazdasági nehézségeinek oka nem a felelőtlen államháztartási politika, hanem a magánszféra eladósodása. Ez utóbbi fenntarthatóságát a 2007 nyarán az USA másodrendű jelzálogpiacáról indult, majd hamarosan globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kérdőjelezte meg. A magánszektor eladósodásában kiemelkedő szerepe volt a Gazdasági és Monetáris Unió működési sajátosságainak, amelyek hatásait felerősítette a spanyol régiók túlköltekezése.

A 2012. május 6-i parlamenti választáson a görög szavazók megvonták bizalmukat a konzervatív Új Demokrácia és a szocialista PASOK koalíciós kormányától. A választás egyben az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap által az államháztartás rendbetétele érdekében szükségesnek tartott, a két párt által képviselt megszorítások elutasításaként is felfogható. Minderre a görög gazdaság zsugorodásának ötödik évében került sor. A nagy pártokkal szembeni tiltakozó szavazatok sok kisebb párt között oszlottak meg. Mivel a parlamentbe bekerült pártok nem tudtak kormányt alakítani, június 17-én új választások lesznek. Addig fennmarad a bizonytalanság. Görögország kiválása a Gazdasági és Monetáris Unióból (GMU) öngyilkosság lenne, de következményei az EU-t is súlyosan érintenék.

François Hollande francia köztársasági elnökké választásában nem elhanyagolható szerepet játszott a válságkezelésben alkalmazott nemzetközi mainstream megoldásokkal szembemenő baloldali gazdasági programja, amelynek központi eleme a megszorításokkal szembeni fellépés és a gazdasági növekedés ösztönzése. Az ígéretek megvalósításában belpolitikai korlátokkal nem kell számolnia. Vannak viszont külső korlátok: a nemzetközi pénz- és tőkepiacok ítélete és a Németországhoz fűződő viszony. A német kormány szerint a szuverén adósságválság megoldásának kulcsa a költségvetési szigor. A választási ígéretek ellenére a többi EU-tagállamhoz hasonlóan Franciaország sem kerülheti el azokat a sokszor fájdalmas szerkezeti reformokat, amelyek elengedhetetlenek a versenyképesség javításához és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez. Mindez elválaszthatatlan a Németországgal való stratégiai együttműködéstől. 

Németország a globális pénzügyi és gazdasági válságból megerősödve került ki. Befolyása meghatározó az Európai Unióban, illetve azon belül a Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU). Németország akarata érvényesül az Európai Unióban elfogadott, az államháztartási fegyelem erősítésére, válságmegelőzésre stb. hivatott jogszabályokban és egyéb európai uniós intézkedésekben, politikákban. A Németországban bevált megoldások azonban közvetlenül nem, vagy csak jelentős súrlódási veszteségek mellett alkalmazhatók másutt, következetes végigvitelük az EU-ban szélsőséges esetben recesszióhoz vezetne. Az eddigi német kormányzati cselekvésből és megnyilatkozásokból kitűnik, hogy Németország milyen európai uniós szintű válságkezelési intézkedésekkel nem ért egyet. Nem vehetők ki viszont tisztán egy, az EU-ra, illetve a GMU-ra vonatkozó jövőkép körvonalai.

A miniszterelnökként Silvio Berlusconit 2011. november 16-án felváltó Mario Monti professzor, volt európai uniós biztos és kormánya megakadályozta az olasz állam fizetésképtelenségét, ezáltal megelőzte a Gazdasági és Monetáris Unió válságának mélyülését, sőt az egész világgazdaság nagyobb zavarait is. Mario Monti szakértői kormányának (amelyben a pénzügyminiszteri funkciót is ellátja) eddigi intézkedései a válsághelyzetben szinte már rutinszerű, megszorításokon alapuló fiskális konszolidáción túlmenően az olasz gazdaság gyökeres megreformálását célozzák. A miniszterelnök a megszorítások ellenére egyelőre élvezi a parlamenti pártok és a közvélemény támogatását. Kérdés, hogy a 2013 tavaszán esedékes parlamenti választásokig hátralévő idő elegendő lesz-e az összes szükséges változtatás végrehajtására. Ettől függetlenül Olaszország nemzetközi tekintélye és befolyása erősödött.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a jelek szerint erős nyomást gyakorol, hogy a magyar kormány érvényesítse az Unió alapelveit és értékeit, hozza összhangba korábban elfogadott törvényeit az európai uniós jogszabályokkal, és fenntartható módon szorítsa a GDP három százaléka alá az államháztartási hiányt. Ezeket a követelményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, amelyhez a kormány 2011 novemberében fordult hitelkérelemmel, és amely ezen a téren szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal. Bár az EU feltételei egyértelműek, az eddig tett intézkedések és kommunikáció alapján a kormány szándékai találgatásokra adhatnak okot.

A kormány 2010. májusi hivatalba lépése óta a magyar gazdaságpolitika prioritásai többször változtak. Az egyik hosszabb ideje érvényes prioritás a gazdasági önrendelkezés és önállóság visszanyerése (többek között a Nemzetközi Valutaalap további hiteleinek visszautasítása formájában) és az államadósság elleni harc. Az utóbbi hónapok kormányzati intézkedései nyomán a magyar gazdaság külső függősége nem gyengült, hanem erősödött, bár formái módosultak. A világgazdasági recesszió lecsengésével a magyar gazdaság bizonyos mutatói javultak ugyan, a gazdasági helyzet mégsem jobb, mint a kormányváltáskor.

A 2011. március 11-i földrengés, az azt követő szökőár és ezzel összefüggésben a fukusimai nukleáris erőmű megrongálódása rövid távon nemcsak a japán gazdaságot érinti kedvezőtlenül, hanem az utóbbi évtizedekben kibontakozott globalizáció következtében az egész világgazdaságot is. A Japánra és a nemzetközi gazdaságra gyakorolt hosszabb távú hatások még nagy hibahatárokon belül jelezhetők előre. A számszerűsítés korlátai ellenére megalapozottan vélelmezhető, hogy jelenlegi ismereteink szerint (ha nem lesz nukleáris tragédia, aminek bekövetkeztére gondolni is borzalmas) ennek a természeti katasztrófának a következményei sokkal számottevőbbek lesznek, mint a legtöbb hasonló korábbi eseményé.

Nagyszámú jel szerint a március elején bejelentett Széll Kálmán-terv külföldi visszhangja kedvezőbb volt, mint a hazai. Ebben szerepe lehetett annak, hogy tanulva a múlt kommunikációs hibáiból a kormány korábban és sokkal részletesebben tájékoztatta a külföldi gazdasági szereplőket, azok közül is a Magyarország külső adósságának és államadósságának finanszírozásában kiemelkedő szerepet játszó befektetőket, mint a hazaiakat. Az eddig nyilvánosságra hozott információk és más jelek arra engednek következtetni, hogy a kormánynak van elképzelése a régóta szükséges szerkezeti reformokról, de azokat nem kívánja megszorításokként beállítani. Politikai és kommunikációs okokból a kormány reformprogramjának részleteit fokozatosan kívánja a magyar lakosság és a gazdasági szereplők tudomására hozni.

A 2010 első felében kibontakozott államadósság-válság felkészületlenül érte az Európai Uniót. A körülmények nyomására a Nemzetközi Valutaalappal együttműködve egyrészt megteremtette a szuverén adósságválság kezelésének intézményes mechanizmusait, másrészt - részben erre támaszkodva - hitelt nyújtott az államháztartási hiány és az államadósság finanszírozására a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) két legjobban eladósodott tagállamának: Görögországnak, majd Írországnak. Ezzel mind az EU, mind a két érintett tagállam idő nyert. Idén márciusban a tagállamok állam- és kormányfői és pénzügyminiszterei a szuverén adósságválság hosszabb távú kezelésére és megelőzésére vonatkozó javaslatokat tárgyalnak meg. Az egyelőre még javaslat formáját öltő német-francia versenyképességi paktum megvalósítása viszont a kétsebességes Európai Unió veszélyét idézi fel.

A Moody's Investors Service 2010. december elején két fokozattal, a befektetésre ajánlott kategória utolsó csoportjába, annak alsó határára minősítette le Magyarország deviza- és forintadósságának besorolását, méghozzá negatív kilátások fenntartásával. A leminősítésre adott reakciók arra engednek következtetni, hogy a kormány nem vette komolyan a figyelmeztetést. A meglepő magabiztosság oka az lehet, hogy a kormány úgy véli, a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyomán tartalékokra tesz szert a következő két év esetleges gazdasági turbulenciáinak kivédésére. Reformok nélkül ugyanakkor a hosszú távú kilátások nagyon rosszak.

Az önkormányzati választások után elhárult az utolsó politikai akadály is a kormány részletes gazdaságpolitikai, azon belül költségvetési elképzeléseinek közzététele elől. A kabinet eddigi intézkedései és jövőre vonatkozó bejelentései olyan, jelentős mértékben piacellenes gazdaságpolitikára engednek következtetni, amelyet a hatalom megtartását célzó politika vezérel, és amely a nemzetközi kötelezettségeket csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben veszi figyelembe. Ugyanakkor - eltekintve attól, hogy rossz irányba tereli a közgondolkodást - ez a gazdaságpolitika rövid távon sikeres lehet, bár kockázatai számottevőek, hosszabb távon viszont megnehezíti, sőt ellehetetlenítheti a gazdasági-társadalmi modernizálódást és a fejlett országok mögötti felzárkózást.

A 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság alkalmat adott a Nemzetközi Valutaalap számára tevékenységének megreformálására. Az IMF konstruktív szerepet játszott a krízis kezelé­sében, az általa nyújtott hitelek megakadályozták több ország likviditási és adósságválságának elmélyülését, illetve más országokra való átterjedését. Jelenleg tevékenységének súlypontját az IMF a válságmegelőzésre helyezi. Az ennek jegyében felajánlott új, biztonsági hitelkeret igénybevételének visszautasítása a magyar kormány részéről indokolatlan lemondás egy külső pénzügyi védelmi eszközről akkor, amikor a világgazdasági feltételek rosszabbra fordulása nem zárható ki.

A magyar kormány szembefordulása a Nemzetközi Valutaalappal - ami nem csekély mértékben támaszkodott a hazai és nemzetközi bankellenes közhangulatra, és támogató, valamint ellenző reagálásokat egyaránt kiváltott külföldön - a kormányfő szerint a nagyobb mozgástér megteremtését szolgálja a fiskális politikában. A megtett és a nyilvánosságra került tervezett kormányzati intézkedések, továbbá a gazdasági szemlélet és a gazdaságpolitikai prioritások alapján az államháztartás rendbehozatalának terheit a kormány az üzleti szférára kívánja hárítani, hogy elkerülje a háztartásokat érintő megszorításokat. Ez a gazdaságpolitika rövid távon működhet, de hosszabb távon a terheket mégis a lakosság fogja viselni.

A miniszterelnök július 22-i parlamenti beszédében bejelentette, hogy a jelenlegi hitelkeret októberi lejárta után Magyarország - a korábbi elképzelésektől eltérően - nem kíván a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) újabb, biztonsági tartalékként szolgáló hitelszerződést kötni. Bár Magyarország közvetlenül nincs ráutalva az újabb hitelre, ezzel a döntéssel a kormány különösen a nemzetközi gazdasági klíma romlásakor fontossá váló védőhálóról mond le, ezáltal számottevő kockázatot vállal az államháztartás és a külső adósság finanszírozásában. Ilyen körülmények között a gazdasági és pénzügyi önrendelkezés vagy függetlenség erősítése vagy visszanyerése sokkal szigorúbb feltételeket támaszt a gazdaságpolitikával szemben, mint akkor, ha van hitelmegállapodás.

A múlt hét végén megszakadtak a kormány, illetve az IMF és az Európai Bizottság képviselői közötti, a 2008 őszén Magyarországnak megítélt 20 milliárd eurós hitelkeret esedékes részének folyósítási feltételeiről szóló tárgyalások, mert a nemzetközi szervezetek nem találták megfelelőnek a kormány fiskális-politikai elképzeléseit. Ennek nyomán az államháztartási deficit és az államadósság finanszírozása drágul, mert az országkockázati felárak emelkednek, ami a kamatlábak növekedésében csapódik le. A forint euróval szembeni gyengülése többek között a devizahitel-adósok terheit fokozza. A kicsi, nyitott, a jelentős államadósság miatt igencsak sebezhető Magyarország nem mehet szembe a nemzetközi szervezetek, pénz- és tőkepiacok elvárásaival, különösen nem a jelenlegi, a szuverén adósságválsággal kapcsolatos félelmekkel átitatott nemzetközi hangulatban.

A globális pénzügyi és gazdasági válság miatt a fejlett országok többségében az államháztartási hiány és az államadósság olyan nagyságrendet ért el, amely újabb, ezúttal a közpénzügyeket érintő krízissel fenyeget. Ugyanakkor az államháztartási hiánynak és az államadósságnak az újabb válság elkerülése végett történő lefaragása megakaszthatja a nemrégiben kezdődött fellendülést, sőt a körülmények kedvezőtlen összjátéka esetén újabb gazdasági visszaesést okozhat.

A Görögországot fenyegető államadósság-válság 2010 áprilisában újabb szakaszába lépett, miután a nemzetközi pénz- és tőkepiacok nem tartották hitelesnek a görög kormány addigi intézkedéseit, illetve megelégelték az EU vezetésének tétovázását és Görögországgal szembeni egységes fellépésének hiányát. A görög állampapírpiaccal és államadóssággal kapcsolatos csúcsfeszültségeket az EU az IMF bevonásával és mind jelentősebb pénzügyi mentőcsomagokkal próbálta enyhíteni. Mára a piacok megnyugodtak, de a görög államadósság hosszabb távú finanszírozhatósága körüli kérdőjelek megmaradtak.

A választások után hivatalba lépő kormány viszonylag kedvező kül- és belgazdasági feltételek között valósíthatja meg gazdasági programját. A választások nyertese, a Fidesz vezetése eddig keveset árult el gazdasági elképzeléseiről. Politikusainak és szakértőinek nyilvánosságra került nézetei ellentmondásosak és sok bizonytalanságot tükröznek a gazdaságpolitika várható irányáról. Ez az írás az új kormány gazdaságpolitikájának mozgásterét méri fel.

A kül- és belgazdasági egyensúlyviszonyok szempontjából Görögország a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) egyik leggyengébb láncszeme. A globális pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozta és súlyosbította a görög gazdaság, azon belül az államháztartás hiányosságait, ami döntően a régóta esedékes reformok elmaradásának a következménye. A GMU Görögországot a globális válság számos kedvezőtlen hatásától megvédte, de lehetőségei igencsak korlátozottak a görög államot fenyegető fizetésképtelenségének elkerülése terén - amit jórészt csak magának köszönhet. A bizonytalanságot fokozza, hogy az EU és a nagy tagállamok vezető politikusai eddig nem alakítottak ki konzisztens közös álláspontot a görög válság kezeléséről.

A parlamenti választáshoz közeledve mindinkább a pártok és a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül a gazdaság, pontosabban annak állapota. A kormány a válságkezelésben és a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek megalapozásában elért eredményeket hangsúlyozza, az ellenzék ezeket vehemensen tagadja. E cikk a gazdasági racionalitás alapján elemzi a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és perspektíváit, nem tagadva, hogy ennek a megközelítésnek is megvannak a korlátai.

A költségvetés parlamenti vitájával, illetve elfogadásával összefüggésben a Fideszhez közel álló közszereplők 29 fős csoportja először a kormány törvénytervezetének elutasítására bocsátott ki felhívást, majd annak megszavazása után a jövő évi költségvetés trükkjeiről tett közzé jelentést. Ez a cikk a szóban forgó dokumentumok kapcsán az ez évi költségvetést és végrehajtásának kockázatait elemzi. Következtetése az, hogy a 2010-es költségvetési hiány nagysága leginkább politikai akarat kérdése, az új kormány döntéseitől függ.

Kína a globális pénzügyi és gazdasági válság nyertese: GDP-je növekedett, sőt az utóbbi hónapokban dinamikája gyorsult, ami mérsékelte a világgazdaság visszaesését. A kínai növekedésben kiemelkedő szerepet játszottak állami fiskális és monetáris ösztönzők, amelyek alakításában a kínai vezetés nagymértékben figyelembe vett globális követelményeket is. Ugyanakkor az impozáns növekedést fokozódó pénzügyi egyensúlyhiányok kísérik, amelyek elmélyülése a világgazdasági növekedés szempontjából is lényeges kockázat.

A 2009. október 2-i népszavazáson az ír szavazók meggyőző, kétharmados többséggel jóváhagyták az Európai Unió új, a Nizzai szerződést felváltó alapszerződését, a Lisszaboni szerződést. Ezzel azonban nem hárult el minden akadály a hatályba lépés előtt, mert a cseh köztársasági elnök késleltetheti, illetve akár meg is gátolhatja azt. A szerződés várhatóan javítja az Európai Unió működését.

A globális pénzügyi és gazdasági válság mélyrehatóan érinti a magyar gazdasági növekedés leglényegesebb hajtóerejének számító, külföldi tulajdonban lévő vagy külföldi részesedésű vállalatok működési felté­teleit, illetve a külföldi mű­kö­dő ­tőke további beáramlását. A válság - illetve a munkaerő utóbbi években végbement drágulása - kétségessé teszi a munkaerő alacsony költségszintjén alapuló eddigi modell fenntarthatóságát.

Az Európai Bizottság 2009. január 19-én közzétett soron kívüli prognózisa az Európai Unió gazdaságáról sokkal pesszimistább, mint a tavaly őszi volt. Emiatt a Magyarországra vonatkozó számok is sokkal kedvezőtlenebbek, többé-kevésbé összhangban vannak a borúlátóbb hazai elemzői várakozásokkal. A gazdasági kilátások átértékelése a magyar költségvetésben is kiigazítást tesz szükségessé. A gyorsan változó világgazdasági környezetben felértékelődik a rugalmas gazdaságpolitikai reagálás.

Az USA másodrendű jelzálogpiacán 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mindinkább globálissá vált, és átterjedt a reálgazdasági szférára. A pénzügyi válság természetéről szerzett ismeretek bővülésével a gazdasági előrejelzések egyre pesszimistábbak, a korábban vártnál mélyebb és elhúzódóbb recessziót várnak. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank által sikeresen kezelt 2008. novemberi likviditási és árfolyamválság, a romló makrogazdasági mutatók (csökkenő export és ipari termelés, növekvő munkanélküliség stb.) és a hitelek emelkedő terhei ellenére a magyar politikai elit, a gazdasági szereplők és a társadalom nagyobbik része mintha nem lenne tisztában a globális pénzügyi válság várható hazai következményeivel.

A globális pénzügyi válság Magyarországot sok vonatkozásban hátrányosabban érintette mind a makrogazdasági mutatószámok alapján indokolhatóhoz, mind a többi új EU-tagállamhoz képest. A különbség oka a Magyarország iránti külföldi befektetői bizalom gyengülése. A válságkezelésben a magyar gazdaságpolitika mozgástere a nemzetközi összehasonlításban magas adósságállomány miatt meglehetősen szűk: olyan, máshol esetleg bevált megoldások nem alkalmazhatók, amelyek növelik az államháztartás hiányát és azon keresztül az államadósságot. Ezért a kilábaláshoz is nagyobb áldozatokra lesz szükség.

Az Egyesült Államokban 2007 augusztusában kezdődött pénzügyi válság mind több régióra és országra terjed át, azaz mindinkább globálissá válik, és egyre erőteljesebben érinti a reálgazdasági szférát. A válság Magyarországra a korábban feltételezettnél nagyobb mértékben, bár elsősorban közvetett módon, azaz a pénzügyi szférában a bankrendszer forráshiány- és az államháztartási hiány finanszírozási költségeinek emelkedésén, a forint euróhoz viszonyított árfolyamának gyengülésén, a reálszférában pedig a külső kereslet növekedési ütemének lassulásán keresztül hat.

A Szovjetunió felbomlását követő időszakban az USA vált a világ egyedüli domináns katonai hatalmává. Az 1990-es évek második felében a termelékenység és ettől elválaszthatatlanul a GDP nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő ütemű bővülése az USA világgazdasági pozícióit is erősítette, azaz a katonai hatalom erős gazdasági alapra támaszkodik. A katonai erő politikai befolyássá történő konvertálására George W. Bush első elnöki ciklusában került sor a legerőteljesebben. Az amerikai elnök a második hivatali ciklusban kénytelen szembesülni a katonai hatalom alkalmazásának gazdasági és egyéb korlátaival.