Amikor a kormány a gazdaság kifehérüléséről és az adózási morál javulásáról ábrándozik, nem ártana, ha körülnézne a saját portáján. Nemcsak sunyi pallérok dolgoztatnak ám bejelentés nélkül malterhordókat vagy ácsokat, s nemcsak kereskedők fizetik zsebből a bolt teljes alkalmazotti körét, hanem vannak itt más furcsa viszonylatok is. Folyik az evások hozsannázó dicsérete, hogy mennyire népszerű ez az adónem nyolcvanezer polgártársunk körében. Nem árt azonban részben a szakértők kételyeire figyelnünk, a terepen pedig csaknem kiveri a szemünket az a fekete hátország, amelyet ez a dicsőített egységes vállalkozói adó jótékonyan eltakar.

Negyven éve nem sokan olvasták Nyíregyházán a Valóság című folyóiratot. Milyen lap volt ez? Kiváló szerkesztőkkel, gondolatokban gazdagon, ám az ellenzéki attitűdnek nyomait sem mutatta. Az orgánum 1968 áprilisában Állóvíz címmel szociografikus riportot közölt Végh Antal író tollából. A téma egy dél-nyírségi falu, Penészlek élete s az itt lakók életvitele volt.

Az írás közlése bombát robbantott a szabolcsi közéletben.